Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Orbán és az apja is tévedett 30 évvel ezelőtt

Régen mondták, de most is üt

168ora 1989  pages607-607
2019.11.28. 16:07
Nincs annál szórakoztatóbb, mint évtizedekkel korábbi interjúkat olvasni. Ilyenkor könnyű helyzetben vagyunk, hiszen mi már tudjuk, mi lett a jövő, míg a beszélő ebből a szempontból tudatlan, nyilván ez adja a báját. Különösen igaz ez a rendszerváltás körüli időszakban készült interjúkra. A Régen mondták, de most is üt című sorozatom első részében ezúttal egy 30 évvel ezelőtt készült beszélgetést kapartam elő, amiben Orbán Viktor, mint fiatal politikus beszélgetett egy rádióriporterrel és ejtett el olyan mondatokat, amelyek ennyi év után teljesen más értelmet nyernek. Egy dolog biztos: Orbán Viktor és az édesapja sem tévedhetetlenek.

Az, hogy Orbán Viktor mit gondolt 30 éve a világról, és mit gondol most, és közben mennyit változott a véleménye, már lerágott csont. Sokan támadják amiatt, hogy milyen "fordulatos" politikai pálya áll mögötte, miként lett liberálisból jobboldali, polgáriból illiberális. Önmagában ebben tehát semmi rendkívüli nincs: mindenki változik, leginkább pedig azok tűnnek el a közélet süllyesztőjében, akik a változásra képtelenek.

De az évtizedekkel korábban készült interjúk mégiscsak érdekesek, ha találunk bennük olyan információkat vagy kijelentéseket, amelyek a jelenkorban új értelmet nyernek. Itt van például ez az 1995-ben készült tévéfelvétel, ami bizonyítja: Rogán Antal már fiatalon bízott abban, hogy bejön neki az élet.

1989 őszén a 168 Órában jelent meg egy írásos, szerkesztett változata annak az interjúnak, amelyet Orbán Viktor a Mérleg című rádióműsor riporterének, Rékai Gábornak adott. A műsorban Új arcok a magyar közéletben címmel futott egy portrésorozat, ebben szólaltatták meg a fiatal, nős, egy gyermekes Orbánt, a Fidesz országos választmányának tagját.

Tüntetés 1989. március 16-én. Forrás: Magyarország 1989. október 13. / Arcanum adatbázis
Tüntetés 1989. március 16-én. Forrás: Magyarország 1989. október 13. / Arcanum adatbázis
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Az interjúban a riporter Orbánt úgy állítja be, mint az engesztelhetetlen antikommunistát. "Csillogó szemekkel magyarázol, és olyan dinamikával, hogy a hallgatódban az a képzet támad: ez az ember keresztben nyelné le azt, aki nem egészen úgy vélekedik, mint ő" - mondja az újságíró Orbánnak. Nehéz eldönteni, hogy ez a jóslat kit igazolt utólag. Az akkor még antikommunista politikust engesztelhetetlennek beállító riportert, vagy azt az Orbán Viktort, aki épp most, a fénykorában vádolja a "liberálisokat" azzal, hogy keresztbe lenyelik mindazokat, akik nem értenek egyet a liberális nézetekkel. 

Mivel ez egy portréinterjú, Orbán sokat beszélt arról, honnan jött és miért gondolkodik (gondolkodott) úgy, ahogy. 

Ugye, mi ennek a Kádár-féle szocializmusnak a gyermekei vagyunk, mi már ebbe születtünk. Jómagam például 1963-ban, tehát én ebbe nőttem bele. Az óvodától a katonaságig, első egyetemi éveimig bezárólag egyfajta képet kaptam a világról; ezt úgy adták nekem az iskolában, az óvodában és a honvédségnél. Szóval én abban nőttem fel, amit ez a rendszer az oktatási intézményeken keresztül beletett a fejembe. A szülői oldalról jószerivel semmi sem ellensúlyozta azt, amit az iskolában tanítottak nekem

- magyarázta Orbán, majd jött egy mondat, ami most is ismerős lehet tőle, csak már egészen más értelemben. "Amikor aztán egyetemre kerültem, és vidékről feljőve belecsöppentem a nagyvárosi életbe, sokkal szabadabb közegbe vetődtem. Több olyan könyv került a kezembe, amelyről életemben nem hallottam, s olyan emberekkel találkoztam, akik egészen mást mondtak, mint amit addig tanultam. Egyszerűen kiderült a tanított képről, hogy nem igaz" - mesélte Orbán, ezzel magyarázva, miért csinálták meg a Fideszt - ahogy az interjúban fogalmazta - "egy kisebbségi jogvédelmi, emberi jog-filozófiára alapuló szervezet" mintájára. Mindez a megvilágosodás onnan lehet ismerős, hogy nagyjából ugyanez történt hosszú évekkel később vele, csak akkor már a liberális demokráciából ábrándult ki és érezte úgy, hogy az egy hazug világ. A tanulság? Nagyon nem mindegy, milyen könyvet adunk Orbán Viktor kezébe.

De a 30 évvel ezelőtti interjú legérdekesebb része kétségkívül az, amikor a szüleiről és a magyar illiberális rezsim szimbólumává váló Felcsútról beszélt. Elmesélte, hogy Alcsútdobozon és Felcsúton nőtt fel, a hetvenes években az édesapja a helyi tsz-ben volt melléküzemágvezető, majd teherautó-sofőr, édesanyja pedig képesítés nélküli pedagógus, ez akkortájt 8-900 forint havi fizetéssel járt.

A családja sosem politizált otthon. "Az volt ránk a jellemző, ami a legtöbb magyar családra: reggel, mielőtt elmentünk volna, kiki elvégezte a maga ház körüli teendőit. Este a kertünkben dolgoztunk, s közben beszélgettünk. De politikáról soha. Arról, hogy hogyan lehet boldogulni, hova mit kellene vetni, elmegyünk-e a Trabantunkkal a hét végén Komáromba fürdeni, vagy kimegyünk-e a falu meccsére. Nagyon jellemző az, hogy a családunk ezzel a mentalitással - az említett nehéz helyzetből kiindulva - a legutóbbi három évig egy fölfelé ívelő életpályát tudhatott magáénak."

Orbán Viktor ebben az interjúban mondta el élete legnagyobb tévedését.

Azt mesélte, hogy miután a szülei elvégezték a főiskolát, az apja el tudott helyezkedni, beköltözhettek Fehérvárra, városiak lettek, ami óriási előrelépés volt egy erdőszéli ház után.

Apám, anyám egyre jobban keresett - ez volt az aranykor

- mondta, nem sejtve, hogy az a bizonyos igazi aranykor évtizedekkel később köszön be a családra. Néhány évtizedet kellett csak várni arra, hogy az Orbán-család összességében multimilliárdos legyen

De térjünk csak vissza az interjúra. Orbán szerint az előző, azaz a kommunista rendszerben, amikor "megbicsaklott az egész társadalomnak ez a fölfelé ívelő szakasza, amikor az első áremeléseket bejelentették, és elkezdődött ez a ma már fölgyorsultan zuhanó, akkor még csak stagnáló szakasz, a mi családunk akkor is felfelé haladt" - mesélte, hozzátéve, hogy az édesapja külszolgálatosként Líbiában vállalt munkát, "márpedig a külszolgálat még ebben az időszakban is lehetővé tette az előremenetelt".

"Tehát amikor az egész társadalom azt tapasztalta, hogy egyre nehezebb megélni, következésképpen egyre inkább fordult a politika felé is - úgy, hogy elkezdte szidni a rendszert, elkezdett morogni, érezte, hogy a munka nincs megfizetve, meglopják -, szóval, amikor ez a légkör kezdett kialakulni, bennünket nem érintett még. Én elvégeztem az egyetemet, öcsém is a főiskolát" - mondta Orbán, aki elismerte, hogy emiatt nem is szabadna elégedetlennek lennie.

De hát én másképp ítélem meg az előremenetelünket is, mint a szüleim. Ők úgy gondolkodnak erről, hogy a rendszer hagyott bennünket boldogulni, én meg úgy, hogy azzal az iszonyatos mennyiségű munkával, amit elvégeztünk, sokkal többre kellett volna jutnunk, és a rendszer ezt nem hagyta

- magyarázta, talán bele se gondolva abba, hogy egyszer még - jórészt éppen neki köszönhetően - eljön az a rendszer, amiben az édesapja és a szorgos családja valóban sokra viheti.

Az is figyelemreméltó, hogy Orbán szülei attól tartottak, nem lesz jó vége annak, ha a fiuk politizál. Ebben tehát ők tévedtek, mert végül elég jó vége lett, legalábbis a család és a rokonság szempontjából.

Mindig azt mondja édesapám is, édesanyám is, hogy jó, jó, lehet, hogy ezt csinálni kell - sőt egy időben azt is mondták, amikor egy-két dolgot meg tudtunk változtatni, hogy „győztetek” -, de mindig mondják azt is, hogy vigyázni kell, mert igen könnyen visszajöhet az az idő, amit ők jól ismernek. És hozzáteszik: jobb volna, ha ezt az egészet inkább nem csinálnám, mert nem lesz jó vége

- mondta 1989 őszén Orbán. És hogy miért gondolták azt a szülei tévesen, hogy rossz vége lesz? Nos, ez az a mondat, ami 30 év után megint más értelmet nyer. "Az a véleményük, hogy nem tart sokáig ez az „uborkaszezon” - amit félszabadságnak, vagy féldemokráciának hívunk -, visszajön a régi idő, és ha én így folytatom, az elsők között leszek, aki ennek a levét megissza."

(Borítókép: Orbán Viktor az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalóküldöttségében. Forrás: 168 óra 1989. szeptember 5. / Arcanum adatbázis. Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár)