Attól, hogy józan lettem, kint az élet ugyanolyan szar tud lenni

48151017472 c4340b4e39 h
2019.07.17. 16:11
A rehabról kikerülve azzal szembesülnek a felépülő függők, hogy nincs munkájuk, nincs hol lakniuk. Családjukhoz nem mehetnek vissza, mert a régi környezet veszélyeztetné a nehezen megszerzett józanságukat. Erre jelent megoldást a szenvedélybetegeknek létrehozott támogatott lakhatás, ahol a piaci ár töredékéért tudnak lakáshoz jutni a kliensek. A támogató közegnek köszönhetően tovább fejleszthetik a terápián megtanult készségeiket, hogy munkát találjanak, új barátokra tegyenek szert. Az olcsó lakás nincs ingyen: azon túl, hogy tartaniuk kell magukat a szerződésben vállalt absztinenciához, ugyanúgy mint egy rehabon, csoportfoglalkozásokon és egyéni konzultációkon kell részt venniük. Az Abcúg riportja.

A balatoni szocreál üdülők hangulatát idéző ház előtt három srác cigizgetett. Máskor nagyobb rend van amúgy! – szabadkoztak, amikor leültünk hozzájuk. Mindhárman felépülő függők, az MRE Újvárosi Drogambulancia kliensei, a támogatott lakhatás keretében költözhettek be a házba. Mindannyian megjárták a rehabot, Szabolcs és Norbert Ráckeresztúron, József a Zsibriki Drogterápiás Intézetben vágott bele a felépülésbe. “Muszáj volt lecsupaszítanom magam, néhány hónap az addiktológián nem lett volna elég ” – mondta József az ott töltött másfél évről.

A rehab után kezdődik az igazi terápia

Felépülőként ijesztő lehet, hogy a terápiáról kikerülve immár józanul kell szembenézniük azokkal a nehézségekkel, amelyek miatt esetleg korábban anyagoztak. Ezért jött létre a támogatott lakhatás, hogy átmenetet képezzen a rehab biztonságos világa és a kinti élet között: egy védett környezet, ahol a felépülők mégis élesben alkalmazhatják a rehabon tanultakat (konfliktuskezelés, asszertív kommunikáció, érzelmek feldolgozása).

“Itt kezdődik az igazi terápia. Attól még, hogy józan lettem, kint az élet ugyanolyan szar tud lenni”

– mondta Szabolcs. Ha problémájuk van, egymás között meg tudják beszélni, vannak mentoraik, akikhez segítségért fordulhatnak. “Ugyanabból jövünk. Egy normitól nem tudsz úgy segítséget kérni, mert nem értenek meg” – tette hozzá Norbert. Annyiban hasonlít a rehabhoz a támogatott lakhatás, hogy ugyanúgy van terápiás munka, csoportfoglalkozásokon és egyéni konzultációkon vesznek részt.

A református fenntartású Újvárosi Drogambulancia 2013 óta nyújt támogatott lakhatást szenvedélybetegeknek. (A szociális törvény 2013 óta biztosít állami finanszírozást szenvedélybetegek, fogyatékkal élők, pszichiátriai betegek és hajléktalanok számára létrehozott támogatott lakhatás fenntartására.) Az országban több mint 20 helyen működik hasonló szolgáltatás, többek között Budapesten, Debrecenben, Pécsen, Ráckeresztúron, Dunaújvárosban, Gyulán és Székesfehérváron.

A támogatott lakhatás lényege és célja, hogy megerősítse a terápia során megtanult készségeket, felkészítse a klienseket az önálló életvitelre: munkát vállaljanak, megtanuljanak józanul szórakozni, új emberi kapcsolatokat alakítsanak ki. “Nem eltartani akarjuk őket, hanem megtanítani arra őket, hogy tudnak önálló életet élni. Ezek a srácok képesek dolgozni, nem szorulnak ápolásra” – hangsúlyozta Centgráf Károly intézményvezető. A fejlesztő foglalkoztatás keretében a kliensek főznek, gondozzák a házhoz tartozó kertet, intézik a bevásárlást. Szabolcs és Norbert is ebben a formában dolgozik a drogambulancián, de vannak olyanok is, mint például József, akiknek külső munkájuk van.

A támogatott lakhatásba való bekerülés egyik feltétele a minimum hat hónapos józanság. Ezenkívül törvényi előírásból elvégeznek egy komplex felmérést, hogy megállapítsák, a jelentkezőnek valóban szüksége van-e a szolgáltatásra. Nem kizáró ok, ha valaki nem járt előtte terápián, de megkönnyíti a közös munkát, emiatt jellemzően a rehabokról vannak jelentkezőik. Nem küldik el automatikusan, aki megcsúszik, az a kérdés, tudnak-e ezzel dolgozni. Drogtesztet ritkán használnak, a dizájner szereket amúgy sem mutatná ki, másrészt a többiek úgyis észreveszik és jelzik, ha probléma van, magyarázta az intézményvezető. A kliensekkel egy évre szerződnek, ami később meghosszabbítható. Összesen 16 férőhelyet tartanak fenn, két épületben szét szórva. Általában telt házzal üzemel a támogatott lakhatás, egy átszervezés miatt most kivételesen van 4-5 szabad helyük, de már megvan, hogy kik költöznek be, egyszóval van igény a szolgáltatásra.

Itt pótolja be a drog miatt elvesztegetett éveket

A támogatott lakhatásban új életet kezdhetnek a felépülők. Sok esetben jobb, ha a rehabról kikerülve nem mennek vissza ugyanabba a környezetbe, ahol a terápia előtt éltek. A régi helyek az anyagozásra emlékeztethetik őket, másrészt a család is veszélyeztetheti a józanságukat. A hozzátartozók sokszor nem tudják elfogadni, hogy szenvedélybeteg szerettüknek még egy korsó sör sem fér bele. Norbert ugyan dunaújvárosi, de ő sem ment vissza családjához a rehab után, pont ezek miatt.

József Budapestről költözött a városba, egy helyi áruházban dolgozik. Nem akart a fővárosban maradni, mert minden emléke a beálláshoz kapcsolódott. Tiszta lappal akart nekivágni a józan életnek, és ehhez az kellett, hogy teljesen új környezetbe kerüljön. Elmesélte, hogy amikor kijött a rehabról, a környezete állandóan gyanakodott, hogy merre járt, mit csinált. A családok és a barátok elvárták, hogy meggyőzze őket, ez viszont frusztrálta őt. Nyugodtabb, hogy távol van a múltjától. “Örülök, hogy a Hős utcát elfelejthettem, mert a végén már az volt.”

Most pótolja be a drogozással elvesztegetett éveket: ha minden jól megy, 36 évesen fog érettségizni, utána szeretne továbbtanulni, és idővel saját albérletbe költözni. A lakhatásért havonta 15 ezer forintot kell fizetniük, ami még dunaújvárosi viszonylatban is nagyon olcsónak számít, így anyagilag is egyenesbe tudnak jönni. “Egy húsz éves szerhasználat általában az utcára teszi az embert, mindenhonnan kitagadják, nincs hová mennie. Ezért van a támogatott lakhatás” – fogalmazott József.

Józanul minden új

Frekventált helyen, a Széll Kálmán tértől körülbelül két percnyi sétára található a Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda, a mellette lévő épületben működik a támogatott lakhatás: három lakásban 12 férőhelyet tartanak fenn szenvedélybetegeknek. Sztajkosz Petrosz három éve dolgozik a Válaszútnál, szociális munkásként ő koordinálja a támogatott lakhatást. Maga is felépülő függő, így került a misszióhoz. Szerinte a támogatott lakhatásban nem az olcsó lakhatási lehetőség a legfontosabb szempont, hanem a megtartó közeg. Előfordult, hogy olyan kliens is bekerült hozzájuk, akinek amúgy volt lakása, mégis szüksége volt a védett környezetre. Rendszeresen szerveznek programokat (mozizás, színház, falmászás) a lakóknak, ezzel is próbálják segíteni őket abban, hogyan tudják józanul eltölteni szabadidejüket.

Norbi és Viktor vidékről költözött fel Budapestre, mindketten a Válaszút támogatott lakásában élnek. Viktor Miskolcról származik, 2015-ben költözött be, amikor kikerült a ráckeresztúri rehabról. “Számomra egyenlő a visszaeséssel” – mondta szülővárosáról. Egyszer már megtörtént vele, bárhová ment, mindenhol olyan ingerek érték, amik az anyagozásra emlékeztették. “Egy-egy napot még ki lehet bírni, de ha folyamatosan abban a közegben vagy, ahol beszippanthat a múlt, onnan nincs kiút.” Családtagjaival sem tartja a kapcsolatot, mivel szinte mindegyikük szerhasználó. Egyedül egyik testvérét látogatja meg, de őt is csak évente egyszer. Fájdalmas volt felismernie, hogy a családja nem fér bele a józanságba, csak visszahúznák.

Norbi élete legjobb döntésének tartja, hogy a támogatott lakhatásban kezdett új életet. Pedig az elején nem tűnt könnyűnek, hogy elhagyja Székesfehérvárt, és egy teljesen idegen városba költözzön. A rehab után eleinte jó volt találkozni a régi ismerősökkel, sok biztatást kapott tőlük. Egy idő után viszont már zavarta, hogy folyton azok a helyek jönnek vele szembe, ahol hajléktalanként élt vagy anyagozott. Ma már ritkán jár vissza Székesfehérvárra, minden Budapesthez köti. Alkohol- és gyógyszerfüggő anyjával is jórészt telefonon tartja a kapcsolatot. “Ez valahol önzőség, de csak így tudok tiszta maradni. Azzal tudom neki a legtöbbet adni, hogy jól vagyok.” Nem biztos benne, hogy akkor is meg tudta volna tartani a józanságát, ha nem így tesz.

A környezetváltással nemcsak a családjuktól szakadtak el, hanem a régi barátaiktól is, mivel ismeretségeik többsége valamilyen formában az anyagozáshoz kötődött. Norbi szerint míg a rehabon azt tanulták meg, hogyan maradhatnak józanok, addig a támogatott lakhatásban azt, hogyan tudnak újra integrálódni a társadalomba.

“Húsz évig anyagoztam, számomra minden új: hogyan szerezzek barátokat, hogyan viselkedjek egy munkahelyen. Olyan mintha most nyílna ki a világ. Minden új így józanul.”

Rendszeresen eljár gyülekezetekbe, prevenciós előadásokat tart iskolákban, és ezeken keresztül sok új embert ismert meg. Viktornak a sport segített barátokat szerezni: belépett egy futóklubba, ahol az edzéseken kívül is összejár a csapattársaival.

Ambivalens érzésekkel gondolnak arra a pillanatra, amikor kiköltöznek a támogatott lakhatásból. Viktor kicsit fél, mert kikerül a biztonságot jelentő burokból, de közben várja is, mert kint végre kiteljesedhet, megvalósíthatja álmait. Fodrásznak szeretne készülni, a rehabon is ő vágta a többi kliens haját. Ehhez előbb meg kell csinálnia az érettségit, ami még legalább egy év, addig mindenképpen a támogatott lakhatásban maradna.

(Borítókép: Szabolcs, szintén a drogambulanciánál helyezkedett el. Hajdú D. András / Abcúg)