Huba
16 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Orbán rendszerének alapjait kezdték el roncsolni

D KOS20190103014
2019.02.06. 07:49
Halálos ellenségek voltak, kibékíthetetlennek tűnő ellentét választotta el őket. Az utóbbi hetekben azonban elkezdték szorosra fűzni a viszonyt: együtt tüntetnek, együtt nyilatkoznak, választási együttműködést terveznek. A Jobbik és az MSZP–DK viszonyának változása átrendezheti a belpolitikai viszonyokat, de valóban sikerülhet kivitelezni egy ekkora politikai pálfordulást?

Rónai Egon, az ATV műsorvezetője: A fehér kendő az összetartozást mutatja?

Varga-Damm Andrea, a Jobbik parlamenti képviselője: Igen!

Kunhalmi Ágnes, az MSZP választmányi elnöke: Igen, egyértelműen.

Az elmúlt hetek belpolitikai történései után nem számított különösebb meglepetésnek a fenti, ATV-ben hallott dialógus január végén. Mégis, akárcsak két hónappal ezelőtt is a politikai sci-fi kategóriájába soroltuk volna az ATV január 22-i esti beszélgetését.

Az Egyenes Beszédben egy jobbikos és egy MSZP-s képviselő ült egymás mellett, mindketten a nyakukra tekertek egy fehér kendőt, ami mindennél jobban mutatta, hogy nem vitára érkeztek a tévéstúdióba.

A fehér szín a béke jele, a megnyugvás jele, de az összetartozásunkat legalább annyira szimbolizálja

– erősített rá Kunhalmi arra a szemünk előtt zajló fordulatra, amely alapvetően rajzolhatja át az elmúlt években megszokott és megmásíthatatlannak hitt belpolitikai térképet.

egyenes
Fotó: ATV

A két legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik és az MSZP barátkozása, közeledése, esetleges választási összefogása ugyanis – minden joggal felmerülő és zavarba ejtő kérdés ellenére – sok tekintetben megváltoztathatja az ellenzék esélyeit az önkormányzati választásokon, ezáltal a Fideszt is határozott reakciókra készteti.

A Jobbik, amely évekkel ezelőtt elkezdte az úgynevezett néppártosodását (más értelmezés szerint a balra fordulását), a parlamenti választásokon még hallani sem akart semmilyen együttműködésről az MSZP-vel és a DK-val. Vona Gábor az LMP-vel és a Momentummal el tudta volna képzelni az együttműködést, ám nem sikerült megállapodni.

Jobbikos visszalépések így nem is voltak, mert a párt vezetői arra számítottak, hogy az ellenzéki választók amúgy is automatikusan a jobbikos jelöltek felé fognak ikszelni. Erről a stratégiáról mondta Mirkóczki Ádám mostani kommunikációs igazgató pár hete, hogy tévedés volt: „Hibáztunk. (...) Ha 3-5 szimbolikus körzetben visszalépünk, akkor ma nincs kétharmad."

És a Jobbik tettekkel is igazolta, hogy belátja a tévedését, és szorosabbra fűzte a viszonyt a többi ellenzéki párttal:

  • A médiában pedig olyan elsőre nem magától értetődő szerepléseknek lehetünk tanúi, mint az előbb említett Kunhalmi–Varga-Damm páros interjú, vagy például a DK-s Varju Lászlóval készített Alfahír-interjú, amelyben a jobbikos lap arról kérdezi fel Varjut, miért „fél ennyire a hatalom egy esetleges közös fellépéstől".

Azt is megértük február elején, hogy a Jobbik, az MSZP és a DK szó szerint ugyanazt a közleményt adja ki, és küldi ki a sajtónak. A pártok közleményversenyt vívtak, amikor az Orbán évértékelője elé szervezett összellenzéki tüntetésről hírt adtak. Egymás után jöttek a pártközlemények ugyanazzal a szöveggel – az összes ellenzéki párt aláírásával (a Jobbik volt a leggyorsabb, a második a DK, az MSZP a bronzérmes).

Cél: lebontani a centrális erőteret

Ezek az akciók, nyilatkozatok, jelenségek mind egyfelé mutatnak: a Jobbik és a baloldal úgy látja, erősebb, ha minden korábbi elvi vitát, ideológiai, identitásbeli különbséget (legalábbis egy időre) szőnyeg alá seper, és egyesíti a maradék erejét. MSZP-s, DK-s és jobbikos politikusokkal is beszéltünk erről háttérben, és többen úgy értékelték a mostani történéseket, hogy a Fidesz ellen már csak úgy lehet esély, ha az ellenzék egy az egy ellen küzd vele szemben. Volt olyan jobbikos, aki úgy látja, hogy az már nem elég, ha a Jobbik csak az LMP-vel fog össze, meg kell szervezni a teljes összefogást.

A DK-s Gyurcsány Ferenc tavaly év végén már nem zárta ki, hogy helyi szinten jobbikos jelöltekkel is együttműködjenek. Ugyan problémásnak tartja a Jobbikot továbbra is, mert nehéz kiismerni, mit képvisel a párt. De „lehet, hogy egyik helyen, dacára annak, hogy jobbikos a polgármester, azt mondják az ellenzékiek, hogy nem indulunk el vele szemben." Gyöngyösi Márton Jobbik-frakcióvezető pedig még sarkosabban fogalmazott:

Együttműködünk bárkivel. Nem csak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.

A dolog annyiban logikusnak tűnik, hogy Orbán az elmúlt évek választási sikereit jórészt annak is köszönheti, hogy tökéletesen megvalósította a centrális erőtér 2009-ben ismertetett koncepcióját. Orbán nem is titkolt terve az volt, hogy nem hagy a Fidesszel szemben egyetlen másik pártot sem megerősödni: a Fidesz érdeke az, hogy sok kicsi, esetleg közepes méretű párt létezzen, politizálgasson a palettán, amely persze képtelen az összefogásra. Nem egy választókerületben láttuk legutóbb is, hogy a Fidesz olyan terepen is győzni tudott, ahol az ellenzék összességében, a számokat összeadva sokkal erősebb volt, csak éppen konszenzusra nem tudott jutni.

Ennek iskolapéldája Miskolc, ahol az elmúlt választásokon az ellenzék kényelemesen győzhetett volna, ha nem megosztott. A legutóbbi parlamenti választáson a fideszes Csöbör Katalin mindössze 127 szavazattal győzött, és 38,9 százalékos eredménnyel szerezte meg a mandátumot (vagyis az ellenzék összességében 61 százalékot kapott).

Az ellenzéki pártokban éppen ezt, a tavaly áprilisi eredményeket számolgatják bőszen. Tisztában vannak ugyan, hogy nem lehet automatikusan összeadni a számokat, de így is kirajzolódik, hol lehet esélye a Nagy Egyesült Ellenzéknek. Több megyeszékhely esetében is információnk szerint elindult az egyeztetés: például Egerben a jobbikos Mirkóczki Ádám mögé állhat be az összellenzék.

Egy városban, Szombathelyen pedig meg is kötötték a megállapodást.

Szombathelyen múlt pénteken jelentették be közös polgármester-jelöltnek az MSZP-s Nemény Andrást, aki az Éljen Szombathely Egyesület vezette választási szövetség színeiben indul - számolt be pénteken a Nyugat.hu. A szövetség tagja az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a V, mint Vas Egyesület. A Jobbik nem csatlakozott a szövetséghez, de a megállapodás szerint nem indít ellenjelöltet. A bejelentett képviselőjelöltek között pedig találni egykori jobbikos képviselőt.

Az új közös ellenség összehozza a két ellenséget?

A konszenzustól a Jobbik és az MSZP–DK persze még távol van, az egymás számára elfogadható jelölteken és a „rabszolgatörvény" elleni tiltakozáson túl még nem látni, milyen elvi alapokon nyugodhatna egy ilyen együttműködés. Az elmúlt hetek közeledésében volt is egy látványos fennakadás – és ezzel rá is térhetünk a Nagy Egyesült Ellenzék összefogását illető problémákra.

A közös ellenzéki EP-lista MSZP-elnök által felvetett ötletét a Jobbik kerek perec elutasította – ebben a cikkünkben elemeztük ennek a hátterét. A Jobbik szerint csak konkrét ügyekben van értelme együttműködni, „egy széles körű ellenzéki EP-lista bohózattá válna, hamar széthullana és zavart keltene". 

Ne feledjük, hogy a Jobbik alakulásakor a fő identitásképező elem az MSZP és a Gyurcsány-kormány radikális elutasítása volt.

A jobbikosok emellett azzal tudtak kitörni a politikai láthatatlanságból, hogy nyílt rasszista szólamokat tűztek a zászlajukra („le a cigánybűnözéssel") időnként némi antiszemita retorikával fűszerezve (a magunkfajtáknak" egy hazája van, a magukfajtáknak" ott van Izrael) – behozva a Kuruc.info nyelvezetét a magyar közbeszédbe.

A Jobbik korábban egyértelműen jobboldali, sőt szélsőjobboldali pártnak volt elkönyvelve: 2006-ban a MIÉP-pel indult közösen a parlamenti választásokon, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a 2006-os önkormányzatin több városban a Fidesszel kötött szövetséget (Székesfehérváron vagy például Egerben).

A fenti tényezők teszik most politikailag pikánssá az együttműködést. Hiszen a Jobbik és az MSZP–DK eddig hagyományosan szemben állt egymással. A jelenlegi Jobbik-elnök, Sneider Tamás például 2014-ben be is perelte az MSZP-s Ujhelyi Istvánt, aki őt szkinhednek és maffiavezérnek nevezte. (Tavaly mondta ki a bíróság jogerősen, hogy mindez nem alkalmas Sneider becsületének csorbítására.) Most viszont úgy tűnik, hogy a közös ellenfél, netán ellenség, a Fidesz összehozza a két szemben álló csoportot.

Mindkét oldalon ezt kutatják

Ilyen előzmények után persze kérdés, hogyan tudnának-e a pártok politikusai együttműködni és közösen elvezetni adott esetben egy települést. És szintén kérdés, hogy a pártok egymás ellen gondosan felhergelt szavazói most hogyan fogadnának egy választási összefogást. „Szavazzak a szocikra és Gyurcsányékra, akik végighazudták és végiglopták az országot?" – teheti fel a kérdést egy egyszerű jobbikos. „Szavazzak a jobbikosokra, akik rasszista, antiszemita, homofób jobboldaliak?" – kérdezhet vissza az átlag szocialista.

Természetesen a pártok és a kutatóintézetek is lázasan keresik erre a választ – oldaltól függetlenül. Az elmúlt napokban két kutatást is nyilvánosságra hoztak a témában: a baloldalhoz közel álló Publicus arra jutott, hogy „az ellenzéki szavazók 80 százaléka egyetért a közös ellenzéki EP-lista kezdeményezésével, leginkább a Jobbik szavazók – 88 százalék".

kozosep sikeres-696x524.png

A Publicus szerint ha az ellenzék közös listán, nem pedig külön-külön indulna az Európai Parlamenti választásokon, akkor több szavazatot kapna, mint külön; 4 százalékponttal csökkenne a bizonytalan szavazók aránya; ugyanakkor ez a megoldás a Fidesz szavazótáborát is mobilizálná. 

A kormánypárthoz kötődő Nézőpont szintén ezt vizsgálta, és a nyilvánosság számára kevésbé részletes kutatásában arra jutott, hogy az ellenzék összességében rosszabbul járna, mert egy mandátummal kevesebbet tudna nyerni, mint külön. A Nézőpont szerint a jobbikosok 33 százaléka, a baloldali pártok szimpatizánsainak pedig 20 százaléka nem szavazna egy teljes körű ellenzéki összefogásra (de ha úgy nézzük, akkor 67, illetve 80 százalék viszont gond nélkül leszavazna). Vagyis a Nézőpont nagyobb lemorzsolódást mér a közös lista esetén.

Sneidert nácizzák, rasszistázzák

A fentiekből látszik, hogy az EP-választási összefogás az ellenzék számára kockázatos, és bár vitatott a mértéke, létezik az egymás iránti elutasítottság. A Fidesz pedig – amelynek érdeke a Jobbik és a baloldal közötti fal fenntartása – igyekszik is felerősíteni ezt az elutasítottságot.

Pár nappal ezelőtt mutatta be a Hír TV azt a videót, amelyen Sneider Tamás felesége az esküvőn a férje nyakában ülve náci karlendítést végez. A kormánymédia ezután felmelegített egy ügyet, amelyről korábban már lehetett tudni: Sneider kilencvenes évekbeli ügyét, mikor szkinhedvezérként egy cigány embert vert meg a származása miatt. Szintén egy korábbi ügy volt Sneider fiának Hitler-idézetes tetoválása, amelyet a Ripost szerint most tüntetett el a fiú. Majd előkerült egy hangfelvétel is, ahol Sneider cigányok agyonütéséről beszél (a Jobbik-elnök szerint ezt összevágták).

Látható tehát, hogy a kormánypárti média a Jobbik antiszemita-rasszista múltját/jelenét (?) igyekszik napirenden tartani, és a baloldal szavazóit igyekszik elidegeníteni a Jobbiktól.

És közben előszeretettel szerepeltetik a Jobbik régi, kirekesztő retorikáját használó, Jobbikból kiszakadó Mi Hazánk Mozgalmat. Látványos változás, ahogy Volner Jánossal bánik a kormánypárti média: míg a választás előtt, jobbikosként még a bokorba is követték lesifotóssal, ma már Volner számít a legnagyobb Jobbik-vátesznek ezeken a fórumokon (a 444-nek volt egy gyűjtése a változásról).

A kérdésről Orbán Viktor miniszterelnök is állást foglalt, amely jelzi, hogy a Fidesz nem tartja mellékesnek ezt a belpolitikai történést: szerinte a baloldalnak történelmileg is meg kellene közelítenie a témát, és „nem szabadna összeállnia és elfogadnia semmilyen szélsőjobboldali vagy antiszemita erőt szövetségesként". Gulyás Gergely miniszter, a Fidesz alelnöke később szintén a baloldali pártokat támadta azzal a kormányinfón, hogy

a baloldal próbálja szalonképessé tenni a rasszizmust és az antiszemitizmust.

A szocialista és DK-s politikusok valóban nem szálltak be az elhatárolódási versenybe: nemhogy tüntetés vagy petíció nem volt ezúttal (2012-ben még együtt tüntetett az MSZP és a Fidesz a zsidókat listázni szándékozó Gyöngyösi Márton ellen), hanem a baloldaliak – a fent ismertetett érdekeik miatt – egyáltalán nem is támadják, nem ítélik el a Jobbikot. 

Tóth Bertalan MSZP-elnök például annyival intézte el, hogy minden politikus a saját mondataiért és cselekedeteiért felel. Gréczy Zsolt DK-s frakciószóvivő úgy fogalmazott, „ezeket az folyamatokat a Jobbiknak belül kell kinőnie".

Az ellenzék újabb kísérlete bejön?

A Jobbik és a baloldali pártok összefogását még egy fontos tényező is katalizálhatja: a pénz. Pontosabban annak a hiánya. Az ellenzéki pártoknak egyenként kevés pénzük van, ami csak még jobban elveszik, ha sok-sok párt külön költi el az erőforrásait. Az Állami Számvevőszék vizsgálata következtében több párt is bírságot kapott: a legnagyobbat a Jobbik, amely már a megszűnését is felvetette. Összességében 1 milliárd forint mínusznál tart a párt.

Egy parlamenti frakcióval rendelkező párt nyilván nem fog önmagától megszűnni, ám az idei két kampányra aligha marad sok pénz. Így tehát a politikai szempontok mellett mérlegelni kell a pénzügyieket is: miből finanszírozzák a külön kampányokat. Ha a választásokon összefognak a baloldallal, értelemszerűen az is következik ebből, hogy kevesebb helyre kell koncentrálni a megmaradt erőforrásokat.

A Jobbik és az MSZP–DK együttműködése az önkormányzati választáson egyre biztosabb. Nagyrészt az ott elért eredménytől függ, hogy mennyire mélyülhet ez az összefogás, és megérjük-e, hogy közös listán szerepelnek az egykori kibékíthetetlen ellenfelek. Az ellenzék a Fidesz ellen kipróbálta már a Jobbik nélküli balos összefogást (2014), a külön indulást utolsó pillanatos visszalépésekkel (2018), nem kizárt, hogy ezután most a teljes összeborulás kísérlete következik.

A következő évek egyik izgalmas belpolitikai kérdése: sikerül-e, és egyáltalán lesz-e ezután még esélyük újabb kísérletezésre?

Borítókép: A Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, valamint a Momentum politikusai, független országgyűlési képviselőkkel kiegészülve közösen álltak ki az Országház főlépcsőjére a kormánnyal szembeni ellenállás jegyében 2019. január 3-án. Az első sorban balról jobbra: Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, frakcióvezetője, Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, frakcióvezetője, Kunhalmi Ágnes, az MSZP országgyűlési képviselője, a párt országos választmányának elnöke, Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, frakcióvezetője, Szél Bernadett független országgyűlési képviselő, Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke, frakcióvezető és Jakab Péter, a Jobbik parlamenti képviselője. Előzőleg a képviselők az Országgyűlés rendkívüli ülésén vettek részt, amely a kormánypártok távolmaradása miatt határozatképtelen volt. MTI/Koszticsák Szilárd