Menyhért, Mirjam
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Egy titkos akció története, amiről még Pintér Sándor sem tudott

fbi
2019.07.26. 07:44
Egy kereskedéssel foglalkozó exrendőrt kért meg néhány zsaru 1991-ben, hogy vegye fel a kapcsolatot az FBI európai igazgatójával anélkül, hogy erről a belügyi vezetés tudomást szerezzen. Ez volt az első alkalom, hogy a magyar rendőrség közvetlen kapcsolatba lépett az FBI-jal, éppen ezért történelmi is. A rendőrök azért akartak kapcsolatba lépni az amerikaiakkal, mert a Los Angeles-i magyar maffia egyik hazatérő tagja megzsarolt egy másik hazatérő magyart, aki a BRFK-ra menekülve felfedte, hogy az FBI ügynöke. Védelmet akart, ezért valamit tenni kellett. Egy eddig soha nem publikált sztori, eredeti dokumentumokkal az Indexen.

Amikor megcsörrent Z. telefonja, és a vonal túlsó végén Tonhauser László rendőr alezredes üdvözölte és kérte meg arra, fáradjon be hozzájuk a rendőrségre, mert a segítségére van szükség, Z. nem igazán értette, miben tudna ő segítségére lenni a sztárnyomozónak, aki akkor az ORFK nemzetközi, szervezett és kábítószeres bűnözés elleni szolgálatának egyik irányítójakét dolgozott. 

1991 nyarán, a rendszerváltás után jártunk. Z. ekkor már nem rendőrként dolgozott, hanem kereskedőként kereste a kenyerét, persze a tapasztalatait olykor-olykor kamatoztatta, ha valaki magánnyomozással bízta meg. De ha segítséget is kértek az egykor a pályáját egykor az állambiztonságnál kezdő, majd a bűnügyi rendőrségnél folytató Z-től, akkor sem a rendőrségtől, ezért is lepte meg, hogy éppen Tonhauser kér tőle segítséget.

Volt rendőrként Z. ismerte az alvilágot, így amikor a rendőrségre befáradva meghallotta Zubovics Gyula nevét, tudta, kiről van szó. Arról az egykor striciként, majd egy betörőbanda fejeként az alvilágban ismertséget szerzett férfiról, aki 1980-ban azután lépett meg először az NSZK-ba, majd Los Angelesbe, hogy betörésekből elég kezdőtőkéje legyen a szabadság földjén. A rendszerváltáskor Zubovics és a hozzá hasonló figurák hazatértek, és feladták a leckét a magyar rendőrségnek.

Z-t azért hívták be egykori kollégái, mert egy, a rendőrségen belül is titokban tartott, és éppen ezért sehol nem dokumentált akcióhoz szükségük volt egy civilre, akiben megbízhatnak. Merthogy nem sokkal korábban egy Los Angelesből hazatért férfi, B. József besétált a Budapesti Rendőr-főkapitányságra és előadta, hogy a Los Angeles-i magyar maffia egyik hírhedt alakja, Zubovics halálosan megfenyegette. B. Józsefnek, aki olyan ismert magyar üzletemberekkel állt kapcsolatban, mint például Demján Sándor és Várszegi Gábor, ekkor már több cége működött Magyarországon; 

Zubovics 450 ezer dollárt követelt tőle, ellenkező esetben megöli.

B. megijedt, mert tudta, hogy Zubovics fenyegetését komolyan kell venni. Ekkoriban még szokatlan volt, hogy egy állampolgár a rendőrségtől kér védelmet, és talán a magyar zsaruk sem szóltak volna Z-nek, ha nincs a történetben egy különös csavar. B. ugyanis a rendőröknek bevallotta, hogy ő valójában az FBI ügynöke, Zubovics pedig valószínűleg éppen azért követeli rajta ezt a sok pénzt, mert korábban - más magyarok mellett - róla is adott információkat az amerikai nyomozó szervnek. 

Egykori kollégái tudták Z-ről, hogy fű alatt magánnyomozással is foglalkozik és mivel a magyar rendőrségnek ekkor még nem volt tanúvédelmi programja, megkérték rá, hogy B. József védelmét lássa el Z. cége. Első körben Z. elköltöztette B. Józsefet a budai otthonából és néhány napig egy dobogókői BM-es üdülőben kapott szállást és 24 órás védelmet, majd egy újabb címre vitték. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy ezt nem lehet hosszútávon csinálni, ráadásul a magyar zsaruk úgy gondolták: mivel B. az FBI ügynöke, talán a legjobb az lenne, ha az amerikaiak védenék meg őt.

Csakhogy a magyar rendőrségnek ekkor még nem volt közvetlen kapcsolata az FBI-jal, mi több, törvénybe ütköző cselekedett lett volna, ha egy magyar rendőr akár az FBI-jal, akár a CIA-val megpróbálja felvenni a kapcsolatot. Így hárult ez a feladat Z-re, aki viszont értetlenkedve állt, mondván: civilként mégis hogyan tudná felvenni csak úgy a kapcsolatot az FBI-jal? Ráadásul mindezt úgy, hogy a rendőri vezetés, Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány, valamint Boros Péter belügyminiszter se tudjon erről. 

Hogy megkönnyítsék a dolgát, átadtak neki egy telefonszámot. A szám az FBI európai képviselőjéhez, Robert M. Fanninghez tartozott. Z. nem beszélt angolul, a rendőrség egyik dolgozója igen, így az ő tolmácsolásával végül Z. tárcsázta a számot. Amikor elmondta, hogy ő egy kereskedő, Budapestről telefonál és egy bizalmas ügyben szeretne beszélni Fanninggel, az FBI-os jelezte: hajlandó vele találkozni, ha eljön a berni amerikai nagykövetségre.

De Z. még ekkor is szkeptikus volt, hiszen miért is hinne neki el bármit az FBI európai embere abból, amit mond. Tonhauserék ekkor egy vaskos dossziét adtak át Z-nek, amiben mindazok a dokumentumok másolatai benne voltak, amelyeket hónapokra visszamenőleg a magyarok már az Interpolon keresztül eljuttattak az FBI-hoz. Ebben az időszakban ugyanis még nem létezett közvetlen kapcsolat a magyar rendőrség és az FBI között, így ha bármilyen kérdése, kérelme volt a magyar félnek, azt csak az Interpolon keresztül tehette meg. Az így összegyűlt több hónapnyi anyaggal a táskájában Z. már úgy érezhette: tudja igazolni, hogy akik küldték, azok tényleg rendőrök. 

Ám akadt még egy apró probléma. Kellett egy tolmács is, aki Z-vel tart. Nem igazán akadt erre a feladatra megfelelő ember, mígnem Z-nek eszébe jutott, hogy van egy rendőr ismerőse, aki tökéletesen beszéli az angolt, azon belül is az amerikai angolt. Amikor felhívta a tolmácsjelöltet és elmondta neki, hogy 2-3 napra Svájcba utazna és kellene neki tolmács egy megbeszélésre, amiért jó pénzt is fizetne, az illető igent mondott.

Az odaúton ugyan kérdezgette Z-t, hogy mégis milyen jellegű tárgyalás lesz ez, mi lesz a téma, de Z. ilyenkor csak ködösített. Tudta, ha elárulná, hogy az FBI európai igazgatójával találkoznak az amerikai követségen, akkor a tolmács ismerőse azonnal hátat fordítana neki, hiszen rendőrként tiltott az ilyen találkozó. A találkozó előtti este, vacsora után, amikor már megittak néhány italt, Z. előállt a farbával. "Holnap Robert M. Fanninggel, az FBI európai igazgatójával találkozunk" - mondta, mire tolmács ismerőse kerek-perec közölte: ő bizony nem.

Z. ekkor tudta meg, hogy a tolmács, akivel kijött, valójában az Információs Hivatalnak, azaz a hírszerzésnek dolgozik.

Ha kitudódna, hogy titokban egy FBI-os találkozón vesz részt, az nem csak a karriere végét jelentené, de akár börtönbe is kerülhetne - aggodalmaskodott a tolmács, de Z. végül megnyugtatta, hogy a találkozóról rajtuk kívül csak három rendőr tud, ők pedig tartják a szájukat, így a tolmács végül mégis csak vele ment másnap a követségre.

A nagykövetségen Fanning érdeklődve hallgatta a Zubovics-féle zsarolási történetet, és azt, hogy egy számára teljesen ismeretlen kereskedő egy állítólagos FBI-ügynök védelmét kéri. Majd amikor arról faggatta a magyar férfit, hogy mégis kik a megbízói, Z. előkapta a Tonhauseréktól kapott dossziét. Ekkor Fanning behívta a helyettesét, George R. Schencket, átadta neki az anyagot és kérte, ellenőrizze le. Nem sokkal később, amikor Schenck visszatért, és közölte Fanninggel, hogy hitelesek a dokumentumok, az FBI-os vezető tudta, hogy Z. tényleg az, akinek mondja magát. Ettől kezdve készséggel állt a magyarok rendelkezésére.

Z. amolyan közvetítő lett a magyar rendőrség és az FBI között, többször megjárva a Budapest-Bern útvonalat. Mindezt úgy, hogy sem a rendőri, sem a belügyi vezetés nem tudott erről. Vagy ha később tudomást is szerzett róla, arról Z. nem tudott. A magyarok fű alatt üzenték meg az FBI-nak, hogy Zubovics - akit ekkor az amerikaiak is kerestek már - mikor hova megy. Amikor a férfit 1991-ben lekapcsolták Németországban, azt is ezen a csatornán keresztül intézték el. B. József örömében még Boros Péter belügyminiszternek is írt hálálkodó levelet, noha a rendőrök tudták, bár meg kellett védeni, ő sem egy patyolattiszta ember.  

B. József Boross Péter belügyminiszternek írt köszönőlevele
B. József Boross Péter belügyminiszternek írt köszönőlevele

B. József később az Egyesült Államokba ment és jelentkezett a tanúvédelmi programba Zubovics viszont újból visszatért Magyarországra és Szentendrén nyitott egy bordélyházat, ahol bankárok, politikusok, rendőrök és alvilági nehézfiúk egyaránt sűrűn megfordultak. A férfit 1997 májusában, a szentendrei lokálja előtt, saját terepjárójában robbantották fel. 

És hogy mi lett Z-vel? Nos, évekkel az FBI-os "akciója" után Zubovics felkereste őt és megbízta a cégét biztonsági munkával. Azaz ügyfele lett Z-nek. Néhány órával azután, hogy Zubovicsot felrobbantották, Z. bement hozzá a kórházba, majd újra meglátogatta. Ekkor Zubovics az ágyában szőlőt majszolva arra kérte, beszéljenek majd. Amikor legközelebb bement hozzá, Zubovics már eszméletlen állapotban feküdt, nem tudott beszélni. Néhány órával később meghalt. 

A hivatalos magyarázat szerint bakteriális fertőzésben. Sosem derült ki, ki és miért robbantotta fel.  

  (Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)