Zelma, Rajmund
6 °C
11 °C

Százmilliókat fizettek ki egy csalónak lakásokra, amiket nem is láttak

DMARC20191111008
2019.12.20. 07:28 Módosítva: 2019.12.20. 09:12

Biztosan ön is hallott már olyan csalásról, amit elsőre el sem akart hinni, mondván, olyan ember biztosan nincs, aki besétálna egy ilyen átlátszó csapdába, hiszen ahogy haladnak előre az események, minden pillanatban jelez a vészcsengő. Az alábbi bűncselekmény-sorozatban egy férfi vállalkozást épített arra az egyszerű elképzelésre, hogy ha az embereknek a piaci ár alatt kínálunk lakást megvételre, akkor annyira megörülnek és kezdik szerencsésnek érezni magukat, hogy óvatlanná válnak.

Ez a sikeres csaláshoz vezető lépcső első foka

M. Sándor évekkel ezelőtt kezdett „ingatlanokkal foglalkozni”. Olyan lakásokat kínált eladásra, amelyeket bedőlt hitelek miatt veszítettek el tulajdonosaik. A gyakorlatban sokan még azután is hónapokig a lakásban maradnak, hogy elveszítették az ingatlant, amíg a végrehajtó és a rendőrség ki nem dobja őket. A lakások tehát nem üresek, ami az adásvételt is megbonyolítja: ezért lehet olcsóbban hozzájutni az ilyen lakásokhoz.

M. Sándor Etele úti ingatlanirodájába csak úgy özönlöttek az emberek. A cikk írásának pillanatában bőven száz fölött van azoknak a száma, akiket néhány milliótól kezdve egészen súlyos összegekig húzott le a férfi. Ezeknek az embereknek a nagy része nem jómódú, gazdag ember, aki sokadik befektetési lehetőséget keresett, hanem általában olyanok, akik nehezen összekuporgatott pénzük értékét szerették volna megtartani a lakásboom idején. Aztán vannak olyanok is köztük, akik később már azért adtak M.-nek milliókat, hogy legalább az addig kifizetett pénzüket visszakapják. M. Sándor ugyanis további milliókat csalt ki egyesektől azzal kecsegtetve őket, hogy bár az előző befizetést sajnos bukták, de egy újabb tőkeinjekcióval akár többszörös megtérülésre is számíthatnak.

H. Norbert és édesanyja 2015-ben, a lakáspiaci boom kellős közepén adták el zuglói lakásukat. Az ingatlan H. Norbert súlyos beteg édesanyjáé volt, aki alig tud járni, a találkozónkra is csak járókerettel tudott eljönni. Norbert kísérte el Szegedről, ahova új lakás híján költöztek. A zuglói lakással az volt a baj, hogy második emeleti volt, a házban pedig nem volt lift, ezért H. édesanyja egyre nehezebben tudott közlekedni. H.-ék egy olyan férfinak adták el a lakást, akinek előbb még lakáshitelt kellett szereznie: a foglaló kifizetése után H.-ék azt látták, hogy az a pénz, amit a lakásért kapni fognak, nem biztos, hogy elég lesz egy másik megvásárlására, hiszen napról napra emelkedtek az ingatlanárak.

H. Norbert azóta is egy garázsban tartja holmijait
H. Norbert azóta is egy garázsban tartja holmijait

H. és édesanyja eladták a lakást, majd felkerestek egy ingatlanirodát. Az ingatlanos egy titoktartási kötelezettséget íratott velük alá, majd azt tanácsolta nekik, hogy forduljanak M. Sándor cégéhez.

M. Sándor a harmincas évei közepén jár, ha valaki látná, nagy dumásnak gondolná, olyannak, aki érzi az üzletet, mindenre van egy hasznosnak tűnő mondata. Ez a tulajdonsága, mint kiderült, hozzásegítette a csalásokhoz.

H.-ék könnyen M. hatása alá kerültek, és 2015 szeptemberében alá is írtak vele egy zuglói, Kaffka Margit utcai, 3. emeleti lakásra vonatkozó megbízási szerződést. A lakást M. lakottnak mondta, de a következő év márciusáig ígérte, hogy az addigi lakók elhagyják, ehhez persze majd szükség lesz az ingatlan tehermentesítésére, ez 5 millió forint lesz, közölte. Ő maga 1 milliót kért a lakás eladásával kapcsolatos ügyek intézéséért.

Ebben a megbízási szerződésben arról is rendelkeztek, hogy ötmillió forintot a végrehajtónak kell majd elutalni, M.-nek meg egymilliót. H. Norbert még aznap kifizetett M.-nek 660 ezer forint munkadíjat, vagy foglalót, végül is mindegy, minek nevezzük, hiszen ez már olyan pénz volt, amit a csaló egyszerűen zsebre vágott.

Pár nap múlva M. és H. Norbert elmentek egy ügyvédhez, ahol olyan okiratot írtak, ami már egyáltalán nem volt összhangban a néhány nappal azelőtt, M. és H. által kötött megbízási szerződésben foglaltakkal, és ebben a 6 millióról már úgy rendelkeztek, hogy azt teljes egészében M. Sándor számlájára utalja az ügyvéd. Dr. H. azt is belefogalmazta az okiratba, hogy nem ismeri a megbízási szerződés részleteit, aminek a később már az ügyvéd ellen zajló eljárásokban a védelem szempontjából volt jelentősége, de erről majd később.

H. Norbert úgy emlékszik, az ügyvéd és M. is pszichikai nyomás alatt tartotta, sőt szerinte az ügyvéd még egy bizalmas beszélgetésre is félre hívta, aminek során – utólag legalábbis H. úgy értékeli – azt mérte fel, milyen ember H., mennyire harcol, és hogy ha esetleg lakás nélkül marad, az utcára kerül-e. Ekkor azonban H.-nak még minden bizodalma megvolt az ügyvéd és M. felé, olyannyira, hogy a pénzt aztán átadta az ügyvédnek, miközben a lakást még nem is látta.

Ebben az időszakban M. már sorozatban verte át az embereket, aminek az sem vetett véget, hogy 2016 júniusában O. Edina feljelentést tett ellene. O. Edina 3,1 millió forintot fizetett M.-nek egy XVII. kerületi lakásért. Rajta kívül még többtucatnyian feljelentették M.-et, mert bár azt ígérte, tehermentesített lakásokat fognak tudni megvásárolni, ezekből soha nem lett semmi. A rendőrség egyesítette az ügyeket. Kérdésemre a Budapesti Rendőr-főkapitányság azt írta, hogy a „XI. kerületi Rendőrkapitányság 2015 és 2018 között 16 rendbeli üzletszerűen jelentős kárt okozó, 62 rendbeli üzletszerűen nagyobb kárt okozó és 3 rendbeli üzletszerűen kisebb kárt okozó csalás bűntett miatt folytatott nyomozást. Az ügyben keletkezett iratokat a nyomozók 2018. február 5-én vádemelési javaslattal továbbították az illetékes ügyészség részére. Az ügyben jogerős ítélet született.” 

M.-et idén februárban a  Fővárosi Törvényszék négy és fél év börtönre ítélte, és öt évre eltiltotta a közügyektől. 

A jogerős döntés ellenére itt még nem ért véget a történet, M. ugyanis másokat is átvert. Olyanokat, akiknek az életük is kis híján ráment. A kisgyerekes család, akik 14 milliót buktak, vagy éppen T. Beatrixék, akik 2015-ben kerültek kapcsolatba M.-mel.

Nem sokkal előtte adták el a lakásukat. T.-ék is attól féltek, hogy a lakásért kapott pénzük gyorsan inflálódni fog, és ha nem sikerül lakáshoz jutniuk, elértéktelenedik a pénzük. T.-ék az interneten találtak M.-re, illetve az általa működtetett „ingatlanirodára”. M. nekik egy kőbányai bedőlt hiteles lakást ígért. Ellenőrizték a helyrajzi számot, nevet, minden stimmelt, ám a kiszemelt lakást ők sem láthatták. M. azzal kábította őket, hogy bár a lakás már üres, de egy faktorbank intézi az ügyeket, és ezért nem nézhető meg. Értik? Nem önökkel van a probléma, ha nem.

T.-ék foglalóztak, és 1,3 millió forintot raktak le M.-nek, majd elindult az idegőrlő várakozás. Az idegőrlőt annyira szó szerint kell érteni, hogy T. szerint volt olyan nap, hogy hatvanszor telefonált M.-nek, aki mindannyiszor készségesen állt a rendelkezésére, és mindig volt egy jó érve arra, hogy éppen miért nem mozdul előre az ügyük. 2016 decemberében M. aztán egy új tervvel állt elő, a férfi az irodájában gyakorlatilag bevallotta T.-nek, hogy a lakásvásárlásból nem lett semmi, és a pénzüket sem tudja visszaadni, majd egy kecsegtető üzleti ajánlattal állt elő. Azt mondta, hogy ha T.-ék az 1,3 milliót kiegészítik hatmillióra, akkor részesedést kapnak egy esztergomi társasházprojektből, és ha az bejön, 14 milliót kapnak vissza. 

T. ma azt mondja, valahol érezte, hogy az ajánlat nem kóser, de annyira vissza szerette volna szerezni az addig M.-nek fizetett 1,3 millióját, hogy rábólintott.

Úgy éreztem, ha nem megyek bele, nem fogok tudni lakást venni.

Ügyvéddel is beszéltek, az ügyvéd pedig arról biztosította őket, hogy létezik a projekt, megnézte a helyrajzi számot is, és mindent rendben talált. 2017 júniusában azonban fordulat történt, az ügyvéd a rendszeres telefonhívások egyikén hirtelen hangnemet váltott, és arrogánsan válaszolgatott, azt állította T.-éknek, hogy többé nem foglalkozik az üggyel, ne is keressék a jövőben, majd rájuk csapta a telefont.

T.-ék ezután fordultak a rendőrséghez. T.-ék M.-től három részletben egymillió forintot ugyan vissza tudtak könyörögni, a hatból, de a befizetett pénzük sorsa ugyanúgy ismeretlen, mint a többieké. A rendőrök szerint M. felélte a pénzt, amit a károsultak viszont vitatnak, hiszen hogyan tudta volna néhány év leforgása alatt a több százmillió forintot (kb. 250 millió forintról beszélünk) felélni.

T. szerint azóta romba dőlt az élete, a férje időközben meghalt, ők meg ott állnak a lányával lakás nélkül. Az ilyen esetek pedig további gondokat okoznak, náluk például hiába vették fel a lányt  egyetemre, kénytelen volt halasztani, hogy dolgozni menjen. A találkozónkon T. a lelkemre kötötte, hogy írjam le, hogy az újpesti önkormányzattól nem kaptak semmilyen segítséget, hiába kértek méltányosságból bérlakást, elhajtották őket.

Ma Magyarországon nincs semmilyen fórum, ahova az ember fordulhatna, ha segítségre szorul.

T. megmutatta M. egyik levelét, amelyet a csaló még akkor küldött neki, amikor az esztergomi projekttel kecsegtette. Higgyék el, ha látnák, hitetlenkednének a primitív próbálkozáson, ami a levélben áll: egy fiktív cég nevében valaki azt írta, hogy érdekli az esztergomi társasház, és azt is megírta, hogy erre több mint 30 millió forintot kész átutalni. Mindezt egy fiktív ügyvezető igazgató aláírásával, de úgy, hogy még a nevét sem írták ki az ügyvezetőnek, csak úgy van a levél alján, hogy ügyvezető igazgató.

2017-ben H. Norbert polgári pert indított M. Sándor ellen, majd 2018-ban a bíróság 19,5 millió forint kártérítést meg is ítélt neki. Más kérdés, hogy ebből a pénzből vélhetően soha semmit nem fog viszontlátni. Ezért H. az ügyvédet is pereli.

A rendőrség hiába zárta le M. ellen a nyomozást, és ítélték börtönre őt információink szerint, a további feljelentések miatt „2018. január 22-én elkülönítésre került egy nyomozás üzletszerűen elkövetett csalás bűntett miatt a BRFK XI. kerületi Rendőrkapitányságán. Ebben az ügyben az eljárás adatai szerint jelenleg 11 sértett sérelmére követtek el bűncselekményt, a nyomozás továbbra is folyamatban van. A nyomozók egy férfit hallgattak ki gyanúsítottként, más személy büntetőjogi felelőssége ezidáig nem merült fel.”

Megkérdeztem a magyar bírósági végrehajtó kamarát, hogy M., illetve az általa jegyzett cég végrehajtási ügyekben  hány esetben vette fel velük  a kapcsolatot, de azt írták,  hogy „a Kar kérdése megválaszolásához szükséges nyilvántartási adatokkal nem rendelkezik. Mindezért az Ön részére a kért tájékoztatást nem áll módunkban megadni.”

H.-ék „ingatlanos ügyvédjét" a rendőrség nem gyanúsította meg, még csak tanúként sem hallgatta ki, mondta kérdésemre az ügyvéd ügyvédje, Takács Gábor. A fővárosi ügyvédi kamara viszont elmarasztalta Dr. H.-t, mert H. Norbertéktól a pénzt nem az ügyvédi letéti számlára, hanem a saját ügyvédi számlájára utaltatta. Az ügyvéd azt üzente, szeretne az ügytől minél távolabb maradni.

Borítókép: Illusztráció! MTI Fotós: Mónus Márton