Beáta, Izolda, Lea
1 °C
17 °C

Portik igazi súlyáról is árulkodhatnak titkos felvételei

11420921 41f65ef757f39c445ef71e5bda5f443e o
2019.01.24. 09:18
Bűnözőkkel, politikusokkal, újságírókkal, vállalkozókkal, művészekkel, közéleti szereplőkkel folytatott beszélgetéseit rögzíthette az elmúlt két évtizedben Portik Tamás. De a Prisztás-gyilkosság és az Aranykéz utcai merénylet miatt börtönben ülő bűnöző társadalmi beágyazottságát sokan túlbecsülik, ahogy tették ezt az alvilágban betöltött pozíciójával kapcsolatban is.

Akár a kaotikus kilencvenes évek alvilági viszonyainak feltárásához szükséges hiányzó mozaikdarabkáit is rejtheti az a több zsáknyi, sajtóhírek szerint "kisteherautónyi" hangfelvétel, amit tavaly decemberben megtaláltak a rendőrök. Legalábbis ezt remélik a nyomozók, de könnyen lehet, hogy a csodavárásnak hoppon maradás lesz a vége, és a nemrég megtalált felvételekről kiderül, nem olyan nagy durranás, mint várták. Erre utaló jelek már vannak, a kormányközeli Magyar Idők például egy forrására hivatkozva azt írta, hogy a hangfelvételek csak "kavicsok", a "drágakövek", azaz a valóban értékes felvételek egy svájci bank trezorjában lehetnek. Nem véletlen a feltételes mód, mert ha hinni lehet a lapnak, akkor a nyomozók is csak következtetnek erre. 

Mi lesz a hangfelvételek sorsa?

A Portik Tamás által a kilencvenes évek elejétől titokban rögzített és akkurátusan rendszerezett felvételek feldolgozása hosszú időt vesz igénybe. Első körben leiratok készülnek a felvételekről. Ezeket valószínűleg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat készíti el, amelyik tavaly a Portik Tamás és Gyárfás Tamás közötti beszélgetések papírra vetett verzióját készítette el. Bárki is készíti a leiratokat, nem lesz egyszerű dolga, ha abból indulunk ki, hogy már a Gyárfás és Portik között a kétezres években zajló beszélgetések sem túl jó minőségűek, az Index birtokába került egyik leirat egy jelentős részét a leírók nem is értették. 

A több helyszínen, köztük a Farkasréti temető egyik kriptájában fellelt hangfelvételekkel a rendőrség szabadon dolgozhat. Míg például a titkos úton, például telefonlehallgatással beszerzett anyagokat csak egy adott bűncselekmény nyomozásában lehet felhasználni, itt szabad a pálya. 

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy noha egy adott bűncselekmény, Gyárfás Tamás zsarolásának ügyében jutottak el a rendőrök a hanganyagokig, azt nem csak az adott ügyben használhatják. Tehát végighallgathatják, végigolvashatják a leiratokat és ha bármit találnak, ami akár egy másik büntetőügyben releváns vagy hasznos lehet, akkor a bizonyítékul szolgáló felvételt "átvihetik" az adott ügybe, vagy ha nincs még olyan ügy, indíthatnak egyet. Az sem köti meg a kezüket, hogy Portik jogosulatlanul rögzítette ezeket a beszélgetéseket, ettől függetlenül azokat fel lehet használni egy eljárásban. Ha ez az érintettnek nem tetszik, akkor az az ő dolga, hogy emiatt indít-e peres eljárást később mondjuk a börtönben raboskodó Portik ellen.

Az, hogy a rendőrök milyen ügyben használják fel a felvételeket vagy milyen ügyeket indítanak, lényegében rajtuk, illetve a rendőri vezetésen múlik.

Sőt, közvetetten a politika is beleszólhat ebbe. Konkrétan: Pintér Sándor belügyminiszter bizalmasa, Horváth András miniszteri biztos. 

Az ugyanis, hogy Vizoviczki László diszkópápa vagy Portik Tamás rács mögé került, jórészt Pintér Sándornak köszönhető, aki a 2010-es kormányváltás után kifejezetten ráfeküdt a kilencvenes évek megoldatlan, feltáratlan alvilági ügyleteire. Pintér régi harcostársát, Horváth Andrást nevezte ki miniszteri biztosnak, aki a mai napig élvezi a miniszter bizalmát. Nem érdem nélkül, hiszen Horváth volt az, aki az áttörést hozta.

Miután a rendvédelmi szervek belső elhárítása 2010 után "Kötés" fedőnéven titkos nyomozásba kezdett, hogy felderítse Portik Tamás hatósági kapcsolatait, lett egy jó találatuk. Csak éppen nem Portikkal kapcsolatban. A "Kötés" akció keretében ugyanis Horváth a Mammut bevásárlóközpontban találkozott Vizoviczkivel, hátha ki tud belőle szedni Portikkal kapcsolatos információkat, ám a diszkópápa önmagát szúrta tökön. Vizoviczki ugyanis Horváthnak kezdett el dicsekedni felsőbb rendőrségi kapcsolataival, és ez vezetett aztán el ahhoz, hogy őt és több főrendőrt később őrizetbe vettek.

Horváth András tehát kulcsfigura a kilencvenes évek ügyeinek feltárásában, így vélhetően neki (és Pintérnek) lesz majd beleszólása abba, hogy a Portik-felvételek alapján milyen újabb eljárások induljanak, ha indulnak majd ilyenek.

Sok embert környékezhetett meg

Egyelőre csak Gyárfás Tamásról tudni, hogy szerepel Portik felvételein, de szinte borítékolható, hogy szép számmal vannak a szalagokon politikusok, vállalkozók, újságírók, művészek és közéleti szereplők, hiszen az egykori energolos tudatosan kereste ezekkel az emberekkel a kapcsolatot. 

Kérdés persze, hogy ezek között hányan vannak azok, akik már rég "nem számítanak". Portik ugyanis a kilencvenes évek legelejétől rögzítette már-már betegesen a beszélgetéseit. És amilyen szorgosan nyomogatta diktafonja "rec" gombját, annyira sok erőfeszítést tett azért, hogy befolyásos emberek közelébe férkőzzön és kifürkéssze titkaikat, amelyekkel aztán alkalomadtán manipulálni, zsarolni tudja őket.

Válogatás nélkül utazott mindenkire, akit fontosnak tartott, de egyelőre csak Gyárfás Tamásról derült ki, hogy megpróbálta szorongatni, igaz, őt is sikertelenül. 

Ennek ellenére a Portik-felvételek most Damoklész kardjaként lebegnek az érintettek felett, akik okkal tarthatnak attól, hogy hírbe kerülnek a bűnözővel. Abban ugyanis nem lenne semmi meglepő, ha egy-egy felvétel leirata kiszivárogna, esetleg egy-egy anyagnak nyoma veszne. Előfordult már ilyen. 2016-ban derült ki például, hogy egy nem ismert "technikai ok" miatt sérült meg az a CD, amin a belvárosi ingatlanértékesítések miatt hűtlen kezelés gyanújával folyó nyomozás egyik bizonyítéka, a Rogán Antal polgármestersége idején eladott 800 ingatlan listája volt. Ráadásul ez is csak véletlenül, egy párhuzamosan folyó bírósági tárgyalás mellékszálaként derült ki.

A hangfelvételek a készítőjéről, Portik Tamásról is leránthatják a leplet.

Merthogy egyre több jel utal arra, hogy a "milliárdos olajmaffiózóként" elkönyvelt Portik a kétezres években nem volt több nagystílű szélhámosnál, aki kapcsolatokkal, információkkal próbált meg kereskedni, házalni. 

A bűnözői karrierjét piti tolvajként kezdő Portikot a kilencvenes évek elején-közepén találta meg a szerencse, amikor egy nagy nevű volt betörő maga mellé vette a milliárdokat fialó olajos "buliba". Portik az egyik leghírhedtebb olajos cég, az Energol Rt. egyik igazgatója lett, noha ő maga soha nem olajozott: a verőembereket fogta össze. Ennek azért van jelentősége, mert bár az Energol valóban üzletelt olyan céggel (ETL Ipari Rt.), amelynek felügyelőbizottságában például az MSZP-s Karl Imre is benne volt, Portik az energolos bizniszeknek ezen részeire nem láthatott rá. Ő olyannyira csak a "katonák" főnöke volt, hogy még egy Prisztás József szintű vállalkozó sem "ereszkedett le hozzá", Portikot emiatt ette is az irigység, ami aztán hozzájárult Prisztás halálához.

Úgy tudjuk, Portik egykori mentora révén az olajos ügyletekkel összefüggésben is legfeljebb csak két-háromszázmillió forintot kereshetett, de később ő maga is igyekezett milliárdosként feltüntetni magát az éjszakai életben, így növelve ázsióját. Pedig ő maga soha nem olajozott, de az Energol-pénz egy kis részéből neki is osztottak. Ennek egy részét később az alvilág bankáraként ismert Lakatos András, azaz Kisbandi "forgatta be", pontosabban veszítette el, ami miatt aztán évekig törleszthetett Portiknak. De sok pénzt emészthettek fel azok a gyilkosságok is, amiket Portik számlájára írnak, ahogy a hat éven át tartó bujkálás is.

Az elmúlt hónapokban több olyan emberrel is beszéltünk, akik korábban kapcsolatban voltak vele. Ezek alapján a következő kép rajzolódott ki róla.

  • Bujkálása után, tehát 2003 környékétől nem igazán találta a helyét az éjszakai életben, mert sokan attól tartottak, besúgó, és ezért úszta meg az Energol-ügyet. Egykori társai kerülték. Mások amiatt tartottak tőle, mert tudták, hogy köze volt a kilencvenes évek gyilkossági ügyeihez. Viszont ekkor már volt neve az éjszakában, és miután a kecskeméti maffiaperben hosszú időre kivonták a forgalomból az egyik fővárosi "keresztapának" kikiáltott Radnai Lászlót, Portikról terjedt el a hír, hogy megerősödött.
  • A kétezres évek közepén, ha szedett is amolyan védelmi pénzeket 2-3 vendéglátóhelyről, nem számított az alvilág királyának. Több olyan helyről is híresztelte, hogy az övé, amelyekről később kiderült, semmi köze hozzá.  
  • Abban forrásaink többsége egyetértett, hogy jóval a 2012-es elfogása előtt már anyagilag és embererőben is meggyengült. Ekkoriban komoly anyagi gondjai is voltak. Sokan ennek tudják be, hogy bár tudta, nyomoznak utána, nem lépett le külföldre.

Önmagában az, hogy Svájcban van bankszámlája vagy időnként Genfbe járt ki az ott élő fiához, nem erősíti meg, hogy milliárdos tőkét is halmozott volna fel odakint. (Sajtóértesülések szerint a svájci pénzintézetek banktitokra hivatkozva nem árulják el a magyar hatóságoknak, van-e pénz a számlán, s ha igen, mennyi.)

Az, hogy Portik a 2000-es évek közepén már nem állt jól anyagilag, a birtokunkba került Gyárfás-vallomás is megerősíti. 2004 nyarán a bűnöző arról panaszkodott neki, hogy a Ferenchegyi úton építkezésbe kezdett, de nincs pénze befejezni, és megvételre felajánlotta a félkész ingatlant. Portik szerencsétlennek állította be magát Gyárfásnak, aki vallomásában így emlékezett vissza a beszélgetésre:

Portik olyan beszélgetéseket kezdeményezett, amelyben azt a látszatot keltette, mintha nekem hálásnak kellene lennem neki azért, mert Fenyő meghalt, hiszen ezáltal gondtalan lehet az életem. Ezzel szemben magát viszont szerencsétlennek mutatta be. A saját sorsát szembeállította az enyémmel: én szárnyalhatok, kiváltképp miután Fenyő Jánost meggyilkolták. Ugyanakkor Portik nem tett olyan kijelentést, hogy neki tényleges szerepe volt Fenyő halálában, azt viszont érzékeltette, hogy nekem milyen jó, hogy ő mögöttem állt.

Persze az, hogy magát "szerencsétlennek" állította be, lehet ürügy is arra, hogy pénzt akart. Az mindenesetre árulkodó, hogy a rendőrség évek óta próbálja felkutatni a Portik-vagyont, de hiába. Ilyenkor két eset lehetséges:

  1. A milliárdos vagyon csak legenda, ezért nincs nyoma.
  2. Portik zseniálisan tüntette el. 

Bár Portik esetében gyakran elhangzó érv, hogy a vagyonát strómanokon keresztül külföldre menekítette, akik ezt állítják, legfeljebb alvilági legendákból szedik értesüléseiket. A kétezres évek második felében ő maga is gyakran hangoztatta embereinek, hogy amerikai ingatlanalapokban van a pénze, de néhányan ezt már akkor is "vetítésnek" gondolták. Másoknak lakást, autót ígért, de ebből semmi nem lett. Volt olyan forrásunk, aki egyenesen úgy jellemezte, mint az alvilág "csengeri örökösnőjét", aki csak hitegette az embereket és mindenféle felsőbb kapcsolatokra hivatkozva próbált pénzzel lehúzni másokat.   

A mítoszépítő

Tény, hogy legendagyártásban, mítoszépítésben, egyszóval az alvilági marketingben Portik ügyes volt. Azokban az alvilági leszámolásokban például, amelyeket a nyomozók vele hoznak összefüggésbe, korábban az oroszokat sejtették, és mint később éppen Kisbandi árulta el: ezt az oroszos legendát Portik találta ki, hogy elterelje magáról a figyelmet. Így tehát azokat a feltételezéseket is érdemes óvatosan kezelni, amelyek arról szólnak, hogy egy svájci trezorban lennének az igazán értékes hangfelvételei, ahogy ezt a Magyar Idők pedzegette. Hiszen ha valakinek, neki érdekében állt a környezetében arra utalgatnia, hogy megvannak a biztosítékai – ettől is védelmet remélhetett.

Védelem reményében kereste a kapcsolatot a titkosszolgálattal is, amikor 2008-ban a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával, Laborc Sándorral találkozgatott. Laborc abban bízott, hogy a "csúcsbűnöző" majd értékes információkat szolgáltat a titkosszolgálatnak. De az NBH – egy később kirobbanó politikai botrányon kívül – semmit nem nyert Portikkal, a beszélgetések jegyzőkönyveit olvasgatva kiderül, hogy a bűnöző csak a jólértesültségét, fontosságát igyekezett hangoztatni. 

Utólag látható, hogy a Laborc-vezette titkosszolgálat szinte egyáltalán nem volt képben Portik valós pozícióját illetően. Pedig már a Laborccal folytatott beszélgetés is roppant árulkodó. Azon kívül, hogy Portik nem győzi megköszönni, hogy Laborc "felemelte", a beszélgetésből kiderül: valójában azért keresi az NBH-s kapcsolatot, mert tehetetlen egykori bűntársaival szemben, akikkel addigra megromlott a viszonya.

Portik ekkoriban egy zsarolási ügybe próbálta belekeverni Drobilich Gábort, egykori energolos társát, mentorát, de még ez sem sikerült neki, a zsarolási ügy kipukkadt. Vajon ha valóban olyan jó rendőrségi kapcsolatai voltak, mint amilyen kapcsolati tőkével rendszeresen dicsekedett, akkor miért kért segítséget a titkosszolgálat vezetőjétől a rendőrséggel szemben? Vagy fordítsuk meg: ha valóban olyan jó titkosszolgálati kapcsolatai voltak, akkor hogyhogy csak 2008-ban találkozott először az NBH vezetőjével? 

Annak ellenére, hogy Portik tudatosan építette saját mítoszát és fontosságát, a nemrég megtalált hangfelvételeket nem érdemes alábecsülni sem. 

Az viszont nagyjából már rekonstruálható, hogy az évtizedekkel korábban még tehetős és nagyhatalmú bűnöző a kétezres évek végére kisstílű zsarolóvá avanzsált, aki örült volna, ha Gyárfás Tamás egy-két millió forintot ad neki. Úgy tűnik, erre a rendőrség is csak mostanában eszmélt rá. A Válaszonline-nak az egyik belügyi forrás ezt a következőképpen fogalmazta meg:

Aki ilyen szorgos munkával rögzíti az üzleti partnereivel, tettestársaival folytatott beszélgetéseket, nyilvánvaló, hogy üzemszerű zsarolóként éli az életét. Egy igazi nagyhal, mint például Vizoviczki László, nem szöszölt ilyesmivel, kiépítette a rendszerét az éjszakában, és hagyta befolyni a milliárdokat. Portik ehelyett a felvétel- meg a stopgombot nyomogatta a diktafonján.

Egyelőre nem tudni, hogy a szorongatott "kliensei" közül vajon hányan jártak úgy, mint Gyárfás Tamás, akinek Portik nyíltan bevallotta, hogy zsarolja. 

Jóllehet a kormányközeli sajtó Portik baloldali és liberális kapcsolataira fókuszál, a szervezett bűnözés nem ismer pártszíneket. Portik pedig, aki nem csak betegesen rögzítette a beszélgetéseit, de a kapcsolatait is görcsösen építgette, pláne nem válogatott. A módszere hasonló volt a legpitiánerebb szélhámosokéhoz. Tudatosan beférkőzött különféle befolyásos vagy általa annak gondolt körökbe, majd másoknál rájuk hivatkozott, így növelve saját fontosságának látszatát.

Portik minden irányba mozgott. 2002-től a szocialista-liberális kormány volt hatalmon, így ott próbált építkezni és információkat gyűjteni emberekről. De nem csak a baloldalon. A kétezres évek második felében például szoros kapcsolatba került egy ismert fővárosi piactulajdonos özvegyével, P. Marianne-val, akit ő maga Habony Árpád "nagynénikéjeként" aposztrofált. Úgy tudjuk, Portik azért is környékezte meg a tehetős asszonyt, hogy pénzt szerezzen tőle, egyúttal az ő köreihez tartozó emberekről gyűjtsön információkat, amikkel aztán később esetleg sáfárkodhat.

Már tartottak a büntetőperei, amikor a Habony-Rogán-körben szerzett információit megpróbálta a javára fordítani, de ahogy az ő esetében lenni szokott, nem lehetett tudni, ebből mennyi a valóság és mennyi a mese. Családi körben például a kétezres évek közepén azt hangoztatta, hogy ő irányítja a brókerbotrány egyik főszereplőjét, amiből egy szó nem volt igaz. Ahogy abból sem, amikor azzal kérkedett, ha akarja, akkor Horn Gyula három percen belül visszahívja.

(Borítókép: Portik Tamás az Aranykéz utcai robbantás tárgyalásának ítélet hirdetésén 2016. március 31-én. Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!