Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Nemhogy nemi egyenlőség nincs az iskolákban, még beszélni se akarnak róla

lathatatlan-hatranyok-nemi-egyenlotlensegek-az-iskolaban-miert-i
2019.04.09. 12:38
Az iskolák keveset tesznek a zaklatások megelőzéséért, többnyire csak akkor foglalkoznak velük, miután megtörtént a bántalmazás. Van, ahol továbbra is él az a szemlélet, hogy a reál tantárgyak nem lányoknak valók, a nemi alapú diszkrimináció pedig leginkább láthatatlan marad az iskolában. A „NEM – Nemi Esélyegyenlőségi Mutató” projekt keretében a nemi esélyegyenlőséget kutatták a középiskolákban, és kidolgoztak egy olyan mutatót, amely segíthet az iskolák vezetőinek és a tanároknak, hogy hatékonyan felléphessenek a nemi előítéletek ellen. Az Abcúg cikke.

A Nemi Esélyegyenlőségi Mutató (NEM) kidolgozói úgy gondolták, ideje lenne a nemi előítéletekkel rendszerszinten foglalkozni. Három ország képviselői egy nemzetközi együttműködés keretében európai uniós forrásból kitaláltak egy mutatót. A projektben hat partner, egy-egy magyar, angol, olasz civil egyesület és egyetem vett részt, magyar részről az Anthropolis Egyesület és a CEU dolgozott a mutatón.

“Létrehoztunk egy olyan rendszert, ami segít felmérni és összehasonlíthatóvá tenni a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulását az iskolákban, illetve az iskolák között. Ezáltal egy olyan eszközt adunk a kezükbe, amivel változtatni tudnak azon, hogy a nők bizonyos területeken már a középiskolákban hátrányba kerüljenek”

– mondja Nagy Balázs, az Anthropolis Egyesület munkatársa.

Még a felmérésben részt vevő haladó szellemiségű iskolákban is előfordult, hogy a tanár nehezen értette, mi a baj azzal, hogy a fiúk matekból jobbak, a lányok pedig magyarból, hiszen gyönyörűen kiegészítik egymást.

“De ez mégsincs valahol rendben, mert érdekes módon, a fiúk által preferált készségek és tudások magasabb társadalmi presztízsűek, és értékesebbek a munkaerőpiacon. Ezeknek az előítéletnek az alapja pedig inkább keresendő a társadalmi folyamatokban, mintsem kognitív különbségekben, hiszen a lányokat és a fiúkat már hamar megtanítják, hogy hol a helyük a különböző területeken”

– jegyzi meg Rédai Dorottya genderszakértő, a felméréseket lebonyolító egyik kutató.

Emellett a nemi sztereotípiák burkoltan vannak jelen az iskolákban, nem olyan nyíltan, mint például a roma szegregáció. Ezt az egyik tanár úgy fogalmazta meg, hogy a nemek közti egyenlőtlenség az egyik legkevésbé látható megkülönböztetés az iskolában – mondja a szakértő.

Féltek a témától, mint a tűztől

A pilot-projekthez egyelőre csak három iskolára volt szükség, a kutatók szerettek volna nem csak budapesti, hanem vidéki intézményeket is bevonni a felmérésbe, de sokan nem vállalták a részvételt. Feltételezik, hogy volt, ahol a “kormányzati hisztériakeltés” miatt féltek, vagy pedig egyszerűen álproblémának tekintették a témát.

“Két évvel ezelőtt, amikor belekezdtünk ebbe a projektbe, voltak olyan időszakok, amikor eléggé a célkeresztbe került a gender téma. Mindentől, ami ezzel a szóval kapcsolatos, úgy féltek az emberek, mint a tűztől. Ez a látásmód nem az intézmények kizárólagos sara, hiszen az iskolák csak azt az általános szemléletet képviselik, ami a társadalomban létezik”

– mondja Nagy Balázs.

Végül három budapesti, nem állami fenntartású intézményt tudtak bevonni a projektbe. A kutatók és a civilek a tanárokkal és az intézményvezetőkkel egyéni interjúkat, a diákokkal pedig fókuszcsoportos beszélgetéseket folytattak. A kutató azt tapasztalta, hogy mindhárom iskolában voltak tanárok, akik jártasak voltak a témában, a szemléletüket pedig az óráikba is beépítették. Ezekben az iskolákban az a cél, hogy ne csak egyéni, hanem iskolai szinten is foglalkozzanak a témával.

Vizsgáltak egyszerűen elemezhető fizikai jellemzőket, például volt, ahol külön tornatermekben zajlott a fiúk és a lányok tesiórája, a tanárok szintjén pedig felmerült, hogy miért nincs a férfiak számára külön mosdó, – pedig ezeken könnyen lehetne változtatni. Szembetűnő volt, hogy elenyésző számú női hősök, tudósok, irodalmárok, történelmi személyiségek szerepelnek a falon a tablóképek dzsungeljében. Emellett vizsgálták a tanári szakma elnőiesedését is, ami miatt egyes helyeken a férfi pedagógusok több esetben kiváltságos figyelemben részesülnek.

Ne szólíts drágámnak, van nevem

Az iskolák keveset tesznek a zaklatások megelőzéséért, csak miután megtörtént az eset, foglalkoztak vele. Ezekben a haladó szellemiségű iskolákban nem volt jellemző a homofób erőszak, de ha ilyen történt, akkor az igazgató azonnal intézkedett. Mindhárom iskolában voltak klasszikus “tesitanár sztorik”, és olyan is előfordult, hogy diákok panaszkodtak bizonyos tanáraik szexista megnyilvánulásaira, ilyenkor minden esetben intézkedett az iskolaigazgató. Akkor is igyekeznek az intézmények fellépni, amikor az idősebb férfi tanárok beszólogatnak a fiatal tanárnőknek, de a nők is kiállnak magukért, “ne szólíts drágámnak, van nevem”. Igaz, ritkán, de egyes tanárok alkalmazták az áldozathibáztatást is, amikor a fiúk bántottak lányokat, azaz ha nem öltözködnének ilyen kirívóan, nem esnének kísértésbe a fiúk sem. Ami elég káros megközelítés, még akkor is, ha a tanár jó tanácsként szánta a megjegyzést. Feltűnő volt még a nemi kettős mérce alkalmazása az iskolákban. Volt olyan eset, ahol egy lányt egy fiú zaklatott, elég komoly ügy lett belőle, a fiút majdnem kirúgták, csak közben azzal nem foglalkoztak, hogy két másik lány, “hülye kurvának” titulálva a lányt, szintén zaklatni kezdte a diákot.

Biztos, hogy te fizikával szeretnél foglalkozni?

“Nálunk nyitott kapukat döngettek, mert az intézményünk mindig is fontosnak tartotta, hogy az aktuális témákról liberális szellemben gondolkozzunk. Abban pedig, hogy a nemi egyenlőség terén fejlődhessünk, nagy segítséget jelent a szakemberek bevonása, hiszen az sosem árt, ha az ember elé tükröt tartanak. A nemi egyenlőség kérdése mostanában egyébként is eléggé terítéken van, megkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk vele, a gyerekek is olvasnak híreket, így maguktól is felhozzák ezeket a témákat az órákon”

– mondta a felmérésben részt vevő egyik iskola igazgatóhelyettese.

Továbbá a náluk megforduló kezdő tanárjelöltek magas száma is motiválta őket, hogy részt vegyenek a felmérésben, hiszen az ő képzésükből a nemi sztereotípiák kérdése szinte teljesen kimarad.

A felméréskor felmerült a kérdés, hogy a pályaorientáció során a középiskola elég figyelmet fordít-e a nemek közötti egyenlőség megvalósítására. Például milyen támogatást kapnak a lányok ahhoz, hogy ugyanúgy jelentkezzenek matek vagy fizika fakultációra, mint a fiúk. Ez a választás pedig azért nagyon fontos, mert kijelöli a lányoknak, hogy az érettségi után mennyire válnak nyitottá számukra a különböző műszaki vagy természettudományos pályák. Az igazgatóhelyettes szerint olyan náluk is előfordult már, hogy az egyik tanár kétségekkel fogadta, amikor egy lány szembe ment a hagyományos nemi sztereotípiákkal fakultáció választásnál, és visszakérdezett, “biztos, hogy te fizikával szeretnél foglalkozni?” Ez a hozzáállás régebben még jobban elment, de erre már sokkal érzékenyebbek szerencsére a diákok – fűzi hozzá az igazgatóhelyettes.

A felmérés során elhangzottakat már a saját végzős osztályánál is tudta hasznosítani, például nagyobb figyelemmel kíséri a külön a lányoknak szóló pályaorientációs programokat. Mivel igazgatóhelyettesként dolgozik, így nagy szerepe lehet abban, hogy ez a látásmód eljusson a többi kollégájához, és hogy az orientációs napokon is megjelenjen, hogy a szakmák többsége mindenki számára elérhető.

Rossz tananyagot is lehet jól használni

A kutatás arra is kitért, hogy a tantervekben, tankönyvekben milyen diszkriminatív elemek jelennek meg. Erre a nyilatkozó igazgatóhelyettes személyesen korábban már odafigyelt az óráján, és beszélgetett ezekről a gyerekekkel, hiszen míg az angol kiadású nyelvkönyvekben találni női vízvezeték szerelőt vagy pilótát, a magyar könyvekben ez nem jellemző. Neki egyértelmű volt, hogy kritikus szemmel nézi a tankönyveket, de a közös beszélgetéseken kiderült, hogy ez nem mindenkinek alap.

Rédai Dorottya azt szűrte le a beszélgetésekből, hogy tanárfüggő, de lehet rossz anyagot is jól használni pedagógiailag. Erre a látásmódra pedig, mióta kinyírták a tankönyvpiacot, különösen nagy szükség van, mert sok helyen csak a központi tankönyv maradt. Olyan az egyik intézménynél is előfordult, hogy amikor az egyik tanár írt egy tankönyvet, és próbált nem hagyományos családmodellről példamondatot belerakni, azt visszadobta az akkreditációs bizottság. Rédai egy másik kutatás keretében végignézte a jelenleg érvényben lévő tanterveket, amikben azt látja, hogy hódít „a nők ilyenek, a férfiak pedig olyanok” ideológia, 2017-ben egy kormányrendeletben még a gender kifejezést is kiszedték a tantervekből.

Ma még nem találnánk ezüst fokozatú iskolát itthon

Az értékelésben arany, ezüst, bronz és belépő fokozatot lehet elérni. Mindhárom iskola bronz fokozatot kapott, de nem biztos, hogy az országban jelenleg működik olyan intézmény, ami el tudná érni az ezüst fokozatot. Ez a szint azt jelenti, hogy a nemi egyenlőség biztosításában vannak iskolai hagyománnyá vált kezdeményezések, például van olyan programjuk, amikor civil szervezeteket hívnak meg az iskolába, köztük olyanokat, amelyek kifejezetten női jogokkal foglalkoznak, illetve megjelenik a tudatosság és tájékozottság a témában. Arany fokozat akkor érhető el, amikor a nemek közti esélyegyenlőség szemléletmódja intézményes szinten érvényesül az adott iskola mindennapi gyakorlataiban.

“Személy szerint az elején kételkedtem abban, hogy a nemi egyenlőség nálunk probléma lehet. Azt gondoltam, hogy szuperül fogunk szerepelni, aztán mégis kiderült, hogy vannak olyan területek, ahol nekünk is van még mit előrelépni”

– mondja az igazgatóhelyettes.

Volt egy olyan aggálya is, hogy nehogy túlzásba essenek a kutatók, mert az eléggé rossz lenne, ha minden pillanatban arra kellene figyelniük, hogy megvalósul-e a nemi egyenlőség. De az igazgatóhelyettes szerint felesleges volt a félelme, mert a kutatókkal a kezdetektől fogva jól ment az együttműködés.

“Tisztában vagyunk azzal, hogy nem ez a mutató fog ebben radikális változást hozni. A cél az, hogy felhívjuk a középiskolák figyelmét arra a problémára, hogy a nemi esélyegyenlőség még nem egy megoldott dolog, még akkor sem, ha ők úgy érzik, és a jogszabályoknak megfelelően működnek”

– mondja Nagy Balázs.