Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Mini Hősök tere és Nemzeti Szalon épül az Erzsébet térre

fortepan 95206
2019.01.15. 04:49

Húsz éve, 1999-ben volt Orbán Viktor miniszterelnökségének első teljes éve. Ennek apropóján Orbán99 címmel indítottunk sorozatot, amelyben azokat a sztorikat elevenítjük fel, amelyek érdekesek napra pontosan két évtized távlatából is. Akár azért, mert jól rímelnek jelenlegi eseményekre, akár azért, mert támpontot adhatnak Orbán Viktor mostani döntéseiben és motivációiban, vagy szimplán azért, mert ha most történnének, még ma is simán az újságok címlapjára kerülnének.

Miután az Orbán-kormány még 1998-ban erőből leállította Horn Gyuláék belvárosi Nemzeti Színház-projektjét, valamit kezdeni kellett az Erzsébet téren addigra kiásott gödörrel. A kormány az úgynevezett rendezési ajánlatot 1999 januárjában nyújtotta át a Demszky-vezette fővárosnak. A mostani állapotokhoz képest két dolog volt ezekben, amik talán mára már feledésbe merültek, pedig jól jelezték az irányt, amit azóta is tart Orbán.

"A buszpályaudvar épületéből Nemzeti Szalont, az Andrássy út lezárásaként pedig egy modern, újszerű technikai megoldáson alapuló millenniumi emlékművet javasol a kultusztárca", írta az MTI a tervről. És persze a tervezet része volt a mélygarázs és a közpark is, ami végül meg is valósult.

Mi volt a Nemzeti Szalon?

A Nemzeti Szalont az állami művészetpolitikával elégedetlen, annak támogatásából kimaradó 14 művész és műpártoló alapította 1894. március 12-én, hivatalosan Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete néven. Több művészeti csoportosulásnak, képző- és iparművészeket tömörítő társaságnak nyújtott megjelenési, kiállítási lehetőséget.

Egy József körúti és egy Újvilág (ma Semmelweis) utcai székhely után 1907-ben költöztek az Erzsébet térre, egy olyan épületbe, amely az 1870-es évek elején kávéházi kioszkként épült fel Hauszmann Alajos tervei szerint. A Vágó-fivérek által szecessziós stílusban átalakított épületben állították ki a tagok alkotásait. A második világháborúban enyhén megrongálódott Nemzeti Szalont 1953-ban államosították és a Műcsarnokhoz csatolták. Még az ötvenes évek második felében is jelentős tárlatokat tartottak benne, de 1960-ban elbontották.

Az Orbán-kormány és az SZDSZ-MSZP vezette főváros viszonya fagyos volt, hosszú jogi birkózás kezdődött a térről, főleg annak tulajdonjogáról és arról, kinek kell pénzt költenie rá. Demszky Gábor főpolgármester mindenesetre "tárgyalási alapnak elfogadta" a tervet az MTI tudósítása szerint, de szeretett volna többet megtudni a Nemzeti Szalon és az emlékmű terveiről.

A bő kétórás első nagy egyeztető tárgyalást a tér sorsáról épp húsz éve, 1999. január 15-én tartották, ennek része volt amúgy az is, hogy hova költözzön majd a Nemzeti (erről külön cikkben írunk majd a közeljövőben). A főváros felvetette, hogy a téren a mélygarázs fölé hangversenyterem is épülhetne, viszont a Nemzeti Szalonról és az emlékműről nem esett szó, legalábbis sem az MTI, sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet nem írt arról, hogy téma lett volna.

Mellékszál, de március 24-én a Magyar Nemzetben megjelent egy hír, mely szerint a téren Andrássy Gyulának, a kiegyezés kormánya miniszterelnökének akarna szobrot állítani az MDF. A politikus egykori, Országház előtti szobrát ugyanis 1945-ben eltávolították és beolvasztották. Várhegyi Attila államtitkár azt mondta, a kormány ez ügyben már megkereste a főváros vezetését. A szobrot végül nemrég az eredeti helyén, a Kossuth Lajos téren állították vissza.

Áprilisban Demszky, majd a Képző és Iparművészeti Szövetség elnöke is azt nyilatkozza, hogy lesz Nemzeti Szalon. Májusban végre kiszivárgott néhány részlet az Erzsébet téri tervekről. Várhegyi Attila államtitkár egy más témájú sajtótájékoztatón azt mondta,

a Hősök terén álló szoborcsoport szökőkútmását fogják megépíteni

a Képzőművészeti Főiskola tanárainak és a Szépművészeti Múzeum munkatársainak a javaslatára. Az Erzsébet tér visszaparkosításának ezt a tervét a főváros is elfogadta", mondta.

A Népszabadság pár napra rá publicisztikában bírálja a terveket. "Ha a millenniumi emlékmű kicsinyített másának felhúzása a város kellős közepén nem félresikerült tréfa, hanem teljesen komolyan gondolja a kultuszkormányzat; mi több, ha keresztül is viszi akaratát - s miért ne vinné, szokása ez néki -, akkor

bizton állíthatjuk: teli szájjal fognak rajtunk nevetni az utódok.

Innentől fogva sokat egyeztet a kormány és a főváros, perek árán, nagy nehezen sikerült megállapodniuk a technikai részletekről, a tulajdonjogról, hogy kinek mi lesz a dolga a történetben. Megállapodtak, hogy jön a garázs, a park, egy földalatti kereskedelmi és konferencialétesítmény, elhangzott, hogy a műemlékké nyilvánított pályaudvari épületet "vendéglátói és kulturális célokra fogják hasznosítani", de a Nemzeti Szalon mint elnevezés és a millenniumi szökőkutas emlékmű csendben kikopik a tudósításokból, a köztudatból, majd a tervekből is. 

Decemberben Borókai Gábor kormányszóvivő közölte, hogy a kormány szerint a lehető legkevesebb kiadásból kell helyreállítani a teret, így a miniszterek nem támogatták, hogy ezen a területen millenniumi emlékművet állítsanak. Nem sokkal később, az építészeti pályázat kiírásánál pedig már fontos szempont volt, hogy "a millenniumi park ne váljon a Hősök tere antipólusává".

A parkot 2002. márciusában, nem sokkal a választások előtt avatták fel. Azt már az új, Medgyessy-kormány jelentette be, hogy "magyar designközpont" lesz az üresen álló volt buszpályaudvar, az épületet az erre létrehozott Design Terminál Kht-nek adta a kormány vagyonkezelésbe.

(Borítókép: Erzsébet tér, Nemzeti Szalon, 1909. Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán / FORTEPAN)