Álmodtak egy iskolát maguknak, aztán lépett a Klik

A ma már Pécshez tartozó Somogy egykor bányásztelepülés volt. Az itt lévő általános iskola léte a 2010-es évek elején veszélybe került a kevés gyerek miatt. A Pécsen dolgozók egy része inkább magával vitte a gyerekét valamelyik városi iskolába, de szerepet játszhatott a döntésben az is, hogy a falusi iskolába egyre inkább a hátrányos helyzetű és roma diákok jártak. 2014-ben mindössze 5 elsőst írattak be, 2015-ben 9-et. Az üres helyekre a város más részeiből is ide irányították a nagyrészt problémás gyerekeket. Beindult a szegregáció klasszikus spirálja.

Összefogtak

Két évvel ezelőtt néhány szülő és pedagógus összefogott, hogy valami változást érjen el, hogy a város szélén is létrejöhessen egy állami fenntartású, de mégis alternatív szemléletű iskola, amely vonzó lehet a közelebbi és távolabbi környéken is. Az iskola a pécsi köznevelési intézményeket összefogó Budai Városkapu Iskolaközponthoz tartozott. Csovcsics Erika, az iskolaközpont főigazgatója felkarolta a kezdeményezést. Fórumokat tartottak, ahol a szülők elmondhatták, milyen iskolát szeretnének a gyerekeiknek. Gyakori panasz volt például, hogy túlterheltek a diákok, a tananyag távol áll a valóságtól, és a szülők is fontosnak tartották, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, önmagukkal és egymással is jóban legyenek.

Csovcsics Erika, aki korábban a roma tehetséggondozással foglalkozó, országos hírű pécsi Gandhi Gimnáziumot vezette, a szülők és a helyi speciális igények figyelembe vételével kezdett el kidolgozni egy gyerekközpontú, a modern reformpedagógia módszereit alkalmazó programot a halódó iskolának. Szem előtt tartotta azt, hogy a pécs-csomogyi iskolában eredményesen kell együtt tanítani a roma és nem roma, a hátrányos helyzetű és jómódú, az igencsak eltérő szociokulturális hátterű gyerekeket.

Együtt tanultak

Valamit biztosan jól csináltak, mert a Vadgesztenyére átkeresztelt iskolában hirtelen megugrott a beiratkozók száma: 2017-ben már 16 elsőst írattak be, 2018-ban pedig 25-öt, emellett más iskolákból is jöttek át a 4-6. évfolyamra a gyerekek. Nekik szándékosan egy vegyes életkorú, összevont osztályt hoztak létre, hogy az újonnan érkezők fokozatosan illeszkedhessenek be az iskola életébe, ismerkedjenek meg, csiszolódjanak össze a már kezdettől oda járó, nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekekkel. A csoportokat tudatosan úgy alakították ki, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kisebbségben maradjanak, mert így nagyobb az esély arra, hogy az iskolai szocializáció eredményesebb.

A Vadgesztenye olyan iskola lett, ahol tényleg csoportban és párban dolgoztak a gyerekek az órán, így egymástól is tanulhattak. Az egyik szülő egy nemrég közzétett nyílt levélben ezt írta:

Egyszer arra mentem értük, hogy 3 lány a 6. osztályból ül egy kétségbeesett arcú fiú mellett és a görög isteneket próbálják a fejébe verni. Beosztották egymás között, hogy ki, mikor foglalkozik ezzel a fiúval (akit egyébként nem különösebben kedveltek, tehát nem voltak barátok, de a közösségük része volt és felelősséget éreztek iránta), hogy a következő történelem órán fel tudja mondani. A maguk szintjén módszereket dolgoztak ki és töprengtek, hogyan tudnának hatékonyan segíteni.

Közösséget építettek

A Vadgesztenye a környékbeli falvakból bejáró nagyszámú gyerek miatt olyan iskola lett, ahol reggel 9-kor kezdődött a tanítás, hogy a gyerekek ne fáradtan érkezzenek. A Vadgesztenye olyan iskola lett, ahol nem a biflázáson volt a hangsúly, hanem az élményszerű tanuláson. A gyerekek a természetismeret órán sokszor inkább a környéken járva figyelték meg a környezetükben tapasztalható jelenségeket, mozogtak a jó levegőn és közben oldottak meg feladatokat. Sok mesét olvastak, házi feladat helyett több hetes határidőre kaptak egy-egy projektfeladatot, amit mindenki a saját szintjén oldhatott meg, de a minimumot mindenkinek teljesítenie kellett. A Vadgesztenye olyan iskola lett, ahol túllépték a tantárgyak merev határait, és az összetartozó dolgokról integrált tantárgyak keretében vagy projektheteken tanultak. A Vadgesztenye olyan iskola lett, ahol aki vétett a közösség szabályai ellen, annak azt helyre kellett hoznia, de emiatt nem zárták ki a közösségből.

Persze nem volt minden olyan, mint a mesében. Nem minden gyerek és tanár tudott idomulni ehhez a szabadabb, kreativitásra, önállóságra építő rendszerhez. Bevallottan kísérleti program folyt az iskolában. Néhány dolog nem úgy sikerült, ahogy tervezték, a pedagógiai elmélet nem mindig működött a gyakorlatban, de olyan volt a közösség, hogy ekkor tudtak új utakat, megoldásokat keresni.

Visszadobták a pályázatot

Bármilyen lelkesek is voltak a szülők, hamar lehetett érezni, hogy az állami iskolát fenntartó, a Klebelsberg Központhoz tartozó Pécsi Tankerület nem nézi feltétlenül jó szemmel azt, ami ott történik. Folyamatosan adminisztratív mulasztásokra figyelmeztettek. Csovcsics Erika sok idejét foglalta le az iskola elindítása, így szemére vetették, hogy nem látja el megfelelően az iskolaközpont igazgatásával járó feladatait. Szóvá tették, hogy nem teljesítik megfelelően a kerettanterv előírásait, a gyerekek óra helyett "sétafikálnak", és sokan csak azért szeretnek annyira odajárni, mert ott nem kell tanulni.

Tavaly tavasszal a tankerületi központ pályázatot írt ki az iskola igazgatói posztjára. Ezt egyedüliként az iskola programján dolgozó Csovcsics Erika pályázta meg. A tankerületi központ azonban nem támogatta Csovcsics pályázatát - ehhez akkor nyilvánosan semmilyen indoklást nem is fűzött. Ez óriási felháborodást keltett a szülői közösség egy részében.

Hosszas levelezés után a tankerületi központot vezető Páva Pétertől a szülők mégis kicsikartak egy választ. A tankerületi vezető dodonai vagy inkább szürreális válaszától minden jó érzésű ember hanyatt esne. Páva Péter ugyanis itt azt írta le, hogy

Páva levele szerint ugyanis a tankerület egyetért a Csovcsics Erika pályázatában leírt szakmai koncepcióval, támogatásra érdemesnek tartja "a jobbító reformer szakmai törekvéseket", amelyek a köznevelésről szóló törvény és a nemzeti kerettanterv keretei között megvalósíthatóak,  

ezen pedagógiai módszerek és projektek, a képességfejlesztő stresszmentes oktatás valóban elismerésre méltóak, ugyanakkor ezen értékeket, pedagógiai módszereket az intézményvezető csupán képviseli, de nem tekinthetők azonosnak egy adott intézményvezető személyével. Fontos kiemelni, hogy a tankerületi döntéssel nem a kezdeményezés került elutasításra, hanem adott személy tagintézmény-vezetői pályázata. A vezetői pályázatban bemutatott támogatandó pedagógiai, szakmai koncepció valóban fontos, de nem kizárólagos szempont egy vezetői pályázat elbírálása során. (...) Az a pedagógiai program mellett az intézményvezetőkre vonatkozó számtalan adminisztratív, koordinatív feladatkörök, képességek és jogszabályok által megkövetelt eljárási rendhez való alkalmazkodóképesség, együttműködési kötelesség figyelembevételével történik.  

Hirtelen minden megváltozott

A sikertelen pályázat után a szülői közösség éles tiltakozása ellenére már szeptembertől új, megbízott vezetője lett a Vadgesztenyének. A Mohácsról érkezett új igazgatót bizalmatlanul fogadták a szülők és a pedagógusok egy része is, pedig szakmai körökben őt is felkészült és kipróbált intézményvezetőnek tartják. Csovcsics Erika, aki maga is az iskolában tanított, kezdetben úgy gondolta, jól együtt tudnak majd dolgozni, és az új igazgató segítheti őket abban, hogy precízebb legyen a tankerület által megkövetelt adminisztráció.

Egyre inkább azt kellett azonban látnia, hogy az új vezető nem tartja olyan sokra azt, amitől a Vadgesztenye iskola más, mint a többiek. A két év alatt kiépült pedagógiai rendszerben minden mindennel összefüggött, és az új igazgató által bevezetett kisebb-nagyobb változások, a sorra kieső elemek miatt

Megszűntek az újonnan érkezők folyamatos beilleszkedését szolgáló vegyes életkorú csoportok, így a nem hátrányos helyzetű gyerekek hirtelen szegregált osztályokban találták magukat. Itt minden addig kiépített, szövődő kapcsolat, tanulási együttműködés megszűnt. A már idézett szülő ezt írta gyermekéről:

Motiváló tevékenységhez és partneri, emberi hozzáálláshoz szokott gyerekeink egy olyan hagyományos iskolában találták magukat, ahol még a hagyományos iskolai előnyei sem érvényesülnek. (...) A tanárok, belekényszerülve a hagyományos frontális oktatásba és 40 perces tanórákba, nem tudtak ővele külön foglalkozni, hiszen tele volt az osztály olyan gyerekekkel, akiknek sokkal több figyelemre volt szükségük. Mariann (az új igazgató - a szerk.) megcsinálta azt vele, ami egy év alatt senkinek még csak eszébe sem jutott, kiállította az osztály elé, hogy lássák, az én lányom mindent megtanult, ti többiek meg nem tudtok semmit. Mindenki borzasztó rosszul érezte magát ettől.

Az iskoláért tartott, decemberi gyertyagyújtáson  részt vett gyerekeket vegzálták az iskolában, megszűntek a programok, bomladozott a közösség, sok óra elmaradt, a felmondott tanárok helyére helyettesítő pedagógusok érkeztek, "akiknek pont mindegy, hogy a gyerek azért sír a sarokban, mert beütötte a könyökét, vagy azért, mert zaklatják". Megszűntek az élménypéntekek, amit mindig vártak a gyerekek, mert ezeken a napokon művészeket hívtak vagy természetjárásra mentek. Mára szinte már csak a 9 órai iskolakezdés maradt meg mutatóba a reformelképzelésekből, de azt biztos, hogy a naplókat és a dokumentációkat példásan vezetik, és ezek egy megfelelően rendben tartott iskola képét mutatják a tankerületi központ felé. 

Az eredmény itt nagyon mást jelent

A fent idézett szülő nyílt levelében így olvasott be a tankerületi vezetőnek: 

Azt hiszem, nem kell magyarázni, mekkora jelentősége van Pécsen annak, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek és oktatással emeljük feljebb a hátrányos helyzetű gyerekeket. Mint ahogy azt sem, miért fontos, hogy a mi jóllakott középosztálybeli gyerekeink megtanuljanak kommunikálni velük és érzékenyek legyenek irányukban. Ugyanis felnőttként is együtt fognak élni. Nem tudom, Péter, járt-e már városszéli szegénynegyedben, ahol olyan gyerekek nőnek fel, hogy apjuk-anyjuk (ha van) analfabéta, nincs nemhogy asztaluk, de egy szekrénysarok sem, ahol megírhatják a házi feladatukat. Látott-e olyan gyerekeket, akinek 8 évesen a puszta létezés a problémájuk, nem az, hogy tévesztenek-e Himnuszban? A Vadgesztenye Iskolában van egy csapat szülő és volt egy csapat pedagógus, akik a hátukra vették ezt a problémát: (Csovcsics) Erika értő kezei alatt ültettük össze a gyerekeinket, hogy tanuljanak egymástól. Gigászi feladat sok-sok kudarccal. Hangyalépésekben. A Jókaiban (másik pécsi iskola - a szerk.) az az eredmény, ha valaki országos matekversenyt nyer, miközben válogatott kézilabdázó. Itt az az eredmény, ha a gyerek nem dobja be kővel az ablakot, és megkérdezi, hogy vehet-e még egy szelet uzsonnát, nem eszi meg a másik elől vagy nem fenyegeti meg. És az is eredmény, ha a dédelgetett, féltett, szeretettel körülvett gyerekek megtanulnak hatékonyan segíteni, és együtt létezni szegény sorsú társaikkal. Heroikus pedagógusi munka van mögötte, hogy azok a gyerekek, akik az integrált csoportokba kerültek, elkezdtek szelídülni.

Csovcsics Erika és négy pedagógus még idén ősszel távozott az iskolából. December 10-én véglegesítették az új igazgató kinevezését. A környékbeli szülők egy része most azon gondolkodik, hogy másik iskolába viszi a gyerekét.

Csovcsics Erika az Indexnek azt mondta: nem haragszik senkire, feltehetően a tankerület is jó szándékkal próbálhatott meg beavatkozni az iskola életébe, még ha ehhez nem is a legjobb eszközöket választotta. Elismerte, hogy ő is sok mindenben hibázott: többet kellett volna kommunikálnia a tankerület vezetése felé arról, mit miért csinálnak a pécs-somogyi iskolában, de az is igaz, hogy a másik oldalról menet közben soha nem jelezték neki, mi az, amivel nem értenek egyet, amin javítaniuk kellene. A pedagógus számára az a tanulság, hogy ebben a merev, állami keretek között működtetett rendszerben valószínűleg lehetetlen a helyi igényeknek megfelelő, a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyerekeket együtt tanító, boldog és élményszerű iskolát létrehozni.

Csovcsics Erika most azon gondolkodik, hogy mindezt talán egyszer nem állami fenntartásban fogják megvalósítani. De a pécs-somogyi iskolába most járó gyerekeknek ez az egy élete van, és ők most élik iskolai hétköznapjaikat. Vajon rajtuk ki fog segíteni?

A cikk elkészítéséhez elküldtük kérdéseinket Páva Péter tankerületi vezetőnek. Mindenképpen szerettük volna ismertetni az ő álláspontját is, de semmilyen választ nem kaptunk.

(Borítókép:  Pécs-Somogyi Általános Iskola / Facebook)