Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Amerikai nagykövet: Ellen kell állnunk a Kreml cinikus próbálkozásainak

D NOE20190313004
2019.03.13. 13:59
Míg a magyar katonai erőfeszítések és a csatlakozás, illetve a tagság előnyeinek ismételgetése kapott hangsúlyt a magyar részről a 20 éves tagságunk évfordulóján rendezett NATO-konferencián, ugyanitt két amerikai diplomata is egyértelművé tette: a magyar tagsággal járó védelem és megbecsülés, a szövetségesi kapcsolatok nagy kihívása az Oroszország, sőt a Kína révén állandó fenyegetettség. Az amerikaiak persze értékelik a magyar haderő-fejlesztési erőfeszítéseket, ám – elsősorban – az oroszok ügyében komoly aggályaik vannak.
  • Csaknem 1000 magyar katona szolgál más szövetséges csapatokkal vállvetve NATO, EU és multilaterális békefenntartó missziókban
  • Magyarország aktívan fejleszti haderejét és NATO-kompatibilis felszereléseket vásárol, 2006-ig pedig teljesíteni kívánja a NATO felé vállalt kötelezettségét, miszerint GDP-jének 2 százalékát honvédelemre költi
  • Magyarország ad otthont a pápai légitámaszponton a Nehéz Légiszállító Ezrednek, amely létfontosságú támogatást nyújt a NATO műveletekben
  • Magyarország ad otthont a NATO Katonai Egészségügyi Kiválósági Központjának, valamint a NATO Erők Integrációs Egységének

Mindezek olyan tények, amelyeket majdnem minden egyes előadó ismertetett a hallgatósággal a Magyarország csatlakozásának 20 évfordulóján rendezett NATO-konferencián. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve a NATO 29 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. Magyarország szinte napra pontosan 20 éve, 1999. március 12-én lett a NATO teljes jogú tagja. Ebből az alkalomból az Országház alsóházában Patrick Turner NATO főtitkár-helyettes, vagy éppen a csatlakozást levezénylő volt külügyminiszterek, Martonyi János és Kovács László is felszólalt, de előadást tartott a szövetségről David B. Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is.

Nagy Zoltán, Magyarország állandó képviselője, NATO-nagykövete az esemény házigazdájaként a történelem legsikeresebb és legjelentősebb szövetségéről beszélt, felidézve, Csehország Magyarországgal és Lengyelországgal közösen 1999. március 12-én lépett be a NATO-ba, az 1989-es kelet-európai rendszerváltást követő első bővítési hullám keretében.

Orwell-i kép kezdésnek

A Honvédelmi Misztérium kezdésnek egy kedves kisfilmben foglalta össze Magyarország NATO-tagságának, illetve már csatlakozásának történetét, nemcsak az 1997-es csatlakozási népszavazás, hanem a konkrét katonai részvételt részletezve. Ekkor tehát megkaphatták a konferencia résztvevői az első adagot a magyar NATO-részvételből. Aztán ugyanezt első kézből Kövér Lászlótól meg is hallgathatták. Az Országgyűlés elnöke persze meglepőt húzott:

Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos

– idézte Kövér George Orwell klasszikusát (1984), de hamar kiderült, hogy nem utópiáról, hanem történelmi párhuzamról szól. Szerinte ugyanis mi magyarok a 20. században saját bőrünkön már megtapasztaltuk, ami 21. században is kihívás: Kelet és Nyugat között nem lehet világpolitikai egyensúly.

A házelnök elsősorban arról szólt, a biztonság nem képzelhető el a NATO nélkül, a szövetség és a partnerségi kapcsolatok fontosságát a folyamatos kihívások és fenyegetések jelentőssé teszik. Dicsérte a NATO átalakulási képességét, hiszen az 1997-es meghívásunk, és a sikeres tárgyalások egy komoly bővítési folyamat részeként a NATO megújulásához vezetett. Kissé talán keserű szájízzel felidézte: magyarok millióiban támadt fel a remény, amikor 1949-ben értesültek arról, hogy a szabad nyugati világ megalakította katonai önvédelmi erejét, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. Hét évvel később, 1956-ban, amikor a Szovjetunió harckocsikat küldött Magyarország ellen, a magyar bizakodás a nyugati világ katonai erejében illúziónak bizonyult, "a reálpolitika illúziókká foszlatta a magyar reményeket", fogalmazott Kövér.

Ugyanakkor élete egyik fontos momentumaként tartja számon, hogy jelen lehetett Magyarország delegációjával, amikor felvonták a magyar lobogót Brüsszelben a NATO-tagállamok zászlajai között. Kövér kiemelte, a pártok közötti konszenzus és társadalmi támogatottság döntő szerepet játszott a NATO-csatlakozási törekvések sikerében. De a tagság is folyamatosan élvezi a társadalom és a törvényhozás támogatását, miközben Magyarország immár tevőleges, alakító résztvevője a közösségnek – ezzel befolyást szerezhetünk a NATO jövőjében, mondta. Kövér arról is beszélt, hogy a magyar diplomaták és haderő elismerésnek örvend, mert nemcsak megfigyelő, nemcsak haszonélvező a szövetségben. Végül a házelnök hitet tett amellett, hogy a NATO ma is biztosítéka a világpolitikai egyensúly megőrzésének, ehhez azonban a változó és egyre erőteljesebb kihívások miatt folyamatosan fejleszteni és erősíteni kell.

Megbízható szövetséges

Erről beszélt persze Benkő Tibor is. A honvédelmi miniszter szerint sokan voltak, akik 1989, azaz a kétpólusú világrend, azaz a Szovjetunió elnyomórendszere összeomlása után megkérdőjelezeték a NATO létjogosultságát, jövőjét. A „történelem kereke nem szűnt meg forogni”, azaz mára merőben más kihívásokra kell választ adni, minden azt bizonyítja, nem szabad, nem elég a könnyűfegyverzetű magyar haderő, felkészültnek kell lenni a haza védelmében. Így a NATO nemhogy elvesztette volna létjogosultságát, ma is nélkülözhetetlen szerepet játszik a transzatlanti térség biztonságának fenntartásában.

A honvédelmi miniszter arról beszélt, Európát keletről és délről instabil térségek veszik körül, az arab tavasz, az ukrán válság, az európai terrormerényletek számának növekedése, a tömeges illegális migráció új kihívásokat és fenyegetéseket jelent. Magyarország közvetlen szomszédságában a Nyugat-Balkán biztonsági helyzete továbbra is törékeny. "Instabil világunkban növekedett a konfliktusok kialakulásának valószínűsége." A katonai erő szerepe felértékelődött, jegyezte meg Benkő, aki szerint a rövidesen 70. évfordulóját ünneplő NATO sikeresen alkalmazkodik a biztonsági környezetünk változó világához, már csak ezért is siker a 20 éves csatlakozásunk története is.

A honvédelmi miniszter volt az első, aki felvetette ugyanakkor a tagállami haderő-fejlesztések, az európai uniós törekvések és a NATO-célok közötti, szerinte csak vélt ellentmondásokat. Kiemelte, a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program a NATO-t erősíti, ráadásul Magyarország a jövőben is arányosan kiveszi részét a NATO tevékenységéből:

Magyarország megbízható szövetséges.

Erről beszélt kissé talán irodalmi stílusban Magyar Levente is. A külgazdasági és külügyminiszter helyettese elismerte, egyértelmű, hogy Magyarország mit nyert NATO-val, de szerinte a távlatokban kell látni azt, a NATO mi mindent nyert Magyarországgal. Ezután azzal állt elő: a NATO-nak alig van olyan tagja, amelyre találóbban illene a katonanemzet kifejezés, mint a magyarra. „Mi magyarok 1100 éve fegyvereseink dicsőségéből élünk”, mondta, azzal fokozva állítását: a jogos harc, az önvédelem, az önfeláldozás erénye jellemzi a magyarokat. Magyar Levente szerint nekünk, az elmúlt 500 évben mást jelentett a siker, mint más NATO-tagállamoknak, de szerinte a történelem többszörösen igazolta a „magyar katonaszellemet”, a mindhalálig való férfias kötelezettségvállalást. Mint fogalmazott:

a legerősebb gyökerekkel van beletáplálva öntudatunk mély-lényegébe a katonaszellem.

Ezért Magyarország alkalmas arra, hogy ne csak megfeleljünk az elvárásoknak, hanem folyamatosan túlteljesítsük azokat. „Mindig egyedül voltunk”, vagy ránk kényszerített szövetségekben, most először vagyunk olyan közösség részesei a NATO révén, amelyet mi választottunk és szeretnénk, bizonygatta a külügyi államtitkár, miért is nincs oka aggódni a NATO-szövetségeseknek.

Vagy azért van ok az aggodalomra?

A rendezvényen Patrick Turner védelmi tervezésért felelős NATO főtitkár-helyettes tolmácsolta Jens Stoltenberg főtitkár gratulációját az évfordulón. Turner szintén beszélt a magyar katonák aktív szerepvállalásáról, azonban hamar rátért az orosz fenyegetés kérdésére, és felidézte, hogy Oroszország öt éve annektálta az ukrán Krím-félszigetet. Kiemelte, ez a fenyegetés roppant közel érinti Magyarországot is. Ráadásul Turner beszélt az olyan szürke zónás orosz fenyegetésekről is, amelyek esetén nem is igazán tudni, hogy már háborúról, vagy még „csak agresszióról” van szó.

Kijelentette, hogy a NATO-nak ilyen, valamint más, új típusú fenyegetések esetén is egységesnek kell lennie. A párbeszédet persze Oroszországgal is fenn kell tartani, de a NATO-egység ebben is kiemelkedő fontosságú, ismételte meg, aligha lehetett ezt másképpen értelmezni, mint üzenetként.

Ha együtt vagyunk, akkor vagyunk erősek

– mondta, majd arra kérte Magyarországot, hogy továbbra is segítsen fenntartani a békét Európában és segítse tovább a béke-helyreállító erőfeszítéseket, amelyekért most is háláját fejezte ki. Turner egyébként kitért az Iszlám Állam terrorszervezet iraki és szíriai jelenlétére is, ennek kapcsán megemlítette, hogy Magyarország egyebek mellett a NATO iraki missziójához is hozzájárul, amiért köszönetét fejezte ki. Koszovóban pedig – a Nyugat-Balkán biztonságának erősítése érdekében – Magyarország a harmadik legnagyobb kontingenssel járul hozzá a misszióhoz, folytatta a dicséretet. Végül arról beszélt, a szövetség vezetése elkötelezett a NATO további bővítésében.

„Ám a történetnek még nincs vége”

És ezt követően David B. Cornstein kevésbé diplomatikus nyelven is jelezte az amerikai aggályokat. Először persze köszönetet mondott a magyar népnek az elmúlt 20 év során szövetségesként tanúsított barátságáért és a partneri kapcsolatokért. Az amerikai nagykövet elkötelezte magát amellett, hogy ezt a partnerséget még erősebbé teszi, és meggyőződése, hogy ez a kapcsolat a jövőben tovább erősödik majd.

Cornstein a magyar történelem csodálójaként beszélt arról, hogy a magyarok rendszeresen megemlékeznek a nemzet „kitartó szabadságvágyában gyökerező” eseményekről. Felidézte, 30 évvel ezelőtt a magyar nép – és az ország sok más szomszédja Közép- és Kelet-Európában – úgy döntött, hogy véget vet a kommunizmus sötétségének és a szabadság és függetlenség útjára lép, ahol a kormány nem ellenőrzi, hogy az emberek mit mondanak, hogyan tisztelik Istenüket, hogyan keresik a kenyerüket és hová utaznak, fogalmazott. Úgy folytatta, 20 évvel ezelőtt Magyarország, a szabadság melletti döntésének megvédésére és megszilárdítására, azt választotta, hogy csatlakozik a NATO-hoz, miután egy népszavazáson a résztvevő magyarok 85 százaléka erre szavazott.

Tisztában vagyunk vele, hogy az elmúlt 30 év nem minden nehézség és kihívás nélkül múlt el, ám semmi kétség, hogy ezen események révén Magyarország nyert

– jelentette ki Cornstein, ki is fejtve, e választások következményeképpen a magyarok nagyobb biztonságban és jobban élnek, szabadabbak, több lehetőségük van. Az Egyesült Államok és más NATO-tagok pedig jobbak és erősebbek azáltal, hogy Magyarország a szövetségesük, tette még hozzá. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete az előtte szólókhoz hasonlóan felidézte, milyen aktív és elkötelezett szerepet vállalt Magyarország a NATO-ban az elmúlt 20 év alatt. Üdvözölte, hogy Mike Pompeo néhány héttel ezelőtti látogatására sikerült véglegesíteni az Egyesült Államok és Magyarország közötti Védelmi Együttműködési Megállapodást, és várakozását fejezte ki, hogy mielőbb alá is írják azt a felek. „Ezek a lépések demonstrálják Magyarországnak a NATO szövetség melletti elkötelezettségét”, mondta, hozzátéve azonban: „Ám a történetnek még nincs vége.” A világ ugyanis tele van a szövetség előtt álló új és komplex kihívásokkal, így „nem vehetjük magától értetődőnek az azokból a fontos választásokból eredő előnyöket, amelyek a döntő fontosságú 1989-es és 1999-es változásokhoz vezettek”. És Cornstein láthatóan itt tért a lényegre:

„További választások állnak előttünk. Hallottam olyan megjegyzést, amely szerint Oroszország nem jelent katonai fenyegetést Magyarország számára, mivel a két országnak nincsenek közös határai. Ám a mai világban hiba kizárólag az országhatárokon átkelő tankokban gondolkodni. Valamennyi NATO-ország agresszív, Oroszországból érkező kiberbiztonsági fenyegetésekkel és dezinformációs kampányokkal szembesül, amelyek azt szolgálják, hogy destabilizáljanak és meggyengítsenek bennünket, és szétverjék demokratikus folyamatainkat”

– tért rá az orosz szálra, azonnal folytatva: Magyarországnak igenis van közös határa Ukrajnával, egy olyan országgal, amely napi szinten szembesül az orosz agresszió teljes erejével, a kibertámadásoktól és fékevesztett dezinformációs kampányoktól az erőszakos provokációkig és a kimondott hagyományos háborúig. „Már több mint 10 000 ukrán vesztette életét, és több mint 1,6 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A szoros és magas szintű NATO kapcsolat Kijevvel valamennyi szövetséges érdeke”. Cornstein felidézte külügyminisztere budapesti nyilatkozatát, a közép-európaiaknak ne legyenek illúziói Putyin szándékairól, egy tekintélyelvű Oroszországnak nem érdeke a kisebb országok szabadsága és szuverenitása.

„Ellen kell állnunk a Kreml cinikus próbálkozásainak, amelyekkel széthúzást szít szövetségünkben, történjenek azok akár dezinformációs kampányok révén, akár úgy, hogy nyugati intézmények utánzásával vásárol befolyást a régióban”

– jelentette ki az amerikai nagykövet, azt is hozzátéve persze, időnként még a legjobb szövetségesek között is felmerülnek nézeteltérések, de nem veszíthetik szem elől azt, ami erőssé tesz – a NATO-szövetségesi egységet. Ráadásul Cornstein tovább is ment Pompeonál, hiszen úgy folytatta, Kínának senkivel nincs közös határa, ez az ország mégis fenyegeti a szabadságot a régióban.

„Csakúgy, mint Oroszország, Kína is olyan autoriter hatalom, amely nem osztozik a NATO-ban megtestesülő szabadságaspirációkban, és a jogállam aláaknázására és politikai hatalom megszerzésére fogja használni gazdasági hatalmát”

fogalmazott. Arról is beszélt, az Egyesült Államok nem csinál titkot abból, hogy aggódik a szerep miatt, amelyet bizonyos szolgáltatók játszhatnak növekvő telekomhálózatainkban. „Létfontosságú, hogy minden NATO tag biztosítsa, hogy az érzékeny biztonsági és védelmi információk megosztására használt hálózatok biztonságosak legyenek”, mondta a nagykövet, aki szerint a NATO már bizonyított, egyetlen más intézmény, ország vagy geopolitikai hatalom sem képes azt a biztonságot, valamint a szuverenitás és a személyes szabadság olyan tiszteletben tartását nyújtani. Aki tehát a NATO-val van, az sosem marad magára.

NATO first és politikai konszenzus

Ezt követően a volt külügyminiszter Kovács László is a világ valaha volt legsikeresebb szövetségének történelmi jelentőségéről beszélt, kiemelve a NATO sikerének titka nem az erő, hanem a cél: a védelem, egymás védelme. „Nekünk magyaroknak van okunk ezt megbecsülni”, mondta, aztán történetmesélésbe kezdett arról, hogy 1983-84 környékén épp Magyarország nyugati elköteleződése tette lehetővé, hogy elmúljon a hidegháború visszatérésének veszélye.

Részletesebben is felidézte a határnyitást, amelyben szerinte még a varsói szerződés tagjaiként egy NATO-tagállam oldalára, pontosabban a szabadságjogok és a demokrácia oldalára állt Magyarország, ez pedig jelentős választás volt. A NATO-csatlakozás is olyan alapvető külpolitikai cél volt, hogy a hat rendszerváltó párt ebben, a szomszédsági viszonyok javításában és az EU-csatlakozásban teljes politikai konszenzust teremtett.

Erről szólt Martonyi János is. A volt külügyminiszter azzal kezdett, létezése 70 éve során a NATO eljelentéktelendéséről vagy megszűnéséről rengeteg cikk, elemzés, sőt könyv jelent meg. Ehhez képest jelenleg is működik, sőt meglehetősen jól működik annak ellenére, hogy komoly változásokon kellett és kell átmennie. Szerinte ez kicsit intő jel lehet azoknak, akik folyamatosan az európai integrációs folyamat válságával kapcsolatos elemzéseknek, ahogyan a V4 is jól van, él és virul.

Magyarország esetében Martonyi szerint is a teljes politikai konszenzus, az egymást követő kormányok összefüggő és egyirányba tett lépései vezettek a csatlakozás sikerére, de ugyanilyen elszánt volt a társadalom is. Ahogyan a felmérések szerint ma is az.Ugyanakkor az első és a második Orbán-kormány külügyminisztere kiemelte: a transzatlanti világ jelentősége csökken – ha pedig egy anyag térfogata csökken, a sűrűsége nő.

Ez a fizikai folyamat a politikában a kohézió és a bizalom, ez a szövetség pozícióit alapvetően meghatározza

– mondta, és a kapcsolatok erősítésének, a kohéziónak három területét vázolta: Első a biztonság, védelem, második a kereskedelem, mert a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok összefüggenek a biztonsággal és a védelemnek – itt kissé odaszúrt az amerikaiaknak azzal, hogy az EU-t sújtó kereskedelmi és vámpolitikai lépések a NATO-szövetségesekre vannak hatással –, harmadszor pedig az értékek, az eszmeiség – kultúra, értékvilág – védelme.

Martonyi szerint persze ide tartoznak a közösen elfogadott emberi jogok, amelyekből számára a nyelvi jogok, az anyanyelven történő oktatás jogának kiemelése volt fontos.A látható ellentét, miszerint a magyar kormány nem fogadja el, illetve meg a jogállamiságot érintő kritikákat, amelyet ugyanakkor másokkal szemben elvárásként megfogalmaz, nem zavarta ugyanakkor az egyértelműen nyugati elkötelezettségű Martonyit, közölte:

ki kell mondanunk, hogy NATO first.

A volt külügyminiszter szerint „a mi biztonságunk a NATO-n nyugszik, mi ebben bízunk és ez így lesz a jövőben is”. Ezt mondta egyébként – nem meglepő módon– a fideszes Németh Zsolt is. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke persze a nyugati világban végbemenő folyamatok kapcsán a migrációt és a terrorizmust is sikeresen keverte beszédébe, ami után arról szólt, hogy a pártpolitikai és parlamenti konszenzus a NATO-tagság esetében jelenleg is fennáll.

Magyarországot orientációs konszenzus jellemzi, ami a záloga volt annak is, hogy idáig eljutottunk

– fogalmazott, azután viszont pontokba szedve beszélt arról, milyen fontos a biztonsági tudatosság, illetve hogy „ne hozzuk be a konfliktusokat, problémákat a mi területünkre”. Úgy vélte, a méret igenis számít – a katonai potenciálnak a mérete még inkább, a terrorizmus továbbra is fenyeget, a NATO-nak és benne Magyarországnak egységben és éberen kell vele szembeszállni. Szerinte ugyanakkor a NATO esetében a soft power fejlesztésére, míg az Európai Uniónál a hard power erősítésére, sőt kialakítására van szükség, ez a kettő pedig nem üti egymást. Németh beszélt a Brexitről, annak fájdalmas hatásairól, amelyek a NATO-szövetségeseket is érintik, ezután viszont külön pontot szentelt az orosz agressziónak:

Akármilyen együttműködést is alakítunk ki Oroszországgal, nem lehet kétség afelől, hogy Magyarország a leghatározottabban elítéli azt a brutális agressziót, amelyet Oroszország elkövetett a szomszédainkkal szemben 2008-ban és 2014-ben. Az agresszió, az agresszió, ezt mindig is kimondtuk, a területi integritás és szuverenitás kérdésében nem engedhetünk, a szolidaritást pedig az áldozatokkal és családjukkal mindig is vállaltuk

– mondta a külügyi bizottsági elnök, aki szerint Oroszország kapcsán azonban el kell mondani, hogy nem megkerülhető Szíria, Líbia és Irán konfliktusainak megoldásában, toábbá számos más esetben sem, utóbbiakban elsősorban gazdasági értelemben. Beszélt Ukrajnáról is, a Krímet érintő szolidaritást megismételve emlékeztetett: az alapvető emberi jogi normák és jogállami kérdések a NATO keretei között is megbeszélés tárgyát kell, hogy képezzék a Kárpátaljai magyarok ügyében. Az ukrán oktatási törvényt elfogadhatatlannak, az „agyament nyelvtörvényt” pedig még extrémebbnek nevezte, utóbbi tárgyalását azonnal fel kell függeszteni, jelentette ki.

Ezen túl azonban Németh Zsolt állította, a magyar kormány „mindig is híve volt a nyitott ajtók politikájának”, sőt olyanokat is mondott, mint hogy „a partnerség értékalapon való megvalósítása a járható út”.

Az ünnepélyes kormánypárti kinyilatkoztatások után kissé talán meghatódva léphetett pulpitusra Mesterházy Attila. Az Országgyűlés külügyi bizottságának szocialista alelnöke ugyanis arról beszélt, valóban pártközi konszenzus van a NATO kérdésében: „a NATO képes szavatolni a biztonságot és megvédeni a tagjait ott és akkor, amikor erre szükség van”. Éppen ezért az MSZP-s képviselő a csatlakozás 20. évfordulója kapcsán az Országgyűlés pártjait arra kérte fel,  politikai nyilatkozatban erősítsék meg a NATO melletti elkötelezettséget – ahogyan ezt tíz évvel ezelőtt is megtették. A taps nem maradt el, ám nagy kérdés, a Fidesz-KDNP csak a konferencián, vagy éppen egy ilyen politikai nyilatkozatban is hajlandó lesz-e a pártkonszenzusra, azaz egyáltalán napirendre kerülhet-e ez majd a Házban.

(Borítókép: Bruzák Noémi / MTI.)