Vendel
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

MTA: Több pénz kell az egészségügyre, de azt értelmesen kell elkölteni

-8766102599110231842 HUSZ9568
2019.05.13. 15:49 Módosítva: 2019.05.13. 17:01

Amikor éppen arról szólnak a hírek, hogy Budapest 4 sürgősségi központja közül a hétvégén három nem tudott fogadni soksérüléses betegeket, a kormány pedig hónapok óta hadakozik a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetiért, elsőre érdekesnek tűnt, hogy az MTA az egészségügy helyzetéről készített állásfoglalást. Az aktuális egészségpolitika iránt érdeklődőknek azonban feltehetően csalódást okozott a jelentés bemutatója. Külön hangsúlyozták ugyanis, hogy "az állásfoglalás nem tér ki a hazai egészségügy aktuális anomáliáinak taglalására, és tudományos igényű elemzésként nem tekintendő programajánlatnak sem."

Az ugyanakkor kiderült, hogy a kormány és az Akadémia között nem szűnt meg teljesen a párbeszéd. Mint a jelentést ismertető Kosztolányi György akadémikus elmondta: állásfoglalásukat elküldték az Emberi Erőforrások Minisztériumának, ahol az egészségügyi államtitkár pozitívnak értékelte a dokumentum egyes megállapításait.

Az MTA állásfoglalásának értéke a benne olvasható sok általánosság mellett talán abban van, hogy nemzetközi kitekintésben és erősen felülről, szakmai szemmel tekint rá a 21. században a hazai egészségügy előtt is álló kihívásokra. Az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért testületét Lovász László akadémiai elnök hozta létre 2017-ben. A testület feladata az volt, hogy tudományos igényű elemzésekkel mutasson rá az egészségügy problémáira, és ezekről tájékoztattassa a betegeket, a kórházakat, az egészségügyet irányító szakembereket és a döntéshozókat. Az állásfoglalást Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke mutatta be hétfőn az MTA székházában.

Egyfelől örömteli fejlemény, hogy a tudomány fejlődésével egyre modernebb diagnosztikai eszközök, gyógyszerek, terápiás eljárások jelennek meg, ezek azonban egyre drágábbak. Kosztolányi György látványos ábrát mutatott be arról, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben milyen enyhén emelkedett az orvosok és az egészségügyi személyzet bére, miközben az orvosi technológiára fordított kiadások rohamosan elszálltak. Az új technológia azonban nem tud meglenni az ember nélkül: az egészségügyi költségek növekedésének hátterében jelentős részben a technológia működtetéséhez szükséges, speciális szaktudású személyzet bérköltsége áll.

Pénz nélkül tehát nem képzelhető el modern és működő egészségügy. A Dokumentum szerint szakmai, morális és POLITIKAI szempontok alapján a társadalmaknak eleget kell tenniük az egészségügy fokozódó dologi és személyi forrásigényének.

Ahogy nálunk, úgy a fejlett világban is folyamatosan emelkedik a betegek, pontosabban az egészségügyet igénybe vevők száma. Míg ugyanis régen az egészségügy elsősorban betegeket kezelt, ma a szűrések és a megelőzés bevezetésével nagy számú "egészséges" ember is megjelenik a kórházakban, orvosi rendelőkben. Mindehhez jön a fejlett társadalmakban az egyre nagyobb számú időskori generáció, és az „egészséges” öregkor önmagában is rendszeres és speciális ellátást igényel. Mára tehát elmosódott a határ egészség és betegség között, mondta Kosztolányi György.

Ilyen körülmények között az egyik legnagyobb kérdés, hogy hogyan lehet ésszerű keretek között tartani a kiadásokat. A „mindenkinek mindent bármikor a legmagasabb színvonalon” típusú ellátást ma már a leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak. Ezzel szemben áll ugyanakkor az orvos és a beteg személyes kapcsolata és az orvosi eskü.

Az orvostól nem várható el, hogy a beteg gyógyítása közben a társadalmi kiadásokat és terheket mérlegelje, neki egyedül a beteg gyógyítása lebeg a szeme előtt.

Ezért rendel diagnosztikai vizsgálatokat, ír fel gyógyszereket, használ fel orvosi eszközöket. Sok orvos ugyanakkor nemcsak a beteg, de saját védelme érdekében is túldiagnosztizál, igyekszik biztosra menni. Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO szerint az egészségügyi kiadások 30 százaléka megspórolható lenne. "Fölösleges" kiadásnak azonban senki nem meri nevezni ezt, hiszen ki tudja, hány emberélet múlik ezen. Jól ismert ugyanakkor az antibiotikumok túlzott és indokolatlan használata, amely új kezelendő és költséges problémákat szül a rezisztens baktériumok kialakulása miatt.

Hogy lehet megfékezni az egyre nagyobb egészségügyi kiadásokat? Ki és milyen alapon hozza meg a döntést, hogy egyes vizsgálatokat vagy terápiákat nem finanszíroz az egészségbiztosító? Az MTA kutatói szerint erről csakis tudományos bizonyítékok alapján lehet dönteni. Az új diagnosztikai eljárások és terápiás lehetőségek megítélésében egyre fontosabb, hogy melyek azok, amelyeknek bizonyítható a klinikai hasznuk (clinical utility). Az állásfoglalás szerint ma alig érvényesül az ésszerűség iránti felelősség elve (accountability for reasonableness), vagyis annak mérlegelése, hogy melyek azok az orvosi eljárások, amelyek valóban az egészség megőrzését szolgálják. Ezért az egészségügyi technológiák értékelésének alkalmazásával az egészségügyi kiadások tervezéséhez szakmánként újra kell értelmezni az ellátási szükséglet fogalmát, állapítja meg az MTA bizottsága.

Kosztolányi György arra is felhívta a figyelmet, hogy az egészségüggyel szembeni túlzott elvárásokkal is kezdeni kell valamit.

A laikusok számára az új technológia kínálta lehetőségek gyakran torzulva jelennek meg: sokan várnak csodát ezektől, miközben nem látják, hogy ezek az eljárások csak bizonyos betegségeken és állapotokon képesek segíteni, másokon nem. 

Fontos a betegek egyéni felelőssége is saját egészségükért. A lakosság együttműködése, öngondoskodása, az egyén felelősségének tudatosítása nélkül nem működtethető társadalmilag elfogadható költségszinten fenntartható egészségügyi ellátás, áll a dokumentumban. 

A magyar alaptörvény is garantálja az egészséghez való jogot, de ez nem korlátlan: az ország gazdasági erőforrásaitól függ. Nehéz összeegyeztetni az alkotmányban biztosított jogot, az orvos esküjét és a Magyarországon a szolidaritás elvén működő társadalombiztosítás rendszerét. A feszültség kezelésére a dokumentum szerint kompromisszumot kell kötni: meg kell határozni az ellátások sorrendjét, a prioritási elveket szakmai és etikai szempontok szerint kell megfogalmazni.

Az MTA szerint a legfontosabb összeegyeztetendő kiindulási elv a populációszintű egészségnyereség maximalizálása, a méltányosság és az esélyegyenlőség. Az MTA állásfoglalása arra is kitér, hogy korunk egészségügyi ellátórendszerében a magánellátás nem nélkülözhető. Az állami és a magánellátás helyes aránya alapos elemzés, igényfelmérés alapján határozható meg.

(Borítókép: Lovász László az MTA elnöke és Kosztolányi György, az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért, valamint az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke tart sajtótájékoztatót 2019. május 13-án. Fotó: Huszti István/Index)