Szilárda
2 °C
6 °C
Index - In English In English Eng

Boross Péter: Ártó szellemek keringenek a magyar kultúra körül

20191022140741 5K8A7641
2019.10.22. 14:25

A Műegyetemtől a Bem térig vonuló hagyományos fáklyás menettel emlékezik meg a Fidesz október 23-a előestéjéről. A helyszín nem véletlen, hiszen itt, a Budapesti  Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fogalmazódott meg az a 16 pont, amelyet sokszorosítva másnap az utcán szórtak, és innen indult el a menet is 1956. október 23-án, amely végül a Sztálin szobor ledöntésével, a "csizma tér" megszületésével zárult.  

A megemlékezés az egyetem épületén kívül  indult, ahol Boross Péter, az 1990-ben alakult, első szabadon választott kormány belügyminisztere, majd Antall József halála után fél éven át kormányzó miniszterelnök koszorúzott. 

Boross a körülbelül százas tömeg előtt mondott rövid beszédét úgy kezdte, október 23-a a "magyar becsület, szabadság napja, és biztosíték arra, hogy a magyar nemzet megcsonkítva, megbüntetve, igazságtalan ítélkezés alá vonva mégis létezik, és kibírta a történelem viharait". 

A legtermészetesebb dolog - Boross szerint - csatlakozni azokhoz, akik a győztes oldalon állnak. De ami nekünk van, azért mi küzdöttünk meg: "ez volt nekünk október 23-a, és az utána következő tizenegy nap. Spontánul, minden előszervezés nélkül. Egyszercsak ez a nemzet az utcán teremtett, és huszonnégy óra alatt újjáteremtette magát." 

Forradalom volt, vagy szabadságharc, merül fel a teoretikusokban Boross szerint. "Valójában szabadságharc volt, ezt mindannyian nagyon tudtuk. Hogy mi lesz utána, azt nem tudtuk, az még téma sem volt. Egy ilyen erővel szemben ugyan mire juthatunk? 1956 az ok, hogy mi megmaradtunk Európában" - mondta beszédében a volt miniszterelnök, majd a történelemmel vegyítve kissé ködösen a magyar kultúra megmaradásának fontosságáról és az azt fenyegető külső erőkről kezdett beszélni.

Ezt életben kell tartani, mert ártó szellemek keringenek körülöttünk most is. Az egész európai civilizáció szellemi arculata kezd olyan változásokkal terhelődni, ami nem lehet a mi sorsunk.

A haza, a nemzet, és annak szabadsága veszélybe kerül, akkor a mai generációknak is tudniuk kell, hogy a korábbiak hogyan harcoltak az idegen erők ellen, mondta.

Boross szerint "az igaz és magyar szónak" elég hangosnak kell lennie, és minden fülhöz eljutnia, "hogy a jövőben is úgy bízhassunk, amilyen büszkék lehetünk saját múltunkra". 

Ezután kormányzati képviselők és egyetemi vezetők megkoszorúzták a Műegyetemnél található 1956-os emlékművet, majd mindenki átvonult az egyetem épületébe, ahol Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter is beszélt.

"A magyar fiatalok szabadságkiáltása mindenhova eljutott, ők világraszólót alkottak. Hogy féltek? Valószínűsíthető" - kezdte beszédét a Műegyetemen párszázas tömeg előtt. A minisztert főképp idősek hallgatták végig, de magyar és például lengyel diákok is eljöttek az eseményre, őket többször külön is köszöntötték.

Palkovics nehezen érthető, halk, elhadart beszédében végig a forradalomról és a rendszerváltásról beszélt, azokról a fiatalokról és diákokról, akik útjára indították a forradalmat, a fővárosban és aztán a vidéken is. "A magyar nép levegőhöz jutott, és szívta magába a szabadságot", és ebből a reményből élünk még ma is. "Ma nekünk kell helytállnunk, a szabadságot nekünk kell megtartanunk", mondta a miniszter. 

Az egyetem rektora, Józsa János történelmi visszatekintő beszédét úgy kezdte, "ami akkoriban történelmet ír, az ma már hagyományba foglalt tisztelgés. 1956-ban mínusz négy éves voltam", de szüleitől és nagyszüleitől hallotta a történeteket a "sodró történelmi napokról", és hogy a Műegyetem mennyire központi helye volt azoknak.

Felidézett egy történetet, amiben az egyik akkoriban dolgozó, diákjai körében népszerű professzort meghívták külföldre dolgozni, de sosem tért onnan haza. A rektor szerint  ő csak egyike azoknak, akik emigráltak akkoriban az országból. A rektor ezután felhívta a színpadra a költő Konrad Sutarskit, aki "az a személy Magyarországon, aki a lengyel-magyar több mint magyarságot magában összepontostja". A költő felolvasta egy versét - előbb magyarul, majd lengyelül a lengyel látogatók tiszteletére -, amit 1956 decemberében írt a magyar forradalomról és az utána következő véres Szentestéről. Szerinte a verset akkoriban nem tudta publikálni, csak felolvasni különféle szerzőesteken. 

A felszólalások után elindult a fáklyás menet az egyetemtől a Bem tér felé, ahol Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszter-helyettese, parlamenti államtitkár mond beszédet.