A kampány, amely átköltözött a pornóoldalra

Másfél év alatt három országos választást tartottak Magyarországon, és feltehetően sok tekintetben a mostani önkormányzati választás marad a legemlékezetesebb. Ebben a kampányban ugyanis több olyan jelenséget tapasztalhattunk, amely újdonságként hatott, vagy legalábbis nem a most látott mértékben volt eddig jellemző a magyar politikai életre. Érdemes sorra venni.

• A leglátványosabb újdonságokat a szexvideók jelentették. Ennyire még nem került előtérbe a politikusok magánélete, szexuális élete. Volt persze korábban is célzás, utalás, pletyka, mendemonda az egyes politikai vezetők hálószobatitkáról. De kétségtelenül szintlépést jelent, hogy ebben a kampányban hivatalban lévő politikusokat láthatott az ország aktus közben. Először Wittinghoff Tamásról, Budaörs ellenzéki polgármesteréről terjesztették el a videót, amelyen egy masszőrlánynak álcázott prostituált kényezteti. Majd robbant a kampánybomba: egy blog Borkai Zsolt, Győr fideszes polgármesterének adriai jachtos utazásáról közölt részleteket.
• A kampány végére eljutottunk oda, hogy az egész ország reggelente egy blogról és a Pornhubról tájékozódik, mit is szokott csinálni a polgármester titokban. A kampány átköltözött a Pornhubra. Annyiban nem is túlzó ez az állítás, hogy az elmúlt napokban minden más hírt, kiszivárgó hangfelvételt (lásd Kispest), nyilatkozatot elnyom a Borkai-videó hatása, hiába igyekszik a kormányközeli média szinte teljesen elhallgatni. (A videókat Borkai Zsolt és Rákosfalvy Zoltán kérésére a Pornhub azóta törölte, de egy másik pornószájton ismét megjelentek) 
• Nem új jelenség az ellenfél rendezvényeinek megzavarása, de a pártok ebben a kampányban minden eddiginél jobban beletapostak a gázba. Korábban is láttunk mindkét oldalon trollkodásokat, az együttös Juhász Péter például előszeretettel járt fideszes sajtótájékoztatókra. De most olyat is láttunk, hogy a Fidelitas hangos zenét bömböltet Karácsony tájékoztatóján, majd a hajós rendezvényen csuklyás alakok lajstromszám nélküli hajóból tették ugyanezt (ez utóbbit a Fidelitas már nem vállalta magára). Az pedig a szürrealitás határát súrolta, amikor parkolóautomatának vagy éppen nyúlnak öltözött aktivisták jelentek meg az ellenfél rendezvényén. Szerdán pedig rózsaszín műpénisszel támadták le Karácsonyt. 

• Újdonság volt az is, hogy a rendőrség ezúttal elég gyorsan eljárást indított egy választási csalás gyanúja miatt. Megjelent a Magyar Nemzetben egy kép, amint Pikó András józsefvárosi ellenzéki polgármesterjelölt stábja a számítógépek előtt ül az ajánlásokkal, a rendőrség pedig házkutatást tartott. Aztán pár nap múlva megszüntette a nyomozást. Ez a hatékony fellépés azért számít újszerűnek, mert korábban a kamupártok a legnagyobb nyugalomban másolgathatták az adatokat, és adhatták le a választási irodáknál az íveket.
• A politikai hangnem folyamatosan durvul, de ebben is sikerült most szintet lépni. A főpolgármester hangosbeszélővel ordibál, főpolgármester-jelöltek lazán káromkodnak interjúkban (elég elolvasni Puzsér Róbert interjúját, de aztán Karácsony Gergely is belemelegedett), vidéki fórumokon pedig kórusban hazaárulóztatja a fideszes jelölt a közönséget (Hende Csaba mutatványa itt látható).

A legnagyobb újdonság ugyanakkor, és ez némileg magyarázza is az előző pontokat, hogy

Mindez pedig új taktikára kényszerítette a Fideszt is. Érdemes ezt közelebbről is megvizsgálni.

Fidesz: szétverni az összefogást, eldugni Tarlóst

A Fidesz az elmúlt választásokon rendre kényelmes pozícióból várhatta az eredményt: az előnye tetemes volt az ellenzéki pártokkal szemben – minimum 30 százalékpontos a biztos szavazók között. Ráadásul a centrális erőtér elve, az ellenzék belső csatája biztosította, hogy az egyes településeken, választókerületekben győzni tudjon. Miskolcon például a fideszes jelöltek úgy tudtak sorra nyerni, hogy a jelöltjeik 35-40 százalék körül szerepeltek, ám az MSZP és a Jobbik képtelen volt összefogni, hiába voltak együttvéve 55-60 százalékon.

A Fidesz ennek ellenére nem bízta el magát, a kampánymunkát, a mozgósítást precízen elvégezték, és a végén mindig szinte teljesen narancssárgává vált a térkép. Az ellenzéki összefogások most viszont új helyzetet teremtettek több településen, valódi küzdelmet kiváltva ezzel.

A kutatások szerint a Fidesznek most sem kell amiatt aggódnia, hogy tömegesen veszítené el a pozíciókat. A kerületi, városi polgármestereik a pártjuknál is népszerűbbek, meg tudnak nyerni olyan szavazókat is, akik más választásokon amúgy az ellenzékre ikszelnek. A felmérések alapján a fideszes polgármester olyan, inkább balosnak könyvelhető kerületeket is megnyerhet, mint Óbuda (Bús Balázs), Újpest (Wintermantel Zsolt), Erzsébetváros (Vattamány Zsolt) vagy éppen Kőbánya (Kovács Róbert) – itt persze kérdéses a képviselő-testület összetétele. De a legtöbb megyei jogú városban a Fidesznek van győzelmi esélye polgármesteri és testületi szinten is. Vasárnap este ráadásul az országtérkép ismét narancssárga lesz, a megyei közgyűlésekben ugyanis biztos a fideszes dominancia (erre csak a falvak és nem megyei jogú városok szavaznak).

A választás értékelését meghatározó kulcspozíciók esetében is jól áll a Fidesz. Azokról a posztokról van szó, ahol a legtöbb forrás felhasználásáról döntenek, és amelyek esetében a legerősebb a politikai érdekérvényesítő képesség:

• a főpolgármesteri poszt,
• a Fővárosi Közgyűlés összetétele,
• a 23 megyei jogú város vezetése.

A Fidesz tehát itt is jól áll, de az ellenzéknek több helyen lehet keresnivalója. Több kutatás szerint Karácsony Gergely megközelítette Tarlós Istvánt, a belső kutatások szerint az ellenzék több kerületben fordíthat és leválthatja a fideszes polgármestert (például Ferencvárosban vagy Pestszentlőrinc-Pestszentimrén), és az eddigi kettő mellett több megyeszékhely válhat ellenzékivé (Miskolcot, Szombathelyt, Pécset és Dunaújvárost emlegetik kiélezett csatatérként).

A Fideszben is jól tudják: ha ezeken a posztokon veszítenek, például Karácsony lesz a főpolgármester, vagy például 5-6 várost és 8-10 kerületet veszít a párt, keserédes lesz minden más győzelem. És az sem mindegy a jövő szempontjából, hogy a fideszes polgármesterek mögött megvan-e a fideszes többség. Az összefogott ellenzék ugyanis erőre kaphat egy közgyűlési, képviselő-testületi többségtől is (lásd Szombathely esete). A legnagyobb csataterek helyszíneit a kampányban úgy volt könnyű beazonosítani, hogy jellemzően ezeken a helyeken tűntek fel Berki Krisztiánok és úgynevezett Hirtelen Kiugrott Ellenzékiek, hogy megzavarják és megosszák az ellenzéki szavazókat. 

A Fidesz stratégiai szempontból két dologra koncentrált ezeken a helyszíneken:

• azt sugallni, hogy nem is nagy és teljes az összefogás, az ellenzéki oldalon megmaradt a marakodás;
• illetve ezzel párhuzamosan alacsonyan tartani a részvételt, és csak a fideszes szavazókat mozgósítani.

A legjobb példa erre Budapest maga, ahol a Fidelitas egy plakátra tette Karácsonyt, Puzsért és Berkit „Budapest nem cirkusz felirattal” – mintha valóban egy súlycsoportban lenne a három jelölt. És ezzel párhuzamosan Tarlós István kampányát visszafogták, a főpolgármester nem indult kerületjárásra, nyilvános rendezvényei alig akadtak az utolsó hetekben. Tarlós megafonos vitája Tordai Bencével ugyanis minden felmérés szerint a főpolgármestert rombolta. 

A Fidesz emellett a kampány végén bevetette a jól megszokott eszközeit: a krumpli- és utalványosztást, migránsokkal riogatást, az ellenzéki ellenfelek megvádolását azzal, hogy bevándorlókat akarnak telepíteni, illetve több fideszes politikus is utalt arra, hogy az ellenzéki települések kevesebb pénzre számíthatnak.

A kutatások szerint Tarlós István vezet, de a kutatóintézetek nagyon szórnak, mekkora az előnye (a Századvég és a Nézőpont tízen túli előnyről írt, míg a többi intézet pár százalékpontos különbséget jelez). Ebben persze nincs benne a Borkai-videó hatása, amelyről egyelőre kiszámíthatatlan, hogy mozgósít-e vagy demobilizál. A Fidesznek emellett azt is figyelnie kell, hogy az ellenzéki összefogások mely településeken, milyen mértékben és mennyire hozták meg az eredményt.

Ellenzék: ha a teljes összefogás nem működik, mi működik?

Az elmúlt választásokon tönkrevert, megfáradt, sokszor kiégettnek tűnő ellenzék váratlan helyzetben találta magát erre a nyárra: reális forgatókönyvvé vált a teljes ellenzéki összefogás. Jó pár év kellett hozzá, de kínkeservesen sikerült megkötni az egyezségeket, és a legfontosabb helyeken, a fővárosban, illetve a kerületek és megyei jogú városok többségében egy komoly ellenzéki maradt talpon. Az ellenzék már a téli „rabszolgatörvényezés” közben összeért az utcán, ám az EP-választáson ezek után kissé logikátlanul (de a pártok stratégiáit ismerve érthető módon) külön indultak, ám most tényleg megvalósult az MSZP-től a DK-n és a Momentumon át a Jobbikig ívelő együttműködés.

Most először tesztelik országosan ezt a konstrukciót, így a tét elég nagy: ha ebben a felállásban is bukik az ellenzék, akkor az eddig ismert formájában végük van ezeknek a pártoknak. Hiszen kipróbáltak már mindent: külön indulás, fél összefogás, koordináció, közös jelöltek, de külön listák. Nem marad több verzió, több forma, amellyel kiállhatnának a Fidesz ellen.

De mi jelenti a bukást az ellenzék számára? Az önkormányzati választási eredményben minden oldal, minden párt találhat valamilyen neki hízelgő adatsort, ám azt meg tudjuk mondani, hogy mi jelenti a biztos kudarcot.

• Ha Karácsony simán kikap Tarlóstól (5 százalékpontnál nagyobb lesz a különbség), ha nem sikerül új kerületeket és új megyei jogú várost sem nyerni az összefogással, az biztos bukás.
• A sikert jelenti viszont az öt évvel ezelőttihez képest jobb eredmény, a győzelmet pedig az, ha Karácsony Gergely nyer és/vagy a fővárosi közgyűlési többséget meg tudja szerezni az ellenzék, illetve az eddigi 3 helyett legalább kétszer ennyi megyei jogú városban győznek.

Hosszú távon nemcsak a győzelmek számítanak, hanem az is, milyen mértékben kap ki az ellenzék a vesztes helyeken. Mondani sem kell, hogy nagyon más 55-45 százalékra kikapni a Fidesztől, mint 10 százalékos mélységből nézni a Fidesz hátát. Nem csak a siker, egy szoros vereség is összehozhatja az eddig viaskodó pártokat az egyes településeken, hiszen az eredmény igazolja, hogy jobb a Fidesz ellen összefogva harcolni, mint egymást évekig fúrni az alsóházi rájátszásban.

Az ellenzék tehát a korábbinál jobb eredményekből akár erőt is meríthet, ha viszont bukik, valószínűleg jön az egymás hibáztatása, a pártok teljes összeomlása (a Jobbik, az LMP, de az MSZP–Párbeszéd is a veszélyeztetett zónában van), az ellenzéki elit és a szavazóbázis teljes depressziója. És várhatóan hosszú évek kellenek majd, hogy egy új ellenzéki formáció kinője magát ebből.

Ehhez képest az ellenzéki kampányon nem mindig látszott, hogy tudatosulna: az életükért küzdenek. Tarlós megafonos akcióját vagy Borkai videóját is mintha elkésve, visszafogottan kezelték volna. Ráadásul az ellenzék változó elánnal közvetítette a kívánt üzenetét is: hogy Fidesz elleni népszavazássá tegye az egész választást. 

Minden választásnál közhely, hogy kihat a következő voksolásra is, de most fokozottan igaz: nemcsak polgármesteri és képviselői posztokról döntünk vasárnap, hanem arról is, hogy lesz-e tétje 2022-nek.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)