Árpád
-4 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Kertész Imre és Ottlik Géza kihullott a Nemzeti alaptantervből

GettyImages-1186494269
2020.02.05. 10:18 Módosítva: 2020.02.07. 08:20
Kaotikus kép rajzolódik ki, ha szimplán csak azt nézzük meg, milyen szerzőket hagytak ki az új Nemzeti alaptantervből, és milyeneket vettek be. Botrányosnak is mondhatjuk, hogy Ottlik Géza és egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk, Kertész Imre már említés szintjén sem szerepel a NAT-ban. És jól kirajzolódik, hogy a liberális nyugatosok ellensúlyozására középszerű, akár nyilasokkal kollaboráló konzervatív írók is érdemtelenül nagy hangsúlyt kaptak. Az új NAT cserébe beemeli az iskolai oktatásba Hajnóczy Pétert, Choli Daróczi Józsefet és a holland Tonke Dragtot. De tényleg azt hiszik, hogy a mai gyerekeknek izgalmas lesz olvasni Verne vagy Kittenberger Kálmán műveit?

Hiába próbált időt nyerni a kormány azzal, hogy az amúgy is titokban készült új Nemzeti alaptantervet (NAT) jó érzékkel péntek este tíz órakor jelentették meg, mostanra már látszik, hogy komoly ellenállást vált ki mindaz, ami ott le van írva. A Magyar Közlönyben megjelent, több mint 150 oldalas anyagról már megjelentek megalapozott és kevésbé megalapozott gyors reakciók. Ezekkel óvatosan kell bánni, mert nemcsak a Nemzeti alaptanterv fogja meghatározni azt, hogy mit és hogyan kell vagy lehet majd tanítani a magyar iskolákban. Ezt a hamarosan megjelenő kerettantervek fogják pontosítani, bár az is igaz, hogy még soha nem volt ennyire konkrét, előíró, a tanároknak választási lehetőséget alig hagyó NAT, mint a mostani.

Fájdalmas, botrányos veszteségek

Akiket már nem említ név szerint az új NAT

  • Baudelaire
  • Bulgakov
  • Camus
  • E. T. A. Hoffmann
  • Emily Brontë
  • Keats
  • Nemes Nagy Ágnes
  • Németh László
  • Orbán Ottó
  • Sinka István
  • Tamkó Sirató Károly
  • Dickens
  • Hemingway
  • I. B. Singer
  • Szolzsenyicin
  • Rilke 
  • Rimbaud
  • Shelley
  • Walt Whitman
  • Mészöly Miklós
  • Gion Nándor
  • Sánta Ferenc
  • Szilágyi Domokos

Első lépésben a változásokat az irodalom tantárgyon fogjuk bemutatni. Megnéztük, kik azok a szerzők, akik kikerültek az alaptantervből, és kik azok, akik bekerültek. 

A legnehezebben megmagyarázható és botrányos változás, hogy Magyarország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa, Kertész Imre már említés szintjén sem szerepel a Nemzeti alaptantervben.

Mintha nem is létezne. Ez abból a szempontból is teljesen érthetetlen, mivel a Sorstalanság című regény 1. nem hosszú, 2. nagyon is jól olvasható egy mai tinédzser számára, 3. elég érdekes és provokatív ahhoz, hogy az irodalomórán beszéljenek, vitatkozzanak róla a diákok. Kertész Imrét ugyan a 2012-es Nemzeti alaptanterv is csak érintőlegesen említi az „irodalmi élet, irodalmi díjak között”, de a gimnáziumi kerettanterv még tartalmazta a kortárs irodalomnál a Sorstalanság feldolgozását. Frissítés: Hajnal Gabriella, NAT-ért felelős miniszeri biztos azt közölte, hogy Kertész Imre majd a kerettantervben fog szerepelni

Ugyanígy fájdalmas veszteség, hogy már nem szerepel Ottlik Géza Iskola a határon-ja sem a Nemzeti alaptantervben. Joggal dühöngenek ezen az irodalomhoz értők, hiszen ez a mű a XX. századi modern magyar regény egyik nagyszerű példája. Ahogy az egyik megkérdezett magyartanár az Indexnek fogalmazott: látható, hogy

az új NAT alkotói irtóznak a modernitástól, a nem lineáris elbeszéléstől.

Az ő világképükben a történéseket két szemszögből megmutató, az egymásra reflektáló elbeszélőkön alapuló, a valóságot relativizáló szerkesztésmód nem való a magyar fiatalságnak, inkább a Szabó Magda-féle hagyományos, de amúgy minőségi elbeszélésmódot preferálják. Esetleg tartalmi problémák lehettek Ottlik könyvével, mert az Iskola a határon nem idealizálja az autoriter, horthysta katonaiskola világát? Ki tudja?

Kellett egy konzervatív ikon

A neten nagyot futott Nyáry Krisztián Facebook-posztja arról, milyen kiemelt szerepet kapott a NAT-ban az alapvetően konzervatív és polgári írónak tartott Herczeg Ferenc (1863–1954), aki Nyáry szerint háttérbe szorította Móriczot, Örkényt, Krúdyt, Ottlikot és Németh Lászlót pedig szabályosan kiütötte onnan (igen, Németh László is kihullott a rostán – bár ezt nem minden szakmabeli tartja nagy veszteségnek ).

Mindez csak részben igaz. Örkény és Móricz művei most is tételesen szerepelnek a NAT-ban: továbbra is kötelező olvasmány Móricztól az Úri muri és a Tragédia, Örkénytől pedig a Tóték. Herczeg a 2012-es NAT-ban még inkább csak említés szintjén szerepelt, most viszont az történt, hogy Az élet kapuja című regénye kötelező olvasmány lesz (emiatt jelölték az írót 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben is irodalmi Nobel díjra), és még magasabb polcra emelik azzal, hogy a jövőben az egész életművéről kell tanulniuk a diákoknak, és érettségi tétel is lesz.

A saját korában inkább csak népszerű, de nem túl jelentős műveket alkotó Herczeg Ferencet így Ady, Arany, Babits, Jókai, József Attila, Kosztolányi, Mikszáth, Petőfi és Vörösmarty mellé emelték.

A magyar diákok majd megtanulhatják, hogy a vagyonos német polgári családból származó, a konzervatív Új Időket alapító író a magyar revíziós mozgalom egyik vezéralakja volt, aki 1936-ban, a Pesti Hírlapban megjelent írásában például lelkes rajongással üdvözölte Mussolinit.

Herczeg fasiszta volt? Nem. Ilyen alapon számon lehetne kérni akár azt is, hogy Kosztolányi Dezső hogyan vállalhatott közösséget a Tanácsköztársaság után egy fajvédő lap munkatársaként antiszemita írásokkal (amelyek egy részét nagy valószínűséggel ő írta). És nyugodtan lehetne folytatni a sort másokkal.

Filippov Gábor a Facebokon azt írja: „Aki ki akarja szűrni az összes náci- és fasisztaszimpatizáns írót, nyugodtan elfelejtheti T. S. Eliotot, Ezra Poundot (hogy, hogy nem, ő is most került be az új NAT-ba – a szerk.), Céline-t vagy Hamsunt stb., ha pedig kitágítjuk a purgálást a brutálisabb antiszemita és rasszista megnyilvánulókra, kezdhetjük kigyomlálni Bessenyeit, Virág Benedeket, Czuczort, Kölcseyt, Berzsenyit”. Egy irodalomtanár kérdésemre azt mondta: Herczeg Ferencet szerinte az egyetemen kezelték a helyén – a „futottak még” kategóriában. A két háború közötti nagy generációnak nála sokkal tehetségesebb tagjai voltak (Szerb, Heltai, Molnár Ferenc), de most nagyon látszik, hogy a bevett nyugatos és liberális írók ellensúlyozására le kellett akasztani valakit a másodvonalból, és rá esett a választás.

Gyóni Géza
Gyóni Géza
Fotó: Wikipdedia

Hasonló okok indokolhatták egy másik, nem túl jelentős szerző felvételét a NAT által meghatározott irodalmi kánonba. Valószínűleg kevesen ismerik Gyóni Géza magyar evangélikus teológus hallgató, költő és újságíró nevét és igencsak rövid életművét, amely 1910-től mindössze 1917-ig tartott. Gyóni a nem éppen világlapnak számító Alsódabas és Vidéke és a Dabas és Vidéke című lapokat szerkesztette, de fővárosi lapokban is publikált. Az első világháború kitörésekor bevonult katonának, és a lövészárokból írt hazafias és kezdetben háborús lelkesedéstől átitatott versei tették ismertté. Később lírája komorabbá és háborúellenessé vált. Przemyśl eleste után orosz hadifogságba került, ahol testvére halálát érzelmileg nem tudta feldolgozni, elméje megrendült, és belehalt a veszteségbe. Leghíresebb verse a Csak egy éjszakára... címet viseli.  Fenyő Miksa, a Nyugat alapítója a középszer iskolapéldájának tartotta Gyóni verseit, Ady Endre pedig ezt írta róla: „Gyóni (Áchim) Géza sohase volt költő, s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal újságírószimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait.”

Gyóni Géza esetén is azt látjuk, hogy a nyugatosokkal szemben igyekeztek keresni egy inkább a jobboldalhoz köthető alternatívát. Ő akár Radnóti Miklós ellentétpárja is lehetne, mondta az egyik megkérdezett irodalomtanár. Ugyanis Radnóti sem tartozott saját korában az eredeti, nagy költők közé, az ő líráját is csak a különleges kor, saját személyes megpróbáltatásai és tragikus halála emelte meg. 

A kiegyenlítés másik iránya a Trianon után határon kívülre szorult magyar írók visszaemelése a kánonba. Így kerülnek be az alaptantervbe a transzszilvanizmus képviselői: Kós Károly erdélyi építész, a Varjúnemzetség című regény szerzője, illetve a memoriterek közé Reményik Sándor Templom és iskola  illetve a Halotti beszéd a hulló leveleknek című verse (utóbbi címe egyébként tévesen szerepel a NAT-ról megjelent kormányrendeletben). 

Harry Potter lehet?

Csépe Valéria, az új NAT kidolgozásával megbízott miniszteri biztos 2017-ben az Indexnek azt mondta: ha a mai gyerekekkel meg akarjuk szerettetni az olvasást, akkor alsóban inkább Harry Pottert kellene olvastatni velük, mint Jókait. Az tudható, hogy ez a szentségtörésnek számító mondat a kormánypárt bizonyos köreiben rögtön kiverte a biztosítékot, és ez a sokak számára szimpatikus szempont ideológiai okokból elég hamar háttérbe szorult a NAT körüli politikai hercehurcában.

A dokumentumban ugyanakkor van egy reményt keltő mondat a kötelező olvasmányoknál. Ez így hangzik: „Szabadon választható magyar ifjúsági vagy meseregény; szabadon választható világirodalmi ifjúsági regény". Ebbe a definícióba elvileg beleférhet a Harry Potter, a Rumini vagy más, a mai gyerekekhez közelebb álló nyelvezetű és világú mű. Nem mindenki ilyen optimista azonban. Ez a megfogalmazás ugyanis máshol a NAT-ban úgy szól, hogy a kerettantervek határozzák majd meg, miből is lehet szabadon választani, és abban feltehetően nem lesz benne a Harry Potter.

Ehelyett olyan törekvést látni, mintha egy hatvanéves ember próbálná a mai gyerekek kezébe adni azokat a „könnyű és szórakoztató” olvasmányokat, amelyek neki, az ő gyerekkorában, jó ötven évvel ezelőtt tetszettek.

Elképzelhetjük, milyen lelkesedéssel vágnak bele majd a világot az okostelefonjukon át felfedező, hatalmas költségvetésű amerikai sci-fiket néző vagy a National Geographic tévécsatornán tűéles képeken, lenyűgöző természetfilmeket bámuló gyerekek Jules Verne könyveinek, Széchenyi Zsigmond vagy Kittenberger Kálmán afrikai vadászkalandjainak olvasásába. Egy tanár szerint amúgy például Verne Kétévi vakáció című könyve, modern fordításban akár még érdekes is lehet az arra fogékonyaknak a nyolcadik osztályban. Verne könyvében 15 intézetis gyerek vetődik egy lakatlan szigetre, ahol a saját világukat építik fel, ami jól összevethető akár A Legyek Urával is.

Tanárok egybehangzó véleménye szerint náluk jóval szerencsésebb választás Agatha Christie szerepeltetése a tantervben. Egyikük azt mondta: ki szokta kérdezni a diákjait arról, mit olvasnak a nyáron, és bizony elő szokott kerülni Agatha Christie neve is. Feltehetően azért, mert a szülők vagy nagyszülők próbálják meg átadni a gyerekeknek a klasszikus krimiíró olvasásának élményét. Az angol írónő könyvei nem tartoznak a szépirodalom körébe, nem az élet nagy kérdéseit feszegetik, csak szórakoztatnak, így kiválóan alkalmasak a minőségi ponyváról, a jól felépített dramaturgiáról, az izgalmas történetmesélésről szóló órai beszélgetésre, illetve a rejtély és rejtvény különbségének elemzésére.

Az új NAT-ban egy, a nagyközönség előtt eddig nagyrészt ismeretlen ifjúsági szerző is feltűnik. A holland Tonke Dragt írónő klasszikus műve, az 1962-ben (!) megjelent Levél a királynak bő ötven év késéssel, 2017-ben jelent meg magyarul. A könyvet Hollandiában az elmúlt ötven év legjobb gyerekkönyvének választották, rengeteg nyelvre lefordították, és mostanáig nagyjából egymillió példányt adtak el belőle világszerte. A 400 oldalas könyv főhőse egy Tiuri nevű fiú éppen a lovaggá ütésére vár, amikor egy öregember azzal bízza meg, hogy juttasson el egy levelet a szomszédos ország királyának. A levél miatt élete veszélybe kerül, számkivetett lesz, üldözik a Vörös Lovasok, közben Tiuri csak a saját leleményességére és szerencséjére számíthat. Ismét egy tanári vélemény: mivel lovagregényről van szó, nagyon érdeklődésfüggő lesz, hogy ez bejön-e majd minden diáknak.

Kortársak

Akár a hazai romák iránti gesztusnak is tekinthetjük, hogy megjelenik a tantervben a 2018-ban elhunyt Choli bácsi, azaz Choli Daróczi József cigány író, költő, műfordító és népművelő neve (az ő fia volt a tragikusan elhunyt Daróczi Dávid, a Gyurcsány-kormány korábbi szóvivője). Choli Daróczi József nem csak költőként volt ismert, ő fordította le az Újszövetséget, illetve József Attila és Weöres Sándor verseit cigány nyelvre. Élete is példa lehet. Segédmunkásként kezdte, egy 1956-os disszidálási kísérlete miatt börtönben is ült (együtt Antall Józseffel), majd a Csepel Művekbe kerülve kezdett el tanulni, művelődni, elvégezte a gimnáziumot és a tanítóképző főiskolát.

Szintén meglepő Hajnóczy Péter feltűnése a tantervben. A segédmunkásként, a társadalom peremén élő író fontos szereplője volt a posztmodern magyar prózát képviselő „Péterek nemzedékének” (Esterházy Péter, Nádas Péter, Hajnóczy Péter és Lengyel Péter). Érdekes kérdés persze, hogy akkor már miért nem Esterházyt vagy Nádast választották (na vajon miért?). Hajnóczy nagyon erős szövegeket írt, megfelelő tanári irányítással közel lehet hozni őt a diákokhoz. 1979-ben megjelent kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kellően provokatív, de mégis szalonképes, és követhető módon írja le két idősík és cselekményszál kibontásával azt, hogyan lett a múltbeli fiatalemberből a jelenbeli, alkohollal vívódó roncs.

Nehéz azt mondani róluk, hogy nem voltak nyilasok

Wass Albert 1943 körül
Wass Albert 1943 körül
Fotó: Wikipedia

Az interneten már terjednek olyan tanári tiltakozások, hogy nem lesznek hajlandóak fasiszta írókat tanítani. Herczeg Ferencről azt mondtuk, nem volt fasiszta, az új NAT-ban most hangsúlyosabb szerepet kapó Wass Albertről, illetve a továbbra is csak egy felsorolásban szereplő Nyirő Józsefről igencsak nehéz azt mondani, hogy nem kollaboráltak a nyilasokkal. Wass Albert nevét a 2012-es NAT még csak a „Klasszikus magyar szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények” kategóriában említi Arany László, Benedek Elek, Fekete István, Lázár Ervin vagy Tamkó Sirató Károly (ő sem szerepel már az új NAT-ban) mellett.

Mostantól viszont kötelező olvasmánnyá válik Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című regénye. Wass bevallottan revizionista és antiszemita volt, még a háború utáni emigrációban is írt a Hídfő vagy a 24. Óra című hungarista lapokba, távollétében a népbíróság apjával együtt több ember 1940-es kivégzésével hozta összefüggésbe felbujtóként és ítélte halálra (jogilag nem, de gyakorlatilag háborús bűnökért). Érdekes módon sem saját korában, sem az erdélyi magyar irodalom újrafelfedezésekor nem tartották számon a jobb erdélyi írók között, akkor is inkább Nyirő József irodalmi érdemeit ismerték el.

Hiába fanyalgott azonban az irodalomtudomány, az olvasók részben a személye köré szőtt legendáknak is köszönhetően rá szavaztak. Erdélyben már a kilencvenes évek végén a Biblia után az ő könyvei következtek a népszerűségi listákon, később a Nagy Könyv 100-as listájára három műve is felkerült Magyarországon. Az 1949-ben megjelent Adjátok vissza a hegyeimet! című könyve Észak-Erdélyben játszódik az írói én gyermekkorától a felnőttkorig, és tulajdonképpen Trianon fájdalmát, az anyaországtól való elszakadást, visszatérést, majd újra elszakadást és az idillikus otthon végső elvesztését írja le. A megkérdezett szakemberek szerint Wass Albertnek vannak ennél jobb könyvei is (Farkasverem, A funtineli boszorkány), de ebben a regényben legalább nincsenek antiszemita vagy románellenes sztereotípiák.

A könyvben viszont hiteltelen az elbeszélő személye, aki hol egy egyszerű erdész, hol egy világot látott ember hangján szólal meg. Egy másik magyartanár szerint ebben a regényben az az „átverés”, hogy ifjúsági regénynek álcázza magát, miközben Wass Albert a saját, Trianonról szóló ideologikus, revizionista nézeteit egy naiv elbeszélő szájába adja. A tanár szerint az irodalomtanításhoz olyan szöveg kell, ami kérdést, problémát vet fel, vitára ösztönöz, ezzel a regénnyel viszont az a baj, hogy csak kijelent és didaktikusan sulykolja a saját igazságát.

Így érkeztünk el Nyirő Józsefhez, aki a NAT 2012-es változatában még csak a szemelvények között szerepel, a mostaniban már a kötelezően tanítandó alkotók között (nagy valószínűséggel az Uz Bence című regénnyel, de ez majd a kerettantervből derül ki). Az biztos, hogy Nyirő József életrajzán kiválóan be lehet mutatni Trianon hatásait egészen a magyar hungarizmus bukásáig. Nyirő parlamenti képviselőként 1942. november 20-án „a levitézlett liberális zsidó hagyaték” száműzését követelte a magyar irodalmi és közéletből, majd Szálasi híve lett. Bár senki nem kényszerítette rá, 1944 végén a Szálasi-kormánnyal együtt ő is Sopronba menekült, a nyilas csonka parlament tagja maradt, az utolsó pillanatig szerkesztette a Szálasi-kormány újságját, majd a hungaristákkal együtt Németországig vonult vissza.

A politikai megítéléséről folyó ellentmondásos vitákat talán Szily László kollégám, most a 444.hu, egykor az Index aranytollú szerzője foglalta össze a legtalálóbban ebben a 2012-es cikkében. Lehet, hogy „Nyirő nem volt hungarista náci, de összehúzott szemmel, bombafüstben eléggé annak látszott”. Zárásként álljon itt egy másik idézet ismét Filippov Gábor Facebook-bejegyzéséből: 

Wass-sal vagy Nyirővel NAT-szempontból elsősorban nem az a probléma, hogy antiszemiták vagy/és nyilasszimpatizánsok voltak, hanem az, hogy tökéletesen alkalmatlanok az olvasás megszerettetésére, illetve a minőségi olvasás képességének elsajátítására egy olyan országban, ahol a közoktatás minden évben funkcionális analfabéták ezreit bocsátja ki magából.

Attól függ honnan nézzük?

A kormánnyal általában kritikus tanárszervezetekkel szemben az utóbbi időben létrejöttek olyan egyesületek, amelyek támogatják a kormány és az Emberi Erőforrások Minisztériumának munkáját. Jól látható ez a NAT irodalmi részéről kiadott állásfoglalásoknál.

A régóta létező Magyartanárok Egyesülete szerint ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv. A dokumentum komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre, a tanítást teljes részletességgel szabályozza, nem ad teret semmiféle tanári kezdeményezésnek, önálló gondolatnak. Az alaptanterv újra az ideológia, a politika szolgálólányává teszi az irodalmi nevelést, s ezzel legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást, írják. A tárgyalt szerzők és művek listájának bővülése nem alapul komoly tudományos kutatásokra, nincs tudományos fedezete, hanem olyan kultúrharcos szemléletet tükröz, amely egy ideológiai üzenet kedvéért szétszakítja a nemzetet. A szervezet szerint a kormányrendelet olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni.

Az eddig nem túl ismert, de a NAT konzervatív fordulatában fontos szerepet játszó Takaró Mihály irodalomtörténész által vezetett Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete (KMKE) ezzel szemben úgy látja: a módosított Nemzeti alaptanterv „minőségi és érdemi javulást hozhat a magyar nyelv és irodalom tanításában”. Az egyesület szerint az új tartalmi elemek és megközelítések lehetőséget teremtenek a 20. századi magyar irodalom „kiegyensúlyozott, elfogulatlan, átfogó” bemutatására. Kedvező változásnak tartják, hogy a NAT-ba bekerültek a legjelentősebb, határon túl keletkezett irodalmi alkotások is, így egyetemes magyar irodalmat tanulhatnak a jövendő magyar generációk. Kiemelt jelentőségű tény szerintük az is, hogy évtizedek után újra van magyar műveltségsztenderd, amely szakítást jelent a régi, „világnézetileg egyoldalú és elfogult, még a szocializmusban kialakult torz és csonka kánon tanításával”. A szervezet szerint a tananyagba bekerülő új tartalmak nem okoznak majd tanulói terhelésnövekedést, mert bizonyos, a régi törzsanyagban szereplő ismeretek arányos csökkentésével a módosított NAT egyensúlyt teremt a tanórák és a tananyag mennyisége között. A régi törzsanyag döntően megmaradt, de az újszerű elrendezés lehetőséget biztosít a szélesebb körű kitekintésre. A NAT növeli a tanári szabadságot is: a tanárok a tanórák 20 százalékában saját maguk által választott tananyagot adhatnak le, írják.

Takaró Mihály szerda reggel az M1-en arról beszélt, hogy az új alaptanterv megpróbál elfogulatlanul, illetve kiegyensúlyozottan tekinteni a Trianon után a Kárpát-medencében született 20. századi magyar irodalomra. Ezért kerültek bele erdélyi vagy felvidéki írók munkái, amelyek 1948 után kimaradtak az irodalmi kánonból. Az egyesület elnöke szerint 1948 után ideológiai alapon „kisepertek” mindenkit a magyar irodalomból, aki nem felelt meg világnézeti szempontból annak a politikai kurzusnak. Ezt az időszakot úgy jellemezte, hogy a politikai elnyomás mellett kialakult a nézetdiktatúra és ízlésterror is.

(Borítókép: Valery Sharifulin / Getty Images Hungary)