Klaudia
0 °C
12 °C

Orbán húsz éve ugyanazt a szerződést kötné meg a nőkkel

C SOS19981018041
2019.02.13. 11:52 Módosítva: 2019.02.13. 11:56
Orbán Viktor 2010 óta azonos családpolitikai eszközöket alkalmaz, mint az első kormányzása idején, sőt már akkor volt egy kísértetiesen hasonló akcióterve, azóta pedig még egy másik is, ahogyan több, a mostaniakkal egybevágó intézkedés. A kormányfőnél – legalább retorikai szinten – 1998 óta központi kérdés a család, amire most már a migrációellenes hadjáratban is épít.
  • családi adókedvezmények
  • hiteltámogatások, jelzálogosítás
  • sokgyerekeseknek szóló, speciális támogatások
  • az állami juttatások munkához és jövedelemhez kötése
  • nagyszülők bevonása a gyermeknevelésbe

Van, ami nem változik. Noha számtalan cikkben elemeztük már az Orbán Viktor évértékelőjében bejelentett, vadiújként és jelentősként beharangozott családvédelmi akciótervet, a kormány eddigi családtámogatási és népszaporulatot ösztönző intézkedéseivel összevetve a mostani 7 pont mégsem nevezhető forradalminak.

Sőt, a bejelentés Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti kormányzásához, valamint a még ellenzékből megfogalmazott családpolitikai elképzeléseihez sem igazán mérhető, kizárólag a ráfordítások összege nő – ami persze nem jelentéktelen eredmény.

1998 óta azonban a be nem ismert kudarcok ellenére nem változott az orbáni családpolitika: az új polgári, azaz ma már nemzeti közép- vagy még inkább tőkésosztályt teremtené meg, sőt „szaporítaná”, miközben azonban az első Orbán-kormányzás idején még igényként megfogalmazott társadalmi szolidaritás mára egyre inkább háttérbe szorul.

Három gyerek, három szoba, négy kerék

Távolról indítva: Orbán Viktornak évértékelős szokása a családpolitikai, avagy jóléti intézkedések bejelentése. Először 1999-ben tartott országértékelő beszédet a Vigadóban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület szervezésében; és rögtön ahhoz a szokáshoz hasonlította az intézkedéseket, amikor a szülők az ajtófélfára húzott vonásokkal mérik gyermekük növekedését.

Már ebből is következtetni lehetett volna arra, hogy a gyermekek és gyermekvállalás milyen komoly szerepet kap kormányzásában, ám valójában csak a következő évben, 2000-ben hangzott el miniszterelnöki országértékelő beszédeinek egyik legismertebb mondata: a „három szoba, három gyerek, négy kerék” szlogenje. De miről beszélt akkor Orbán?

„A polgári koalíció kormányának az a meggyőződése, hogy a legszegényebbek helyzetének tartós javulását csak akkor érhetjük el, ha azokat a családokat is megerősítjük, amelyeknek a tagjai dolgoznak, akik a vállukon viszik az ország gondját, és akik magukra vállalják a gyereknevelés örömteli terheit is.

(...)

Elsősorban azoknak a lehetőségeit szeretnénk bővíteni, akik dolgoznak és gyermeket is nevelnek. Meggyőződésem, hogy ők vállalják a legtöbbet Magyarország jövőjéért. Ezeknek a családoknak a támogatása – a mi felfogásunk szerint – közös jövőnkbe való biztos és szavatol megtérülő befektetés.

(...)

Az előttünk álló 10 évnek, tisztelt hölgyeim és uraim, az a feladata, hogy a családok tömeges felemelkedését elősegítsük és a következő tíz évben lehetőleg minél több ember számára segítsük megteremteni a tisztes polgári jólét lehetőségét.

(...)

A jövő céljait tíz pontban gyűjtöttem össze: mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen szeretnénk látni.”

Orbán tehát szimbolikus értelemben mindig is – egyébként fiatal családosként már a Fidesz alapítása óta gyermekeivel és a hozzá hasonló fiatal szülők támogatásával kampányolt – politikája középpontjába helyezte a családügyet, elsősorban azokért a családokét, ahol a szülők dolgoznak és legalább három gyermeket nevelnek. Ennek nemcsak a „polgári Magyarország” megteremtésének víziójában, hanem a demográfiai és gazdaságpolitikai kihívások aktuálpolitikai küzdelmeiben is helye volt.

Éppen erre alapozva már húsz évvel ezelőtt ötpontos akciótervet jelentett be – noha ez a kifejezés akkoriban még nem volt divatos. Mégis, ma senkit sem érnének meglepetésként az akkor bejelentett intézkedések, így például a „polgári kormány” elsőként visszaállította a családi pótlék alanyi jogosultságát. A tanköteles korú gyermekek után ugyanakkor a családi pótlékot az iskoláztatási támogatás váltotta fel, melynek összege az előbbivel volt azonos. Magyarán Orbán már ekkor feltételhez, méghozzá az iskoláztatáshoz kötötte ezt a családtámogatási formát.

Eközben a „polgári jövő programjában” megfogalmazott fontos intézkedésként 1998-tól a gyermeknevelési támogatás (gyet) és a gyermekgondozási segély (gyes) igénybevételének – a szocialisták által bevezetett – jövedelemhez kötöttsége megszűnt, így az alanyi jogon illette meg a szülőket. Ugyanakkor, és ez a múlt vasárnap bejelentett akciócsomag egyik elemét szintén érdekes megvilágításba helyezheti,

2001 márciusától az aktív korú nagyszülők is igénybe vehették a gyest unokájuk egyéves kora után.

Ugyanekkor az első Orbán-kormány újra bevezette az előző kormány által megszüntetett gyermekgondozási díjat (gyed), melynek maximális értéke 2001-ben 80 ezer forintra emelkedett, majd kiterjesztették három évre.

Ezek az intézkedések egytől egyig jól szimbolizálták Orbán családcentrikus vezetőszerepét, a kormány pedig akkor is – ahogyan 2010 óta – a gyermekvállalási hajlandóság fellendülését remélte intézkedéseitől. Csakúgy, mint adópolitikája eredményeképp, amelynek első, szimbolikus lépése volt, hogy 1999. január 1-től kedvezmény illette meg azokat a családosokat, ahol legalább az egyik családi pótlékra jogosult szülő személyi jövedelemadót fizetett.

A családi adókedvezmény már fogantatásától számított 91. napjától igénybe vehető volt. 2001-től egy gyermek esetében évi 400 000 forintig, két gyermek esetében 642 000 forintig, míg három és több gyermek esetében 1,35 millió forintig volt adómentes a család jövedelme. Újdonság volt, hogy a nevelési ellátásból kikerülő gyermek után is igénybe lehetett venni az adókedvezményt, amennyiben egyetemen vagy főiskolán folytatta tanulmányait.

A haza egy nagy család

Érdekesség azonban, hogy akkoriban Orbán még szolidáris intézkedésekre is koncentrált, így például arra, hogy a szegény, alacsony jövedelmű vagy éppen rendszeres jövedelemmel nem rendelkező családoknak a korábbi rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett megemelt összegű, 2001. január 1-jétől kiegészítő családi pótlékot vezettek be, amelynek mértéke megegyezett a két gyermek után igénybe vehető adókedvezménnyel, azaz 4000 forinttal. Ezt azok vehették igénybe, akik munkanélküliek lévén nem részesülhettek a családi adókedvezményben.

Mindezek mellett már az első Fidesz-kormánynak is volt „otthonteremtési programja”, amelyben szó szerint szerepelt célkitűzésként a lakáshitelezés szerepének növelése, a lakásmobilitás elősegítése, valamint a bérlakásszektor részarányának növelése. Jelzálogalapú, 10 százalékos kamattámogatású, 6,5 százalékos kamatú, 10 millió forintig igényelhető hitelt kínáltak „új lakás építésére a fiatalok számára”, később pedig, a ciklus során szintén – ahogyan az elmúlt négy évben – kiterjesztették ezt használt lakásokra is.

A lakáspiacot akkor is sikerült felpörgetni, de a Fidesz-kormányzásnak ezen a téren is volt még szociálisan érzékeny lába: az első Orbán-kormány a Széchenyi-terv keretében még 2000-ben elindította az Állami Támogatású Bérlakás Programot, melynek köszönhetően 2002. februárig összesen mintegy 35,1 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást nyertek el pályázat útján az önkormányzatok, illetve egyházak. A teljes összeg felhasználásával összesen több mint 7550 bérlakással gyarapodott az ország, amelyekre így már a rossz sorban élők is pályázhattak, alacsony bérleti díjjal.

Noha a családpolitika csak egy apróbb szelete volt Orbán Viktor első kormányzásának, talán nem véletlen, hogy a választás évében, 2002-ben kampányhangulatú országértékelő beszédében még tudta is fokozni a szoba-gyerek-kerék- és fordulatszámot: „A haza olyan, mint egy nagy család" – jelentette ki.

Aztán a kisbabáknak kedvük támadt megszületni – vagy mégsem?

Mintha csak ezer év telt volna el Orbán első kormányzása óta, ám a magyar népszaporulat az 1998–2002-es és a jelenlegi kormányciklusban is hasonló, sőt: többször írtunk arról, hogy mintegy harminc éve változatlanul „fogy a magyar”, pontosabban a '80-as évek eleje óta több magyar hal meg minden évben, mint amennyi születik.

Pedig Orbán erre a jövővízióra nacionalista, de nagyon is racionális kormányzást alapozott, és erről az útról a 2010-es kétharmados hatalomszerzést követően sem tért le. Sőt, ekkor már teljesen világos volt, hogy a kereszténydemokrata értékrendre hivatkozva, de leginkább hangzatos demográfiai okokból a fideszes családmodell legalább két, de inkább több gyermekkel számol családonként, ám ennek elérését sem első ciklusának, sem az azóta meghozott intézkedések nem tudták biztosítani.

Pedig 2010-ben a második Orbán-kormány visszaállította a családi adókedvezmény rendszerét, amit 2014-ben kiterjesztett az egyéni járulékokra is. Az intézkedés 2011 és 2014 között összesen mintegy 790 milliárd forint többlettámogatást jelentett, családonként átlagosan 833 ezer forintot – persze ez valójában a jól keresők számára volt igazán érezhető. Emellett az első házasok számára adóalap-csökkentő kedvezményt biztosítottak.

Ezzel párhuzamosan bevezették a gyed extrát, amely azt biztosítja, hogy a testvér születése esetén a korábbi ellátást nem veszik el az édesanyáktól, hanem tovább folyósítják. Lehetővé vált a gyed mellett a munkavállalás a gyermek egyéves kora után, ami ugyanakkor idén fél évre csökken.

Az úgynevezett munkahelyvédelmi akciótervben még 2011-ben Orbán azt is bevezette, hogy a szülésről visszatérő anyákat foglalkoztató munkaadók mentesülnek a szociális hozzájárulási adó megfizetésétől két éven át, majd ezt követően még egy évig 50 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe. Ráadásul 2012-ben a magánszférára is kiterjesztették a részmunkaidő kötelező biztosítását, később ugyanakkor ellentmondásosnak bizonyult az újabb és újabb gyerekvállalásra ösztönző lépésekkel.

Ennek ellenére állt elő első családpolitikai sikerjelentésével Orbán szintén egy évértékelőjében, 2013-ban ugyanis azt mondta: „A kisbabáknak kedvük támadt megszületni.” Elárulta azt a tervét is, hogy „a magyarok integrációjával világnemzetet építünk, az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot.”

Csakhogy valójában nem hozott átütő eredményt a családi adókedvezmény kiterjesztése a munkavállalók által fizetett járulékokra, vagy a kismamák visszafoglalkoztatásának könnyítése, sőt az intézményi infrastruktúra sokszor, sokféleképpen bejelentett fejlesztése – a bölcsődeépítési program például, mondhatjuk, kudarcba fulladt.

Más oka nem lehet, hogy újabb és újabb tervekkel állt elő a kormányfő.

Egy óceánjáró irányváltása

Nem nagy meglepetés az sem, hogy Orbán a családi adókedvezményes rendszer után egy másik, könnyen népszerűsíthető, ám kérdéses hatékonyságú eszközéhez is visszanyúlt: 2015-ben indult el a csok, vagyis az új „szocpol”, a családi otthonteremtési kedvezmény, amely ma már használt és új ingatlan vásárlása esetén is igényelhető, és felújításra is fordítható a vissza nem térítendő támogatás része. Mostanra ráadásul gyermektelenek is felvehetik, ám jövőbeni feltétele a gyermekvállalás.

Eközben a kétgyermekesek családi adókedvezménye 2015 és 2018 között gyermekenként havi 10 ezer forintról 20 ezer forintra emelkedett, ezt az összeget tervezi tovább emelni a kormány 2019-től, miközben a második és harmadik Orbán-kormány még a háromgyerekeseket „jutalmazta” leginkább. Viszont a harmadik gyermek utáni szülési hajlandóság éppoly alacsonynak bizonyult, mint az első vagy második gyermek vállalása, és ez a trend 2010 után sem fordult meg.

A népesedés és családpolitikai fordulathoz idő kell, az legalább olyan lassú, mint egy óceánjáró irányváltása

– mentegette Orbán a kormányzati intézkedések nem túl elsöprő hatását 2017-ben, amikor bejelentette: 2018 lesz a családok éve.

Az akkor megfogalmazott cél az lett, hogy 2030-ra a mostani 1,5-ről 2,1 százalékra emeljék a születési rátát, a miniszterelnök szerint pedig a népesedési fordulathoz „egy jól beállított, rögzített kormánykerék mellett” anyagi erőforrás, életképes gazdasági modell is kell. Orbán mindennek kulcsát önmaga újraválasztásában és persze a migráció megállításában látta, szerinte a fiatalok 2-3 gyerekre vágynak, azonban a vágyottnál végül kevesebb születik.

Ezért a kormány arra jutott, olyan politikát kell vinni, ami félretolja az akadályokat a második gyermek vállalása előtt is. Orbán a Családok Budapesti Világtalálkozóján ismertette is a kormány akkori népesedési akciótervét: a családi adókedvezmény tervezettnél nagyobb emelését a kétgyermekesek esetében, mert a miniszterelnök szerint

ahol két gyerek elfér, ott elfér egy harmadik, jut hely negyediknek is, a bátrabbaknál ötödiknek is.

Orbán már 2018-ra megígérte, hogy a diákhitel-tartozással rendelkező fiatal nők számára 2 gyereknél a tartozás 50 százalékát, több gyereknél az adósság 100 százalékát elengedi a kormány. A diplomás gyed időtartamát egy évvel kitolták, így az már a gyerek kétéves koráig is igénybe vehető. A jelzáloghitellel rendelkező családoknál pedig harmadik gyerek esetén elengedtek egymillió forintot, sőt a további gyerekek esetében is 1-1 milliót leírhatnak az adósságból.

Orbán már 2017 májusában bejelentette a „soha nem látott bölcsődefejlesztést” is, noha az idevágó tervek – melyeknek eredetileg 2018 volt a határideje – nem valósultak meg, éppen ezért kellett most ráígérni a férőhelybővítésre. Mindezeken túl a kormány az anyasági juttatásokat és a babakötvény régóta létező lehetőségét a külföldön élő magyarokra is kiterjesztette – ezzel egyébként egy új szavazókhoz juttatva el a korábban is bevált jóléti intézkedéseket.

A második és harmadik Orbán-kormány tehát szinte évről évre többet fordított arra, hogy a többgyermekes, magas jövedelemmel bíró családok még több gyereket vállaljanak. Lázár János például 2017 májusában egy kormányinfón beszélt arról, a kormány célja, hogy a GDP akkori 4,6 százalékáról két éven belül 5 százalékra növelje a családtámogatások összegét. A Miniszterelnökség akkori vezetője miniszter úgy fordította le Orbán 2018-as akciótervét: azt szeretnék elérni 2030-ra, hogy akik gyermeket vállalnak, azok több mint két gyermekben gondolkodjanak; erre szeretnék biztatni a magyar fiatalokat.

Ennek érdekében a családok éve során véghez is vitték Orbán egy évvel korábbi bejelentéseit, továbbá a nagycsaládosok és a kétgyermekesek számára 15 millió forintra bővítették a csokhoz kapcsolódó hitellehetőséget, a kétgyermekeseknél pedig végül megnyitották a 10 millió forintos hitelfelvételt, amelyből korábban a „kis családok” ki voltak zárva.

Nem számok, hanem magyar gyerekek kellenek

Vasárnap mindennek ellenére kiderült: Orbán Viktor szerint a bevándorlás „fegyverletételt” jelent, „nekünk viszont nem számok, hanem magyar gyerekek kellenek”. A kormányfő véletlenül sem beszélt kudarcról (újabb) kilenc év kormányzás után, sőt a „kevert népességű” társadalmakkal vonta furcsán követhető arányrendszerbe a demográfiai kihívást.

A miniszterelnök számára nem a népességi mutatók rossz alakulása – ezek közül csak a számára legkedvezőbbnek ható, ám még így is gyengécske gyermekvállalási mutatót emelte ki –, hanem sokkal inkább a migráció elutasítása nyomán érezte szükségét bejelenteni egy újabb, 2019-es hétpontos akciótervet, amely ezúttal a konzultáció nyomán – éppen annyira nehezen értelmezhető – „családvédelmi” címkével is el van látva.

7 ponttal a kormány

  • bevezeti a fiatal házasok gyermekvállalási támogatását azzal, hogy minden 40 év alatti nő az első házasságához 10 millió forint összegű kedvezményes kölcsönben részesül;
  • minden gyereknél felfüggesztik a kedvezményes lakáshitel-törlesztést három évre, három gyerek után elengedik pedig a fennálló tartozást.
  • Ismét bővítik a csok kedvezményes hitelét, és a tavalyi könnyítéseket is tovább könnyítik a hitelkedvezményekben: a második gyermek születésekor 1, a harmadiknál 4 millió forintot, minden további gyereknél 1-1 millió forintot vállal át a kormány a szülők jelzálogtartozásából.

Orbán újabb hét pontjában egy eddig csupán felvetésként létező, korábban valamiért elvetett elképzelés is megvalósulhat:

  • azok a nők, akik legalább négy gyereket szültek, életük végégig mentesülnek az szja fizetése alól.

Ez nemcsak azokra vonatkozik majd, akiknek most 18 év alattiak a gyerekeik, hanem minden olyan nőre, akinek legalább négy gyermeke van. A valóban új elem pedig az:

  • elindítják a nagycsaládosok autóvásárlási programját, így két és fél millió forint vissza nem térítendő támogatást ad a kormány az új, 7 személyes autókra.

Mindezeken túl a kormányfői ígéret szerint

  • megvalósítják a teljes bölcsődei ellátást, hiszen Orbán 21 ezer új férőhelyet ígért három év alatt; és
  •  végül, de nem utolsósorban bevezetik a nagyszülői gyedet – vélhetően persze az első Orbán-kormányciklusban létrehozott mintájára készült ez a terv is.

Pót-lék

Egyelőre persze korai lenne jóslásokba bocsátkozni arról, érdemi eredményeket tud-e felmutatni a kormány mindezzel. Tény ugyanakkor, hogy már így is nagyon sokat költenek a költségvetésből olyan családpolitikai intézkedésekre, amelyek célja az, hogy a nők – a középosztálybeli nők – szüljenek. Csakhogy a kormány minden igyekezete ellenére továbbra sem a középosztályban növekszik a születésszám, hanem a legfeljebb 8 általánossal rendelkező nők körében.

Miközben a maximum 8 osztályt végzett nők száma 473 ezerről 363 ezer főre esett vissza 2011 és 2016 között a 15–44 éves korcsoportban, mintegy tizedével nőtt körükben a gyerekszám. Ezzel szemben a diplomásoknál a vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt a létszám, viszont csak 4 százalékkal lett több náluk a gyerekvállalás.

Magyarán egyre kevesebb gyereknek ad egyre nagyobb támogatást az Orbán-kormány, amin az újabb, sokadik akciótervnek is csupán két pontja változtat.

Az orbáni családtámogatások többsége ugyanis leginkább a középosztálybeli családok által vehető igénybe, de legalábbis számukra – az ő bérükkel – értelmezhető mértékű segítség.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Orbán húsz éve ugyanazt a szerződést kötné meg a nőkkel

Csaknem azonos eszközökkel bírná szülésre a magyar lányokat, asszonyokat a kormányfő, mint 1998 és 2002 között. Az újdonság: Orbán összekötötte a kérdést a migrációval.

1097 · Feb 13, 2019 11:52am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments

A családi pótlék kiemelt helyét eközben 2010 után éppen azzal az indoklással elkezdte átvenni a családi adókedvezmény, hogy a munkához kötött támogatásokat tartja hatékonynak a kormány.

Így aztán idén is 12 200 forint a családi pótlék havi összege, ami 2008 óta nem változott, sőt míg 2010-ben 367 milliárd forintot szánt erre az állam, addig 2017-ben már csak 312 milliárdot.

Ennek több oka is van, például hogy a 2010-ben alakult Orbán-kormány – csakúgy, az 1998 és 2002 közötti Orbán-kabinet – a családi pótlékot az iskoláztatáshoz kötötte. Ráadásul a második Orbán-kormány az elsőhöz képest szigorúbb szankciókat vezetett be, köztük azt, hogy egy diák 50 tanórányi hiányzása után a családi pótlékot megvonhatják. Mivel pedig a családi pótlék 2011 óta már csak addig jár, amíg a gyerek nem hagyja el az iskolát, a tankötelezettség 18 évről 16-ra történő leszállításával sok szakmunkás, lemorzsolódó diák és a családjuk is kiesett a jogosultak köréből. A KSH adatai szerint 2010 és 2017 között több mint 220 ezer fővel csökkent a családi pótlékban részesülő gyermekek száma.

A kormányretorika szerint 2019-ben a különböző családtámogatásokra több mint 2 ezer milliárd forint áll rendelkezésre a költségvetésben, így ez az összeg 2010 óta megduplázódott. A keret legnagyobb részét ugyanakkor most is az otthonteremtési program és a családi adókedvezmény teszi ki, amely a rosszul vagy közepesen kereső fiatal párok, akár házaspárok gyermekvállalását önmagában még aligha ösztönzi – a megcélzott korosztály anyagi problémáit, így például a lakáshitel felvételéhez elengedhetetlen mértékű keresetet ugyanis sokan az első gyermek vállalása előtt képtelenek kezelni.

Mindennek ellenére Orbán húsz év után sem váltott irányt. A 40 éven aluli, első házas nőknek juttatott hiteltámogatáson kívül továbbra sem az első gyermek vállalására koncentrál a kormány, ráadásul a nem anyagi ösztönzők, például az intézményrendszer stabilitása és a nevelési-oktatási intézmények minősége nem kapott szerepet a mostani programban sem.

Borítókép: 1998. október 18. Orbán Viktor miniszterelnök feleségével, Lévai Anikóval és három gyermekével a 14-es választókörben – a Szabolcsi Bence Zeneiskolában – az önkormányzati választáson leadott voksa után a Vármegye utcán sétál. MTI Fotó: Soós Lajos

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!