Egy lövés, mentem is tovább

Nagy sajtóérdeklődés mellett folytatódott a Prisztás-gyilkossággal vádolt Portik Tamás és társai megújított pere. A Fővárosi Törvényszék kis termébe a TEK csak fokozott, többszöri ellenőrzéssel engedte be a sajtót és az érdeklődőket a pénteki tárgyalásra.

A tárgyalóterembe Portik Tamás hosszú, kócos hajjal és hosszú szakállal érkezett, hasonlóan a korábbi, márciusi tárgyaláshoz, alátámasztva ügyvédje korábbi állítását, miszerint az olajmaffiózót megviselik a börtönévek.

Nézzenek rá, ez az ember veszélyeztet bárkit? Egy békés, szelíd ember

– mutatott rá védője Portikra, akit hat fegyveres TEK-es őrzött végig a tárgyalás alatt.

Ahogy korábban a bíró mondta, Portik Tamás és a szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč nem tartózkodhat egy teremben, így Roháčot távmeghallgatással hallgatták ki.

Roháč tanúkénti kihallgatása azért is rendkívüli, mert Prisztás József megölése miatt 2016 májusában jogerősen tizenöt év fegyházra ítélték felbujtóként Portik Tamást. Prisztás Józsefet 1996. november 1-jén, fényes nappal gyilkolták meg az óbudai Ladik utcában. Prisztás dúsgazdag vállalkozó hírében állt, az éjszakai életben is komoly neve volt, a hetvenes években az egyik legjobb hamiskártyásként tartották számon, aki csalásokból és más ügyletekből degeszre kereste magát. Meggyilkolása egyike volt a kilencvenes évek hírhedt alvilági leszámolásainak. 

A 2016-os ítélet szerint Portik Tamás egy ingatlan miatt keletkezett elszámolási vita miatt ölette meg a férfit, F. Ferenc csalta a helyszínre az áldozatot, Portik testőre, H. István pedig fejbe lőtte. Portik végig ártatlannak vallotta magát. Emellett egy másik ügyben, az Aranykéz utcai robbantásban tizenhárom évre ítélték, amiben a vád szerint Jozef Roháčcsal megölette Boros Tamást.

Végül 2018 augusztusában bejelentkezett a hírhedt szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč, és

A nyomozók nyolc órán keresztül vették fel a vallomását, amiben részletesen leírta a gyilkosságot, és azt is mondta, úgy tudja, a megbízás az orosz–ukrán maffiától érkezett, de ezt csak attól a Jozef Hamalától hallotta, aki a megbízást hozzá közvetítette. (Jozef Hamala már nem él, évekkel ezelőtt meggyilkolták.) Prisztás egyik jóbarátja, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György szerint egyébként Prisztásnak komoly konfliktusa volt ukrán gengszterekkel, akik szerinte súlyos pénzeket követeltek tőle. Ráadásul a Prisztás-ügy nyomozásakor a leszámolásos ügyek egyik koronatanúja, a tanúvédelem alatt álló Radnai László is úgy vallott, hogy Jozef Roháč ölte meg a vállalkozót, ezt viszont lényegében figyelmen kívül hagyta a bíró.

A bíró még a megismételt per első tárgyalásán kiemelte, hogy csak és kizárólag Jozef Roháč vallomását fogják megvizsgálni, mást nem.

Ha úgy adja a szitu, akkor sikerül

A Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás miatt jogerősen elítélt szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč a meghallgatása alatt végig magabiztosan, összeszedetten beszélt, minden kérdésre volt biztos válasza. Bírói kérdésre azt mondta, a már elítélt F. Ferencet és H. Istvánt nem ismeri, ahogy személyesen Prisztás Józsefet sem ismerte. Portik Tamást viszont igen, még a kilencvenes évekből, amikor egyszer együtt dolgoztak egy Kecskemét környéki telepen, aminek Portik az egyik vezetője volt. Erre a tárgyaláson nem emlékezett pontosan, de akkoriban Roháč és csapata az Energol nagykőrösi telephelyét őrizte fegyverrel és nápolyi masztiff kutyákkal, aminek „marketingigazgatójaként” Portik Tamás szépen meggazdagodott. 

Roháč azt mondta, a Prisztás-ügyben ártatlan emberek vannak elítélve. Amikor a bíró megkérdezte, ki az elkövető, Roháč röviden azt felelte:

Én vagyok az elkövető.

A kilencvenes évek második felében felkereste őt Jozef Hamala a gyilkosság tervével, aki Dunaszerdahelytől kapta a megbízást, az ottaniak pedig az ukránokkal volt kapcsolatban. Roháč szerint Hamala azt mondta neki: „Dolgoznak rajta, majd fog hívni, ha kelleni fogok.” Amikor aztán jött a telefon,  Roháč és Hamala feljöttek Budapestre, arra is emlékezett, hogy az Árpád hídon mentek át egyik oldalról a másikra. Hamala mutatta meg neki, hogy ki is az a Prisztás József, hogy néz ki a célpont: köpcös, átlagos magasságú, úgy emlékszik, világosabb színű zakó vagy dzseki volt rajta. (A másik férfi mellette Prisztás egyik barátja, F. Ferenc volt). Roháč szerint az, hogy ő vörös színű kocsira emlékszik a fehér helyett, azt bizonyítja, hogy valóban nem készült a gyilkosságra.

Semmit nem tudtam Prisztásról, csak azt, hogy bűnöző, ahogy én is. Én ezt elfogadtam mint egy feladatot, mint egy munkát.

„Egy hangtompítós pisztolyt választottam” – mondta, mert szerinte a gyilkosság helyszíne, az óbudai Ladik utca kis utca volt, túl hangos lett volna például kalasnyikovot használni. Roháč biciklin ült; ahogy vallotta: „Beolvadtam a környezetbe, és vártam. A fegyver egy nejlontáskában volt, a kezem is ott volt mellette, ami meg a biciklikormányon volt, így senkinek nem tűnt fel a nagy hangtompító. Ha úgy adja a szitu, akkor sikerül, ha nem, akkor semmi nem történik, megyek tovább.” De az időzítés mégis jó volt, mikor Prisztás kinyitotta a kocsija ajtaját, ő hátulról fejbe lőtte.

Egy lövés, mentem is tovább.

Prisztás rögtön elesett. Roháč a panelházak közé biciklizett, ahol otthagyta a biciklijét. Finom bőrkesztyűt viselt, így nem hagyott nyomot a kerékpáron. Beült Hamala mellé a kocsiba, és elhajtottak. Mindezért Roháč állítása szerint 15 ezer márkát kapott, készpénzben. A pisztolyt nem vihette át a határon, otthagyta Hamalánál. 

A legfontosabb bizonyíték és tény, amit senki mást nem tudhat, csak az elkövető, azaz én: a hüvelyt nem lehetett a helyszínen megtalálni, méghozzá azért, mert a nejlontáskámban maradt. Ez a tény a jegyzőkönyvből kimaradt, pedig ott is mondtam. Most miért kell ilyeneket csinálni? 

– mondta vehemensen. Ezután a bíró azt mondta, a nejlonzacskóról már korábbról is lehetett tudni, ezzel megkérdőjelezve Roháč bizonyítékát, de a férfi ezután felhívta a bíró figyelmét, hogy az nem ugyanaz, mintha a hüvelyről tudnának.

Roháč egy rövid kitérőben arról is beszélt, hogy az 1998-as Aranykéz utcai robbantásban azért segédkezett Jozef Hamalának, mert akkor Hamala azt mondta neki, beköpi, hogy ő ölte meg két évvel korábban Prisztást. Ezután három nevet is felsorolt, akik szerinte ezt igazolni tudják.

A bíró ezután megkérdezte a férfitól: miért csak nemrégiben tett vallomást, hogy ő a gyilkos, az azt megelőző húsz évben miért nem?

Elég sok rosszat csináltam. Most már csak jót tehetek. Egy ártatlan ember azért ül, amit én csináltam. Én nem gondoltam, hogy egy 140 kilós és kétméteres embert lecsuknak ezért, mondom, ez nem létezik. Én már az ítéletnél jeleztem a rendőröknek, hogy nem ő volt. Ez a vallomás nem volt ám olyan könnyű. Ha nem én csinálom, akkor tudja, hogy ez az ügy most már hol lenne? A kosárban.

Azt mondta, többen többször ígértek neki mindenfélét, hogy hazudjon az ügyben, de nem akar. Semmi előnye nem származik abból, hogy most azt állítja, ő ölte meg Prisztást, sőt, még rosszabb helyzetbe is hozza magát, de szerinte ez már az ő kötelessége, „ezt rendbe kell hozni”.

Portik Tamás ezután halkan a felmentését kérte az ügyben, H. István szintén, majd pedig megköszönte Roháč vallomását, és újra felemlegette, hogy a három évvel ezelőtti ítéletnél egyszerűen nem vették figyelembe azt, amit ő mondott.

F. Ferenc ezután sírva mondta a bíráknak, hogy amiket Roháč mondott, azok valóban így történtek, szerinte is Roháčra illik jobban a gyilkos kinézete. A lövés után pedig valóban azt kiáltotta az elkövető után, hogy „állj meg, a kurva anyád”, ahogy azt  Roháč is állítja. F. Ferenc azt is mondta, H. Istvánt nem ismeri, Portikot is alig.

A bíró ezután berekesztette a tárgyalást, az ügy szeptemberben folytatódik, amikor F. Ferenc fog vallomást tenni. A vádlottak védői újabb tanúkat kívánnak meghallgatni, például azt a Roháč által korábban megnevezett három embert, akik szerinte alátámasztják, hogy ő a gyilkos.

Hatyira nem illett rá

Roháč vallomása azért is óriási jelentőségű, mert alvilági, de még rendőrségi körökben is kételkedtek abban, hogy valóban H. István (Hatyi) volt a gyilkos. A férfit annak ellenére ítélték el, hogy az ellene felhozott vád nagyon gyenge lábakon állt, egyebek mellett ezek miatt:

• valamennyi szemtanú a gyilkost átlagos termetű férfinak írta le, márpedig H. István kifejezetten nagydarab, kövér ember volt ebben az időben;
• H. István védője szerint a gyilkosság után a rendőrök körözést adtak, amiben az elkövetőt 170 centiméter magasnak írják le, H. István viszont ennél legalább tíz-tizennégy centivel magasabb;
• egyetlen tanú kivételével több, az alvilágban mozgó és Portikkal akkoriban kapcsolatban álló ember vallomásában Jozef Roháčot nevezte meg mint a Prisztással végző bérgyilkost;
• semmilyen adat vagy bizonyíték nem ismert arról, hogy miután F. Ferenc telefonon értesítette Portikot, hogy hol lesz az áldozat, Portik hogyan értesítette erről H. Istvánt.

(Borítókép: Jozef Roháč védőjével egy különteremben kamerán keresztül vett részt a tárgyaláson 2019. június 14-én. Fotó: Ajpek Orsi / Index)