Eleonóra
0 °C
12 °C

Vörösiszapper: szabadságvesztésre ítélték a Mal vezetőit

0CB00765-FF95-45C9-A6E4-32B205B7342D
2019.02.04. 13:14 Módosítva: 2019-02-04 17:19:52
Ítéletet hozott hétfőn a vörösiszapper megismételt elsőfokú eljárásában a Győri Törvényszék. Az ítélet szerint a Mal Zrt. vezetősége és munkatársai bűnösek abban, hogy a vörösiszap kilenc éve elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. Hatalmas médiaérdeklődés mellett kettejüket, az első és másodrendű vádlottakat, a Mal Zrt. egykori két vezetőjét 2 év hat hónap, illetve 2 év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, nyolcan felfüggesztett fogházbüntetést, megrovást kaptak, főként hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás miatt. Öt vádlottat felmentettek. A döntés a vádlottak többségénél nem jogerős, az ügy másodfokon folytatódik.

Pontosan nyolc éve és négy hónapja, 2010. október 4-én szakadt át az Ajka melletti vörösiszap-tározó gátja, a kiömlő 6-700 ezer köbméter erősen maró, lúgos vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt.

A vegyi katasztrófában tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek és több száz ház vált lakhatatlanná.

Az iszap néhol két méter magasan hömpölygött, melléképületeket, kocsikat, kerítéseket, állatokat sodorva el. Utak, közművek, vasúti sínek sérültek meg, többek között egy gázvezeték is, és szennyezetté váltak a környező folyók, köztük a Marcal vize is. Becslések szerint a kár 55 milliárd forint körüli.

Kártérítési ügyek sokasága

A katasztrófa után a büntetőügy mellett százával indultak a különféle egyéb eljárások, polgári, közigazgatási, munkaügyi és felszámolási ügyek és a jelenlegi büntetőügy mellett számos kártérítési ügy is zajlott az elmúlt kilenc évben. Sok tucat, a katasztrófában érintett személy indított pert a Mal Zrt. ellen, amit időközben felszámoltak, ezért az állam átvállalta az áldozatok kártalanítását. 400 millió forintos keretet különítettek el erre a célra, 2015-re 33-an kaptak 91,5 millió forintos kártérítést a vörösiszap által elsodort ingatlanjaik és ingóságaik miatt. 

A MÁV is pert nyert a Mal Zrt. ellen, mert a vörösiszap elmosta a vasúttársaság Székesfehérvár–Szombathely-vonalán az Ajka és Devecser közötti 1,5 kilométeres vasúti szakaszt. 2017-ben a bíróság arra kötelezte az alperes Mal Zrt.-t, hogy 15 napon belül fizessen ki a felperes MÁV-nak 369 630 896 forintot, a számlák keletkezésétől törvényesen járó késedelmi kamatot, továbbá a több mint 12,58 millió forint perköltséget. 

Az ügyészség még 2012-ben különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt emelt vádat tizenöt ember - köztük a cég egykori vezetői és több alkalmazottja - ellen. Erre az ügyre került most elsőfokon pont, az ítélet kimondja, hogy a tározót üzemeltető cég munkatársai felelősek a katasztrófáért.

Nagyon hosszú ideje zajlik a tárgyalássorozat, 2010 óta nem lehetett tudni, hogy ki vagy kik a felelősek a katasztrófáért. A per során végig az volt a kérdés, hogy a tározót üzemeltető cég, a Mal Zrt. vezetősége, munkatársai hibáztak (ők állnak most a vádlottak padján) vagy pedig már a kilencvenes években eleve rosszul tervezték és építették meg a kiszakadt tározórészt, és a tragédia emiatt elkerülhetetlen volt. 

A mostani ítélet az előbbi verziót fogadja el. Habár a bíró azt mondja, a tározó építésekor az alapozásnál is voltak hibák, hosszan sorolta az ítélet indoklásakor, hogy milyen szabályokat szegtek meg a most elítélt Mal-munkatársak. Például

  • 2010-ben hat hónapra leállították az amúgy elengedhetetlen semlegesítési eljárást a tározóban – ez megnövelte a víz mennyiségét a kazettában, és növekedett benne a lúgosság, ami szintén közrejátszhatott a gátszakadásban.
  • A tényleges vízmennyiség és a tényleges lúgosság sokkal nagyobb volt a tározóban, mint amit a környezetvédelmi hatóság felé jelentettek. Ha valóban annyi zagy lett volna az átszakadt tározókazettában, mint amennyit elvileg engedélyeztek a hatóságok, akkor nem lett volna ekkora a pusztítás még akkor sem, ha átszakad a gát.
  • Az elsőrendű elítélt Mal-vezető, Bakonyi Zoltán Devecserben pár órával a katasztrófa után több alkalommal - a bíró kiemelte, hogy az Indexnek nyilatkozva is - még másnap is azt mondta, hogy a vörösiszap nem mérgező, nem okoz károsodást, és semmilyen említést nem tett arról, mit kellene tenni, ha iszap éri a testet, tárgyakat.
  • A gátszakadáskor megtévesztették a hatóságokat, például a lakossági bejelentés alapján a cégnél érdeklődő tűzoltóügyeletesnek a gátszakadáskor először azt mondták, nem történt semmi, csak a kilences tározóból eresztik le épp az esővizet.
  • A gátszakadáskor egyáltalán nem volt a helyzet magaslatán a Mal vezérkara, idegesen hívogatták egymást, mit kellene tenni, holott pontos akciótervvel kellett volna rendelkezniük egy esetleges katasztrófa kezelésére. Pedig a bíró szerint tudniuk kellett, hogy nagy a baj, ami abból is kiderült, hogy miközben egymást hívogatták a Mal munkatársak, az egyikük azt mondta, hogy "ilyen katasztrófa még nem volt Magyarországon."

A bíró kimondta, hogy

amennyiben a Mal munkatársai nem mulasztják el a szabályok betartását, ha nem mulasztják el a megfelelő méréseket, ha emiatt kevesebb víz van a tározóban, akkor elkerülhető lett volna a katasztrófa.

Bakonyi Zoltán többször arcát a kezébe temetve, rezignáltan hallgatta a több órás, bonyolult technikai leírásokkal nehezített indoklást, ahogy a többi vádlott is. Senki nem zavarta meg a tárgyalóterem csendjét.

Az elmúlt több mint nyolc évben a szövevényes büntetőügyet többször is újratárgyalták.

2012-ben

Két évvel a katasztrófa után, 2012 januárjában történt a vádemelés, akkor az ügyész a vádiratban valamennyi vádlottra végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte: a több különböző bűncselekmény között a legsúlyosabb büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.

A vádirat szerint a Mal Zrt. egyes munkavállalói üzemeltetési, ellenőrzési, intézkedési mulasztásaik folytán felelősek a közveszély 2010. október 4-én történt előidézéséért és annak következményeiért. A vádlottak a katasztrófa idején valamennyien az ajkai timföldgyár vezetői vagy alkalmazottai voltak, a tizenöt vádlott között van a cég több jelenlegi és egykori vezetője, az elsőrendű vádlott B. Zoltán vezérigazgató és egy gátőr is. A vádirat szerint a nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása vezetett a vörösiszap-katasztrófához, a vádlottak a hatóságokat, külső szervezeteket és a lakosságot nem értesítették a katasztrófáról, és késve adtak jelzést a MÁV-nak és a zöldhatóságnak. 

2012 szeptemberében elkezdődött az elsőfokú tárgyalássorozat, 2012 novemberig 26 tárgyalási nap zajlott le, amiken meghallgatták a vádlottakat. Ők tagadták bűnösségüket, és olyan is volt köztük, aki elsírta magát vallomása közben. 

2013-ban

2013 februárjában bejelentették, hogy elölről kezdik a tárgyalássorozatot, ugyanis változás történt a büntetőtanács összetételében a Veszprémi Törvényszéken, az egyik ülnök helyett lett valaki más. Szabó Györgyi tanácselnök közölte: a már megtartott 26 tárgyalási nap 10 000 oldalnyi iratanyagát kell újratárgyalni, a lényeges eljárási cselekmények megismétlésével együtt. Az újrakezdett tárgyalást fél év múlva megint, másodszor is újrakezdték elölről, újra a háromtagú büntetőtanács összetételében történt változás miatt. Akkor az egyik ülnök a kórházi kezelése miatt kellett a tárgyalást nulláról újraindítani. 

2016-ban

Az indoklás lényege az volt, hogy a katasztrófát még a kilencvenes években elkövetett tervezési hibák okozhatták, nem a Mal Zrt.-nél 2010-ben dolgozók gondatlansága. 

A 2016-os ítélet indoklása szerint a Mal Zrt.-nél dolgozó vádlottak ezért nem bűnösek, mert a katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitásvesztés volt, ennek a következménye volt, hogy tönkrement a töltés. A szakértői vélemény szerint a kiszakadt, X. számú vörösiszaptároló-kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve, csak az volt a kérdés, pontosan mikor következik be katasztrófa. Ennek az oka pedig elsősorban a tervezésnél elkövetett hibasorozat volt.

A törvényszék azt állapította meg, hogy a konkrét közveszély nem akkor következett be, amikor kiömlött a vörösiszap, nem 2010. október 4-én, hanem azon a napon, amikor üzembe került a X. számú kazetta, 1998. december 23-án. A bíróság szerint a Mal Zrt. megvádolt munkatársainak nem volt reális lehetőségük a veszélyhelyzet felismerésére, mivel a tervezési dokumentációban írt adatok erre nem utaltak, a hatósági engedélyek érvényesek voltak, volt folyamatos hatósági ellenőrzés, és a hatóság hiányosságokat nem tárt fel, további ellenőrzési kötelezettségeket nem írt elő és - főként - a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Mal Zrt.-sek egyáltalán semmiben nem hibáztak. Az ügyészség összesen 24 különböző mulasztást rótt a terhükre. A törvényszék ezek egy részében kimondta, hogy valóban volt mulasztás, de az ítélet szerint nem ezeken múlott a katasztrófa, nem álltak azzal ok-okozati összefüggésben.

Ebből az első, elsőfokú ítéletből az következett, hogy a X-es kazetta tervezői közt és az ellenőrzéseket végző hatóságok háza táján érdemes keresni a vörösiszap-katasztrófa felelőseit. Az ügyészség viszont kitartott amellett, hogy az alumíniumipari cég emberei is bűnösök, fellebbezés miatt az ügy tovább is ment másodfokra.

2017-ben

2017 februárban váratlan fordulatként a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a bíróság a vörösiszap-perben hozott 2016 januári ítéletét, amely a Mal Zrt. összes megvádolt munkatársát felmentette az összes vádpont alól. Zólyomi Csilla bíró  azzal érvelt, hogy a 2016-os elsőfokú ítélet indoklásából egyszerűen nem lehetett megismerni, milyen logika alapján jutott el a bíró az ítéletben tényként rögzített állításokhoz, a döntési tevékenység ellenőrizhetetlen volt. A tanácselnök példaként hozta fel, hogy az elsőfokú ítéletben nem derült ki, hogy a bíró egyes vallomásokat miért fogadott el szavahihetőnek, másokat miért vetett el, de ugyanígy hiányzott szakértői vélemények értékelése, elemzése is. Nem volt megindokolva az sem, hogy a vádlottak egyébként megállapított mulasztásai miért nem hatottak közre a gátszakadásban, és arra sem tért ki az indoklás, hogy miért ne tudták volna például lassítani a folyamatot.

A megismételt elsőfokú eljárás a Győri Törvényszéken zajlott le, a tizenöt vádlott közül az ügyész tavaly novemberi perbeszédében azt mondta, 13 ember felelős, és nekik börtönben a helyük. Bizonyítottság hiányában két vádlott felmentését kezdeményezték, őket korábban a katasztrófa utáni értesítési (segítségnyújtási) kötelezettség elmulasztásával vádolták. 

Ennek a folyamatnak a végén hirdettek most hétfőn ítéletet. Azonban az ügynek nincs vége, a több mint négyórás ítélethirdetés végén az ügyész két vádlott kivételével súlyosításért fellebbezett a döntés ellen, csakúgy, mint az elsőfokon elítélt vádlottak és védőik többsége is, akik felmentésért fellebbeztek. A felmentett vádlottak tudomásul vették az ítéletet.

/Borítókép: Ajpek Orsi / Index/

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!