Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Saját főnökéről írt tanulmány miatt távozott Ungváry Krisztián a Veritastól

2019.07.14. 16:27
Ungváry Krisztián szerint rossz az ügynöktörvény, amely lehetetlenné teszi a valódi társadalmi szembenézést a pártállami múlttal. Legújabb tanulmányában ezt épp a Veritas főigazgató-helyettesén keresztül mutatta be. Az érintett és a védelmére kelő Boross Péter ezt visszautasítja, bár mindketten épp arra az ügynöktörvényi definícióra hivatkoznak, amelyet a történész kifogásol.

A Veritas történetkutató intézet helyettes vezetőjének pártállami múltját feltáró tanulmány megírása miatt hagyta ott Ungváry Krisztián a kormányközeli intézetet, jelezte a történész a Facebook-oldalán vasárnap. Ungváry szerint Marinovich Endre előélete – főigazgató helyettesi posztja mellett a Veritasban a legújabb kori kutatócsoport vezetője is – nem csak azt bizonyítja, hogy múltja és az épp annak az időszaknak feltárását végezni hivatott csoport vezetése között összeférhetetlenség van, de azt is, hogy a 2003-ban megalkotott ügynöktörvény alkalmatlan a pártállami múlttal való társadalmi szembenézésre.

A történész a tanulmánnyal azt mutatta be az – 1991–1994 között az Antall-kormány kabinetfőnöki posztját is betöltött – Marinovich Endre életútja alapján, hogy

úgy is válhat valaki az állambiztonság informátorává, hogy közben meg sem közelíti azt az „ügynökdefiníciót”

írta Ungváry az Átlátszóban megjelent cikkében. A fedőnévvel jelentést adó, erről beszervezési nyilatkozatot is aláíró ügynökön túl ugyanis „az állambiztonság rendelkezett más – ámde egyáltalán nem elhanyagolható – segítői körrel is, az úgynevezett hálózaton kívüli társadalmi kapcsolatokkal” – ide tartozik Marinovich is. 

az ilyen ügyek ismeretében érthető meg az, miért vallott teljes kudarcot 1990 után a pártállami rendszerrel való szembenézés.

Ungváry az 1956-os Intézet munkatársa volt, mígnem júniusban begyűrték a kormányzati Veritas alá. Az '56-os Intézetből több tudományos kutató, köztük Ungváry is átkerült a Veritashoz, a 24.hu-nak azt mondta, azért, mert megígérték nekik, hogy nyugodtan kutathatnak tovább, ahogy azt is, hogy minden úgy lesz, ahogy eddig volt. A tanulmány sorsa Ungváry szerint igazolta, hogy ez az ígéret nem teljesült.

Ungváry kiemelte, hogy Marinovichot érintő dokumentumokat kutatták már más történészek is, a részletek megismerhetők, ezért sincs értelme takargatni, bár ő maga morálisan is vállalhatatlannak tartaná, ha nem tárná a széles nyilvánosság elé.

Marinovich ösztöndíjas volt Svájcban, ahová a pártállamban kiemelt Presto Külkereskedelmi Vállalat dolgozójaként kerülhetett. Ezt előzte meg egy BM által készített környezettanulmány (kt), még 1965-ből, ami a gyakorlati beszervezés előfeltétele. A beszervezés szándékára Ungváry dokumentumokat is bemutat.

Marinovich: csak egyszeri akció volt

Az Átlátszónak válaszolt Marinovich Endre is Ungváry tanulmányára. A Veritas főigazgató helyettese szerint annak címe sem korrekt, mert valójában nem hosszabb együttműködésről, hanem egyszeri akcióról volt szó.

„állambiztonsági kapcsolattartásként” legfeljebb az ösztöndíj előtti 1965. augusztus – szeptemberi, valamint az 1966. márciusi hónap jöhet számításba, ami akkor véglegesen meg is szakadt.

– írta Marinovich, aki szerint

  • eleve kényszerítő lépéseket tettek vele szemben, megjelenése nem jelenti az együttműködést;
  • egyetemre nem hivatalosan származása miatt nem vették fel;
  • külkereskedelmi cégnél kapott „kifutófiúi állását” véletlenül, támogatók nélkül kapta meg;
  • jelentéseiben nem voltak terhelő adatok az érintettekre.

Marinovich szerint a tanulmány azt sugalmazza, hogy besúgó volt, noha sem ügynök, sem titkos tiszt nem volt. Igaz, Ungváry tanulmánya épp arról szól, hogy az ügynökdefiníció nem fedi le azok körét, akik együttműködtek az állambiztonsággal.

Boross Péter felháborodott

„Felháborítónak és tisztességtelennek tartom azt a támadó, lejárató levélsorozatot amit Ungváry Krisztián személyed ellen indított. Nem kétséges, hogy törekvése a Veritas működőképességének korlátozására irányul” – nyilatkozta írásban az egykori belügyminiszter, aki Antall József halála után az 1994-es választásokig kormányfő volt.

Boross szerint Marinovich nem lett sem ügynök, sem szt-tiszt – igaz, ezt Ungváry sem állította, itt ismét visszatérünk az ügynöktörvényben megfogalmazott ügynökdefinícióhoz, amelyet a történész nem tart megfelelőnek.

Boross levelében arról írt, hogy egykori miniszterként „volt alkalma megismerni a szolgálatok munkamódszereit... (hogy) mit jelentett magánszemélyként, sportolóként, hivatalos küldöttként útlevélhez jutni” – írta az egykori kormányfő, akiről Ungváry 2012-ben megemlítette, hogy 

Boross „1965-től mint a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, 1971-től pedig mint igazgatója működött. Hogy finoman fogalmazzak, ezek a posztok nem voltak mentesek bizonyos együttműködési automatizmusoktól.”

Boross szerint Marinovich személye vitán felül áll, így a Veritas vezetésében is a legmegfelelőbb helyen van: „Tárgyi tudásodra, intelligenciádra szükség van. Köszönöm, hogy bőven a korhatáron túl vállaltad és vállalod e feladatkört.”