Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

A kihalt laktanya, ahol máig lövöldöznek

5K8A5154
2019.04.22. 09:04 Módosítva: 2019.04.22. 13:59

Vas megyére az ország egyik legdinamikusabban fejlődő vidékeként gondolunk, főleg az osztrák határ közelsége miatt. De épp a határközeliségnek több árnyoldala is van. Az egyik az, hogy az 1990 körüli változások, majd a 2007-es schengeni csatlakozás hatására számos korábbi laktanya ürült ki a megyében. Lélekszámarányosan Vas megyében lehet az ország legtöbb üres laktanyája, de hogy pontosan mennyi van, arról hiába kértünk adatokat az állami vagyont kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től. (Egy 2009-es Vas Népe-cikk szerint akkor, tíz évvel ezelőtt, 117 egykori határőrségi ingatlan volt a Nyugat-Dunántúlon de ebben a számban nem csak őrsök és laktanyák szerepeltek.)

Persze a kérdésre nem is olyan egyszerű választ adni. Az üres laktanyák egy kisebb részét korábban ugyanis a szovjet Vörös Hadsereg 1957 elején, az '56-os forradalom leverése után létrehozott Déli Hadseregcsoportjának „ideiglenesen hazánkban állomásozó” alakulatai használtak, többségüket pedig határőrök.

A határőrség, míg létezett, a Belügyminisztériumhoz tartozott, a kiürült szovjet laktanyákat viszont a honvédelmi tárca, majd a kincstári vagyonkezelő vette át. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az üres laktanyák egy részét az önkormányzatok átvehették hasznosításra, illetve van olyan is, ami magánkézbe került az elmúlt évtizedekben. Átfogó terv viszont nem készült a hasznosításukra, így többségük huzamosabb ideje kihasználatlanul áll, állaguk folyamatosan romlik.

Vas megyében alig találtunk olyan laktanyát, ami sikertörténet lett volna. Elrettentő példát annál többet, pedig nem is mindenhová jutottunk el (például kimaradt Kőszeg és a Hörmann-forrásnál lévő laktanya). Az egyik legszembeötlőbb kudarctörténet az 1990 óta üresen álló volt szovjet laktanyáé, nem is akárhol, épp a megyeszékhelyen, annak se épp a perifériáján.

Szombathely

A szombathelyi 11-es Huszár úti laktanyát – amit az 1912-ig a városban állomásozó huszárezredről neveztek el, és amit a második világháború utolsó magyarországi heteiben a nyilasok használtak adminisztrációjuk központjának – már 1947-ben elfoglalták a szovjetek, viszont azt a rendszerváltozás időszakában az elsők között, már 1990-ben kiürítették (a Vörös Hadsereg alakulatai 1990 márciusa és 1991 júniusa között hagyták el Magyarországot).

Ezután hipp-hopp, hirtelen elszaladt majdnem harminc év, és közben nem történt semmi. Az épület nem állami, hanem önkormányzati tulajdonba került, de azóta sem sikerült hasznosítani. Kulturális, oktatási-felsőoktatási, időnként turisztikai hasznosításra is voltak ötletek, 2016 óta egy Facebook-csoportban is nyomon követhetők az ötletelések. A legújabb fejlemény az, hogy márciusban a városi önkormányzat elfogadta azt a tanulmánytervet, amit a laktanya újrahasznosítására készített egy építésziroda (az iroda Facebook-oldalán képek is láthatók a tervekből). De hogy az impozáns látványtervből mikorra és főleg miből lesz valóság, azt továbbra sem tudni.

(Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)

A megyében az igazi problémát azonban nem a volt szovjet, hanem a volt határőrlaktanyák jelentik. Felsőszölnök például, ha lenne ilyen világrekord, valószínűleg világrekorder lenne az egy főre jutó volt laktanyák számában. A nem egészen hatszáz lakosú, a szlovén-magyar-osztrák hármashatár csücskében lévő községnek ugyanis három egykori határőrlaktanyája is van.

Felsőszölnök és Alsószölnök

A három laktanyás Felsőszölnökre Alsószölnökön keresztül vezet az út (a Szölnök helységnév a Wikipedia szerint a szlovénből került a magyarba, jelentése kaszáló, szénapadlás, szénapajta). Már épp kijutnánk Alsószölnökről, amikor bal kéz felől rettentően elhanyagolt épület bukkan elő, „végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik”, kezd dübörögni az agyamban egy dalszöveg, ahogy belépünk.

A kerítéskapu betonoszlopai még őrzik halványan, ferdes sávban a piros-fehér-zöld színezést, ezenkívül azonban nem sok minden emlékeztet a kommunizmus dicsőséges napjaira. Nem vagyunk statikusok, se ingatlanbecslők, de elég egyértelműnek tűnik, hogy ez az ingatlan csak akkor ér valamit, ha kőhalmot, ami nyomokban laktanyára emlékeztető jelleget tartalmaz, elbontják róla.

Az alsószölnöki laktanya
Az alsószölnöki laktanya (Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)

Felsőszölnökön a központban találjuk az első üres laktanyát. Üres és lelakott, sőt mára már a maga módján szétlőtt is – ezt ugyanis legalább használják. Méghozzá az eredeti rendeltetéséhez leginkább közelítő módon: paintballoznak benne. Az egykori katonai objektum nemcsak mindkét épületét használják, hanem az udvarát is, ahol több tucatnyi mesterséges akadályt fedeztünk fel.

(Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)
(Fotó: Németh Sz. Péter)

A másik üres laktanya fenn van a hegyen, Alsó-Jánoshegyen – próbálom Szent Jánosnak olvasni, de leintenek –, azt se tudjuk, merre járunk, csak a falugondnok autóját követjük egy ideig, míg egy kis völgybe nem mutat, hogy ott. Egyetlen hegyi út elég ahhoz, hogy eltévedjünk, majd tönkreteszek egy tekerős kutat (pedig épp csak hozzáértem), mire eljutunk a laktanyáig – ahol nyomban tönkreteszem az egykori sorompó utolsó darabkáját is (pedig épp csak hozzáértem). Inkább egy kisebb uradalom központi épületének tűnik, amibe mintha hirtelen kellett volna határőröket telepíteni Trianon után. A kihalt ház pincéje kifejezetten hátborzongató, egyik helyiségében lövedékek verte a fal. Viszont az egyik épületszárnyat mintha elkezdték volna felújítani, frissek a cserepek és újszerű állapotban van a kémény is.

Felsőszölnök
Felsőszölnök (Fotó: Németh Sz. Péter)
Felsőszölnök
Felsőszölnök (Fotó: Németh Sz. Péter)
Felsőszölnök
Felsőszölnök (Fotó: Németh Sz. Péter)
Felsőszölnök
Felsőszölnök (Fotó: Németh Sz. Péter)

Az utolsó volt laktanyát a faluvégen találjuk, pár száz méterre innen, egy erős kaptató után már Szlovénia hegyei emelkednek. Az ingatlan felét itt már hasznosítják, mintha fatelep működne a kerítés mögött, a falu központjához közelebb lévő épületrész viszont elhanyagolt, lepusztult.

(Fotó: Németh Sz. Péter)

Pornóapáti és Horvátlövő

Nem a hármas határban, attól néhány tíz kilométerrel északabbra vagyunk, annyira közel a határhoz, hogy a község központjában a legközelebbi ATM-et mutató tábla Ausztria felé mutat, rajta egy osztrák bank logója. Az alig négyszáz fős település a rendszerváltás óta többször igényelte a faluközpontban lévő kétszintes volt laktanyát az államtól, de nagyon sokáig hiába. Pedig a 2008-as válság előtt nagyszabású tervek voltak a hasznosításra: mivel Ausztriában nagyon drágák az idősek bentlakásos szociális intézményei, itt akartak egy ilyet létrehozni magántőkéből, a beruházás iránt érdeklődő vállalkozót is találtak.

„Átköltöztek volna az idős osztrák nyugdíjasok, az ottani nyugdíjukból kényelmesen élhettek volna nálunk, és az itteni asszonyoknak ápolóként lett volna munkájuk az intézményben” – mondja Fülöp Orsolya pornóapáti és a volt határőr Bugnits Vilmos horvátlövői polgármester (a két község szinte összeér, a jegyzőjük is közös). Mire azonban 2009-ben megkapták az 1992 óta üresen álló, a legutóbbi értékbecslés szerint 27 milliót érő laktanyát, a válság elsodorta a potenciális befektetőt, az épület így azóta is üresen áll. Ez egy csaknem 7000 négyzetméter hasznos területű ingatlan, a korábbi tervek szerint egy 30-40 fős szociális otthont lehetne itt berendezni.

„De minden más megoldás is érdekel minket, a lényeg, hogy találjunk egy befektetőt, aki lát fantáziát az épületben” – mondják. Akár munkásszállás is lehetne itt, hiszen például mindkét községtől csak néhány kilométerre van a MAM Hungária vaskeresztesi cumigyára, ahová sokan járnak dolgozni a környező és távolabbi településekről is. Munkásszállás kialakítására volt ugyan kormányzati pályázat, „de nekünk nincs arra 10 százaléknyi önerőnk se, hogy mint önkormányzat, pályázzunk”. Ha viszont mégis szociális otthon létesülni itt, akkor legalább az asszonyok hazajönnének dolgozni – most ugyanis szintén idősápolással foglalkoznak, csak nem itthon, Magyarországon, hanem Ausztriába ingázva.

Horvátlövőnek legalább a volt laktanya tulajdonlásával nincsenek gondjai. Az épületet ugyanis megvette egy vállalkozó, egyes hírek szerint munkásszállót akart kialakítani benne (így is van most nyilvántartva az épület), mások szerint csak azért, hogy drágábban túladjon rajta. A helyiek szerint azonban túl sokat kért, vagyis kér érte (az épületet most is hirdetik), az általa kért vételár a többszöröse annak, amennyiért hozzájutott, és túlzottan irreális. Így, bár néhány helyiséget kialakítottak benne, lényegében az a volt laktanya is üresen, kihasználatlanul áll.

Pornóapáti
Pornóapáti (Fotó: Németh Sz. Péter)
Horvátlövő
Horvátlövő (Fotó: Németh Sz. Péter)
Horvátlövő
Horvátlövő (Fotó: Németh Sz. Péter)

Szentgotthárd

Természetesen nemcsak üres vagy pusztuló laktanyák vannak Vasban, ha nem is könnyen, de olyat is találtunk, amit több százmilliós beruházással éppen újra lakhatóvá, hasznossá tesznek.

Szentgotthárdon vagyunk, a magyar autóipar egykori első zászlóshajóját jelentő városban, Dancsecs Zsolt jegyző irodájában. Mint mondja, Szentgotthárd területén is két üres volt határőrlaktanya van, az egyik a rábafüzesi része, a határ közelében, az erdőben.

A másik viszont a város belterületén, a keleti, Rábakethelynek nevezett városrészben (többször is Rábakeszthelynek mondom, türelmesen kijavít mindannyiszor). A rábafüzesi még mindig állami tulajdonban és kezelésben van, üresen áll és pusztul, de a rábakethelyit néhány éve megkapta a település. És nemcsak megkapták, hanem hasznosítani is tudják: egy központi pályázaton elnyert támogatással, több mint 600 millió forintos beruházással ugyanis munkásszállássá tudják alakítani.

„Kell is az itt nagyon, a város ipari parkjában 36 vállalat működik, nagyjából 2500-an járnak ide dolgozni más településekről, már hozzánk is eljutottak az ukrán vendégmunkások is”. Hogy a 2500-as szám milyen jelentős, annak érzékeltetésére: Szentgotthárd lakóinak a száma nem éri el a 9000-et – szóval arányaiban olyan ez, mintha az 1,7 milliós Budapest nagyjából félmillió vendégmunkást fogadna, akik nagy részét el is kell szállásolni (a környéken élők közül ugyanis aki már ingázik, inkább Ausztriába megy át). „A volt laktanyában 52 lakóegységben 208 férőhelyet alakítunk ki” – mondja Dancsecs Zsolt. Ha a beruházás véget ér, az ingatlant egy vállalkozásnak adják ki koncesszióba üzemeltetésre, annak a feladata lesz az is, hogy lakókat találjon az épületbe – de ez, a fenti számokat tekintve, nem tűnik lehetetlen küldetésnek.

Szentgotthárd
Szentgotthárd (Fotó: Németh Sz. Péter)
Szentgotthárd
Szentgotthárd (Fotó: Németh Sz. Péter)