Ujhelyi István: Kláriék átvették az egész programunkat

Kinek felelőssége az, ami történt?

Hiba lenne a jól ismert, régi reflexekkel másokra hárítani a felelősséget. A szocialista pártnak magának kell elgondolkoznia azon, hogy miért tartunk itt.

Szombaton fognak következtetéseket levonni?

Egy percet nem aludtam az éjszaka, és nyilván folyamatosan azon jár az agyam, hogy mit kell másként csinálni. De szombaton, szombatig erre nem lehet választ adni. Szombaton részletesen értékelünk, és eldöntjük majd, hogy ebben a válságos helyzetben ki képes a legjobban képviselni a Magyar Szocialista Párt eszmeiségét és céljait, európaiságát és szövetségi politikáját az Európai Parlamentben.

Szanyi Tibor szerint nyilván ő képes erre, és ő azt is mondta, hogy olyan hibák voltak a kampányban, amelyek miatt a Tóth Bertalan által visszaadott, egyetlen mandátumuk sorsát újra kell tárgyalni. Azaz nem kapja meg ön automatikusan.

Nem a mi belsős szabályzatunk, hanem még a Patyi András-féle Nemzeti Választási Bizottság egy döntése értelmében kell újabb határozatot hozni arról, hogy kié lesz a pártelnök-listavezető által visszaadott mandátum. Ez nem egy belső konfliktus, hanem tudtuk, hogy erről egy testületnek dönteni kell majd a választás után. Persze mi sokkal jobb forgatókönyvre készültünk. Nem így lett.

Mégis: Szanyi nyilván maga mellett kampányol, sőt arról is hallani, hogy mások is szívesen beneveznének a mandátumért. Ön mit vár a választmányi üléstől?

Ha azt nézzük, hogy az elmúlt években ki, milyen európai parlamenti teljesítményt mutatott fel, és milyen szövetségeseket, uniós eredményeket hozott a pártnak, továbbá hogy a következő öt évben kitől várható inkább egy, az MSZP-t építő, harcos baloldali jelenlét, akkor meggyőződésem, hogy a párt engem küld Brüsszelbe. Egyszer már ez a testület döntött, hogy az első EP-be jutó szocialista Ujhelyi István lesz. Én most is arra készülök, hogy folytatom a munkámat.

De kampányfőnökként nem éppen Ujhelyi Istvánon kell csattanjon a kudarc ostora?

A saját jövőnk érdekében olyan jelentést készítek a párt döntéshozó testületeinek, ami nem eltakarja a történteket, a hibákat, hanem tanulni akar belőlük. Minden információt, a döntéshozatalt, erőforrásokat érintő kritikákat, pro és kontra érveket vállalok, szívesen tisztázok. Állok elébe a vizsgálatnak és a vitának. Ezzel együtt az jól esett, hogy mind párton belül, mind pedig független elemzők posztjaiban sorra az köszönt vissza: nem Ujhelyin múlt.

Hát akkor kin?

Nézze: én tényleg anyait, apait beleadtam. És nem vagyok elfogult, sem hibátlan, de sokat tanultam ebből a fél évből. A párttársaim eddig is ismertek, de most talán a választók is megismerték az én beleállós, nem félős arcélemet. Ahogy eddig, a kampányban sem, úgy most sem futamodom meg, de egyelőre mi mást is tehetnék, mint hogy gratulálok a győzteseknek; a Demokratikus Koalíciónak és a Momentumnak. És ami ennél is fontosabb: köszönöm minden aktivistánknak, párttársamnak az áldozatos munkát, amit beletettek ebbe a kampányba.

Ők volnának a győztesek, nem pedig a Fidesz?

Az ellenzék egy része nem vette észre, a másik része pedig kifejezetten a kedvezményezettje volt annak a játéknak, amit a NER űz velünk, valószínűleg már évek óta. Szándékosan állították elő azt a helyzetet, hogy házi verseny alakuljon ki az ellenzéki pártok között.

Álljunk meg egy szóra: nem ezt hívják demokratikus pártversenynek?

Nem, ez nem egy tiszta, demokratikus verseny. Ez a rendszer úgy van kitalálva, hogy a NER megtalálja magának és eldönti, hogy kit emel meg és kit üt. A Jobbikot és az MSZP-t ütötték most fél éven keresztül, a DK-t pedig kijelölték valódi ellenfélnek, és így természetes, hogy az ellenzéki, baloldali szavazók is oda soroltak, ahol a valódi ellenfelét látták Orbánnak.

Nem Dobrev Klára személye és az tette őt az ellenféllé, hogy egy jó jelölt?

Teljesen összeérnek a szavazóbázisok az ellenzéki oldalon, főleg a DK és az MSZP esetében. A baloldali szavazóknak minden választás egy pillanatnyi szépségverseny, ha három hét múlva rendeznének egy újabb fordulót, talán százezres eltérések lennének az eredményben úgy, hogy a két baloldali párt között látnánk mozgást. Klára erős és jól felépített jelölt volt, gratuláltam is a DK-nak.

A DK jobban kampányolt?

Semmiben sem különbözött a kampányuk; az utcai és online jelenlétük, a megszólításuk módja, sőt azt hiszem, hogy sokszor kreativitásában, ügyek vitelében ügyesebbek is voltunk a DK-nál, de a Klára-brand nekik működött. Ráadásul nekem végig az az érzetem volt, hogy tulajdonképpen közösen mozgósítunk, mintha együtt, egymásért kampányolnánk, aztán a végén rájuk mentek el szavazni. Eközben a Párbeszéd szavazói meg, más okból, elmentek a Momentum felé, nem működött az összefogás-keresésünk.

Ez nem azt mutatja, hogy a szavazók nem is igénylik ezt az összefogósdit?

Én tényleg 9 ezer kilométert utaztam az országban keresztül-kasul a kampányban, és mindenhonnan úgy jöttem el, hogy az ellenzéki szavazók szinte követelték, sok helyen már ki is kényszerítették helyben a pártok összefogását. Az MSZP pontosan tudta, hogy mi azzal veszíthetünk, hogy a decemberi fordulatot követően is a teljes összefogás, és például a közös lista mellett foglalunk állást.

Az ellenzék egymásra talált, mi viszont szavazókat vesztettünk.

Azzal, hogy mi voltunk, akik javasoltuk, hogy legyen közös lista, de a DK azonnal kikosarazott minket, attól tartok, hogy az ellenzéki választók minket büntettek meg, amiért mégsem csináltuk meg ezt az összefogást. De helyben mindenhol meglesz, nincs fontosabb, mint az önkormányzati ellenzéki áttörés, ezt nem szabad, nem lehet feladni, erre tényleg igény és szükség van a Fidesszel szemben. És azt se felejtsük el, milyen sokaknak, milyen sok munkája van ezekben a tárgyalásokban, megállapodásokban. Ahogyan az MSZP–P kampányában is, higgye el.

Pedig felmerül a kérdés, nem azt büntették-e a szavazók, hogy az MSZP–P összefogásmantrában feladta az önálló karakter lehetőségét?

Bennem is van egy ilyen érzet, hogy egy karakteres, nem az összefogósdiban ragadt MSZP–P-kampány talán több eredménnyel járt volna. Az a helyzet azonban, hogy ez két okból is akadályokba ütközött. Sokszor fordult elő december óta, hogy mi ácsoltunk színpadot minden más ellenzéki pártnak; a mi hálózatunk adott 5200 delegáltat a szavazókörökbe, a mi aktivistáink voltak ott országszerte és mozgósítottak a részvételre. Mert nekünk valóban fontos az együttműködés.

Eközben megvolt a saját sztorink is, az a bizonyos szociális Európa, amiből levezettük a programunkat. Én mélyen hiszek ebben, eddig is ezért dolgoztam az EP-ben, és ezután is ezt teszem, ha tehetem. És ez az MSZP sztorija; az MSZP uniós partcsaládja a második legnagyobb erőként képviseli ezt, és bizony végre is fogja hajtani a következő években. De a DK zseniális húzással az első napon átvette ezt a sztorit, méghozzá Dobrev Klárával. Copy-paste átvették az egész programunkat, ráültek a sztorinkra, és a saját jelszavaikkal, valamint Klárival elvették tőlünk. Ügyesen csinálták. Ám még mielőtt a DK túlzottan örülne: ebből az is látszik, hogy a szavazóink bármikor ingáznak a két párt között.

Nem inkább a Fidesz ellen kellene dolgozniuk, és a szavazóit vagy a bizonytalanokat megpróbálni megszólítani?

Amikor Gyurcsány Ferenc elhagyta az MSZP-t és saját pártot alakított, az volt az ígéret, hogy ezzel új szavazókat képes bevonzani az ellenzéki térbe. Csakhogy gyakorlatilag semmi más nem történik, mint a mi szavazóbázisunk folyamatos szeletelése immár csaknem egy évtizede. Ez csakis a NER érdeke, ebből ki kell törni. Ki kell törni, amire én készen állok, nem is véletlenül lettem a kormánypropaganda célpontja, volt olyan Magyar Hírlap, amelyben oldalakon keresztül csak az ellenem kitalált történeteket hozták...

Ha már itt tartunk: az otthona felújítását érintő Szeviép-ügy, vagy épp Bangóné Borbély Ildikó patkányozása nem lehetett egy-egy macskakő a bukáshoz vezető úton?

Meggyőződésem, hogy ahogyan én kezeltem a karaktergyilkossági kísérletet, az inkább hozott, mint vitt, mert az igazsággal nem tud mit kezdeni a propaganda, amelyik csak a hazugságból épül. Csak a következő napokban féltucat perem lesz a fideszes hazugsággyárral szemben, egy részüket már meg is nyertem; a fideszes Figyelő például már pereskedés nélkül helyre is igazított. Minden alkalommal álltam és visszavertem a támadásokat, ha kellett, keményen megvédtem a közösségünk tagjait.

A másik eset, elismerem, hogy egy nem betervezett, szerencsétlen szereplése volt Ildinek. De a brutális válaszunk azért elérte a célját, mert két nap alatt a Fidesz belátta, hogy nem jó ez az adok-kapok, és lekeverte ezt a témát a napirendről. Ha ütnek, bele kell állni, én ezt tanultam meg ebben a kampányban.

(Borítókép:  Ujhelyi István (b), az MSZP EP-képviselője és  Jávor Benedek az MSZP és a Párbeszéd EP-választási eredményváróján Budapesten a Villányi úti Konferenciaközpontban 2019. május 26-án. Fotó:  Balogh Zoltán / MTI)