Vendel
7 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A NER-burzsoáziának nincs félnivalója

NP  1099
2018.04.09. 11:17 Módosítva: 2018-04-09 11:51:50
Bár az eredmény még nem végleges, a választáson szinte biztosan ismét kétharmados parlamenti többséget szerzett a Fidesz–KDNP, épp mint 2014-ben. Orbán hatalma megkérdőjelezhetetlen, komoly változások csak a továbbra is ijesztő állapotú ellenzéki oldalon várhatók. A baloldal vidéken megsemmisült, az ország politikai térképe minden korábbinál megosztottabb képet mutat.

A magas, várhatóan 70 százalék fölötti részvétel mellett született eredmény visszaigazolja Orbán Viktor és a Fidesz politikáját, hiszen előzetesen az elemzők azt várták, hogy a magas részvételből az ellenzék profitálhat. Ráadásul ez az első olyan választás, amit a Fidesz kifejezetten magas részvétel mellett nyert meg.

Bejött Orbán számítása és a Rogán–Habony–Kubatov-csoport munkája:

a debilitás határát súroló rasszista, agresszív migránsos-sorosos kampány és a vidéken sikeres hatékony mozgósítás bőven elégnek bizonyult a fölényes győzelemhez.

Persze ehhez kellett egy, a győztes felé erősen lejtő választási rendszer is, meg a kormányoldal hibáinak hatékony kihasználására képtelen töredezett, későn ébredő és rosszul kooperáló ellenzék.

Ordító propaganda és néma csend

A harmadik kétharmadhoz Orbánéknak egy szót sem kellett mondaniuk arról, hogy a következő ciklusban a kormánypártok mihez kezdenek Magyarország valós problémáival, és most egy jó darabig továbbra sem kell majd.

Érthető, hogy a korrupció nem szerepelt kiemelt helyen a Fidesz kampánytémái között, de évek óta süket csend van a szegénységről, a kistelepülésekről, Budapest stratégiai fejlesztési terveiről, meg persze a nyugdíjrendszerről, az oktatásról, az egészségügyről. Ezek az ügyek mindenkit érintenek, a választók felét mégis sikerült meggyőzni, hogy a démonikusnak lefestett és már-már karikatúraszerűen túlrajzolt ellenséggel szemben védelmet kínáló koalícióra szavazzon.

A Fidesz–KDNP listájára több mint két és fél millióan szavaztak, ez a választók közel 49 százaléka. 2014-hez képest ez mintegy 200 ezer pluszszavazatot jelent. A Fidesz ezzel 42 listás mandátumot szerzett, öttel többet, mint négy éve.

A kormánypártok a 106 elnyerhető egyéni mandátumból (várhatóan) 91-et szereznek. Ez irdatlan nagy tarolás, akkor is, ha öttel kevesebb, mint 2014-ben. A Fidesz vidéken visszanyert egy 2014-ben elveszített választókerületet (Miskolcon), de elveszített egy pécsi és egy Fejér megyei választókerületet, Budapesten pedig négyet.

A fővárosban a választók 38 százaléka szavazott a Fideszre, és közel kétharmaduk valamelyik ellenzéki pártra. A választókerületek listás eredményei még nem hozzáférhetők, de a Fidesz a megyei bontás szerint a legtöbb helyen 50 százalék körül teljesített. Tehát miközben a részvétel hasonlóan alakult, jelentős politikai véleménykülönbség alakult ki a főváros és a vidék között, aminek a későbbiekben a kormány politikájára is komoly hatása lehet.

Jön a NER ultra?

Fontos jel, hogy Orbán Viktor az eredményt értékelő beszédében

semmilyen gesztust nem tett az ellenzéki szavazók felé, de még azt a kötelező udvarias bejelentést sem tette meg, hogy minden magyar miniszterelnöke kíván lenni.

Ez azt jelzi: folytatódni fog a konfrontatív politika, a kétharmados parlamenti többség pedig arra is lehetőséget ad, hogy a Fidesz a teljes közjogi fegyvertárat bevesse vélt és valós ellenfelei ellen.

Azzal, hogy mi várható a Fidesz győzelme esetén, a héten külön cikkben foglalkoztunk. Azok az intézmények, amelyek még valamiféle ellensúlyt képeztek, így a bíróságok, a független média, a civilek, egyes tudományos és egyetemi szigetek nem sok jóra számíthatnak. Ehhez most hozzájöhet, hogy a Fidesz „elégtételt” vesz a renitens fővároson, például az önkormányzati rendszer átalakításával.

Könnyedén, a szavazatok 48 százalékával szerzett mandátumot Kósa Lajos, aki hetekig bujkált a sajtó elől, hogy ne kelljen válaszolnia arra, miért utaltatott volna 800 millió forintot az édesanyjának egy csengeri nővel. 50 százalék fölött végzett az a Szabó Zsolt, aki egy offshore számlán a hírek szerint 1,2 milliárd forintot parkoltat. Simán nyert a vadászkastély-üggyel terhelt Lázár János is, pedig Márki-Zay Péter februári győzelme után ez egyáltalán nem tűnt biztosnak. A fideszes jelölteken egyszerűen semmi sem fogott, a választók a legkínosabb ügyekért sem büntettek: a NER-burzsoáziának nincs félnivalója.

Vona vesztett, Simicskának annyi 

A vasárnapi eredmény pontot tett az elmúlt évek legnagyobb küzdelmének végére: Orbán Viktor Simicska Lajos nélkül is kétharmados többséghez jutott. Simicska a Jobbikkal rossz lóra tett, és innen valószínűleg már csak lefelé vezet az útja.

A választás egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy mekkora lesz a választók átszavazási hajlandósága a baloldal és a Jobbik között. Az egyéni eredmények azt mutatják, hogy hacsak nem volt visszalépés, akkor elég alacsony, legalábbis sokkal-sokkal kisebb annál, hogy meg tudják szorongatni a kormánypárti jelöltet.

Vidéken a Jobbik lett a vezető ellenzéki erő, a pártnak mégsem sikertörténet a néppártosodás. Nyertek egy egyéni mandátumot Fejérben, valamint a töredékszavazatok miatt plusz két mandátumot, ezért 26 képviselővel övék lesz a legnagyobb ellenzéki frakció. De nem léptek felsőbb ligába, számban és arányaiban minimálisan szavaztak rájuk többen, mint négy éve. Vona Gábor nem tudta megtartani, amit a választóinak ígért: hogy felnő Orbán mellé.

A Fidesz a menekültellenes hisztériával elszívta előlük a levegőt a jobboldalon, és mivel pár éve még bőszen cigányoztak, zsidólistáztak és uniós zászlót égettek, a másik oldalon sem sikerült szélesebb választói rétegek bizalmát elnyerniük. Amikor vasárnap éjjel Vona Gábor bejelentette a lemondását, azt ígérte, hogy marad a néppárti vonal. Erre azért hosszabb távon nem vennénk mérget. Vona fő üzenetként arról is beszélt, hogy a Jobbik fog a legkeményebben harcolni a migráció ellen.

Ez egyrészt nem lesz könnyű a Fidesszel szemben, de főleg azt mutatja, hogy most egy ideig nem a baloldali szavazókat fogja csábítgatni. Különösen, mivel először a párt belső, szélsőségesebb ellenzékével kell megvívnia: a közelgő tisztújításon valószínűleg lesz radikális kihívója, és Vonának valami hihető indokot kell felvázolnia a történtekre. 

Nem működött a kooperáció a baloldalon

A választás azt is megmutatta, hogy a baloldal vidéken némi túlzással szinte megszűnt létezni: az MSZP és a DK a megyékben együtt 15 százalék körül végzett, a visszalépéses tragikomédia rengeteg kárt okozott. Sok olyan választókerület akad (itt van rögtön hat), ahol a baloldal a Jobbik nélkül is nyerhetett volna, ha képesek jobban együttműködni, és ezt a választók felé időben és egyértelműen tudják kommunkálni. Viszonylag jól – Budapesten – pedig épp azok jártak, akik a leginkább tehetnek a baloldal teljes becsődöléséről: MSZP és a DK.

Egyéniben csak ott sikerült nyerni – például a Belvárosban, Teréz- és Erzsébetvárosban vagy Csepelen –, amelyik körzetekkel a média kiemelten foglalkozott, így a választók tudatosabban szavaztak. Majdnem biztos, hogy (egy kivételével) azokban a fővárosi választókerületben, ahol az LMP visszalép, nyert volna a baloldali jelölt, vagyis a végeredmény szempontjából sokkal hatékonyabb alkut lehetett volna kötni.

Azonban a végeredményért elsősorban mégsem az LMP a felelős,  hanem az MSZP és a DK, amelyek a kampány elején olyan megállapodást kötöttek az egyéni választókerületekről, amiben a többi baloldali pártnak már nemigen maradt hely. Ezzel nagyjából be is határolták a szélesebb baloldali együttműködés lehetséges kereteit.

A baloldali pártok Hódmezővásárhely után ocsúdtak fel, hogy csak teljes összefogással van esély megszorítani a Fideszt, de az addigra kialakult helyzetben már legalább annyira a leendő frakciójuk mérete, mint a választókerületi győzelem lebegett a szemük előtt, és nagyon korlátozott körben voltak csak képesek az együttműködésre. A kétharmad miatt letargiába eső baloldali szavazók most dühösek és csalódottak, a közelgő tisztújítások (LMP, MSZP) biztosan nyomot hagynak a pártok vezetésén.

A következmények persze nem ugyanúgy sújtják a pártokat. A nagy vesztes az MSZP, amelyik borzasztó gyengén teljesített, megint ezerfelé hullott, és nem is látszik, ki az a pártban, aki képes lenne politikailag megújítani. Az MSZP-nek olyan gyenge politika mellett, amilyet az elmúlt években mutatott, ki kellett volna hullania a parlamentből. Csakhogy a kevésbé megtépázott renoméjú Karácsony Gergely elfogadható arcot kölcsönzött a kampányuknak, és a politikai ellenfeleik sem igazán tudtak még a fejükre nőni. Karácsony azonban nem fog beülni a szocialista frakcióba, Molnár Gyula lemondásával pedig a pártot megint az atomokra hullás fenyegeti.

A kis nyertesek

Az LMP története kezdete óta először vitte át biztosan az ötszázalékos küszöböt. Ennek egyik oka az, hogy Szél Bernadett személyében olyan vezetője lett a pártnak, aki a nem kifejezetten LMP-s szimpatizánsoknak is elfogadható. Emellett a korábban bizonytalan politikai identitású LMP érzékelhetően elmozdult baloldali irányba, és az ott tátongó politikai űrbe próbálja belenavigálni magát, amit a baloldali szavazók elkezdtek honorálni.

Ugyanakkor az LMP sem tudott mit kezdeni azzal, hogy választóinak az identitásügyi pepecselésnél sokkal fontosabb, hogy ha karakán módon is, de együttműködjenek az ellenzékkel, vidéken akár a Jobbikkal is. A párt a nagyobb ellenzéki pártok által kijelölt kényszerpályán mozgott, de az utolsó heteket így is önsorsrontó bénázás jellemezte. Lehetséges, hogy a dolgokat kicsit jobban kézben tartva Szél Bernadett behúzhatta volna Budakeszit.

Örülhet Gyurcsány Ferenc is, mert egyszemélyes projektje, a három egyéni mandátumot szerző DK végre frakciót alakíthat, és így hétfőnként már a parlamentben szónokolhat majd napirend előtt. Szidhatja Orbánt, és csendben tovább csákányozhatja a bomladozó MSZP-t. Ennél nagyobb sikerekre nemigen pályázhat.

A másfél éve még ismeretlen Momentumra közel 3 százalék, 150 ezer ember szavazott. Ezzel a parlamentbe jutás nem sikerült, igaz, az ellenkezője lett volna meglepő. Viszont nem kell visszafizetniük a kampánytámogatás összegét, sőt, párttámogatásra is jogosulttá váltak. Ha lesz pár, a NOlimpiához hasonló, sikeres projektjük, négy év múlva simán bekerülhetnek.

Nem fenyegeti a csőd a Kétfarkú Kutya Pártot sem, ebből a szempontból ugyanúgy teljesítettek, mint a Momentum, tovább bohóckodhatnak és gúnyolhatják az egész rendszert, különösebb tét nélkül. Az Együttnek viszont a félszázalékos eredmény a végét jelenti.

Kommentelné? Hozzászólhat az Index Facebook-oldalán!

(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
A NER-burzsoáziának nincs félnivalója

A fideszes jelölteken egyszerűen semmi sem fogott, a választók a legkínosabb ügyekért sem büntettek. Az újabb kétharmadhoz döbbenetesen egysíkú kampány is elég volt, jöhet a NER-ultra. A csalódott szavazók miatt több ellenzéki párt is bajban van.

524 · Apr 09, 2018 11:17am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments