Szociális célú természetrombolás folyik az orrunk előtt

Én aránylag későn, 2016 januárjában hallottam először arról, hogy valami baj van a veresegyházi fákkal. Nem mintha barlangban éltem volna, vagy nem érdekelne a környezetvédelem, csak valahogy nem tudatosult bennem, hogy az a pali, aki 2015-ben egy hátizsáknyi hideg élelemmel felmászott egy közel százéves fára, odaláncolta magát, és onnan üvöltött le a fa kivágására érkező napszámosoknak, az ugyanaz a Téglás Zoltán, aki az USA-ban pelikánokat ment, civilben meg mindenféle punkrock- és rockzenekar frontembere.

Három éve épp az állandó zenekarával, az Ignite-tal léptek fel a Barba Negrában, és a koncerteken megszokott pólókat, CD-ket, posztereket áruló pult szélén ott ült egy láthatóan megilletődött, középkorú úr, előtte egy kézzel írt papír.

Fogadj örökbe fákat Versegyházon!

– állt rajta. Miért kell örökbe fogadni egy fát, érdeklődtem, és mi lesz, ha mondjuk hármat a nevemre veszek? Egyszer csak megáll egy kamion a ház előtt, hogy hoztuk a csemetéket, hova pakoljuk a kocsányos tölgyet? Nem – nyugtattak meg –, az örökbefogadás jelképes, mint az állatkertben, ahonnan dettó nem lehet hazavinni a gorillát, anyagi jellegű támogatásról szól, az adományokból pedig próbálják megakadályozni, hogy a fákat kivágja a polgármester. Három fát fogadtam örökbe, ha jól emlékszem, ötezer forintot fizettem, és valahol úgy éreztem, mintha effektíve tettem volna valamit a környezetvédelemért.

Aztán eltelt pár év, közben Téglással jóban lettem, megismertem a Tavirózsa Egyesület munkásságát, és konstatáltam, hogy a város rekordtartó polgármestere, Pásztor Béla, aki 1965 óta irányítja „Verest” (annak idején tanácselnökként, 1990-től polgármesterként), valóban elég szabadon értelmezi a törvény, rendelkezés, szabad, tilos és környezetkárosítás szavakat. Persze most simán lehet mondani: az, hogy valaki függetlenként ennyi idő óta folyamatosan hatalmon van, nem lehet véletlen, a lakosok okkal bíznak benne (a tömegpszichózis nem elegendő magyarázat) azon túl, hogy „jó ember ez a Béla, megint adott fát a nagy hidegek előtt tüzelésre” – bár igaz, szavazatokat így is lehet szerezni.

Veresegyház sok tekintetben olyan, mint az ország maga – állatorvosi ló, olyan kórképpel, amin minden olyasmi szerepel a feltételezett hivatali visszaéléstől a tudatos környezetrombolásig, ami bizonyára az ország több településén is előfordul, csak itt valahogy – feltehetően az agglomerációs hatásoknak is köszönhetően – koncentrálódik minden. Például a környezetrombolás, ami a bírálók szerint tudatosan folyik a Pest megyei városban, aminek lakossága 1990-ben 6300 fő körül mozgott, 2001-re 10 000 fölé emelkedett, mára pedig 19 000-nél is magasabb – miközben a város 28,6 km²-es területe nem változott.

A Tavirózsa Egyesület – magyarázza dr. Tatár Sándor alelnök – több dologgal is foglalkozik, de legnagyobb vágyuk egy olyan Veresegyház, aminek önkormányzata a fenntartható fejlődés mellett dönt, a jelenlegi 19 ezer fős lélekszámot nem növeli tovább (az ideális 18 000 lett volna), és megoldja azokat a problémákat, melyek a zöldek szerint komoly veszélyt jelentenek a lakosság életminőségére. Az egyesület több mint húsz éven át jelezte a veresegyházi önkormányzatnak a különböző környezetvédelmi problémákat, és számos esetben ajánlott fel szakmai segítséget is, de hiába. „Mivel sok esetben az illetékes hatóságokra sem lehetett számítani, a település pedig közben elérte élhetőségének, fenntarthatóságának határát, egyedül a nyilvánosság maradt az eszközünk a további károkozások megelőzése érdekében.” Tatár Sándor szerint konstruktív együttműködésre a továbbiakban is készen áll a civil szervezet, amire elég nagy szükség is lenne, hiszen az önkormányzat az elmúlt tíz évben

• a lakosság tiltakozása ellenére feltöltette a Laposközi-rét természetvédelmi szempontból értékes mocsárrétjét;

• kikotortatta a Pamut-tó part menti nádasának egy részét, a tó nyugati partján pedig a fűzfákat a szakszerű kezelés helyett kivágatta (az utóbbi ügyről később részletesen lesz még szó);

• illegálisan feltöltette az országosan védett Malomközi-rét keleti oldalának egy részét, mert a Nemzeti Ökológiai Hálózat részeként nyilvántartott lápon a természetes élőhelyet kettészelő utakat tervez építeni.

Ez így elég meredek, mondom dr. Tatárnak, aki erre kényszeredett mosollyal reagál, és hozzáteszi, hogy ebben a felsorolásban a szennyvízteleppel kapcsolatos gondok nem is szerepelnek, pedig a 2012-ben átadott új szennyvíztisztító közelít kapacitásának felső határához, így hosszú távon nem tudja majd kielégíteni a még mindig növekvő lakosság igényeit. A meglehetősen szerteágazó, de összefüggő elemekből álló problémahalmazt egy cikkben nem nagyon lehet bemutatni, és nem is érdemes – Tatár szerint a gyomorfekélyhez elég csak egyet megnézni, utána pihennie kell az embernek.

Vág, vág, vág

A Tavirózsa Egyesület alelnöke nem akar sokat, csak azt, hogy a fákat ne ellenségként kezelje a veresegyházi önkormányzat, és ne folytatódjon az a tízéves trend, amelynek során több, teljesen egészséges fát is kivágtak, nem egyet engedély nélkül, a lakosság véleményét figyelmen kívül hagyva, utólagosan megváltoztatott jegyzői engedéllyel. Egy online petíciót indítottak, négy fő ponttal, melyeket direkt nem a polgármesternek címeztek, Tatár Sándor szerint akkor soha nem lenne belőle semmi, a képviselő-testületben viszont csak ül valaki, aki hallgat a lelkiismeretére, és előterjeszti ezeket:

1. Az ötven év feletti, tóparti őshonos fákat nyilvánítsák védetté (Veresegyházon három mesterséges tó található, ezek közül az egyik úgy 600 éves lehet) – ez kb. a teljes állomány negyede lehet.
2. Csak úgy ápoljanak fát, hogy arról szakvélemény készült – az önkormányzat gyakran vágott keresztbe százéves fákat úgy, hogy a csonkot nem kezelték, azt gomba támadta meg, így a fát később már valóban indokolt volt kivágni;
3. A madarak fészkelési idejében csak közvetlen, személyi vagy vagyoni veszélyeztetés esetén lehessen fákat kivágni.
4. A fapótlási kötelezettséget, melyet a jegyző köteles előírni, tartassák is be – egy korábbi (pamut-tavi) fakivágás után a Pamut-tavat kezelő horgászegyesületnek 164 kocsányos tölgyet kellett volna ültetnie, de négy év alatt nem sikerült abszolválni az előírtakat.

Ez a négy dolog meglehetősen triviálisnak tűnik, sőt, rendelet- és/vagy törvénykövetőnek, de hát Veresegyházon ez minden, csak nem triviális.

2011-ben az önkormányzat egy védett lápterületen is átfolyó patak mentén vágatott ki több száz egészséges fűzfát, mivel a természet, ahogy Tatár fogalmazott, a területet „benőtte, ahogy kell”. Maga a patak nem kifejezetten egy Amazonas, áradáskor a mélysége 60 centi, de az önkormányzat arra hivatkozva, hogy a vízgazdálkodás védelme felülírja a fák védelmét, megtisztította a medret és környékét a fáktól. A kivágott füzek között volt olyan, ami a meder közepébe nőtt, ezek eltávolítása Tatár szerint is elfogadható, de az irtást annyira túlzásba vitték, hogy még a meghirdetett célt sem jól szolgálta. „Azzal, hogy kivágták a fákat, a víz hamarabb zúdul le, a száz méterre alatta fekvő házak tulajdonosait meg lehetne kérdezni, mit szólnak hozzá.”

A kivágott faanyagot, ahogy az lenni szokott, kiosztották a lakosságnak, és bár a fűz fűtőanyagnak elég gyatra (de hát ingyen van, ugye), népszerűségi pontokat nyilván lehetett vele szerezni. Ez visszatérő eleme minden váratlan, indokolatlan fakivágásnak, ahogy az is, hogy az engedélyt a város jegyzője adja ki, akinek ugyan nem feltétlenül az lenne a feladata, hogy a polgármester utasításait engedélybe foglalja felülvizsgálat nélkül.

Fa, fa, nem mindegy?

Azon kaptuk magunkat, hogy a védett területnek számító Malom-tó partján kiépített tóstrand gátjáról eltűnt pár jegenyefa. Mivel 18-20 méter magas fákról van szó, ráadásul nem több száz állt a parton, hanem kábé tíz, nem volt nehéz észrevenni a hiányukat. Rákérdeztünk, azt a választ kaptuk, hogy a polgármester teknővájóknak adta oda őket. Ez meglehetősen ritka szakma, de azt lehet tudni róla, hogy a mesterek egészséges fákkal dolgoznak, korhadt anyagból teknőt vájni nem nagyon lehet. Közel százéves fákról van szó, a kivágásuk pedig azért felháborító, mert nem erdőt ritkítottak, hanem tízből kivágtak kettőt.

2015 márciusában a jegyző a helyi horgászegyesület kérelmére engedélyt adott 28 darab, zömében középkorú (40 év körüli), nem rossz állapotú nyárfa kivágására a Pamut-tó partján. Az indok „életveszélyes helyzet kialakulása” volt, amit Tatárék egyesülete azért furcsállt, mert a fák elfogadható állapota miatt ezt szinte kizártnak tartották. A menthetetlen fákat ki kell vágni, ezzel egy természetvédő egyesület sem vitatkozik, de a jó állapotúak – amiken előfordulhatnak korhadt ágak – kezeléssel megmenthetők (a teljesen egészséges fák kivágását pedig ép ésszel eleve nehéz megindokolni). Egy-egy fa kezelése magasságtól és kortól függően 50-200 000 forintba is belekerülhet. „Egy olyan városban, ahol milliókat szavaztak meg egy oroszlánmenhelynek, ez nem lehet tétel.”

Az önkormányzat ennél a fakivágásnál személyi sérülés veszélyére hivatkozott, illetve arra, hogy a tó felszínére sok levél esett.

A történet csattanója, hogy a jegyzői engedélyben szereplő nyárfák helyett a fűzfáknak estek neki a kirendelt favágók. Tatár meglátta, mi folyik, és a jegyző intézkedést kért az illegális fűzfakivágások miatt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy semmiféle szakértői vélemény nem készült, a munkások vágták, ami szembejött velük. És ha erre azt hinnénk, hogy a jegyző azzal reagált, hogy leállíttatta a kitermelést, hát nagyon tévedünk: hívtak egy szakértőt, aki megállapította, hogy az összes, még álló, de kijelölt fa kivágása indokolt, az első engedélyt meg utólag megváltoztatták, és fűzfát írtak bele. És hogy mennyire dilettánsok döntenek a környezeti kincseinkről, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a szakértő megállapításai között „a fák biztonsági faktora” rubrikát nem sikerült értelmezni, hiszen a 136%-os állapotú, azaz papíron veszélyes/halott fát (a 100% közeli/alatti fák vágása tanácsos) meghagyták, míg a 2126%-os besorolású, azaz „se földrengés, se tornádó nem hat rá” szintű másikat meg kivágták – az önkormányzat az adatot vélhetően a veszély fokozatának tekintette. A kivágott faanyag – szokás szerint – ment szociális célokra.

Ez teljesen egyértelműen nekünk, az egyesületnek szólt, mivel már nyertünk sajtópert, és eleve szálka voltunk a szemükben azzal, hogy nem hagytuk magunkat, és amikor lehetett, betartattuk a törvényt. Szociális célú természetrombolás folyik az orrunk előtt.

Ükapám ültette

A legújabb faügy középpontjában Téglás Zoli fái állnak, melyek persze nem az övéi, hanem a városé. Ezek a fekete nyárfák a Malom-tó partján állnak, Téglás szerint az üknagyapja ültette őket. Az énekes családja 1650-ben költözött az 1520-ban alapított helységbe, felmenői hosszú évtizedeken át birtokoltak szántóföldeket, de az övék volt a Malom-tó, egy fenyves, egy hordógyár, étterem és sörgyár is. Aztán amikor a kommunisták hatalomra kerültek, az összes családi birtokot, földet, malmot, eperültetvényt, tavat, mind elvették tőlük.

Nagybátyám, Molnár Feri bácsi, aki Veresegyház postamestere volt, javasolta Pásztor Bélát a település első emberének 

– idézi fel a múltat Téglás. Ő dr. Tatár Sándorhoz hasonlóan fényképekkel és dokumentumokkal tudja igazolni állításait. „2017-ben kezdődött ez a menet, azzal, hogy szakszerűtlenül vágták vissza a fákat, az ágakat nem rézsútosan, hanem egyenesen vágták el, a sebet kezeletlenül hagyták, abba beletapadt jég, hó, eső, madárszar, minden.” Téglás viszont az a fajta faszi, aki, ahogy az amerikai közmondásban is áll, puts his money where his mouth is, azaz nem szájkaratézik, hanem a saját pénzét tolja bele olyan ügyekbe, melyeket fontosnak tart. Felfogadott egy favédelemmel foglalkozó céget, akik helyreállították ezeket a fákat, a vágásokat szakszerűen lekezelték, és elég feltűnő, kék pecséttel látták el.

„Elmentem turnézni, telefonálnak otthonról, hogy baj van Zolikám, megint vágják a fákat. Kiderült, hogy a polgármester a lepecsételt ágakat ismét visszavágta, szerintem azért, hogy a fa beteg legyen és kivághassa. Mert a tópartra utat akar építeni, a lakosság tiltakozása ellenére is.” Pásztor Béla azzal viszont nemigen számolt, hogy Téglás makacs típus. Megbízott egy céget a fák állapotfelmérésével, akik ultrahangos módszerrel szépen meg is vizsgálták azokat, amiket a polgármester mindenképpen ki akart vágatni, és arra jutottak, hogy egészségesek, ritkító metszésen és szárazgallyazáson túl nem kellene piszkálni őket, biztonsági faktoruk 6036 és 2008 százalék között mozog, azaz lényegében semmi bajuk.

Téglás 2017 novemberében azt kérte az önkormányzattól, hogy hadd vizsgáltassa meg és kezeltesse azt a tizenegy fát, melyek a tó partján, közvetlenül a háza előtt állnak. A polgármester nagy kegyesen belement, hogy az önkormányzat helyett egy magánszemély állja ezeket a költségeket, azaz a visszavágás és a pecsétek elhelyezésének díját. A fákat lekezelték, Téglás a polgármesteri hivatalnak 698 ezer forintot át is utalt, és azóta is ellenőrizteti az állapotukat, a fák továbbra is egészséges minősítésűek. Ezek a fák – egyelőre – megúszták, de a tópartra, a Találkozók útjára tervezett útépítés miatt közvetlen veszélyben vannak, ahogy a többi, nem Téglás háza előtt álló fa is.

Az énekes többször felajánlotta, hogy valamennyit átvállal a fák kezelésének költségeiből – évente 10-15 fa lenne az, amennyit saját zsebre meg tudna menteni, de a polgármesternek is bele kellene tolnia némi pénzt az üdvösséghez. Erre pár hónapja megjelentek az első útkitűző fémkarók a tóparton, a nyomvonalat nézve a fáknak annyi lesz. Április 9-én a polgármesteri hivatal, annak ellenére, hogy ígéretet tett Téglásnak, hogy a fákat nem vágják ki, lakossági fórumot tartott a tóparton, melynek témája az útépítés és az ezzel járó tereprendezés volt. A fákat pedig fehérrel megjelölték, amitől a Tavirózsa Egyesület és Téglás is kis híján agyvérzést kapott, mert a fent olvasható gyakorlatból kiindulva a láncfűrész már a kanyarban berreghet.

Tatár Sándor közérdekű adatigénylés keretén belül érdeklődött a jegyzőtől, hogy mit terveznek a tópartra, azt a választ kapta, hogy

a képviselő-testület a mai napig nem döntött a Találkozók útja építéséről.

Tatár szerint ez nem sokat jelent, szóbeli megállapodást már köthettek, de valószínűnek tartja, hogy a Facebookon kialakult lakossági felháborodás miatt gondolta meg magát az önkormányzat (hiszen a fákat biztosan nem véletlenül jelölték meg korábban). A polgármesteri hivatal a Tavirózsa kérésére nem adott felvilágosítást arról, hogy kik jelölték meg fehér festékkel a part menti fákat, a rejtély megoldását egy Facebook-kommentben találhatjuk meg: szívbetegeknek készül ösvény a tóparton, a jelölés ezt a célt szolgálja.

És valóban, július 4-én átadták az „Út az egészséghez” túraösvény veresegyházi állomását, menten két változatban:  a rövidebb, 40 perces útvonal az Ivacsi- és az Öreg-tavat érinti, a közepes nehézségűn pedig a Fenyveserdőt és a Pamut-tavat lehet bő egy óra alatt körbejárni. Ez, mondta veresegyházi forrásunk, nem jelenti azt automatikusan, hogy a fák megúszták, sőt: a korábban már vágott és kezeletlenségük miatt beteg, illetve eleve öreg (de kezeléssel még megmenthető) fák kivágását akár az is meggyorsíthatja, hogy az önkormányzat a korábbi gyakorlathoz hasonlóan életveszélyt emleget, és pillanatok alatt a fáknak esik. 

(Kérdéseinket hetekkel ezelőtt is, majd néhány napja ismét elküldtük a veresegyházi önkormányzatnak, válaszokat nem kaptunk.)