Hallani lehetett a halak segélykiáltásait

"Teljes a katasztrófa, a Tiszát meggyilkolták"- mondta a szerb védelmi miniszter, miután a ciánszennyezés a folyó szerb szakaszán is hatalmas pusztítást okozott.

Pár nappal korábban, 2000. január 30-án éjszaka átszakadt a gát a romániai Aurul aranybánya zazari tározójában, és nagyjából 100-120 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Zazar- és Lápos-folyóba.

A mérgező víz innen a Szamosba, majd pár nap múlva a Tiszába ömlött. Még a Duna bulgáriai szakaszán is jóval határérték feletti volt a mérgező anyag koncentrációja, a Fekete-tenger lett a végállomás.

A magas vízszint miatt átszakadt a gát 

A román állam és az ausztrál Esmeralda Exploration Ltd. közös cége volt az Aurul, amely Nagybánya környékén vegyi úton nyert ki aranyat és ezüstöt a fémbányák meddőhányóiból. Kecsegtető vállalkozás volt, a kibányászható nemesfémtartalmú érc mennyiségét egyes becslések 16 millió tonnára, míg mások 50 és 100 millió tonnára tették. Tonnánként 0,48-0,6 gramm volt a kitermelhető arany. A vállalat többszöri visszadobás után, alig pár hónappal a baleset előtt kapta meg az ideiglenes működési engedélyt a román környezetvédelmi hatóságtól.

A vegyi technológia részeként ciánt tartalmazó melléktermék keletkezett, amit egy speciálisan kialakított, műanyaggal bélelt tározóba, úgynevezett derítőmedencébe folyattak. A sok eső és az olvadó, hegyekből lezuduló hó miatt viszont jelentősen megemelkedett ezekben a napokban vízszint. A ciános víz áttörte a tározó gátját, és nagyjából 25-30 méteres szakaszon kezdett el kizúdulni, a környező földekről pedig hamarosan beszivárgott a folyóba.

A vállalatnak nem volt kárelhárítási terve, csak jóval később jelezték a balesetet a hatóságok felé, és nem volt tervük a szennyezés enyhítésére se. 

Megfulladtak a halak

A magyar vízügyi szervek január 31-én kaptak értesítést a balesetről, a ciánhullám ekkor már rohamosan közeledett a csengeri határhoz. Egy nap kellett, mire a szennyezés megérkezett a Szamoson keresztül Magyarországra, megfékezni pedig esély se volt.

Csak viszonyításképp, az emberi szervezetnek már a 2,86 milligramm is veszélyes lenne. A cián gátolja a sejtlégzést, így lényegében megfulladtak a vízben élő halak és más élőlények. Borzalmas képek jelentek meg ezekben a napokban a médiában, heteken keresztül tömegével szedték ki a Tiszából a döglött halakat, de a vízicsigák, kagylók és tiszavirágok is elpusztultak a mérgezésben.

Zacskós vizet osztottak Szolnokon

Olyat látott az ember akkor, amit remélem, soha az életben nem él át senki itt a Tisza mentén 

- idézte fel élményeit Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság  vezetője egy tavalyi rádióinterjúban. Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere pedig úgy emlékszik vissza, hogy "hallani lehetett a halak segélykiáltásait".

Szolnokon a szennyezés miatt 14 napig nem használhatták a Tisza vizét. Ez azért volt problémás, mert a városban alig van a talajban kinyerhető ivóvize, így a Tisza megtisztított vizét használják fel a vízművek. Mivel a városnak csak nyolc napra elegendő ivóvíz volt felhalmozva, zacskókban, palackokban osztogatták a lakosságnak az ivóvizet, és arra kérték őket, hogy igyekezzenek spórolni otthon a vizzel.

Hígítani kellett a vizet

A szennyezés koncentrációját Szolnoknál jóval feljebb, a Kiskörei Vízlépcsőnél elkezdték enyhíteni. A zsilipeket elzárva a megszokottnál 55 millió köbméterrel több vizet tároltak Tisza-tóban. Amikor megérkezett a ciános víz, kinyitották a zsilipeket, hogy felhígítsák és gyorsítsák a levonulást a folyón. Így sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt, és a kiskörei erőmű alatti szakaszon a holtágak és az árterek is csak minimális mértékben szennyeződtek. 

Már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett fürdeni a vízben, 2002-re pedig helyrejött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya is.

29,3 milliárd forintra perelt az állam

Pár nappal a katasztrófa után Orbán Viktor miniszterelnök még azt mondta, három pert is indít Magyarország a ciánszennyezés miatt. Kártérítést követel a romániai vállalattól, és annak ausztrál anyacégétől, de a román állam felelőssége is szóba került.

Végül csak az Aurul ellen jelentett be Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt, amely a természeti vesztességeket és a helyreállítási költségeket fedezte volna. Előbb peren kívül szeretett volna megegyezni az állam a céggel, miután viszont az Aurul nem válaszolt az igényre, 2001-ben beadta a bírósági keresetet Magyarország.

Fizetés nélkül megúszta a cég

Öt évvel később a Fővárosi Bíróság ítélete kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az időközben megszűnt Aurul jogutódja, a Transgold cég a felelős, és arra kötelezte, hogy 85 százalékkal csökkentse a termelését Nagybányán, azonnali hatállyal.

A bíróság döntését viszont nem tartotta be a cég, ez nem is volt kötelező számára, hiszen a romániai környezetvédelmi törvényeknek kellett megfelelnie. Mivel közben több fontos technológiai beruházást is végrehajtottak, eszük ágában se volt bezárni a bányát. 

A nagybányai üzemet 2013-ban a Romaltyn Mining nevű cég szerette volna újraindítani, de Nagybánya önkormányzata a területet lakóövezetté nyilvánította, és nem adott építési engedélyt a vállalatnak. A döntést évekig tartó pereskedés követte, végül 2016-ban a kolozsvári táblabíróság azt az ítéletet hozta, hogy a cég nem hozhat létre ciántechnológiás aranymosó üzemet.

Verespatakon se kérnek a ciános bányából

A romániai Verespatakon is jó néhány éve téma egy hasonló technológiájú bánya megnyitása. A kanadai Gold Corporation Európa legnagyobb külszíni aranybányáját  tervezte kialakítani, ahol 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt tudtak volna kinyerni. A 2000-es katasztrófára emlékezve óriási ellenállás fogadta a beruházás tervét Romániában, 2013-ban több nagyobb tüntetést is szerveztek ellene. Ezek hatására a bukaresti parlament később elutasította az aranybánya-beruházást elősegítő törvénytervezetet. 

A nagybányai ciánszennyezés huszadik évfordulóján csütörtök estére tüntetést szerveztek Bukarestben a kormány épülete elé. A tüntetők érdemi lépéseket követeltek Verespatak világörökséggé nyilvánítása kapcsán a novemberben megválasztott kormánytól. 

A település védetté nyilvánításának folyamata még 2011-ben indult, amikor az országos műemlékbizottság a kulturális tárcának javaslatot tett a település felterjesztésére a világörökségi listára. 2016 februárjában a kulturális minisztérium és a környezetvédelmi tárca levélben értesítette az UNESCO párizsi világörökség-központját, hogy Románia felvette Verespatakot a világörökséggé nyilvánításra javasolt helyszínek listájára.

Azért lenne fontos a civil szervezetek szerint, ha Verespatak felkerülne az UNESCO Világörökség listájára, mert akkor kicsi lenne az esély az aranybánya megépítésére. 

(Borítókép: A ciánszennyezés következtében elpusztult halak a Tisza partján 2000-ben. Fotó: Wikipedia / Délmagyarország / Karnok Csaba)