Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Miért nem számítottak a közvélemény-kutatók sem a Fidesz elsöprő sikerére?

IMG 0922
Egy választáson a pártok mellett a közvélemény-kutatók is megküzdenek egymással az előrejelzéseikkel, és nem most vizsgáztak a legjobban: a Fideszt mindenki jelentősen alulbecsülte, míg az ellenzéknél többen éppen olyan irányba tévednek, ahonnan a megbízásokat kapják. Megnéztük, hogy vizsgáztak a kutatóintézetek, és hogy miért okozhatott meglepetést a Fidesz elsöprő sikere.

Szinte mindenki arra számított, hogy ha magas részvétel lesz, az az ellenzéknek jó, néhányan még azt is lehetségesnek tartották, hogy rekordrészvételnél a Fidesz alulmaradhat. Volt ebben logika: a Fidesz korábban mindig akkor teljesített jól vagy nagyon jól, ha viszonylag kevesen szavaztak, ráadásul a közvélemény-kutatásokból most is az látszott, hogy inkább az ellenzéki pártoknak lehetnek még érdemi tartalékai.

A részvétel magas lett, 70 százalékos, a Fidesz mégis teljes győzelmet aratott. Úgy ismételték meg a 2014-es kétharmados sikerüket, hogy most sokkal többen mentek el – nyugodtan mondhatják, hogy most olyan legitimációt, felhatalmazást kaptak, mint soha korábban. Amellett, hogy egyéniben is söpörtek, a 48 százalék fölötti listás eredmény egészen elképesztő, a 2014-esnél (akkor 43,5 százalék volt) is sokkal jobb.

Ilyen mértékű sikerre nem sokan számíthattak a nyilvános közvélemény-kutatási adatok alapján. A Fideszt gyakorlatilag minden mérvadó intézet alulbecsülte: az utoljára közölt számok alapján a Fideszt a legtöbben 41-43 százalékra tették. Ehhez képest a tényleges eredmény 5-8 százalékkal magasabb: ez az előre kalkulált hibahatárt bőven meghaladja.

A közvélemény-kutató intézetek utolsó publikált előrejelzései és a valóság ütközése: ennyit tévedtek az egyes pártokkal kapcsolatban. (Az oszlopok fölég görgetve az látszik, hogy hány százalékponttal lőttek mellé, zárójelben pedig maga az utolsó előrejelzésük értéke.)

Mint látható, a Fideszt majdnem mindenki jelentősen alulkalkulálta, az ellenzéki pártokat pedig majdnem mindenki fölül.

Hogy lehetséges ez? A kérdés valószínűleg még hosszas fejtörést okoz majd a szakértőknek és sokféle magyarázatot hoz elő, de ami a leginkább szembeötlő: a közvélemény-kutatók többsége nem hitt a saját számainak. Azt gondolták, hogy a Fideszt különféle okokból túl magasra mérik, ezért különféle módszerekkel, átsúlyozással jelentős mértékben lejjebb vitték a kormánypártra vonatkozó előrejelzéseiket.

Bár ez sokaknak biztos valamiféle pártpolitikai fondorlatnak tűnhet, sokatmondó, hogy még az egyértelműen kormányközeli Nézőpont Intézet is így járt el: ők ugyan 52 százalékot mértek a Fidesznek, de a szakértői becslésükben inkább óvatosan csak 43 százalékot valószínűsítettek. Majdnem mindenki hasonlóképpen járt el. Több kutatóintézet nyilvánosságra hozott a mért adatai mellett egy szakértői becslést is, és utóbbiban a Fideszt mindenki jóval gyengébbre hozta ki. Azt gondolták, hogy a kutatásokban könnyebben szólaltatják meg a kormánypárti szimpatizánsokat, míg az ellenzék hívei közül többen elhallgatják a pártválasztásukat. Bár ez a jelenség valóban létezhet, most a választás után megállapítható: a kutatóintézetek közelebb kerültek volna a valós eredményekhez, ha jobban hisznek a saját számaiknak.

Hogy pontosan hol csúszott félre valami, inkább csak találgatni lehet. Bár itt most azt vázoltuk fel, hogy pontatlanul kalkulálhattak a válaszmegtagadók tényleges pártválasztásával és a válaszolók őszinteségével, más forgatókönyv is simán elképzelhető. Az is lehet, hogy a mérés pillanatában a kutatóknak még többé-kevésbé „igazuk volt”, csakhogy közben történt valami: az, hogy a Fidesz tudott a kampány utolsó időszakában a legjobban mozgósítani, és még az utolsó pillanatban berántani jelentős számú – akár 2-400 ezer – addig bizonytalan szavazót.

Hódmezővásárhely után főleg az ellenzéki térfélen minden arról szólt, hogy megnyílt az esély, az ellenzék, ha későn is, de elhitte, hogy lehet keresnivalója, a kormányváltást akaró szavazók aktivizálódnak, és benne van a levegőben egy igazi meglepetés. Közben arról jöttek a hírek, hogy a mérések nagy és növekvő szavazási kedvet mutatnak, talán még a rekordrészvétel is összejöhet. Majdnem mindenki biztos volt benne, hogy a magas részvétel az ellenzéknek jó, számokban kifejezve néhány közvélemény-kutató arról beszélt, hogy 65 százalék felett már az ellenzéket gyarapítják majd a plusz szavazatok, 70 felett meg tényleg bármi lehet.

Az igazi meglepetés, hogy nem így történt, hogy elmaradt a meglepetés. 70 százalékos részvétellel lett meg a kétharmad a Fidesznek. Már napközben is látszott, hogy nagyon sokan mennek el, de a részletesebb elemzésből az is kiderült, hogy arányaiban igazán sokan a kistelepüléseken nőtt leginkább a részvétel, és nem a baloldali ellenzék nagyvárosi bázisain. Most már tudjuk, hogy ha csak a községeken múlik, tényleg összejött volna a rendszerváltás utáni részvételi rekord. A Fidesz vidéki mozgósítása a saját szempontjukból kiválóan sikerült: nagyon úgy tűnik, ez döntötte el a választásokat.

Egy márciusi felmérés valójában már előrejelezte, hogy ez történhet, de a sok kutatás hangzavarában ez nem kapott kellő figyelmet. Pedig a Medián márciusi kutatása megmutatta, hogy a községekben nagyon megugrott a részvételi hajlandóság. Hogy ez mennyire jelentős tényező volt, az bizonyítja, hogy

a szakmailag széles körben komolyan vett intézetek közül a Medián jelezte előre legjobban a választások végeredményét.

Ugyan négy százalékponttal a Medián is alulbecsülte a Fidesz várható eredményét, de összességében ők tévedtek a legkevesebbet a kutatóintézetek között. Bár sokan nem is nagyon akartak hinni nekik, a választás előtti héten azt is pontosan megjósolták, hogy a kormánypárt a kétharmados határ környékén fog végezni.

Megnéztük, hogy mekkorát tévedtek összességében a közvélemény-kutatók a végeredményt illetően. Egyszerű módszert használtunk: a parlamentbe jutó öt pártnál kiszámoltk, hogy az egyes intézetek hány százalékponttal lőttek mellé az utolsó publikált adataikkal, és mindegyiknél összeadtuk a különbségeket. Érdemes kicsit alaposabban is megnézni a fent már látott diagramot, főleg a jobb oldali oszlopokra figyeljenek; ezek mutatják, hogy összességében mennyit tévedtek a különböző cégek.

A Medián elsősége nem újdonság: bár a 2014-es választásokon meglepetésre a fideszes Nézőpont Intézet jósolt a legsikeresebben, a rendszerváltás óta összességében szintén a Medián volt az első. Ennyiben nem lenne meglepő a közvélemény-kutatók háziversenyében az újabb győzelmük, de mivel most némileg szembementek a versenytársaik jóslatával, mégis sokakat váratlanul ért.

A legfőbb tanulság, hogy mindenki azt hitte a pártoktól a kutatókig, hogy a Fidesz már elérte a maximális támogatói kört. A Medián felmérése ezt cáfolta. Hatalmas tévedésnek bizonyult az a közkeletű felfogás, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez

– mondta az Indexnek Hann Endre, a Medián vezetője. Bár maga is elismeri, hogy ezúttal tényleg nagyon nehéz volt előrejelezni, szerinte a mostani eredmény azt is bizonyítja, hogy a hagyományos technikán alapuló személyes megkérdezések még mindig viszonylag megbízhatóbbak. „Őrületes a szakmai nyomás, egymást figyelik az intézetek. Mindenki azt hitte, hogy volt egy hatalmas túlbecslés a Fideszt illetően, és ez korrigálható. Mi is próbáltunk kicsit súlyozni, és nem szerénykedésből mondom, de a jó előrejelzéshez tényleg sok szerencse is kell.”

A hagyományos közvélemény-kutatások nehézségei és az új technikák alkalmazhatósága mellett Magyarországon örök kérdés a közvélemény-kutatások politikai jellege is. Sokat hallani, hogy mindenki csak azoknak a statisztikáknak hisz, amiket maga hamisított, vagy finomabban, hogy a felmérések legalább annyira szólnak a közvélemény befolyásolásáról és formálásáról, mint elfogulatlan kutatásáról. Bár ebben rengeteg előítélet is van, nem beszélve arról, hogy sokan valójában nem tudják jól olvasni a kutatási adatokat, nem vesznek tudomást azokról a bizonytalanságokról, megbízhatósági szintekről és hibahatárokról, amiket a kutatók jó esetben még korrekten kommunikálnak, látni kell, hogy néhány intézetnél jellegzetes iránya van a tévedéseknek.

Ennek adott esetben lehetnek legitim szakmai magyarázatai, de látni kell, hogy néhányan éppen abba az irányba tévednek szisztematikusan, ahonnan a megbízásokat kapják. A mostani választási előrejelzésekben persze puszta véletlen is lehet, hogy a fideszes Századvég a Fidesz javára és a Jobbik ellenére tévedett nagyon sokat, a Jobbik-közeli Iránytű Intézet éppen a Jobbikot becsülte túl nagyon, míg a baloldali megbízókkal dolgozó Publicus és Republikon az MSZP-t jósolta nagyon sokkal felül. Bár a Fideszt most mindenki szisztematikusan alulbecsülte, a többieknél (Medián, Závecz és a kormányközeli Nézőpont) az utolsó előrejelzéseknél nem volt ehhez hasonló egyirányú komoly tévedés.