Júlia, Rita
13 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

A világhírű tudós elmagyarázta Orbánnak, miért nem kell félni a liberalizmustól

jncAm2pA
2019.05.09. 13:21

Korunk sztártudósa, Yuval Noah Harari annyira jellegtelen figura volt, hogy hiába láttam már fotón és filmen, nem ismertem meg. Biztonsági emberek és mindenféle egyetemi figura gomolygott az előadóteremben, és csak akkor derült ki, melyikük Harari, amikor a CEU rektora a színpadon hellyel kínálta a vékony, szemüveges, sápadt alakot.

Ha ismeretlenül tippelnem kellett volna, akkor nyilván a magas, sármos rektort, Michael Ignatieffet gondolom annak a világhírű tudósnak, aki történelmi, filozófiai és erkölcsi kérdéseket kever műveiben, mindezt ráadásul olyan ügyesen, hogy azok mégis elkerülték a Coelhosodás mocsarát. (Könyvéről itt írtunk, korábbi interjúnk pedig itt olvasható.)

A CEU rektora elegánsan bemutatta a fotelben elvesző vendéget, aki ezután a mikrofonhoz lépett, és a továbbiakban senkinek nem jutott eszébe jelentéktelenségén gondolkodni.

A nacionalizmus jó

„A nacionalizmusról fogok beszélni” – kezdte határozottan az izraeli tudós, megemlítve, hogy érintve van a kérdésben, mivel nagyszülei az Osztrák-Magyar monarchia területéről származnak, és rokonai többségében az utolsó nacionalista őrület gyilkolta meg. Nem csak a tudós érintettsége, de a helyszín is predesztinálta az előadás irányát. Nem kell túlmagyarázni, mit is jelent, amikor a magát nemzetinek hívó kormány által támadott egyetemen egy tudós a nacionalizmusról tart előadást.

Az elvárások után már az első mondat meglepő volt: „a nacionalizmus pozitív oldaláról fogok beszélni” – mondta Harari. Szerinte ugyanis a problémát az okozza, hogy jelenleg kevesen értik, mit is jelent valójában ez a fogalom. Bár a nacionalizmusban utazó politikusok szeretik a nemzetük öröktől valóságát hangsúlyozni, a nemzet egy relatíve új fejlesztés a történelemben, csupán néhány ezer éves, magyarázta Harari.

Érdekes lesz a levezetés, maradjanak velünk néhány visszatekintő mondat erejéig.

Az emberek 70 ezer éve legfeljebb néhány száz tagot számláló csoportokban éltek Kelet-Afrikában, és csak alig 10 ezer éve, a mezőgazdaság kialakulásával indult meg az a folyamat, ami végül a nemzetek kialakulásához vezetett. Az embereknek nincs a génjeikben a nemzet, a biológiánk a törzsekhez tartozást kódolják csupán. És bár a nacionalista retorika szereti a nemzetet egyfajta törzshöz hasonlítani, a kettő közt alapvető különbségek vannak.

Míg a törzs azon alapul, hogy az emberek személyesen ismerik egymást, vagy ha nem, akkor nagyon közvetlen a kapcsolat (a bátyám legjobb haverja, anyám másodunokatestvére), a nemzet 99,9 százaléka idegen a számunkra. Semmit nem tudunk róluk, fogalmunk sincs, valójában hogyan gondolkodnak, mit éreznek, mivel foglalkoznak. Csak képzeljük, hogy ők hozzánk tartoznak. És ez a képzelet, ez a közös mese az, ami összeköti a nemzetet.

A közös hallucináció, ez a kitaláció azonban pozitív fejlemény, mert ez teszi lehetővé, hogy egymást nem ismerő emberek nagy számban együttműködjenek. Az előadás hamar eljutott ahhoz a gondolathoz, amely műveinek alapja, és amelyről mi is hosszasan írtunk könyveinek ismertetésénél. A civilizáció alapja nem az eszközhasználat, a gondolkodás, vagy a kifinomult adócsalás. A Homo Sapienset az különbözteti meg minden egyéb fajtól, a neandervölgyi embertől is, hogy képes valami közös hallucinációban hinni, amely mentén összehangolja működését. A fáraó istenségében hívő emberek tízezrei hajlandóak voltak óriás épületeket emelni, és a Nílus áradásával harmonizáló mezőgazdaságot létrehozni, vagy nagy ugrással, a pénz mitológiájában hívő nemzetek az egész világot harmonizáló kereskedelmi láncokat építettek.

„Senkinek nincs igazi kapcsolata idegen emberekkel. A nacionalizmus eredménye, hogy megteremti az egymást nem ismerő emberek együttműködésének alapját” - zárta le a gondolatmenetet Harari. A tudós úgy folytatta, hogy érthetetlen volt, miért nem a Parlamentben ad elő, előzenekar Kovács Ákos.

Talán azért választotta a CEU-t, mert a vastapstól nem hallotta volna a saját szavait? - gondoltam a folytatást hallva.

A nacionalizmus elvetése nem valami liberális álmot hozna, hanem világméretű káoszt, fejtegette az előadó. A nacionalizmus a demokráciát is segíti. Sőt, a világban, itt Európában is érzékelhető válság oka a nemzeti kötelékek meggyengülése.

Az előadás NER-kompatibilitása akkor kezdett halványodni, amikor Harari megjegyezte: a nacionalizmus egyik alapvetése, hogy a nemzet érdekeit a sajátunk elé kell helyezni. Nekem ugyan jobb lenne, ha nem fizetném be az adómat, vagy csalnék a közbeszerzéseken, de a nemzetnek adóra és továbbá hatékonyan működő vállalkozókra van szüksége. Ezért a jó nacionalista nem csal, és nem a rokonát bízza meg az állami beruházással, hanem a legjobb vállalkozót.

Harari kezdett kiesni a pikszisből. Ezek után ugyanis azt mondta:

a nacionalizmus alapvetése az, hogy szeressem, támogassam a saját nemzettársaimat, nem pedig az, hogy utáljam a külföldieket.

A ma nacionalistának ismert vezetők valójában éppen hogy a saját nemzetük ellen dolgoznak, vonta le a következtetést. A mai nacionalisták nem erősítik a nemzetet, hanem megosztják azt. Azt tanítják, hogy aki nem támogatja őket, az hazaáruló, az nem jó polgár. „Nézzék meg például az Egyesült Államokat. Trump hatására ma az amerikaiak jobban tartanak a másik politikai táborba tartozó emberektől, mint az országuk ellenségeitől” – mondta Harari, némileg ellentmondva korábbi gondolatának, miszerint a nemzetet nem a kívülre irányuló gyűlölet, hanem a befelé megnyilvánuló szolidaritás tartja össze.

A tudós leírása a mai nacionalista vezetőkről mindenesetre ült: „A mai nacionalista vezetők nem csinálnak mást, mint belenyúlnak valamilyen létező sebbe, és azt mélyítik. Nézzék meg az USA-t, Izraelt, vagy más országokat” – kerülte el Magyarország megnevezését az utolsó pillanatban az előadó.

Nem lehetett azonban nem érteni, hogy Orbánra és politikájára utal, mert előadása innentől az egyik ilyen sebet, a bevándorlás kérdését elemezte.

Magyar ember nem eszik paprikát és utálja a focit

„A bevándorlás ellenzői úgy tekintenek a nemzetre, mintha az az idők végtelenjétől létező egység lenne, amit be lehet szennyezni. Ez teljes félreértés. Európában a legidősebb nemzetek is nagyjából ezer évesek, a többi még fiatalabb. Ez jelentéktelen idő az emberiség több tízezer éves történetében” – tért vissza a kezdő gondolathoz az előadó.

A nemzetek különböző etnikai csoportokat fogtak össze, ezekből alakultak ki azok az országok, amelyeket ma ismerünk. A kultúrájuk, szokásaik is állandó változásban voltak, fejtegette a tudós. Ekkor már közel egy órája tartott az előadás, de a közönség teljes csöndben figyelt, és csak akkor lazult a hangulat, amikor Harari példákat hozott a nemzet fogalmának rugalmasságáról.

„Mert mi az, hogy magyar, például? A magyar konyha jellegzetesen magyar. A paprika. De tudta, vajon Árpád, Hunyadi vagy Szent István tudta, hogy mi a paprika? A paprikát Amerikából hozták be ide, és csak pár száz éve kezdett elterjedni. Akkor az igazi magyarok hagyjanak fel a paprikával? És a foci is nemzetellenes, mert azt meg az angolok találták fel. A Bibliát pedig egy kis, közel-keleti nép írta.”

A terembe költöző könnyed hangulat azonban nem ringatta el Hararit, és a következő gondolatával lehűtötte a nem NER-kompatibilisnek tűnő közönséget. „De a bevándorlás korlátlan támogatóinak sincs igazuk. A tömeges, gyors bevándorlás érthetően kelt feszültségeket.” Ahhoz, hogy a különböző embercsoportok békében együtt éljenek, fokozatosság, és a befogadók egyetértése kell, mondta.

Harari ezek után ismét bizonyította, hogy a világ bonyolultabb annál, mint amit a jelenlegi politikai erővonalak felvázolnak. Hiába érdekes, érzelmileg motiváló és politikailag kifizetődő téma a migráció, valójában jelentéktelen ügy, amivel már így is túl sokat foglalkoztunk.

Mindeközben ugyanis van három olyan probléma, ami nem a nemzet állítólagos tisztaságát fenyegeti, hanem az emberiség fennmaradását. És ezek egyikének sincs köze a migrációhoz.

  1. Az atomháború veszélye.
  2. A klímaváltozás.
  3. A technológiai átalakulás, értve ez alatt a mesterséges intelligenciát és a robotizációt.

„A nacionalista reflexek nem oldják meg ezeket a problémákat. Vajon lehet falat építeni a globális felmelegedés ellen? A zászlólengetés segít szabályozni a mesterséges intelligenciát?”

A válasz a kérdésre nem csak a nem volt. Harari megoldást is felvázolt. A globalizációt. Orbán Viktor itt ejti ki a kezéből a papírra kinyomtatott cikkünket, pedig nem kellene. A tudós személyre szabott példával szólt a magyar miniszterelnökhöz. A globalizációt magyarázata szerint nem a nemzetek ellenében kell elképzelni. Hazugság, hogy a liberalizmus a nemzetek eltörlését, és valamiféle világkormány megalakítását szeretné. A megoldás valami olyasmi lenne, mint a foci világkupa. Itt minden ország a saját színeiben indul, háta mögött elkötelezett és az országnak szurkoló tömegekkel. De a csapatok mégis együtt tudnak működni, mert mindnyájan megegyeztek a foci szabályaiban.

„Ha szereted a futball világbajnokságot, akkor globalista vagy” – mondta Harari, anélkül, hogy kiejtette volna a magyar miniszterelnök nevét.

Zuckerberg nem világösszeesküvő, hanem egy naiv gyerek

Az előadás végén, a közönség kérdéseire válaszolva Yuval Harari mesélt találkozásáról is a Facebook alapítójával. „Személyesen egy kedves figura, akiről látszott, hogy az elméletekkel szemben ő nem a világot leigázó titkos társaság tagja. Inkább naiv, egyszerű figura volt. Ez a baj a Szilícium-völgyi technológiai gurukkal. Nem tudják, hogy működik a világ, nem ismerik a történelmet, de ügyesek az egész világot behálózó, gigantikus rendszerek megalkotásában.”

„Kora 19. századi megközelítéssel azt gondolták, hogy csak össze kell kapcsolni az embereket, és akkor jó lesz. Zuckerberg most is úgy gondolja, hogy a rendszere jó, csak néhány rossz ember kihasználja azt. Nem gondolják, hogy maga a rendszer alapja rossz, mert képes meghekkelni az emberi agyat, a saját, egyszerű céljai mentén eltéríteni a gondolatainkat.”

(Borítókép: Vegel Daniel)