Salamon
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Állami kocsival érkeztek az üzleti megbeszélésre, hogy megszerezzék az Orangewayst

DFUFE20080205057
2019.05.06. 07:24

A Fővárosi Törvényszék február elején egy szűkszavú, rejtélyesnek tűnő közleményben számolt be arról az elsőfokú ítéletről, amelyben három embert kényszerítéssel vádoltak, miután egy 17 milliárd forintos közbeszerzési eljárást hiúsítottak meg. 

Már ennyiből is világos, hogy valami sokkal nagyobb ügy lehet a háttérben, de ami elsőre is különös volt:

  • a bíróság hírében nem szerepeltek az elkövetők adatai;
  • nem szerepelt benne, hogy milyen cégekről, milyen szervezetekről van szó;
  • az elsőfokú ítélet szerint ezek az emberek egy 17 milliárd forintos közbeszerzésre tudtak befolyással bírni, ehhez képest szinte súlytalan büntetést kaptak: ketten pénzbüntetést, az elsőrendű vádlott pedig minimális börtönt, de felfüggesztve, valamint pénzbüntetést.

Ez a három ember tehát nagyon befolyásos volt, hiszen egy 17 milliárd forintos közbeszerzést tudtak meghiúsítani, hogy lenyúlhassák az autóbusz-üzemeltetéssel foglalkozó céget.

Az elmúlt években számos pletykát lehetett hallani arról, hogy pártközeli, kormány-közeli emberek hogyan vesznek el, illetve nyomott áron vásárolnak meg működő cégeket, azokat pedig, akik nemet mondanak, hogyan tettek tönkre. A legtöbb esetben az ügy a bíróságig sem jutott, mert a rendőrség vagy az ügyészség nem indított nyomozást. 

Ez nem bug, ez feature

Az alábbi történet tehát minden bizonnyal egyáltalán nem egyedi a mai Magyarországon, és

világosan kirajzolódik a háttérben egy sötét, de virágzó iparág: a céglenyúlás.

Voltak az elmúlt években olyanok, akik az első fenyegetésre eladták vagy ellentételezés nélkül odaadták a cégüket az erősebb, jelentős politikai kapcsolatokat felmutató vásárlójelöltnek. Voltak, akik ellenálltak egy darabig, meg olyanok, akik inkább elmenekültek az országból.

2014-ben az akkor piacvezető Orangeways tulajdonosait egy ismerősön keresztül keresték meg a „visszautasíthatatlan ajánlattal”, pontosan nulla forintért kérték a céget, amelynek akkoriban csak az internetes jegyértékesítési rendszere több tízmillió forintra rúgott, és akkor nem említettük az eszközparkot és a kiépített rendszert.

Gondok voltak, pénz nem

Az Orangewayst fapados busztársaságként Kovács Miklós György és Kedves Ferenc alapította 2007-ben. A cég fénykorában 300 ezer utast szállított, majd Kedves kiszállása után családi vállalkozásként működött tovább. Bár a cégre egyre több panasz érkezett, nőttek a kifizetetlen számlák, majd az el nem indult buszjáratok miatt került be a hírekbe, egyedüliként a piacon simán ellavírozott.

A cégnek azonban komoly bevételekre volt szüksége, amiket Kovácsék szinte követhetetlen trükkökkel egy ideig helyettesíteni tudtak, erről a Magyar Narancs írt tényfeltáró cikket, de az egyre elképesztőbb üzleti machinációk ellenére a cég forrás nélkül maradt. A szolgáltatás egyre romló színvonala és az ennek köszönhető rossz sajtó miatt az Orangeways problémái állandósultak.

Ekkoriban azonban történt valami más is, aminek hátterét mostanáig nem nagyon ismerhette a nagyközönség.

Fény az alagút végén

Az egyre kilátástalanabb helyzetbe került cégnek a kiutat a fővárosi önkormányzat cége, a Budapesti Közlekedési Központ által kiírt közbeszerzési pályázat jelenthette volna. Ez volt a Várra és más fővárosi kerületekre szóló, 17 milliárd forint értékű úgynevezett midibusztender.

A BKK összesen három pályázatot írt ki az ügyben. Az első sikertelenül zárult, majd a második pályázaton a legjobb ajánlattal az Orangeways nyert. A közbeszerzési eljárás nyerteséről 2014 márciusában az MTI is hírt adott. Csakhogy 18 nappal később a BKK eredménytelenné nyilvánította a közbeszerzést.

Lófej az ágyban

A vád szerint a buszcég tulajdonosait először abban az időszakban keresték meg azzal, hogy átvennék a céget, amiért 0 forintot ajánlottak. Ezután újabb tárgyalások következtek. 

A második „üzleti” találkozóra a három vádlott stílusosan állami kocsikkal érkezett. Nem volt cél, hogy elrejtsék, milyen szinten érdekeltek a vásárlásban, hiszen az egyik vádlott akkoriban miniszteri biztosként dolgozott egy minisztériumban.

A második tárgyaláson R. Á. Zs., F. K. és SZ. P. I. már 20 millió forintot ajánlottak a cégért, illetve a vád szerint „a sértettet azzal fenyegették, hogy ha nem adják el a céget, a cég nem nyeri el a közbeszerzési pályázatot".

Hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, telefonon tárcsázták a BKK akkori vezetőjét, Vitézy Dávidot, és miközben a tárgyalás zajlott, folyamatosan hivatkoztak rá.

A nyomozó szervek szerint Vitézynek nem volt köze ehhez az ügyhöz, kérdéseimre a volt BKK-vezér is azt állította, semmilyen szerepe nem volt az ügyben, ahogy a bírósági eljárásban sem. Az ügyre rálátók is azt mondták, a három vádlott feltehetően csak blöffölt a hívással.

Az üzlet mégsem jött össze. 

A következő napokban egyre idegfeszítőbb alkudozás, időhúzás kezdődött, ezzel egy időben a közbeszerzés körül egyre több befolyásos ember bukkant fel, nem csoda, hiszen az Orangeways egy időben a Ferencváros szponzora volt, a tulajdonos Kovács Miklós Kubatov Gábor előtt a Fradi elnökeként dolgozott, majd a Magyar Nemzet szerint a Kubatov-érában is az elnökség tagja maradt.

Kapkodás és kézmosás

Kétségbeesett tűzoltás kezdődött, végül egy befolyásos ellenzéki politikus és egy ügyvéd közreműködésével az ügy Tarlós Istvánhoz is eljutott, majd nem sokkal később nyomozás indult. A főpolgármester kérdéseimre azt mondta, két magáncég ügyéről van szó, ezért az fővárosi önkormányzatnak nincs köze hozzá. 

Az Orangeways győzeleméről szóló MTI-hírt követő 18. napon a BKK eredménytelennek nyilvánította a tendert.

A két cég között kommunikációs csata kezdődött. Az Orangeways perrel fenyegetőzött, mire a BKK közölte, hogy bár „a midibuszok üzemeltetésére kiírt pályázatán valóban nyertesként akarta az Orangeways City Kft.-t kihirdetni, a tendert eredménytelenné kellett nyilvánítania, mert az Orangeways egyik partnere időközben felszámolás alá került, ez pedig a törvény szerint azonnali kizáró okot jelent a közbeszerzési eljárásból”.

A vádat a Fővárosi Főügyészség képviselte, a tárgyalásokon összesen hét tanút hallgattak meg.

Különös módon a vád visszafogottnak tűnik: kényszerítés. Sem a zsarolás, sem a befolyással való üzérkedés nem került elő, amire hivatalos megkeresésemre a bíróság és az ügyészség is azt válaszolta, hogy a „befolyással üzérkedés bűntettét az követi el, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol.

A BKK Zrt. által kiírt pályázat elbírálója nem hivatalos személy, így ez a bűncselekmény fel sem merül.

A bíróság mérlegelte, hogy megállna-e a zsarolás, de „annak tényállási eleme azonban a kár, vagyis a vagyonban beállott értékcsökkenés. Azzal, ha névértéken eladják a céget, a vagyon nem csökken – a pályázat elnyerése esetén befolyó nyereség pedig még nem a vagyon része, csak váromány.” Értik, ugye?

Az Orangewaysre az ügy kirobbanását követően a lassú kimúlás várt. A céget több mint 27-szer megbüntették, és miközben a Nemzeti Közlekedési Hatóság végrehajtást kért a NAV-tól, és a cég személyszállítási engedélyét is elvették, csalás miatt rendőrségi nyomozás is kezdődött, végül a kegyelemdöfést a Gazdasági Versenyhivatal adta, amikor 85 millió forintra büntette a céget.

Az elsőfokú ítélet ellen mind a három vádlott ügyvédei fellebbeztek.

Borítókép: MTI Fotó: Füzesi Ferenc