Nándor
3 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Józsefváros: bohém civil a rendpárti fideszes ellen

PIKO 20191004-10
2019.10.11. 14:28
Emberközeli, szerethető lokálpatriotizmus kontra rend és felülről irányított fejlesztések, nagyjából ezt a két, egymással szöges ellentétben álló felfogást képviseli a Józsefvárosban egymás ellen induló két polgármesterjelölt, Pikó András rádiós műsorvezető és Sára Botond jelenlegi polgármester. Kérdés, hogy az eddigiekhez képest gyökeresen más hang és más kampány sikert hoz-e az ellenzéknek az egy évtizede tartó fideszes választási fölény eltörléséhez. Kampányriport.

Józsefváros főterén, a Horváth Mihály téren lehet a legszemléletesebben bemutatni, mi a különbség a fideszes városvezetés és az összellenzéki jelölt elképzelései, stílusa között, legalábbis erre utal Pikó András, amikor elkezdődik a sajtó számára szervezett, az ellenzéki jelölt terveit bemutatni szándékozó séta. Az asztallapként elterülő térkőborításon fura, kopottas asztali lámpát formázó szobor áll, rácsodálkozva a teret szegélyező üres padokra. Az október eleji napsütés elől a lámpa búrája alá húzódhat be a fényérzékeny polgár, de nem sokan élnek ezzel a lehetőséggel.

SZDSZ-esből fideszes kerület

A VIII. kerület polgármestere 1993 és 2009 között Csécsei Béla (SZDSZ) volt, 2009-ben betegség miatt lemondott. A november 22-i időközi választáson Kocsis Máté (Fidesz) 67 százalékos támogatottsággal besöpörte a polgármesteri címet, majd 2010-ben és 2014-ben újra nagy arányban nyert az őt követő MSZP-s jelölt előtt. Kocsis 2018-ban az országgyűlési képviselőséget választotta, az időközi választáson addigi alpolgármestere, Sára Botond 63-36 arányban legyőzte az ellene induló Győri Pétert. Pikó Andrást, a Klubrádió műsorvezetőjét, aki eddig sose vállalt politikusi szerepet, az ellenzéki összefogás alapján a Momentum jelölte a mostani önkormányzati választások összellenzéki indulójaként.

Pikó szerint a tér felújításakor nem kérdezték meg a helyieket, mit szeretnének, nem volt előzetes társadalmi egyeztetés, amely során kialakul a tér formája, funkciója, hanem felülről eldöntötték, hogy kell egy tér a kerületi rendezvényeknek, és lett egy lekövezett rendezvénytér. A térkő elmegy a nagy gyalogos átmenő forgalommal megvert Széll Kálmán téren, Budapest egyik legnagyobb tömegközlekedési csomópontján, itt az emberek biztos inkább fákat, füvet, parkot akartak volna, ha megkérdezik őket. De nem kérdezték meg, mondja az ellenzéki jelölt, aki inkább a mostanában Budapesten is egyre divatosabb közösségi tervezést helyezné előtérbe. (Ugyanakkor azt elismeri, hogy télen a jégpálya jó ötlet.)

A tér keleti sarkába szorulva magas kerítéssel körbevett parkdarab búslakodik, játszótérrel. Nincs benne gyerek, üres, bár ez nem csoda hétköznap 11 óra körül. Pikó kedélyesen a kerítésre helyezett táblára mutat: sorakoznak rajta a tiltások, mit nem szabad csinálni. A kutya meg az ital még megmagyarázható szerinte, de hogy még labdázni is tilos a gyerekeknek, azt már túlzásnak tartja.

A kampányegyensúly jegyében itt következne a riportban a másik jelölt, a jelenlegi fideszes polgármester Sára Botond, akit még aznap kora délután megkerestem városházi irodáján, de kabinetvezetője eltanácsolt, hogy írjak emailt nekik, mit szeretnék. A mail elment, összefoglaltam benne, hogy szívesen meghallgatnám egy órában, mik az eredményei, mik a céljai, akár ülve, akár sétálva, ha akarja, akkor a sajtósa vagy kampányfőnöke társaságában, de a levélre csak nagy nehezen, öt nap múlva jött válasz, miszerint a beszélgetésre a következő napokban már nem tud időt biztosítani. 

Így kénytelen vagyok „az ördög ügyvédjeként” magam megpróbálni felsorolni, mire lehet büszke a fideszes polgármester(-jelölt). Ebben szerencsére nagy segítségemre van az önkormányzat saját lapja, ahová Sára szemlátomást szívesen és gyakran nyilatkozik. A lap riporterével Sára is hasonló sétát tett Kocsis Máté, az előző józsefvárosi polgármester, jelenleg fideszes országgyűlési képviselő kíséretében.

Sára inkább a felújított Teleki teret emeli ki büszkesége jeléül, ahol új park, játszótér épült, szemben piaccal, és természetesen „a környéket parkőr vigyázza". (A Horváth Mihály térről a kerületi lap egy korábbi, avatáskor elkészült cikke számol be, amiben Kocsis Máté akkor polgármester azzal magyarázza a térkövesítést, hogy „minden valamirevaló városnak van egy olyan tere, ahol rendezvényeket tud tartani”.) A Teleki teret körülvevő épületek egy része megújult, a hétmilliárdos önkormányzati társasház-felújítási pályázatnak, valamint a benne lakóknak (15 milliárd forint) köszönhetően.

Sára Botond szerint az elmúlt években a Kálvária tér is jelentős átalakuláson ment át, és mint a legtöbb teret, esténként ezt is bezárják. A tudósítás szerint megújult a játszótér, a zöldkörnyezet, bringázni, sőt, focizni is lehet itt.

A sajtósétán a kerületi lap cikkétől függetlenül Pikó András is szót ejt a Kálvária térről. Elismeri, megújultak a terek, de szerinte a fenntartásra már nem jut erő. Az önkormányzat nem jó gazda, nem üzemelteti a felújított köztereket. Jó példa erre pont a Kálvária tér. Nincs vécé, vagy ha van, nem lehet használni, rossz. Ezért sokan a közterületen végzik a dolgukat. 

A társasház-felújítási sikereket azzal árnyalja Pikó a kerületi vagyongazdálkodási igazgatóság lepukkant, közeli épületéhez érve, hogy sok épületet csak kívül tataroztak, belül lerohad, rossz körülmények között élnek benne a lakók. Mint mondja, a kerület 2015-től egy holdingba helyezte a vagyongazdálkodást és -üzemeltetést. A cég élén négy vezető váltotta már egymást, a vezetők kinevezése polgármesteri hatáskör, a posztokat a zsákmányelv alapján fontos fideszes káderek között osztják ki. Ez Pikó szerint nem szül jót, ezért polgármesterként szétszedné a két funkciót, és a képviselő-testület ellenőrzési jogát is visszaállítaná.

Ahogy a jelölt nagy beleéléssel magyaráz az utcán sétálva, az utolsó pillanatban tudom figyelmeztetni, nehogy belelépjen egy méretes kutyaszarba. Ez az, csap le a helyzeti lehetőségre, felméréseik szerint a józsefvárosiakat a köztisztasági állapotok idegesítik legjobban. Az önkormányzat intézményeinél, a kerület üres telkein nincs takarítás, gondozás. 

A Dankó utcában erősödik az ammóniaszag. A járdán néhány hajléktalan fekszik, és néz közömbösen. Pikó tudja, hogy a környéken állandóak a konfliktusok a hajléktalanokkal, de véleménye szerint a hajléktalanszállók 40 százalékát jelenleg munkásszállónak használják. Ha épülne egy igazi munkásszálló, akkor felszabadulna annyi hely, hogy az utcán levőket is be lehetne csábítani a szállóra valamilyen speciális módszerrel. 

A húgyszag nemcsak a szegényebb részekre jellemző, a gazdagabb városrészben sem ismeretlen. Pikó szerint a Palotanegyedben rengeteg az airbnb-s lakás, amit külföldieknek adnak ki. Mint mondja, amit a külföldi turisták a VII. kerületben megisznak, azt a VIII. kerületben engedik ki. Az átható ammóniaszagot véleménye szerint el lehetne üldözni magas nyomású tisztítógép bevetésével.

Nem sokkal később Pikó elmeséli érdekes vízióját Józsefváros jövőjéről. A jelölt szerint Józsefváros múltjából az adódik, hogy művésznegyed legyen, ezért költöztek ide régen a muzsikus cigányok, a prostituáltak is. A jelenlegi politika egy rendes alvóváros-jelleget erőltet a kerületre, de megvan benne a lehetőség egy magasabb színvonalú, nem bulinegyed jellegű kulturális vendéglátásnak. A bevonzott kulturális tőke hozadékából többet lehet juttatni a kerület szegényebb lakosainak is. Pikó nagy lehetőséget lát a volt Ganz gyártelep kínai kereskedővárosának kihasználásában is, amit nyitottabbá tenne, és megszabadítaná a jelenlegi gazdasági-politikai szorításból.

Sára saját bejáratú sétáján is felmerült a piac kérdése, legalábbis ami a Kőbányai út túloldalán virágzott régebben, nem túl jó hírnévvel. Mint mondta, az egyik legfontosabb feladatuk volt, hogy bezárassák a józsefvárosi piacot, „hiszen ott mindent lehetett kapni a gagyi nájki cipőtől kezdve a kalasnyikovig. A piac bűnözők, adócsalók, tolvajok otthonául szolgált, ahol nem volt lehetetlen kérés.” Most elkezdődött a területén a kútfúrás, és a remény szerint strand- és gyógyfürdő épül ott.

A sétát a Mátyás tér sarkától nem messze álló pléhkrisztusnál fejezzük be, ahol Pikó elmondja, hogy választási kampányának egyik legerősebb eleme a kerületben szervezett, jó hangulatú séták voltak, amiken egyre több helyi vett részt. Részben így épült az a civil mozgalmi jelleg, aminek a keretében a helyi kulturális érdekességek és a politikai ügyek keveredtek. A jelölt büszke arra, hogy a kampány során rengeteg emberrel találkoztak, beszéltek személyesen – számukat Pikó mintegy 15 ezerre teszi –, és bemutatták milyen a szerethető, büszke lokálpatriotizmus. A kampány során érzékelt politikai nyomás, amikor rendőrségi eljárást indítottak ellenük, vagy lekapcsolták az áramot a beszéde előtt, Pikó szerint csak összehozta az ellenzéki pártokat, és mivel tisztázódott az ügyben, végső soron még jót is tett neki.

Sára a közeljövőt illetően két nagyobb közterület-felújítást emel ki: az Orczy térét és a Blaha Lujza térét. Ha megválasztják, azt ígéri, „folytatják a rendteremtést, ami elengedhetetlen feltétele a további fejlődésnek”.

(Borítókép: Nagy Szabolcs / Index)