Kiderült, hogy Pokorni nagyapja nyilas gyilkos volt, a polgármester leveteti a nevét a Turulról

Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester az új kerületi képviselő-testület alakuló ülésén kezdeményezte, hogy vegyék le a saját nagyapja nevét a kerületi Turul-szoborról. A korábban sok vitát kiváltó emlékművön a budai kerület II. világháborús áldozatainak névsora olvasható, az egyik név Pokorni nagyapjáé. A közelmúltban azonban egyértelműen kiderült, hogy Pokorni József aktívan részt vett a nyilas tömeggyilkosságokban, és csak azért nem lett háborús bűnös, mert még az ostrom alatt gerinclövést kapott, és meghalt, így nem élte meg a számon kérést.

Pár héttel ezelőtt jelent meg a Mozgó Világban Rab László cikke, aminek summázata az, hogy Pokorni József – bár a háború alatt meghalt, így nem ítélhették el – a nyilas múltú háborús bűnösök közé sorolható, ezért nem méltó arra, hogy az emlékművön szerepeljen a neve. A polgármester, mint mondta, osztja ezt a véleményt. Hozzátette, soha nem kérte, hogy az emlékműre kerüljön a nagyapja neve

– áll az önkormányzat oldalán a beszámolóban.

Rab László, a Népszabadság korábbi újságírójának tanulmánya részletesen foglalkozik Pokorni nagyapjának nyilas múltjának, de a neve korábban más szerzőknél, köztük Zoltán Gábornak a városmajori nyilas vérengzésről szóló regényében, az Orgiában is előkerül ebben a vonatkozásban. A nyolcgyerekes Pokorni József a MOM-ban dolgozott villanyszerelőként, és 1944-ben a nyilasokhoz, méghozzá a brutalitásáról a nyilasok között is hírhedt katolikus szerzetespap,  Kun páterhez csapódott.

Kun páter emberei több több mészárlást hajtottak végre 44-45 telén a kerület zsidó létesítményben, kórházépületekben, az Alma utcai szeretetházban, és a Városmajor utca 37.-ben működő nyilasházban is kivégzéseket tartottak.

A Maros utcában mintegy száz áldozatot hagytak maguk után, a Városmajor utcában százötvenet. Betegeket, orvosokat, ápolókat, bujkáló zsidókat, köztük gyerekeket is öltek. A holttesteket a kórházak hátsó kertjében benzinnel leöntötték, felgyújtották, majd a maradványokat elásták

– olvasható Pelle Jánosnál.

Pokorni felesége vallomása szerint nem volt nyilas párttag, de az ostrom alatt a nyilas pártházba került, és hetekig ott működött közre. Tevékenységéről a háború utáni eljárásokban jó néhány tanúvallomás fennmaradt. Ezek szerint sok gyilkosságban és kivégzésben aktív szerepet játszott, többet saját kezével hajtott végre. Egy fűtő például Rab tanulmánya szerint azt vallotta, hogy 

... bejött egy Pokorni nevű nyilas meg Erzsi nővér, és hangosan kiabálták: mérnök úr, mérnök úr. Ugyanis valószínűleg egy ember elbújt a kivégzés elől. A kiabálásra a mérnök elő is bújt valahonnan, és ott az ágyam előtt három lövéssel kivégezték. Ezután rám parancsoltak, hogy öltözzem fel, és egy nyilas kísérőt adva mellém, elvittek a Németvölgyi út 5. sz. alatti nyilas párthelyiségbe a kórházban lévő 4 ápolónővel együtt. Itt a fentebb említett Pokorni nevű nyilas hallgatott ki. Először rám parancsolt, áruljam el, hol van a titkos rádió. Én kijelentettem, hogy semmiféle titkos rádióról nem tudok. Erre 6 ember körülfogott, és minden oldalról ütöttek-vertek.

Egy beteg asszony a nyilasok által lerohant kórházban élte át és túl a vérengzést. Ő többek között azt vallotta, hogy „január 12-én megrohanták a nyilasok a kórházat Kun páter vezetése alatt. Az óvóhelyről mindenkit kihajtottak az udvarra, és ott egy szálig legyilkolták őket. Pokornyik nevezetű nyilas még az óvóhelyen agyonlőtt 4 fekvő nyomorékot.”

Rab László tanulmánya, melyben megírja Pokorni nagyapjának múltját, október közepén, az önkormányzati választás után jelent meg a Mozgó Világban. Ebben azt írja, hogy a lényegi információkat már 2008-ban ismerte, és éppen a polgármester személye miatt nem hozta eddig nyilvánosságra. „Nem akartam semmiféle apák-fiúk vitába belemenni” – írja, és a 2002-es esetre utal, amikor Pokorni Zoltán azért mondott le a fideszes vezetői posztjáról, mert kiderült, hogy az apja ügynökként jelentett az állambiztonságnak.

„Mindig folyt valamilyen kampány, s amíg volt Népszabadság, nem szerettem volna, hogy úgy tűnjön, az unokán akarunk ütni a '44–45-ös ügyek kiteregetésével. A mostani közlés már nem olyan aggályos, hiszen kevés az esélye annak, hogy Pokorni, aki egykor oktatási miniszter is volt, újra országos politikus legyen.”

Amit Pokorni Józsefről találtam, és meg fognak találni mások is, korabeli dokumentumok. Élete utolsó egy hónapjáról igen sokat tudunk. Hogy előtte a hosszú évtizedek alatt mit tett, arról szinte semmit. A neve ott van a Turul-emlékművön. Pokorni Zoltán azt csinál vele, amit akar. Egy percig se érezze, hogy viszonyulnia kellene valahogyan ehhez a történethez

– írja Rab László.

Pokorni önkormányzata ezek után az emlékművön szereplő teljes névsort le akarja ellenőrizni. „Rab László tanulmánya szerint feltehetőleg nem egyedi esetről van szó. Emiatt Pokorni Zoltán felkérte dr. Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, dr. Kovács Tamás történészt, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, tekintsék át az emlékmű névsorát. 

A szakmai bizottság feladata lesz annak megállapítása, hogy a névsorban szereplő személyek közül kik azok, akik a második világháború alatt nagy valószínűséggel háborús bűntettet követtek el. Emellett javaslatot várnak a történészektől az emlékművel, annak szimbólumával kapcsolatos ellentmondások feloldására a méltó megemlékezés érdekében.”

Az utolsó mondat a XII. kerületi, sok vitát kiváltó Turul-szoborral kapcsolatban arra utalhat, hogy az önkormányzat a rajta szereplő névsoron túl is újraértékelhet. A szobor felállításáról még Pokorni elődje, Mitnyan György polgármestersége alatt határoztak, de az emlékművet Pokorni is megvédte, mondván, ha a nemzetbiztonságnak elfogadható az egyébként szélsőjobbos szervezetek által kedvelt turul szimbólum, akkor nekik is az.