A csörögi romák megkapták az iskolai szegregáció miatt megítélt kártérítésüket

A gyöngyöspatai romákkal ellentétben a Pest megyei Csörög település egykori cigány diákjainak néhány hete kifizették az oktatási szegregáció miatt megítélt kártérítéseket, derül ki a 168 Óra riportjából. Az ügyben érintett csörögi romák sok esetben írni, olvasni és számolni sem tudnak.

A cikk szerint a település hét fiatalja 12 évnyi pereskedés után decemberben – közvetlenül karácsony előtt – végül megkapta a tankerülettől azt a kártérítést, amelyet az őket ért hátrányokért ítéltek meg nekik. A csörögi romákat a gyöngyöspataiakat is képviselő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) segítette.

A 168 Óra riportjából kiderül: 2008 márciusában a CFCF akkori ügyvédje, mai kurátora, Farkas Lilla, nyolc csörögi roma diák (akik a sződi Hunyadi János Általános Iskola tanulói voltak) nevében keresetet nyújtott be az iskola és az iskolát fenntartó önkormányzat ellen. A nyolc tanuló 1 millió és 1 millió 400 ezer forint közötti kártérítés megállapítását kérte a bíróságtól.

Az ügy végül 2019 végén peren kívüli egyezséggel zárult, így kapták meg a csörögi romák az iskolai elkülönítésük és az alacsonyabb színvonalú oktatásuk miatt a kártérítést. A cikkből kiderül, hogy a kártérítésben érintett csörögi romák ma már családosak, a pénzt pedig mindannyian a házukra költötték.

Hosszú volt ez a per. Sokat dolgoztunk helyben. Az utolsó tárgyalás tavaly volt, megint új bírót kaptunk, úgy tűnt, újrakezdődik az egész huzavona

– mondta a lapnak Sztojka Katalin emberi jogi aktivista, a CFCF egykori munkatársa.

A csörögiek ügye a 2007–2008-as tanévben vált ismertté, amikor nem sokkal az évnyitó előtt harminc roma gyerek még nem tudta, hol ül majd iskolapadba, a faluban ugyanis nem volt iskola, a közeli Sződön pedig helyhiányra hivatkozva nem fogadták őket. Ekkor kapcsolódott a történetbe a CFCF és az Oktatási Hivatal.

Azoknak a romáknak, akik mégis a sződi általános iskolába jártak, egy életveszélyessé nyilvánított épületben kellett tanulniuk. „Egykor az is általános iskola volt, csak időközben bontásra ítélték. (...) Egy évet úgy tanultunk, hogy az épület közepén a tető be volt omolva. Csak cigányok jártak oda” – mondta egy asszony. Ő azonban – a férjével ellentétben – nem kapott kártérítést.

Egy másik csörögi roma, aki azonban megkapta a kártérítést, azt mondta a sződi helyzetről: „Amikor délután 2-kor vége volt a tanításnak, akkor kezdtünk el mi tanulni. Kisgyerekként nem értettem, miért vagyok délutános. Az iskolában egy kicsi, alacsony ember tanított minket, a Misi bácsi. Beírta a naplóba, hogy ott vagyunk, aztán ennyi. Nem foglalkozott velünk, azt csináltunk, amit akartunk.”

A gyöngyöspatai ügy előzményeiről itt írtunk részletesen, a gyöngyöspatai romák elleni harc és a migránsozás közti hasonlóságokról itt olvashatnak.