Ipoly
17 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Orbán egyszerre volt szokatlanul mérsékelt és durván radikális

DSZZS20200109035
2020.01.09. 16:52

Először tartotta meg év eleji sajtótájékoztatóját Orbán Viktor az egykori Karmelita kolostorból kialakított Miniszterelnöki Hivatalban. A helyszín mellett tavalyhoz képest a kormányfő nyelvezete is más volt, elsősorban az önkormányzati választások miatt, amelyen az ellenzék a a 23 megyei jogú városból 10-et megszerzett, megnyerte a főpolgármesteri címet, és a 23 fővárosi kerületből 14-et elvitt.

a sok szimbolikus, mérsékelt, önkritikus nyilatkozat mellett Orbán durván radikális nyilatkozatokat is tett.

A bevezetőben röviden érintette az iraki helyzetet – Irán és az Egyesült Államok konfliktusa nyomán két iraki amerikai katonai bázist is rakétatámadás ért, az egyikben magyar kontingens is van –, és elmondta, hogy ha az iraki kormány felmondja a nemzetközi erőkkel kötött megállapodást, akkor a magyar erők azonnal elhagyják a térséget.

Ezután a gazdaságra tért rá, és bár jó mutatókról számolt be – a foglalkoztatottak számának rekordja, rekordösszegű külföldi és hazai beruházás Magyarországon 2019-ben, tíz év alatt 80 százalékos bérnövekedés –, a tavalyival ellentétben borúsabb jövőképet festett.

Azt mondta, a „magyar modell” az eurózóna növekedése mellett működött – Orbán szerint sikeresen, bár nem helyezte régiós kontextusba a számokat –, de kérdés, hogy a nyugati stagnálás esetén erre képes-e az ország. A kormányfő válasza, hogy valószínűleg nem, így gazdaságvédelmi akciótervet kell kidolgozni. 

A tájékoztató Egy része olyan volt, mint szokott.

A migrációról és annak európai megítéléséről hasonlóan beszélt, mint korábban – bevándorláspárti és bevándorlásellenes erőkre osztva fel az EU politikai pártjait, a veszély nő, megoldást helyben kell találni –, és Soros Györgyről is az ismert nyilatkozatok hangzottak el – „civilnek mondott” szervezetekkel, EU-s intézményekbe vitt „saját emberekkel” operál –, újdonság legfeljebb abban volt hogy Orbán kijelentette: nem akarja, hogy az a képzet alakuljon ki, mintha fixált lenne ebben az ügyben, „akkor sem szeretném, ha ez a benyomás alakulna ki, ha az vagyok”.

A nem kormánypárti sajtóról sem mondott újat: rosszindulatú interjúknak nem látja értelmét, ahogy annak sem, hogy „közben a fake newst fake newsnak nevezze”. 

Tájékoztatási kötelezettségeinek így is eleget tesz – nem mondta, de ott van a rendszerint péntekenként adott, interjú formájú közleménye a Kossuth rádióban –, bár megengedte, hogy a jövőben talán a miniszterek is nagyobb arányban állnak majd a sajtó rendelkezésére.

Abban sem volt szokatlan, hogy úgy tett, mintha a kormánypárti sajtókonglomerátum, a KESMA létrejöttéhez semmi köze nem volna.

Nem mondott újat az euróról sem: szerinte katasztrófa lenne most a bevezetése.

Másképp beszélt viszont a klímaváltozásról.

Megvolt ugyan a kötelező kör a görögdinnyézésről – a magyarországi zöldek kívül zöldek, belül vörösek –, de nem bagatellizálja el az éghajlatváltozás politikai értékét. Sőt, a baloldali-liberális előretörést, a konzervatívok visszaszorulását épp azzal magyarázta, hogy átengedték a klímaügyet a baloldalnak, a kereszténydemokraták „csak sodródnak”, ezért zsugorodik az Európai Néppárt is, amely egyre inkább baloldali, liberális irányba tolódik el. Azt is mondta, hogy a klímapolitika „már csak biblikus alapon is kifejezetten kereszténydemokrata programpont”.

A magyar kormány szerinte üdítő kivétel az európai konzervatívok körében, mert van saját klímavédelmi politikája – az új kormánydöntésekről külön is beszélt –, ennek kapcsán említette meg, hogy Magyarországon 2022-től csak elektromos buszok állíthatók forgalomba. Elmondta azt is, hogy 1990-hez képest a szén-dioxid-kibocsátás 32 százalékkal csökkent, miközben a gazdaság nőtt.

Nagyon másképp beszélt az ellenzékről.

Meglepő volt, hogy az Origót is inkább helyre tette, amikor a főváros vezetését megszerző ellenzék stadionépítéssel kapcsolatos álláspontjának változásáról kérdezett. Orbán az alákérdezésre adható kézenfekvő válasz helyett inkább arról szólt, hogy az ellenzék jobb jelöltekkel, jobb kampánnyal, jobb érveléssel nyert ott, ahol nyert.

Szerinte az ellenzék által meghódított új terepen az ellenzéknek is jár a száz nap türelem, nemcsak a körülményeket kell kiismerniük, de eközben új költségvetést is kell kidolgozniuk. 

Az önkormányzati választáson elért ellenzéki eredményekről többször elismerően beszélt – hangsúlyozva persze, hogy a szavazatok többségét a Fidesz vitte el, ami felhatalmazás arra, hogy a kormány nyugodtan folytassa munkáját, mert hiába helyhatósági választásról van szó, valójában a kormány megítéléséről szólt.

Hangsúlyozta azt is, hogy nem lehet a Borkai-faktorra fogni a Fidesz visszaesését. Azt azért megjegyezte, hogy Borkai Zsolt – akiről szerinte olyan felvételek kerültek ki, amiket a választóknak nem kellett volna látniuk, illetve amiknek „nem kellett volna megtörténniük” – helyesen cselekedett, amikor nem lépett vissza a választástól, mert Győrnek akkor ma szocialista polgármestere lenne. Így viszont Borkai nyert, és lemondása után lehetőséget adott a Fidesznek, hogy megtartsa a gazdasági szempontból is fontos várost. „A demokrácia szempontjából a legjobb döntést hozta, a Fidesz szempontjából nem biztos” – legalábbis az adott pillanatban, de hosszú távon igen, vélte Orbán.

Kicsit másképp beszélt a Fidesz-kritikáról.

Az önkormányzati választás óta a Fideszen belül is sok kritika hangzott el arról, hogy a párt kommunikációja is akadozik, arrogancia jellemzi retorikáját, és túlságosan egy központú a párt, hiányzik a párbeszéd.

Navracsics Tibor, Stumpf István és Lázár János is beszélt erről. A miniszterelnök mindhármukról elismerően beszélt – közvetlen munkatársak voltak, barátok, sőt, az alkotmánybírói székből távozó Stumpf tanára is volt –, de igazából csak az egykori külügyminiszter és EU-biztos, Navracsics Tibor örülhet, aki Orbán szerint a jövőben is kap fontos feladatot, jelenleg is kormánybiztos.

Lázárt tulajdonképpen finoman elküldte azzal, hogy szép munkát végeztek együtt, de a Miniszterelnökség egykori miniszterének most Hódmezővásárhelyet kell visszaszereznie, amihez „sok sikert kíván.”

Azt azonban megkerülte, hogy a kommunikációért felelős Rogán Antal marad-e posztján. Válasza alapján egyelőre marad, bár ez nem jelenti, hogy Orbán elégedett volna vele, igaz, cserébe elismerte, hogy személyes felelősséget érez a választás eredményéért, talán néhol kevesebbet kampányolt, mint kellett volna, neki is feladata lett volna a választási stratégia kidolgozása és a megfelelő jelöltek indítása.

Nagyon másképp beszélt Trianonról.

A székelyföldi autonómiáról kérdező Pesti Srácok is hasonló választ kapott a kormányfőtől, mint az ellenzékre rákérdező Origo.

„A történelmi emlékezet, az évfordulók fontosak, az igazságnak ott el kell hangoznia. De ezzel a jövőt illetően már nem sokra megyünk.”

Orbán szerint a Trianon után kialakult izolációs helyzetet kellett feloldani – értelmezésében a „száz év magyar magányt” – amit sikerült is: ezt bizonyítja a V4, a minden vita „ellenére testvéri kapcsolat” Horvátországgal, a jó kapcsolat Szlovéniával és Szerbiával is. (Romániát nem említette, Ukrajnát pedig úgy, hogy sajnos egyelőre nem sikerült magas szintű találkozót összehozni, de bizakodó.) 

„Nem elszigetelnünk kell egymást, együttműködésre kell törekednünk, építenünk kell Közép-Európát.

Remélem, hogy a visszaemlékezések nem visszavetnek, hanem előrevisznek ezen az úton, okos mértéktartást szeretnék ebben mindenkitől kérni

 – mondta, nem ejtve végül szót Székelyföldről.

Szokatlanul őszinte volt a külpolitikáról.

Innen egyenes vonal vezetett Magyarország külpolitikájának gyakorlatias értékeléséhez. Egyoldalúnak és kompromisszumképtelennek mondta azt a megközelítést, amely szerint a külpolitikának értékalapúnak kell lennie. Ha így lenne, a világ nagy részét ki kéne zárni a potenciális partnerek köréből. 

Lényegében a demokratikus berendezkedés valódiságát árnyalta Törökország és Közép-Ázsia kapcsán, amikor azt mondta: ezekkel az országokkal a megállapodások megkötése nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk az elveinket, értékeinket. 

Hasonlóan pragmatikus volt Oroszországgal is: szerinte az energiapolitikát el kell választani a szövetségi politikától, és ez eddig sikerült is. Szerinte a paksi atomerőmű bővítése nem válik orosz politikai befolyás eszközévé, Oroszország ezt a nukleáris területen sosem kockáztatta meg. Gond lehet ugyan az egyoldalú függés egy energiaforrástól, de szerinte növelik az energiafüggetlenséget az alternatív útvonalon érkező források – még ha esetleg orosz gázt hoznak is –, de – és ennek hangsúlyozása, ha nem is újdonság, de beszédes – minőségi változást az hozna, ha Romániából végre lehetővé válna a gáz importja, és ha úgy juthatnánk földgázhoz a cseppfolyós gáz fogadására alkalmas horvátországi kikötőből, hogy abban a magyar fél tőkével tulajdonosként is részesedhessen.

Nem szólt másképp a szűk körről

Mészáros Lőrinc csak egyetlen kérdésben merült fel, a Mátrai Erőmű kapcsán, amit az állam átvesz a részben a gyorsan milliárdossá lett gázszerelőhöz tartozó érdekeltségtől. Ez megint a klímakérdés új megközelítéséről szólt: Orbán szerint vissza kell szorítani ugyan a szénhasználatot, de mivel Magyarország önálló energiaforrása kizárólag lignitre épülhet, stratégiai tartalékként ezt meg kell őrizni, így érdemes inkább vállalni az egymilliárd dollárra taksált modernizálást, mint hagyni, hogy magántulajdonként, üzleti alapon inkább bezárják. Orbán szerint ezzel tízezer munkahelyet mentettek meg a térségben.

Tiborcz István is egy kérdésben került elő: a kormányfő vejének egykori cége Orbán szerint azért nem kért inkább EU-s forrásból pénzt az Elios által megvalósított projektre – miután az EU korrupció elleni hivatala, az OLAF vizsgálódni kezdett –, mert a magyar költségvetésből is ki lehetett fizetni, és ez nem különbözik az EU-s pénztől, viszont így nem kellett az EU-val vitázni. Hasonló szellemben beszélt az Eios EU-t megkerülő kifizetéséről korábban a parlamentben is.

Aztán másképp beszélt másképp a börtönökről és a romákról.

Miközben a sajtótájékoztatón inkább a szimbolikusan mérsékelt szöveg dominált, rövidebben viszont váratlan, de nagyon konkrét és kifejezetten radikális nyilatkozatokat is tett, amelyekhez gyors szabályozási módosításokat is ígért.

Előbb a gyöngyöspatai romákat ért szegregáció miatti kártérítést vette elő, meglehetősen szabadra engedve indulatait – valahogy úgy, ahogyan az általa a beszédében is elismeréssel illetett Donald Trump teszi egy-egy twitteres bejegyzésben. 

Orbán ugyan nem gyöngyöspatai, de

ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogy az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom hány órát, hány napot, vagy évet kell dolgozzak. (...) És azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek igazuk van.

Szerinte a szegregáció fogalma körül belpolitikai csatározások vannak, „az unió repüléséről nem is beszélve”. Szerinte a felzárkóztatás és a szegregáció fogalmainak összekeverése hozott létre politikailag igazságtalan helyzetet, és noha egyelőre nem tudja, mit kell tenni, de az biztos, hogy tenni kell valamit.

Tehát szerintem a gyöngyöspataiaknak igazságot kell szolgáltatnunk.

Legalább ennyire keményvonalas volt a börtönviszonyok miatt megítélt kártérítésekkel kapcsolatos kirohanása:

Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján millió forintokat vesznek le elítélt bűnözők a magyar adófizetők pénzéből, mert a fogva tartás nem volt megfelelő? Hát hova jutunk itt?

Orbán szerint lehetetlen állapot, utasította az igazságügyi minisztert, hogy

egy fillért se fizessünk. Fel kell vállalni a vitát.

Szigorítási kezdeményezése érthetőbb volt a győri gyerekgyilkosság kapcsán, amelynek elkövetője egy családon belüli erőszak miatt elítélt apa volt. Orbán szerint azok, akik szándékos gyilkosságért vagy kísérletért vannak börtönben, semmiképp se kerülhessenek szabadlábra kiszabott büntetésük letöltése előtt.

Az általa beígért változtatások azonban érinthetnek nemzetközi szerződéseket, az Európa Tanácsban betöltött tagságot, sőt az EU-tagságot is, így kétséges, hogy ezeket – bírósági ítéletek nyíltan vállalt nem teljesítését – konfliktus nélkül vállalhatná a kormány, igaz, ezért is beszélhetett Orbán arról, hogy fel kell vállalni a vitát.

Boldog Orbán

Megköszönte, hogy nem kínozták sokat a személyét illető kérdésekkel, de a 2022-es kormányfői ambíciói így is előkerültek. Azt azért elmondta, hogy ő kész a feladatra, de a Fideszben erről még nem született döntés. (Itt, némiképp finomítva az önkormányzati választásokkal kapcsolatos önkritikát, megjegyezte, hogy a helyhatósági választások eredménye is okot ad neki a bizakodásra.) Aztán szokatlanul hosszan beszélt személyes érzéseiről: „Jól érzem magam, van egy rendes állásom, és elég tisztességes fizetést kapok. Ami az én életemhez kell, az rendezve van. Amíg az emberek úgy látják, hogy erre a munkára képes vagyok, addig én folytatom.”

„Ránk pénzzel, hatalommal nyomást gyakorolni nem lehet, azért, mert én ezt nem hagyom. Én boldog vagyok azzal a helyzettel, amiben vagyok, a fake newsokkal együtt. Szívesen folytatom a munkát, ha hagyják a választópolgárok.”

Annak megválaszolását nyitva hagyta, hogy a Fidesz végül elhagyja-e az Európai Néppártot (EPP). Orbán szerint erre hamarosan meglesz a válasz. Szerinte ha a balra fordult, a zöldek fogalomhasználatával operáló, a szociáldemokratáktól és a feltörekvő zöldektől ezért egyre nehezebben megkülönböztethető pártcsalád meg tud újulni, és a klímapolitikával és migrációspolitikával együtt képes a Fidesz értelmezésében kereszténydemokratának vehető irányba fordulni, akkor – ha az EPP is úgy akarja – a kormánypárt az EPP tagja marad.

Ha nem, akkor kívülről kell kezdeményezni „egy kereszténydemokrata valamit”. Azt viszont, hogy ő valaha egy kereszténydemokrata-zöld koalíció élére álljon, kizárta. Lehet, hogy erre lesz szüksége az országnak, de nem feltétlenül kell minden feladatot neki ellátnia – mondta.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (b) évindító nemzetközi sajtótájékoztatóján a Karmelita kolostorban 2020. január 9-én. Jobbról Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt