György
8 °C
23 °C

Amikor Orbán egy birodalom felé volt lojális

C  TT19990425156
2019.03.24. 11:30

Egy nagyon kellemetlen és nehéz feladat várt Orbán Viktorra és a magyar kormányra 1999 márciusában: újdonsült szövetségesként lojálisnak kellett lennie a szerbiai légicsapásokba kezdő NATO-hoz, miközben 350 ezer, éppen a NATO-által fenyegett vajdasági magyar érdekeit is figyelembe kellett venni valahogy. Nem beszélve arról, hogy miközben csak mi voltunk Szerbiával határos NATO-ország, elszigeteltek is voltunk, hiszen nem volt NATO-tag szomszédunk.

A feladat nem volt egyszerű, és ahogy ment előre az idő, és húzta be a NATO Magyarországot egyre inkább a műveletbe, úgy lett egyre kényelmetlenebb ez a kötéltánc. Rövid hallgatás után az ellenzéknek egy része is igyekezett ebből ügyet kreálni, de az "egy része" az olyannyira szó szerint értendő, hogy az MSZP-ből néhány politikus ütötte a vasat, miközben saját pártjuk sem állt ki melletük teljes mellszélességgel, a korábbi koalíciós partner SZDSZ-ről nem is beszélve.

A konkrét történet magyar politikai szempontból 1998 októberében kezdődött, amikor is a NATO felkérésére összeült az akkor még nem NATO-tag Magyarország parlamentje, hogy a légtér megnyitásáról döntsön a katonai szervezet javára, ezzel segítve a koszovói válság rendezését. 

A Fidesz-kormány eredetileg zárt ülést akart, végül nem az lett, így bárki hallhatta az MSZP ellenvetéseit, hogy szerintük nincsenek meg a katonai biztonsági garanciák, mire Orbán azt hangsúlyozta, hogy magyarlakta területeket nem érintenének a légicsapások, és felhívta a figyelmet, hogy ebben a kérdésben ne felejtsük el, hogy mi magunk akarunk a NATO részei lenni.

"Nincs olyan garancia, amely a kockázatokat teljes egészében kizárja, ezért nem is kaphatott Magyarország ilyen biztosítékot. Ebben az esetben szerintem nincs helye semmifajta taktikázó, sima modorú, sima szájú, tekergődző beszédnek. A jelenlegi helyzetben Magyarország egy olyan szövetségi rendszer részeként készül döntést hozni, amelyet saját maga választott".

A parlament végül kétharmaddal - aminek akkor még más csengése volt, mint most - , 260 igen vokssal, 11 ellenében, hat tartózkodás mellett elfogadta a határozati javaslatot. Nemmel a mindvégig NATO-ellenes MIÉP szavazott.

Ugrunk egy kicsit az időben, 1999. március 12-én NATO-tag lett az ország, majd 23-án, kedden este 9-kor már jött is az újabb felkérés: mivel világossá vált, hogy a szerbekkel nem ért szót a NATO a délszláv helyzet rendezésében, ezért légicsapásra készültek, és arra kérték Magyarországot, hogy a "NATO-fellépésben részt vevő felderítő, harci és szállító repülőgépek, valamint helikopterek használhassák Magyarország légterét és repülőtereit".

Ki hogy voksolt?

A kormánypártok egységesen igennel, a MIÉP nemmel szavazott. A szocialisták közül Donáth László elutasította az indítványt, Géczi József Alajos, Jánosi György, Páva Zoltán és Podolák György tartózkodott. A szabaddemokraták közül Bauer Tamás, Hack Péter, Kis Zoltán és Kóródi Mária tartózkodott. A többi MSZP-s és SZDSZ-es igent nyomott.

A kérés másnapján, március 24-én rohamtempóban döntött is a Parlament. A honvédelmi bizottságban egyhangúlag támogatták a javaslatot, majd a parlamenti szavazáson is zöld utat kapott a NATO-kérés. Amely - figyelem, fontos részlet - az akkori információk szerint úgy érkezett, hogy "várhatóan a Magyarország területén leszálló repülőgépek nem fognak harci cselekményeket végrehajtani, elsődleges feladatuk a magyar légtér védelme lesz". A külügyi bizottság SZDSZ-es elnöke, Szent-Iványi István nyilatkozta ezt. 

Orbán a szokásos (akkor még szerda) reggeli rádióinterjújában azt mondta, "nincs jele annak, és nem is valószínűsíthető", hogy a Jugoszlávia elleni légicsapások miatt fenyegetés érné Magyarországot. "Amennyiben ez mégis bekövetkezik, akkor sosem voltunk olyan biztonságban, mint most, mivel a NATO teljes védelmi ernyőjének előnyét élvezzük". Hozzátette, és ezt a mondatot a következő időszakban nagyon sokszor, sokan ismételték a kormányból, hogy

parlamenti döntés alapján magyar katona nem fog közvetlenül részt venni a NATO Jugoszlávia elleni harci cselekményeiben.

A vajdasági magyarokat illetően pedig azt hangsúlyozta a kormány, hogy a NATO célja épp a konfliktus megoldása, ráadásul pont egy kisebbség védelmében.

Rakéták a Vajdaságban

A légicsapások 24-én este nyolckor elindultak, és azonnal kiderült, hogy bizony a Vajdaságban is érintettek a katonai(nak számító) célpontok. Simicskó már március 25-én a külügyi bizottságban magyarázkodott, mondván, nem tartja szószegésnek, hogy légicsapások érték a Vajdaságot is, mert a NATO előzetesen tájékoztatta Magyarországot elképzeléseiről.

Katonai, taktikai és stratégiai szempontok alapján nem lehetett kizárni, hogy bizonyos rakéták esetlegesen a Vajdaság területén csapódjanak be,

mondta a politikus. Ebben egyébként igaza is volt: a térséget a korszerű infrastruktúrája, ipari fejlettsége, olajfinomítói törvényes katonai céllá tették. A Fidesz közölte: bízik abban, hogy a támadások továbbra sem érintik a polgári lakosságot, hanem kizárólag katonai célpontok ellen irányulnak, miközben egyúttal sajnálatosnak tartotta, hogy a Vajdaság területén is vannak ilyen típusú célpontok. Aztán egy külügyi bizottsági ülésen az MSZP-s Tabajdi Csaba magánvéleményként azt mondta, hogy a magyár hozzájárulás tartósan kezelhetetlenné teheti a magyar-szerb viszonyt, a Jugoszláviában élő magyarok pedig veszélybe kerültek, „gyakorlatilag túszoknak tekinthetők”.

Március 30-án hatpárti egyeztetések kezdődtek, melyek nagyjából konfliktus és vita nélkül zajlottak, egyrészt nyilván érezte mindenki, hogy a NATO-nak nem lenne túl okos telibe nekimenni, másrészt akkor épp annyiból nyugodt volt a helyzet, a kezdeti félelmek után már kezdett látszódni, hogy sem jugoszláv ellencsapástól, sem bosszú-terrormerényletektől, sem felénk irányuló menekülthullámtól nem kell tartani.

Aztán ahogy ment előre az idő, úgy lett egyre feszültebb a helyzet magyar szempontból. Újvidéken Duna-hidakat bombáztak le, megrongálva civil házakat, egyetemet, múzeumot, iskolákat, megszüntetve települések vízszolgáltatását, illetve egy május végi csapással a tartomány áramszolgáltatását is. Több vajdasági településen a kábeltévék megszüntették a magyarországi televízióadók sugárzását. Kasza József szabadkai polgármester, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke rendszeresen bírálta a támadásokban segédkező Budapestet, főleg Orbánnak azt a mondatát, hogy "a NATO oldalán nemcsak katonai hatalom áll, hanem a történelem és az emberi igazság is".

Beintettünk az oroszoknak

Diplomáciai feszültséget okozott Moszkvával, hogy április 11-én Záhonynál a magyar hatóságok megakasztottak egy Jugoszláviának szánt orosz-fehérorosz segélyszállítmányt, mert a konvojban öt páncélozott szállítójármű, illetve 8, gázolajszállító is volt, amelyeknek a belépése az ENSZ BT szankcióiba ütközött volna. A konvoj végül némi veszteglés után ezek nélkül továbbmehetett, de nem ért oda az ortodox húsvétra. Az orosz politikusok és lapok élesen bírálták a "túlbuzgó", NATO felé "szolgalelkű" Budapestet. A NATO szóvivője közölte: Magyarország NATO-n belüli lojalitása kifogástalan, ezt mutatja az orosz konvoj ügye és a szövetségi akció folyamatos támogatása.

Ráadásul április 16-ra virradó éjjel egy eltévedt bomba Szabadka civil részét is megrongálta, "csak Istennek köszönhetjük, hogy nem voltak emberáldozatok", "Szabadka nem ezt a sorsot érdemelte", írta Kasza egy Orbánnak, Göncznek és a NATO-nak címzett levelében. A magyar kormány sajnálkozását fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy Magyarország még közvetve sem vesz részt a Jugoszlávia elleni légitámadásokban, a repülők nem itt szállnak fel-le. Martonyi János hozzátette, hogy nem lehet védett övezetet kialakítani a magyarlakta területeken,

mert akkor a jugoszláv hadvezetés abba vonhatná össze erőit, ami leginkább az ott élő lakosságot veszélyeztetné.

sdcsdc

Azt is hangsúlyozta Martonyi, hogy ugyan nincs tervben, de egy esetleges szárazföldi bevonulás sem Magyarország felől történne, "a NATO-nál ugyanis megértették, hogy egy ilyen akciónak milyen következményei lennének a Vajdaságban élő magyarokra nézve".

A NATO beindul, szocik (pál)fordulnak

Az MSZP-ben egy hét után kezdték el néhányan ütni az ügyet, de eleinte nem sikerült sokakat maguk mellé állítani. Tabajdi Csaba a Népszabadságba írt bíráló cikket, majd Kovács Lászlóval határozati javaslatot terjesztettek be arról, hogy a Parlament küldjön üzenetet a szerb népnek, hogy nem ellenük irányul a művelet. Az SZDSZ-es elnökletű külügyi bizottság ezt lesöpörte, mert "a szöveg más magatartást sejtet, mint amit a NATO ebben a helyzetben képvisel, s nem biztos, hogy a megfelelő hatást váltaná ki Szerbiában". Még a szocialista Szűrös Mátyás sem szavazott igennel.

Aztán április 26-án a washingtoni NATO-csúcson kiderült, hogy

a katonai szervezet intenzívebbé teszi a támadásokat, és ehhez a korábbinál jobban vonja be Magyarországot, például innen is indulnak csapásmérő vadászgépek.

Orbán erre azt mondta, Magyarország éppen azért támogatja a légi csapások intenzitásának növelését, hogy elkerülhető legyen a stratégiaváltás, a szárazföldi bevetés. Megvédte a vajdasági hídbombázásokat is, mondván, erre a katonai stratégiai lépésre szükség volt.

Az MSZP a hírre reagálva parlamenti bizottságokat akart összehívni, és belengette, hogy felül akarja vizsgálni a magyar repülőterek átengedéséről született országgyűlési határozatot. Ezt a kormányoldal elutasította. Sőt, április 27-én a kormány hozzájárulást adott, hogy Ferihegyet igénybe vehesse a NATO húsz üzemanyagszállító gépe. Szabó János honvédelmi miniszter azt mondta, már eddig is elhaladtak Magyarország fölött olyan repülőgépek, amelyek Jugoszláviát bombázták.

Az MSZP ismét tájékoztatást kért, majd a párt elnöksége nyilatkozatot ad ki, melyben közölték, hogy a frakció a napirendjére tűzi a témát, azaz a korábbi parlamenti határozat felülvizsgálatát, hogy magyar reptérről ne indulhasson légicsapás. Ekkor már a Fidesz is reagált:

A Fidesz-frakció reméli, hogy az MSZP nem akarja belpolitikai céljaira felhasználni a jugoszláviai válság nyomán kialakult helyzetet,

- nyilatkozta Simicskó István, a parlament honvédelmi bizottságának fideszes alelnöke. Közölte: a parlamenti frakciók egyszer már egyetértettek a repülőtér-átengedésről szóló javaslat elfogadásával, ezért nem szerencsés a határozat utólagos értelmezése, illetve kommentálása. Az országgyűlési határozat Magyarország és a vajdasági magyarok biztonságát is szolgálja - tette hozzá.

Május 3-án parlamenti vita lett a dologból. Orbán arra kérte a szocialistákat, hogy az ország érdekében

ne használják pártpolitikai célra, a kormány támadására a katonai helyzetet, mert ezzel nem a kormányt, hanem hazánk biztonságát veszélyeztetik.

"Nem a helyzet, hanem az MSZP álláspontja változott" - mondta Orbán Viktor, mire az MSZP közölte, hogy igenis a helyzet változott. Martonyi János külügyminiszter erre azt mondta, már korábban is teljesen világos volt, hogy Magyarország repülőtereit esetleg támadó műveletek céljaira is használhatják a NATO repülőgépei. 

Kétezer polgári áldozat

A légicsapásokban összesen több mint kétezer ember vesztette életét, köztük gyerekek, nők, kórházi betegek és idősek is. Ötezren megsebesültek

Magyar áldozatok is voltak: Mókus Zoltán 21 éves kiskatona Prištinában egy gránáttalálatban három társával együtt halt meg. A 31 éves Váradi Oszkár rendőr a koszovói Dečane községben vesztette életét.

Az MSZP kitartott az új álláspontja mellett, zárt bizottsági ülés elé vitték a témát, de a külügyi bizottság SZDSZ-es elnöke ismét odaszúrt egyet nekik: Szent-Iványi István azt nyilatkozta, az MSZP-s képviselők által tett kezdeményezés nem volt kellőképpen átgondolt, és a következménye az is lehet, hogy a Magyarország kiszámíthatóságáról és megbízhatóságáról alkotott kép megtörik. Orbán Viktor pedig a május 6-i rádióinterjújában leszögezte, hogy "nem szokás az, hogy egy parlament visszavonja az adott szavát".

Ez Nem is történt meg, sőt.

Taszárra három A-10-es, majd május végén huszonnégy F-18-as vadászgép érkezett, és "támadó műveleteket" hajtottak végre Jugoszlávia felett. Június első feléig, két hét alatt 210 sikeres bevetésben vettek részt. Az MSZP-s Suchman Tamás demonstrációval tiltakozott Taszáron, miután a javaslatuk a parlamenti határozat módosításáról ismét elbukott.

Júniusban, amikor már látszott, hogy hatékonyak az intenzívebb bombázások, és Szerbia Koszovóból való kivonulásával véget érnek a légicsapások, Orbán az El Mundo spanyol lapnak interjút adott. Azt mondta, 

Magyarország bebizonyította, hogy megbízható társ.

 Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatója a NATO fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett csúcstalálkozón 1999 április 25-én. MTI Fotó: Kovács Attila

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!