Márton
2 °C
11 °C
Index - In English In English Eng

Miért udvarol Orbán Erdoğannak?

GettyImages-803956202
2019.11.06. 19:11 Módosítva: 2019.11.07. 01:26
A kereskedelmi forgalom növelésének reménye, hosszú távú, energetikai célok is húzódhatnak a mögött, ahogyan a magyar kormány Ankarával való kapcsolatát alakítja. Orbán kipcsak vérről szóló szavai, az észak-szíriai intervenció pozitív megítélése teremthet ugyan olyan politikai légkört, amelyben magyar érdekeltségű cégeknek több esélyük lehet Törökországban és türk gyökerű országokban, bár kérdés, vannak-e olyan volumenű magyar cégek, amelyek ezt képesek kihasználni, és nem húz-e keresztül minden számítást a török gazdaság megtorpanása. Budapest az Ankarának tetsző nyilatkozatokkal látszólag konfliktust is vállal az EU-n belül, bár lehet, hogy a magyar kormány a török intervencióval kapcsolatban csak olyan dolgokat mond ki, amelyeket az EU több tagja nem vállalna hangosan, de nem bánja, ha elhangzanak.

Látványos gesztust tett a magyar kormány nem sokkal a török elnök csütörtökön esedékes budapesti látogatása előtt azzal, hogy az EU-val ellentétben egyértelműen támogatta Törökország észak-szíriai beavatkozását, magyar nemzeti érdeknek nevezve azt.

Az is megágyazhat Recep Tayyip Erdoğan jó hangulatának, hogy Szijjártó Péter blokkolta az EU közös nyilatkozatát a török elnök által terrorellenes akciónak nevezett, részben azonban a kurdok lakta területek etnikai viszonyainak megváltoztatását célzó intervenció elítéléséről, amely végül csak az EU külügyi főképviselőjének nyilatkozataként mehetett ki. (Más kérdés, hogy ezt Erdoğan hiába köszönte meg, utána az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsban Orbán már nem vétózott, az EU így elítélte a török beavatkozást. Sőt, végül az EP-ben a fideszes képviselők is megszavazták a szankciók kilátásba helyezését.)

Igaz, ez csak véletlen egybeesés: a török intervenció csak az amerikai elnök váratlan – bár már korábban is megkísérelt – októberi döntése nyomán vált lehetségessé, miután Donald Trump elrendelte az amerikai erők kivonását a kurdok által ellenőrzött területekről, így ezzel kapcsolatosan állást foglalni is csak ezután lehetett, míg Erdoğan budapesti útjáról már nagyjából fél éve megállapodás született.

Az azonban nem véletlen, hogy a török elnök szinte hazajön Budapestre, hiszen az Orbán-kormány korábban is törekedett a baráti kapcsolatra Erdoğannal.

  • A magyar kormányfő Erdoğant első, 2013-as látogatásakor kiemelkedő politikai vezetőként üdvözölte
  • 2016-ban a török elnök hatalomkoncentrációját elősegítő alkotmánymódosítását értékelte nagyra.
  • Apró, de beszédes gesztus volt a tavaly felújított Gül Baba Türbéjében rendezett kiállítás is, amely a török hódoltságot inkább baráti együttműködésnek, semmint az országot megtörő időszaknak mutatta be.
  • Tavaly Magyarország megfigyelő tagja lett a Türk Tanácsnak, amelynek idén szeptemberben képviselete is nyílt Budapesten. 2018-ban Orbán a magyar nyelv türk rokonságáról beszélt, idén már genetikai rokonságról, mondván a magyarokban is bőven van kipcsak vér. (Az itthon kunokként ismert kipcsakokról itt olvashat bővebben.)

Nagyon küçük számok

Valójában azonban eddig nem sikerült felpörgetni a térség – Törökország, Azerbajdzsán és a közép-ázsiai török népek szovjet utódállamai – és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatot: az áruforgalom a teljes, nagyjából 140 milliós térséggel mindössze négy milliárd dollár. Ennek háromnegyede Törökországra esik – összegzett a G7.hu. Emelkedik ugyan, ám nagyon csekély bázisról, hiszen ez Magyarország és az EU tagjai közötti áruforgalom alig két százaléka. Erdoğan és Orbán 2017-ben is arról beszélt, hogy a növekedési tervek nem teljesültek, majd megcélozták a hatmilliárd dolláros éves forgalmat, amelytől továbbra is majdnem hárommilliárd dollárra van a két ország – írta a 444.

Igaz, ez egy alkalommal jelentősen megugrik: szeptemberben kiderült, hogy a magyar honvédség török páncélos terepjárókat szerez be. A 6-7 járművet a magyar állam összesen 3,5 milliárd forintért veszi meg, de nem közvetlenül Törökországtól, hanem egy közvetítő cégtől, amely az Orbán Viktorhoz közelálló – sőt a meccsnézéseken közel ülő –, Magyarországon aktív török üzletember, Adnan Polat egyik török üzleti partnerének érdekeltsége. A cég másik tulajdonosa Szijj László. 

Az áruforgalom rendszerszintű növekedési kilátásai azonban csekélyek: sem a magyar kis- és középvállalkozások nem olyan nagyok és versenyképesek, hogy a magyar fejlettségi szinthez hasonló, de nyolcszor nagyobb Törökországban érdemben jelen legyenek. De csökkenti az esélyeket az is, hogy a korábban gyorsan növekvő török gazdaság hosszabb ideje válságban van és még nem érte el a mélypontot.  

A Türk Tanács többi tagállamának magyar áruforgalma ettől bőven elmarad: Kazahsztán – félmilliárd eurós olajexporttal Magyarország felé – még rajta van a térképen, Kirgizisztán és Üzbegisztán viszont már csak tízmilliós tétel, de Azerbajdzsán sem éri el az 50 milliós áruforgalmat.

Çok közös érdek

Igaz, Azerbajdzsán szerepe így is különleges: a Mol épp a napokban szerzett csaknem 10 százalékos részesedést a világ egyik legnagyobb olajmezejéből. A cég a Chevrontól vásárolta meg a másfél milliárd dolláros részt. Ezzel az Azeri-Chirag-Gunashli (ACG) olajmező 9,57 százalékos Chevron-részesedése, továbbá a földközi-tengeri Ceyhan kikötőjében véget érő Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) vezeték 8,9 százalékos Chevron-részesedése is a Molé lett, amely így a harmadik legnagyobb partner lesz az ACG-ben.

Magyarország ugyan közvetlenül is igyekezett korábban jó politikai pontokat szerezni Azerbajdzsánnál – erről szólt a Budapesten egy örmény tiszt meggyilkolása miatt életfogytiglani börtönre elítélt Ramil Safarov, azaz a „baltás gyilkos” 2012-es átadása Bakunak, ahol a férfit hősként fogadták, börtön helyett elnöki kegyelmet és jutalmat adva neki – de a szoros azeri-török kapcsolat ismeretében a magyar pozíciókat erősítheti Bakuban, ha Budapest Ankarával is jóban van. A Mol ügylete hivatalosan ugyan két cég üzleti tárgyalásának része, de azt senki nem vitatja, hogy a jó politikai légkör sokat segíthet.

Márpedig a magyar kormány az észak-szíriai török beavatkozás jogosságát elismerő nyilatkozatával újabb jó pontokat szerzett a török vezetésnél – mondta Egeres Zoltán. A Védelmi Stratégiai Intézet munkatársa szerint ez szélesebb körben is igaz, mivel az ellenzéki pártok – leszámítva természetesen a kurd DHP-t – is felsorakoztak az intervenció mellett. (Ezért is jött jól belpolitikailag Erdoğannak az észak-szíriai beavatkozás, miután a helyhatósági választáson kisebb meglepetésre Isztambult és Ankarát is elveszítette a kormányzó AKP.) 

Egeres szerint a török–magyar relációból kihagyhatatlan az energetikai piac átrendeződése. Törökország egyre fontosabb tranzitországgá válik a földgáz és a kőolajszállításban Európa felé, nemcsak Oroszországból, de Azerbajdzsánból, sőt, hosszabb távon Közép-Ázsiából is – bár ott ma már Kína van helyzeti előnyben. 

Miután a Fekete-tengeren át tervezett, Gazprom érdekeltségű Déli Áramlat kútba esett – elsősorban az EU politikai ellenállása miatt –, Oroszország a Török Áramlatot építette meg, ahonnan a Balkánon át jönne Ausztria felé földgáz, Magyarországot is érintve

Az orosz gáz mellett az idén befejezett TANAP gázvezeték révén Azerbajdzsánból is jön földgáz egészen Isztambulig, ahonnan szintén lehetne Európába földgázt juttatni, alternatívát kínálva ezzel az orosz földgázzal szemben. Magyarországnak elemi érdeke ebben is részt venni, ha vásárlóként jó alkupozíciókat akar szerezni a földgázpiacon.

Baksis a menekültekért

A szívélyes kapcsolatokba az is belefért, hogy Erdoğan lényegében megzsarolhatta az EU-t, amikor arról beszélt, hogy akár a területén lévő 3,5-4 millió szíriai menekült előtt megnyithatja az utat nyugat felé, felidézve a 2015-ös menekültáradatot. A magyar kormány lényegében Erdoğan álláspontját tette magáévá, mondván, az észak-szíriai katonai beavatkozás a menekültek visszatelepítését segíti. Azt a török elnök által hangoztatott állítást sem vonja kétségbe a magyar fél, hogy nyolc év alatt 40 milliárd dollárt költött Törökország a menekültekre – ráadásul úgy, hogy a nagy törökországi menekülttáborokat be is zárták.

Egeres szerint valóban nehéz ellenőrizni az összegeket, de a költségek komolyak lehetnek, elég arra gondolni, hogy legalább 400 ezer szíriai gyerek született már meg Törökországban, már csak az ehhez nyújtott kórházi ellátás sem csekély tétel. Török pénzből tartanak fenn menekülttáborokat Észak-Szíriában is. Viszont egymillió szíriai az EU által nyújtott forrásokból jut anyagi támogatáshoz, és abból fedezik iskolák, kórházak építését is a menekültek ellátására. Ankara nagy sérelme, hogy az EU konkrét projektekre adja a pénzt, nem pedig a török fél rendelkezik vele szabadon.

Szír menekültek egy a szír határ mellett létesített török menekülttábor bejáratánál 2019 szeptemberében.
Szír menekültek egy a szír határ mellett létesített török menekülttábor bejáratánál 2019 szeptemberében.
Fotó: Burak Kara / Getty Images Hungary

Ettől függetlenül Egeres szerint nem valószínű, hogy valóban menekültáradatot indítana Erdoğan Európa felé. „Ez az adu addig hasznos, amíg nem játssza ki” – mondta a szakértő, emlékeztetve, hogy az elmúlt években már többször megfenyegetteErdoğan az EU-t a menekülthullám elindításával. Szerinte azt is számításba kell venni, hogy a Balkánon is több határon épült már a magyarországihoz hasonló kerítés, ami sokakat eltántoríthat attól, hogy nekivágjon a költséges és bizonytalan útnak.   

Pávatánc?

Valójában kevés eszköze van a magyar kormánynak arra, hogy magára vonja Ankara figyelmét. Tulajdonképpen ebben elég sikeresek voltak: ahogy fentebb már volt róla szó, a magyar kormány úgy állt ki a szíriai török beavatkozás mellett, hogy végül az EU ezzel ellentétes állásfoglalását nem akadályozta meg.

A török katonai járművek megvétele nem nagy tétel, mégis jó lesz arra – ha csak alkalomszerűen is –, hogy sikerült tovább növelni a kereskedelmi forgalmat. A diplomáciához kétségtelenül hozzátartozó – legfeljebb Orbánon kívül nem hangoztatott – pávatánc legutóbbi lépése az volt, amikor Orbán a Türk Tanácsban felvetette, hogy ha a magyar biztosjelölt megkapja a bővítési tárcát az Európai Bizottságban, akkor a törökök számíthatnak Magyarország támogatására a törökökkel folytatott, évtizedek óta egy helyben toporgó csatlakozási tárgyalások előmozdítására. Könnyen lehet, hogy Orbán biztosjelöltje – ha végre elfogadja személyét az EP is – nem ezt a tárcát fogja megkapni, így a kormányfő úgy tehetett megint egy hangzatos gesztust, hogy annak érdemben semmi következménye nincsen. 

(Borítókép:  Recep Tayyip Erdogan török államfő (j) üdvözli Orbán Viktor miniszterelnököt Ankarában 2017. június 30-án. - fotó: Kayhan Ozer / Anadolu Agency / Getty Images)