A világ legkisebb panelházának titka

DSC 2624
2019.08.28. 15:51 Módosítva: 2019.10.21. 10:38
Újszeged Szeged városrésze. Korábban főleg zártkertes övezet, ahova a szegediek hétvégi nyaralókat, szerszámos kamrákat húztak fel, hogy a dolgos munkahetet madárcsicsergésben tudják kipihenni. Mára átalakult lakóövezetté, szaporodnak rajta a lakóparkok. A Dorottya utca egyik telkén azonban egy dzsumbujjal benőtt kertben megbújó kis betondoboz-nyaraló még őrzi a dicső múltat, amikor a DÉLÉP, a szegedi házgyár csak úgy ontotta a tízemeletes lakótelepi épületeket. Helyszíni riport a világ valószínűleg legkisebb panelházáról.

Az objektumot Mura Mészáros Józseffel, az egykori DÉLÉP volt főmérnökével közelítjük meg. A Dorottya utca tele van érdekes lakóépületekkel, a Makovecz-hajótól a nádfedeles, kör alakú meseházig van itt minden. A 29-es szám foszladozó festésű fémkerítése mögött dzsumbujként burjánzik a vegetáció, csak bizonyos szögekből látszik ki belőle az utca érdekessége, a mini panelnyaraló.

Érdekes, eddig nem is tudtam erről a kis panelházról

– mondja Mura Mészáros József, aki amúgy pár utcával arrébb lakik egy szintén panelból épített sorházban. A főmérnök, aki kis túlzással szinte minden betonból épült épület tervezésében benne volt az elmúlt évtizedekben, értő szemekkel vizsgálgatja a paneldobozt, amihez a nyitott kapun be lehet menni, ha az ember nem félti a cipőjét-zokniját-ruháját a ragadós bogáncsoktól.

Mura Mészáros Józsefhez minden lében kanál szegedi haveromon, Fecán keresztül jutottam el, aki a környék kocsmáiban előzetes felderítést végzett a mini panelház ügyében. Annyit tudott meg, hogy a házikó régóta lakatlan, tulajdonosai el akarják adni, és úgy épülhetett még a szocializmusban, hogy „összekooperálódott” néhány délépes teherautóról leesett panel, és hogyha valaki tud valamit róla egyáltalán, akkor az egykori főmérnök lehet.

Három 270-es fő elem oldalt, 360-as homlokzati modul beépített ablakkal, attikafal felső záróelemként. Betonalap talpgerendákkal. Jól van összerakva, ezt nem csinálhatta Pista bácsi a szomszédból.

– sorolja Mura Mészáros József összehúzott szemmel.

Kellett hozzá egy darus, akasztó, két ember a helyreigazításhoz, folytatja. A panel elemek végében vaskengyelek helyezkedtek el fülként, és amikor azok fedték egymást, egy csapot dugtak át rajtuk.

Mint a nősténynél és a hímnél az állatvilágban, érzékelteti a főmérnök a technológiai finomságokat.

A fémeket ezután összehegesztették, majd a sarkokat kiöntötték betonnal. Ha a beton jó minőségű, azaz fagy- és időtálló, és teljes takarásban van a vas, eláll az épület több mint 100 évig vagy még tovább. Ha gyorsan dolgoztak, 2-3 óra alatt állt a házikó. Márpedig a szakik jól dolgoztak, és a főmérnök hirtelen fel is néz: "Tudom is, ki csinálhatta."

Rögvest tárcsázza is mobilján a régi ismerőst, és a rövid diskurzus után a következő derül ki: úgy 40 éve rakhatták össze a panelnyaralót, a délépes főigazgató engedélyével egy helyi fontos elvtársnak, de a szaki már nem emlékszik, hogy kinek. Az még megvan a memóriában, hogy több hasonló nyaraló készült a szomszéd Traktor utcában. Az egyik magának Komócsin elvtársnak, a moszkovita megyei pártelnöknek, akinek keményvonalassága miatt Csongrádot csak egyszerűen Pol Pot megyeként emlegették a véreskezű kambodzsai diktátor után. Komócsin engedélye és tudta nélkül nem történhetett akkoriban semmi a megyében.

Többet nem lehet megtudni a szakitól, de lassan összeáll a kép: ha a megye pártpolitikai vezetőinek kedve szottyant egy akkoriban „forradalmian újnak” számító technológiával épült víkendházra a telken a hetvenes-nyolcvanas években, „odafolyamodott” Komócsin elvtárshoz, az jelezte az „igényt” Sipos vezérigazgatónak a DÉLÉP-hez, és máris megvolt az engedély. A gyakorlatban ilyenkor „leselejteztek” pár elemet, ami elméletben a nagy házhoz már nem volt jó, egy ilyen kicsihez viszont igen, és kiszállították a helyszínre.

A panelnyaraló azért nem volt nagyon elterjedt, mert komolyabb „selejtezést” kívánt, de például az egybeépített fürdőszoba-blokkok népszerűek voltak, elég sok házba épültek be egy az egyben akkoriban.

A Dorottya utcai paneldoboz 1978-ban épülhetett. Ezt már a szomszédtól tudjuk meg, akinek az emlékei szerint amikor 1979-ben ideköltöztek, akkor már állt. Úgy emlékszik, hogy Tóth László, a város akkori jegyzője nyaralhatott benne régen. 

A kis, húsz négyzetméteres házikó szerkezete ugyan masszívan áll – Mura Mészáros József szerint macerás is lenne elbontani –, de nyílászáróit már kikezdte az idő. Nem tudni pontosan milyen a belső szerkezet, de a kivésett, ablak alatti parapetnyílásból lehet következtetni a szoba helyére, a hátsó ablakból pedig házgyári csempés főzőfülke vehető ki, ami mellett kis fürdőszoba húzódhat meg klozettal. Kész összkomfort.

A kerítésen tábla hirdeti, hogy az elhanyagolt épület az 1500 négyzetméteres telekkel eladó. A tábla kopottságából ítélve régóta árulhatják. A megadott telefonszámon üzenetrögzítő szólal meg, de a helyi ingatlanhirdetések között hamar megtaláljuk: 

32 millió forintot kérnek érte.

Nyilván a magas ár és a panelépület bontási nehézségei miatt nem kelt el még az ingatlan, és nem jutott szomszéd utcabeli társainak sorsára, amiket már vagy elbontottak, vagy körbeépítettek úgy, hogy már rájuk se lehet ismerni. Ezért hiába kerestük már azokat a Traktor utcában és máshol.

Úgy tűnik csak a Dorottya utcai maradt meg mementónak a házgyári építészet egyedi remekeként. Biztos nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy nem lenne baj, ha meg is maradna most már – akár múzeumként.

Frissítés:

Jelentkezett lapunknál egy érintett, vélhetően a panelház egyik korábbi tulajdonosa, aki a következőket írta: 

Valamennyi, a házba beépített darabról annak beépítéséról a mai napig meglévő, kifizetett hiteles számlák tanúskodnak, mely összegek igen borsosak voltak abban az időben. Azaz a házat kifizették. A ház 1974 évben épült. A ház belülről így nézett ki fénykorában:

Mint írta, 1979-ben nem a városi jegyző nyaralt a házban, mert akkor még nem volt ilyen pozíció. A mini panelház 32 négyzetméteres területű, egy szobából, tágas konyhából, fürdőszobából (vécével), és egy apró előszobából áll. Az első tulajdonos 2013-ban értékesítette az ingatlant, az új tulajdonos sajnálatos módon hagyta így lepusztulni.

Házgyárak aranykora

A DÉLÉP, teljes nevén a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat 1975 és 1989 között gyártott házgyári paneleket. Vesztét a többi házgyárhoz hasonlóan a nagy megrendelések megszűnése, az áremelés központi visszafogása okozhatta. A vállalat ugyanis nagy volumenű gyártásra lett kitalálva, évente 20-30 ezer panellakás építésére. Kis mennyiségben ez a technológia nem volt nyereséges, túl sok energiát öltek egy négyzetméternyi panelbe. A DÉLÉP-nél fénykorában 7500 ember dolgozott, innen kerültek ki a többi között Szeged, Makó, Szentes, és Békéscsaba lakótelepi épületei.

Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.