Mi várható a legutolsó közvélemény-kutatások szerint?

A választás előtti utolsó napokban publikált kutatások is nagyon különböző kimeneteleket jósolnak. A Medián kétharmados vagy kétharmadhoz nagyon közeli Fidesz-győzelmet valószínűsít, miközben olyan intézetek is vannak, amelyek szerint akár az is benne van a pakliban, hogy nem lesz abszolút többsége a Fidesznek.

Török Gábor táblázata alapján mutatjuk a legutolsó közvélemény-kutatások adatait a listás végeredményekre:

Mint látni, a Fideszt 39 és 52 százalék közé mérik, a Jobbikat 13 és 25, az MSZP-t 11 és 19 százalék közé. Ezek hatalmas különbségnek számítanak, elég abszurd például, hogy a Jobbiknál majdnem kétszeres különbség is előfordul az adatok között. Valójában azonban nem ennyire szélsőségesen eltérő a mérvadó intézetek kalkulációja. Az idei választás sajátossága, hogy egyre több intézet kétféle adatot is megad, oda kell tehát figyelni, hogy mit is jelentenek a számok.

Mint ebben a táblázatban is látható, vannak mért (itt „m”-mel jelölve) és becsült („b) adatok. A kettőség oka, hogy (erről maguk az intézetek is nyíltan beszélnek) a nettó mérésekben szisztematikus torzítások vannak: minden intézet, még a kormányközeliek is, úgy gondolják, hogy a Fideszt felülmérik.

A közvélemény-kutatók tehát a mért adatok mellett egyre gyakrabban publikálnak egy becsült értéket is. Nézzük most csak ezeket, ezúttal is a legutolsó felmérések alapján.

Mi Török táblázatához képest kiegészítettük a fenti adatokat, mert például az Indexnek is mérő Závecz Tibor is kiadott egy tól-ig becslést; a Mediánnak, a Publicusnak és az Iránytűnek is volt egy még frissebb becslése.  Mint látni, a becslések között kisebb a különbség, mint a mért adatokban. A Fidesz mindenkinél 41-44 százalék között van, a Jobbik 21-22-n (kivéve a Jobbik-közeli Iránytűt, náluk 25-ön), ezek nem túl nagy különbségek.

A legnagyobb eltérés az MSZP-szavazókkal kapcsolatos: őket van (a kormányközeli Nézőpont), aki csak 11, más 19 százalékra becsüli – ez a differencia jócskán meghaladja a hibahatárt. Abban is bizonytalanság látszik, hogy az LMP vagy a DK számíthat-e jobb eredményre, abban azonban mindenki megegyezik, hogy ötpárti parlament várható, a Momentumnak, Együttnek nincs reális esélye a bejutásra.

De mi az egyáltalán, hogy szakértői becslés? Ez időnként kellőképpen homályos. Mint láttuk, maguk a közvélemény-kutatók sem gondolják azt, hogy teljesen a mért számaiknak megfelelően fognak szavazni az emberek. Több okból sem, de a legfontosabb az említett  válaszelhallgatás: a feltételezések szerint az ellenzéki szimpatizánsok egy része még egy anonim kutatásban sem akarja nyíltan felvállalni a véleményét. Valójában azonban senki nem tudja, hogy ez mennyire gyakori. A válaszmegtagadókra vonatkozó becslésekre ugyan vannak közelítő módszerek, de ez a közvélemény-kutatások örök problémája, és nem tudjuk, az elmúlt évek Magyarországán, akár félelemből, óvatosságból, vagy bármi okból pontosan hogyan változott ez a jelenség – miközben világtrend, hogy sokkal nehezebb szóra bírni az embereket, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.

Aztán ott van a  mindig nehezen előrejelezhető, de a mostani választáson különösen fontosnak gondolt részvétel – emiatt a Publicus például három különböző lehetséges eredménnyel kalkulált, 65% alatti, a valószínű 65-70% közötti, és a különösen magas részvételnél – vasárnap ebéd után most úgy néz ki, az utóbbi fog bejönni. Továbbá számolni kell az aktív bizonytalanok, vagyis a politika iránt érdeklődő, de határozott pártszimpátiával nem rendelkezők mérhetőségi nehézségeivel, és végül  a visszalépések önmagában is összetett hatásával.

A lényeg, hogy van a teljes homályzóna mellett jó pár „ismert ismeretlen”, amiket megpróbálnak beépíteni modelljeikbe az intézetek. Ezek alapján hozzák ki ezeket a szakértői becsléseket. Az azonban, hogy hogyan, milyen módszerekkel, nem mindig tiszta, és elképzelhető, hogy ennek  nem annyira van kőbe vésett algoritmusa; félig inkább a tapasztalataikra, megérzéseikre, intuíciójukra támaszkodnak. 

Török Gábor arról beszélt az elmúlt napokban, hogy:

a „konzervatív” előrejelzés alapján nehéz elképzelni, hogy a Fidesz ne szerezzen legalább abszolút többséget, a „megérzés” azonban a meglepetés irányába mutat.

Török maga ugyan nem mér, de a közvélemény-kutatásokban, úgy tűnik most általában is nagyobb szerepet játszik a félig-meddig bevallott intuitív becslés.

Mire lehet akkor számítani? Többen is azt hangsúlyozzák, hogy ebben a helyzetben csak nagyon óvatosan lehet jósolni. Ez mindenekelőtt nem is a pártlistákra vonatkozik, hanem a végeredményt alapvetően meghatározó egyéni körzetekre. Három intézet, a Medián, a Nézőpont és a Republikon mégis vállalta a mandátumbecslés kockázatát. A bizonytalanságot pontosan mutatja, hogy itt mekkora különbségek vannak: míg a Medián kétharmad-közeli Fidesz-győzelmet jósol (előbb inkább afölöttit, majd a legutolsó mérésükön alapuló becslésükben egy picit óvatosabbak voltak, de annak a pontos számait még nem közölték, így itt sem szerepel), a Republikon és a Nézőpont jóval szerényebb eredményre számít a kormánypárt szempontjából.

Négy éve az addig sokak által lesajnált, kormányközeli Nézőpont jósolta be legpontosabban a tényleges eredményt, az elmúlt választásokon összességében pedig a Medián szállította a legmegbízhatóbb számokat. Vasárnap este kiderül, 2018-ban kinek lett igaza.

Borítókép: Bocskai uton várakozó választók. Fotó: Ajpek Orsolya /  Index