Etelka, Aletta
1 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Tarlós: Lehet, mégis megérte volna vitázni Karácsonnyal

02A7449
2019.11.11. 07:59
Követett el hibákat a kampányban, például nem kellett volna hagynia, hogy más is beleszóljon, és lehet, hogy Karácsony Gergellyel is jobb lett volna vitáznia, mondta lapunknak Tarlós István, nemrég leköszönt főpolgármester. A lapunknak adott interjúban beszélt arról, hogyan élte meg a választási vereséget, milyen furcsa a hatalom hirtelen elvesztése, vagy hogy milyen az új munkája, és mit kíván Karácsonynak.

Mennyivel alszik többet, mióta nem főpolgármester?

Lényegesen többet alszom, átlagban napi két-három órával. Nagyon keveset aludtam az utóbbi egy évtizedben.

A Városháza átadás-átvételi napján is látszott egyfajta kisimultság, jókedv az arcán.

Bizonyos felszabadultságot valóban éreztem. Hallottam egy politológustól, akit egyébként nem is ismerek, hogy valami megkönnyebbülést vélt felfedezni rajtam. Nem tudom, honnan vette, hogy mit érzek. Megkönnyebbülésnek éppen nem nevezném, mert nem mondhatom, hogy nehezemre esett ez a munka, csodálatos volt az elmúlt tíz év, sőt, ha az óbudai polgármesterséget is beleszámítjuk, harminc év. Hatszor választottak meg, és az az igazság, hogy hetedikként még a 2006-os egyszázalékos lemaradást Demszky Gábortól is félgyőzelemnek éltem meg abban a helyzetben. Tehát nem vagyok elégedetlen, nem vagyok csalódott.

Tekintve azt a felfogásbeli különbséget, ami a kormány és az új összetételű, ellenzéki többségű közgyűlés között van, főpolgármesterként végigcsinálni a következő öt évet 70 éves korban, gyakorlatilag megoldhatatlan feladat lett volna. Azt mondom, talán szeret az Isten, hogy így rendelte. Most van Budapestnek egy új, legitim vezetése. Tegye a dolgát. Nem fogok abba a hibába esni, amibe 2010-ben az akkori ellenzék esett, mikor választás után három nappal Orbán Viktortól már „jobb válaszokat” követeltek.

Az előző váltáskor, 2010-ben Demszky Gábor hazavitt szuvenírnek egy kis bronz Podmaniczky-szobrot, és eltette a bejárati ajtó melletti névtábláját. Ön mit vitt el emlékbe a főpolgármesteri irodából?

Az átadás-átvétel kulturált hangvételű volt Demszky Gáborral is kilenc évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy köztünk nagyon jelentős a beállítottságbeli különbség. A szobája falát díszítő képeket akkor ő visszaadta a múzeumnak, én más képeket választottam, azokat most én is visszaadtam. Én a saját könyveimet és néhány személyes emléktárgyat vittem magammal, például New York volt polgármesterének, Rudy Giulianinak egy dedikált könyvét, vagy a Michael Bloomberggel a Columbia Egyetemen készült közös fényképet. Valamint a bejárati ajtó mellől a névtáblát ugyancsak magamhoz vettem.

Kirakta otthon a házkapuhoz a csengő mellé?

Nem, nincs a bejáratnál. A szerszámos kamrába tettem. Hátha az unokáim valamelyikét érdekelni fogja. De a Budapesti Történeti Múzeumnak én is átadtam tárgyakat, például a Mátyás-templom régi tetőcserepei közül egy számozott példányt.

Demszky azt kívánta önnek 2010-ben, hogy ön is ilyen hosszú ideig legyen főpolgármester. Ön is kívánt hasonlót most Karácsony Gergelynek?

Nem emlékszem, hogy Demszky ezt mondta, de ha mondta volna, akkor se hiszem, hogy őszintén mondta.

Mindenesetre udvarias volt. Én már a választás estéjén gratuláltam Karácsony Gergelynek, és sok szerencsét kívántam neki. Kívánom, hogy igazodjon el a rendszerben, ismerje meg, képes legyen összetartani a hivatal és a rendszer egészét, és hogy a saját támogatói csapatát is képes legyen egyben tartani. Valamint jó egészséget kívánok neki. Egyidős a gyerekemmel, úgyhogy nincs bennem semmiféle féltékenység vagy irigység.

Ha visszatekint, a kampányban követett-e el hibát?

Ez nagyon furcsa kampány volt. Egy főpolgármesteri kampánynak tulajdonképpen másról kellett volna szólnia. Ez a fővárosi kompetenciákon kívüli témákról szólt. Mint ahogy maga a szavazás is inkább egy protestszavazásként értelmezhető. Ennek a fő okozója nem Karácsony Gergely volt, és nem is én, hanem a politikai helyzet. És úgy látszik, Budapesten ez a kilenc év talán kegyelmi állapot volt. Nem véletlen, hogy 2010-ben 62 év után először lehetett konzervatív a főpolgármester. Hibákat persze a kampányban én is követtem el.

Mik voltak azok?

Például lehet, hogy megérte volna mégis vitatkozni Karácsonnyal. De itt nem akarok részletekbe bocsátkozni. 29 éven keresztül mindig saját magam irányítottam a kampányomat. Most nem csak saját magam irányítottam. Voltak olyan elemei, amikkel egyetértettem, voltak olyan elemei is, amikkel nem. Ugyanakkor hiányoztak az én módszereim közül bizonyos elemek. De ezen utólag már fölösleges rágódni.

Talán akik az aktív politizálást folytatják, azoknak mindkét oldalon érdemes bizonyos tanulságokat levonni.

Elsősorban talán a kommunikáció tekintetében. Amúgy is szintet lépett a kommunikáció a változás tekintetében. Ma már – mikor kockázat nélkül bárki, bárhol, bárkinek a szavait minden környezetben felveheti és felhasználhatja – reális alternatíva, hogy az emberek a sokat dicsőített szólásszabadsággal ellentétben majd sehol nem mernek beszélni egymással. Miközben az interneten zavartalanul folyik az anonim gyalázkodás. 

A tanulságok levonásának lehet a következménye, hogy a kemény kampányt követően a választások után más, visszafogott, kooperatív szellemű hangnemet ütött meg a kormány Karácsonnyal szemben?

Ezt nem az én feladatom megítélni. Ahhoz idő kell, hogy kiderüljön, hogy az új városvezetés milyen eredményeket képes felmutatni. Azt sem tudhatjuk előre, hogyan alakul a városvezetés és a kormány kapcsolata. Egyelőre van egy szolid, óvatos kommunikáció, ez kétségtelen, de hogy ennek a jövője mi lesz, nemcsak a kormányon múlik, hanem az új városvezetésen is. Kíváncsian várom, mi lesz belőle. A város érdekében remélem, hogy lesz sikeres együttműködés.

A jelenlegi közgyűlés elismerte a munkáját azzal, hogy nagy többséggel emelt végkielégítést szavazott meg önnek. Örül neki?

Elismerésnek tekintem. Talán nem volt teljesen alaptalan. A szocialistáknak, akikkel sose tartoztam egy táborba, de ők ismernek az ellenzékiek közül legrégebben, nekik külön megköszönöm ezt a szavazást, és tulajdonképpen az egész közgyűlésnek is.

Annak is, aki nem szavazta meg?

Akik ellene szavaztak, azokat én nem ismerem. Ők sem engem. Nem tudom, kik, nem is akarom minősíteni azt, ami történt, a lényeg az, hogy a nagyarányú többséget köszönöm.

Karácsony Gergely a díszpolgárságot is javasolja önnek. Csakhogy Orbán Viktor szerint sértő, hogy Demszky Gáborral közösen kapják. Ön hogy gondolja?

A díszpolgárság nem egyszerű dolog. Egyrészt erről még korai beszélni, mert áprilisban lesz döntés róla. Az egy kicsit meglepett, hogy Demszky Gáborral együtt szánják nekem a kitüntetést.

Mert Demszky stílusa, hitvallása, világképe, és az enyém között nagyon nagy a különbség.

Nehéz lenne egyenlőségjelet tenni közénk, de ne menjünk ennyire előre.

De önnek is sértő lenne a közös elismerés?

Nem használtam ilyen kifejezést. Azt viszont mondom, hogy jelentősek a működésünk és a beállítottságunk közötti különbségek ahhoz, hogy gondolkodás nélkül egyenlőségjelet tegyünk kettőnk közé. Lehet, hogy Demszkynek is ez a véleménye az ő szemszögéből.

Ha holnap kínálnák önnek a címet így, elfogadná?

Nem kínálják holnap.

Akkor ez még nyitott kérdés?

Nevezzük nyitott kérdésnek ma még, ha így tetszik.

A főváros mellett a kormány is elismerte a munkáját azzal, hogy kinevezték az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízottnak. Mikor beszéltek erről először Orbán Viktorral?

Először a választások estéjén hallottam a miniszterelnöktől ezt, aztán egy hét múlva beszéltünk róla. Miniszterelnöki főtanácsadó lettem, ez a titulusom. Ez államtitkári besorolás.

Egyfajta vigasztalásként lehet erre gondolni, vagy mi az ok?

Dehonesztáló kifejezés a „vigasztalás”, nem hiszem, hogy vigaszra szorulnék. De ellenzéki újságtól nem szokatlan. Először is az elmúlt tíz év elismerése lehet benne. És talán az a tapasztalat, ami harminc év alatt ragad valakire, aki a közjót nem csak szólamnak tekinti. Megismeri a rendszert, a szokásokat, tudja, mi az, amire nagyon oda kell figyelni, mi a kompetenciája, mikor kell, illetve mikor nem szabad engedni.

Mi lesz a konkrét feladata?

November 1-jei hatállyal kaptam meg ezt a megbízatást. Egyelőre annyit tudok, hogy országos a feladatkör. A közlekedést nem kell különösen részletezni, felteszem, a MÁV, a Volánbusz, a Budapestet érintő elővárosi közlekedési rendszer. A közszolgáltatások körében víz, gáz, csatorna, távközlés és ezek körében létesítendő műtárgyak.

Konkrét ügyek, feladatok akkor még nincsenek?

Ezekről a miniszterelnök úrral a legközelebbi jövőben beszélünk majd, amikor személyesen is átadja a megbízást. Aktuálpolitikai kérdésekkel biztosan nem fogok foglalkozni. És konkrét budapesti projektekkel sem.

Tehát hármas metró, Római-part, ami eddig fontos volt, azzal sem?

Állandóan azzal a kérdéssel néznék szembe, hogy akkor most mit gondolok Karácsony Gergely munkájáról, és viszont. Én nem szeretném, ha folyton azt kérdezgetnék, hogy az ő lépéseiről vagy tevékenységéről mit gondolok. Ebben meg is állapodtam előzetesen a miniszterelnök úrral, hogy konkrét budapesti projektekkel nem foglalkozom. Ahhoz elég nagy az ország, hogy az említett témakörökben legyen mit tennem. A főváros problémáit megoldani már az új vezetés és a közgyűlés feladata. Azt nem gondolnám, hogy szégyenkeznünk kellene. A város stabilan működött alattunk, hitelünk csak fejlesztési van, az is sokkal kevesebb, mint amennyit mi örököltünk, és az ráadásul részben működési volt. 170 projektet valósítottunk meg, a Városházán nem volt korrupciós botrány, és a nemzetközi elismerések is hitelesítenek minket. A durvább ellenzéki kritikát – ami nem Karácsony Gergelytől érkezett – szélsőséges relativizálásnak tartom.

Tehát nem is fognak találkozni Karácsony Gergellyel?

Ezt nem tudom megmondani előre. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Részemről nincs kifejezetten ilyen igény, de nem is zárkózom el.

Örült a megbízásnak?

Örültem ennek a megbízásnak. Nem is elsősorban azért, mert kapok fizetést, hanem mert ennyi év folyamatos, stresszes munkája, ekkora felelősség hordozása után egyik napról a másikra otthon maradni, az a leépülés előszobája. Állítólag az én biológiai órám hátrébb jár, mint az életkorom, de

bekerültem abba a korba, hogy élhetek húsz évig is, meg egy napig is.

Szóval nagyon jó, hogy dolgozhatok. A lényeg az, hogy tudok dolgozni, és nem kell durván más életvitelre átállnom egyik pillanatról a másikra, ami akár egészségkárosodást is okozhat.

Úgy érzi, hogy Orbán Viktor hallgatni fog a tanácsaira?

Úgy érzem, a miniszterelnök úr olykor kíváncsi lehet rá, hiszen műszaki végzettségű vagyok, ami a kormánytagok nagy részéről nem mondható el. Tanácsokat nem kötelező elfogadni. Hogy mennyire fogják fontolóra venni a véleményemet, vagy mennyire nem, azt nem tudom.

Ha nem fognak a tanácsaira hallgatni, kész lesz felállni?

Ez nem egy udvarias kérdés, mert mi az, hogy nem fogadják meg? Három évtized után először nem döntéshozói szerepet kaptam. Ha nem kell a véleményem, nem sértődhetek meg. Tudja, az országos politika, a különböző projektek sorsa, összevonások, szétválasztások, átalakítások sok mindentől függenek. Ezek mindegyikét, a motivációkat nem ismerhetem. Igyekszem értelmes nézeteket megfogalmazni. Ha miniszterelnök úrral úgy látnánk, hogy nem érdemes együttműködni, akkor biztos levonnánk a konzekvenciáját, de erre jelenleg nem sok esélyt látok.

Határozott vagy határozatlan időre szól a szerződése?

A szerződés a miniszterelnök megbízatásának idejéig szól. Számomra egy új életszakasz kezdődik, az biztos. Régi barátaim, családom örül annak, ami történt, azt mondják, többet lehetek velük.

Nekem mindig is többet jelentett a hatalom, mint a pénz. Ez a hatalom most megszűnt, de a lényeg, hogy megéltem, és hosszú ideig. A hatalmat jóra is lehet használni. A főpolgármesterség nagyon komoly hatalom.

Azt az állapotot meg kell szokni, hogy az egyik nap még az ember egy 25 ezres humán infrastruktúrát vezényel, komoly döntéseket hoz, aztán a másik nap pedig egy ekkora befolyást, felelősséget hirtelen elveszít.

Milyen érzéshez lehet ezt hasonlítani? Mint egy amputálás utáni fantomfájdalom?

Érdekes, a kérdés épp ma reggel nekem is eszembe jutott. Jobb híján azt a hasonlatot találtam, hogy ez olyan, amikor egy neves zenekar feloszlik. A zenekarvezetőt látják az emberek az utcán, körbejárják, hogy jé, maga az, és mindenkinek nehezen esik le a tantusz, hogy ez az együttes már nem létezik. Az ember még egy darabig úgy ébred, mint zenekarvezető. Aztán rádöbben, hogy az a zenekar, az a stílus tulajdonképpen már nincs. De a második gondolatom mindjárt az, hogy mihez is kezdenék a mostani szituációban, és hát az új városvezetést sem irigyelem éppen.

Vannak távolabbi tervei?

Ami a jövőt illeti, van mit csinálnom. Ezt egy ajándéknak tekintem. Mivel nem vagyok már aktív politikai aktor, ennek megfelelően alakítom át az életemet. A családom, baráti köröm felé is súlyos restanciáim vannak. Úgy tudok visszalépni, félig-meddig civil szerepkörbe, hogy az a legerősebb gondolatom, én elsősorban Tarlós István vagyok. Az hogy sokáig főpolgármester és polgármester is voltam, az egy foglalkozás, egy életpálya, egy karrier, de nem az a változatlan lényegem, a szubsztanciám. A saját szubsztanciámhoz nem lesz nehéz visszatalálni.