Auguszta
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Ennek a szobának hátsó vészkijárata is van

csaladon beluli eroszak 3
2020.02.18. 07:25 Módosítva: 2020.02.21. 10:57
A párkapcsolati erőszak ciklikusságát ismerő szakemberek szerint előbb-utóbb mindig eljön egy pont, amikor a bántalmazás életveszélyessé válik. De hova menekülhetnek ilyenkor a bántalmazottak? Hol találhatnak segítséget az áldozatok még azelőtt, hogy idáig fajulna a helyzet? Mit jelenthet pontosan, ha – mint Varga Judit miniszter ígéri – 2020 az áldozatsegítés éve lesz? Az Index párkapcsolati erőszakról szóló cikksorozatának harmadik részében ezt a rendszert próbáljuk megérthetővé tenni. Első két cikkünk itt és itt olvasható.

Tudnának-e segíteni, ha egy ismerősömnek az erőszakos férje elől el kellene menekülnie otthonról? Ezt kérdeztem, amikor a rendszert tesztelendő a 06 (80) 225-225-as számon felhívtam az Áldozatsegítő Vonalat. Azt mondták, hogy ezzel inkább a 06 (80) 20-55-20-as számot hívjam,

ami az OKIT segélyvonala. Megtettem. Az OKIT-nál beszélgettek velem egy ideig, és azt javasolták, hogy az áldozat maga telefonáljon olyankor, ha a bántalmazó épp nincs a közelében, vagy keresse fel személyesen a Biztos Pont Regionális Krízisambulanciát.

Lehet, hogy ha saját problémával kerestem volna segítséget, vagy ha hajlandó lettem volna megadni az adataimat, akkor nem irányítottak volna újabb és újabb segélyvonalakra. A fenti történet mindenesetre jól illusztrálja, hogy soklépcsős, esetenként átláthatatlan is lehet a tényleges segítséghez vezető út egy olyan bántalmazottnak, aki párkapcsolati erőszak áldozata.  

Segélyvonalak, áldozatsegítő központok, krízisközpontok, és ott van még a védett szálláshelyek hálózata is. Nem könnyű kiigazodni a rendszerben.

A híres miniszteri videó

Varga Judit igazságügyi miniszter egy imázsfilmnek is beillő Facebook-videóban jelentette be a győri gyilkosság kapcsán, hogy más egyéb intézkedések mellett megduplázzák a minisztérium áldozatsegítő központjainak számát – most három ilyen működik –, öt éven belül országos hálózattá fejlődve minden megyében jelen lesznek. Kérdés, hányan tudják, pontosan miről is szólnak ezek a központok.

A Budapesti Áldozatsegítő Központ úgynevezett patrónusszobája egy apró helyiség, barátságosan berendezve, kényelmes kanapéval, játékokkal és szép képekkel a falon. Azért olyan otthonos, mint egy lakószoba, hogy segítse a bizalmi légkör kialakulását. Itt rendelnek ugyanis a központ pszichológusai. Ők foglalkoznak például azokkal a gyerekekkel, akiket szexuálisan zaklattak, vagy azokkal a nyugdíjasokkal, akik internetes csalás áldozatai lettek.

Ennek a szobának vészkijárata is van, amit szerencsére ritkán kell használni. Mégis szükség van rá, mert ez nem egy őrzött objektum, ide a nyitvatartási időben bárki beeshet az utcáról, pedig  előfordult már, hogy a központba kellett valakit ideiglenesen menekítenünk, mert mondjuk nem találtunk neki védett szálláshelyet

– magyarázta dr. Molnár F. Zsolt, a Budapesti Áldozatsegítő Központ szakmai vezetője.

Igaz, nem az Indexnek mondta el ezt, hanem a Hatoscsatornának, még tavaly decemberben. Én ugyanis – bár valóban könnyen beeshettem az utcáról – csak a kedves portással és egy szintén kedves dolgozóval találkoztam, amikor ott jártam a Rózsa és a Wesselényi utca sarkán. A patrónusszobáig nem jutottam el, és az ott dolgozóktól sem kérdezhettem, mivel erre nem kaptam engedélyt az Igazságügyi Minisztériumtól (IM), pedig szerettem volna riportot készíteni az áldozatsegítő központokról.

Azt, hogy hol lesznek a következő áldozatsegítők, egyelőre nem közölte az IM, de nézzük meg, mit lehet tudni riport nélkül a már ma is működő budapesti, miskolci és szombathelyi központokról.

Pénz is kérhető

Az áldozatoknak pénzügyi segítség is jár, de azt nem az áldozatsegítő központokban kaphatják meg.

Az azonnali pénzügyi segélyt bűncselekmények áldozatai „lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint a gyógyászati és kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásokra” igényelhetik a bűncselekményt követő öt napon belül a járási hivatalokban. A maximális összege jelenleg 141 750 forint lehet.

Az állami kárenyhítést kifejezetten az erőszakos bűncselekmények áldozatai igényelhetik a bűncselekményt követő három hónapban a megyei kormányhivatalban. Ennek a maximális összege jelenleg 2 128 125 forint lehet. 

Nagyon fontos például, hogy az áldozatsegítő központok nemcsak bántalmazott nőknek vagy családon belüli erőszak áldozatainak szólnak, hanem egy sokkal szélesebb körnek. Mindenféle bűncselekmény és szabálysértés elszenvedőinek. Azoknak is, akiket közvetve (mondjuk szemtanúként, vagy egy közvetlen áldozat hozzátartozójaként) érint egy bűncselekmény. Jól látható ez abból is, hogy az igazságügyi tárca adatai szerint

2019-ben összesen 2643 ember kereste fel ezeket a központokat, közülük  100 áldozat volt kapcsolati erőszak áldozata.

Az áldozatsegítő központok áldozat definíciója egyrészt azért lényeges, mert azt a felismerést tükrözi, hogy egy bűncselekmény nem feltétlenül csak azoknak árt, akik jogi értelemben az elszenvedői voltak. Az is következik viszont ebből, hogy a – feltehetőleg igen kis kapacitású – áldozatsegítő központok potenciális célcsoportja óriási. Ez lehet az oka annak is, hogy Kugler Gyöngyi, a Budapesti Áldozatsegítő Központ pszichológusa tavaly egy interjúban arról beszélt:

Épp annyi áldozat tér be a központba, mint amennyit el tudnak látni. 

Pedig az Index értesülései szerint egyelőre sokszor előfordul, hogy az intézkedő rendőrök és maguk a bűncselekmények áldozatai sem tudnak ezeknek az intézményeknek a létezéséről. Az Igazságügyi Minisztérium az áldozatsegítő központok ismertségéről csak annyit közölt velünk, hogy a 2020-ra meghirdetett „áldozatsegítés évének” égisze alatt „egy átfogó, országos és teljes körű médiakampányra készül”.

Aki áldozatként betér egy áldozatsegítő központba, azzal az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a következők történnek:

  • Az ott dolgozó szakemberek kikérdezik, hogy feltárják a történteket, problématérképet vázolnak, majd az áldozattal közösen határozzák meg a problémák megoldási sorrendjét, azok megoldási alternatíváit, időintervallumát.
  • A legfontosabbnak kiválasztott probléma megoldásán azonnal elkezdenek dolgozni.
  • Felajánlják a központban elérhető szolgáltatásokat, az áldozat pedig kiválaszthatja, hogy azok közül melyekkel kíván élni. 

Ezekben a központokban dolgozik pszichológus, arról viszont nem kaptunk tájékoztatást az Igazságügy Minisztériumtól, hogy van-e speciális protokoll arra, hogy hogyan kezeljék azokat, akik kapcsolat erőszak áldozatai. Az, hogy legyen ilyen protokoll, azért fontos, mert

a párkapcsolati erőszak mindig egy speciális történet, a bántalmazottaknak speciális támogatásra is szükségük van

– ahogy azt Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet hazai szociális igazgatója is hangsúlyozta az Indexnek, amikor a krízisellátó rendszer intézményeiről kérdeztük (ők egyébként részei az állami rendszernek, erről később még lesz szó). 

Ahhoz, hogy el merjen indulni a bántalmazott, hogy segítséget merjen kérni, olyan emberekkel kell találkoznia, akik ennek a konkrét problémának érzik a lelki világát, értik a dinamikáját, és azt is fel tudják mérni, hogy milyen fázisban van éppen az érintett

– magyarázta, azt is hozzátéve, hogy a kapcsolati erőszakból való kilépés sokszor évekig, sőt akár évtizedig is eltarthat, ezt nem lehet szűk jogszabályi határidők kereteihez kötni.

Rácsok szerint az áldozatsegítő központok leginkább abban tudnak segíteni a párkapcsolati erőszak áldozatainak, hogy továbbirányítják őket a kifejezetten ilyen áldozatok számára létrehozott intézményekbe.

Hova fordulhat az, akinél nagy a baj?

Az áldozatsegítő központoké tehát egy tisztán állami, az Igazságügyi Minisztérium által felügyelt rendszer. Van ugyanakkor egy másik, az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó, meglehetősen összetett módon működő hálózat is. Ehhez az állam és az EU is ad pénzt, ugyanakkor civil szervezetek – például az Ökumenikus Segélyszervezet – is beszállnak az egyes elemek szakmai működtetésével és saját forrásokkal is. 

Ez egy többpilléres rendszer, amely kifejezetten a kapcsolati erőszak és emberkereskedelem áldozatainak nyújt segítséget, az első telefonálástól az egyre hosszabb távú segítségen át akár az éveken át tartó szállásadásig. Ennek a rendszernek vesszük sorra most a különböző elemeit.

1. Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)

Az OKIT egy éjjel-nappal ingyen hívható segélyvonalat működtet a +36-80-20-55-20-as telefonszámon, kifejezetten párkapcsolati erőszak áldozatainak.  Ezen a telefonszámon tájékoztatják a segítséget kérőket arról, hogy hova lehet segítségért fordulni, illetve segítő beszélgetést is folytatnak olyan esetekben, amikor az áldozat bizonytalan a bántalmazott helyzetből való kilépésében, esetleg meghozta már a döntését, de még további megerősítésre van szüksége.

Fontos feladata a szolgálatnak az is, hogy rámutasson arra, ha valaki bántalmazott, hiszen sokan fel sem ismerik a helyzetüket

– írta Boglacsik Tímea, az OKIT igazgatója az Indexnek. 

Az OKIT ezenkívül a krízisellátó rendszerben az a szervezet is, amely tisztában van azzal, hogy a bentlakásos intézményekben (például a krízisközpontokban vagy a titkos menedékházakban) hol van épp szabad férőhely. Épp ezért az OKIT koordinálja a bántalmazottak kimenekítését azokban az esetekben, amikor már nagy a baj, ha nincs az áldozatok számára a közelben olyan elérhető intézményes vagy családi, baráti segítség sem, amely a már kialakult vészhelyzetben segíteni tudna.

2. Krízisközpontok

A krízisközpontok, amelyek kifejezetten krízishelyzeteket kezelnek, a családok átmeneti otthonaihoz tartoznak. Ezeket a központokat javarészt civil szervezetek működtetik titkos címeken, de a finanszírozásuk állami, illetve Európai Uniós forrásból is történik. Bennük egy kétszer négy hetes program keretében arra készítik fel a bántalmazottakat az intézmények (szociális munkás, pszichológus és jogász) szakemberei, hogy innen más szolgáltatástípusba legyenek továbbirányíthatóak. Bár a két hónapos program rövidnek tűnhet, de egyrészt szükség van arra, hogy ne duguljon be a rendszer, mindig legyen szabad hely, ahova sürgős esetben azonnal lehet menekíteni az áldozatot. Másrészt azt is fontos tudni, hogy a bántalmazás traumáinak kezelése nem ennek a szintnek a feladata. Ahogy azt Rácsok Balázs elmondta: 

a krízisközpontokban nem az a cél, hogy hosszú távú megoldást adjanak, hanem hogy azonnali biztonságot nyújtsanak addig, amíg az áldozattal együtt ki tudják gondolni a következő lepést.

Krízisközpontokból jelenleg húsz található Magyarországon.

3. Titkos menedékházak és átmeneti szálláshelyek

A titkos menedékházakat, illetve az átmeneti otthonokat is a családok átmeneti otthonai működtetik, és lényegében ugyanazokat a szolgáltatásokat  nyújtják, mint a krízisközpontok. Itt azonban már hat hónapot is eltölthetnek az áldozatok. Ezek a krízisközpontoktól leginkább abban különböznek, hogy hosszabb bennük az ellátási idő. Ennek köszönhetően a  titkos menedékházakban már nemcsak a kríziskezelésre van lehetőség, hanem arra is, hogy a traumafeldolgozást is megkezdődhessen a bántalmazottakkal.

Titkos menedékházakból jelenleg nyolc, átmeneti szálláshelyekből jelenleg kettő van Magyarországon.

A krízisközpontok, a titkos menedékházak és az átmeneti szálláshelyek országszerte nagyjából 300 férőhellyel rendelkeznek,

és „egységes és szigorú protokoll alapján végzik a tevékenységüket” az OKIT tájékoztatása szerint. Az itt eltöltött 2–6 hónap alatt az áldozatok általában teljes ellátásban részesülnek, továbbá szoros családgondozás keretében szociális, jogi és pszichológiai segítséget is kapnak.

4. Félutas házak 

A félutas házak jelentik a krízisellátó rendszer utolsó szintjét a teljesen független, önálló élet előtt, ahol legfeljebb öt évig tartózkodhatnak a bántalmazottak, akik a krízisközpontokból, a titkos menedékházakból és az átmeneti otthonokból azért érkeznek ide, hogy  – bár még nem saját tulajdonú ingatlanban, de itt már – önálló életvitelt folytathassanak, hogy munkát találjanak, és hogy ki tudjanak lépni az áldozati szerepükből, hogy a következő kapcsolatuk már ne egy bántalmazó kapcsolat legyen. 

Hiába szabadul meg ugyanis valaki a bántalmazójától, ha fogalma sincs arról, hogyan kell önállóan megélni, mivel korábban nem kezelhetett pénzt, nem hozhatott döntéseket sem. 

Az áldozatok meg is szokták fogalmazni, hogy ők maguk nem gondolták, hogy a „szabad élet” (azaz a normális élet) milyen sok döntési szituációval jár

– mondja Rácsok, aki szerint ezeket a döntési helyzeteket nem lehet egyszerre rázúdítani a bántalmazottakra. Ezért is tölthetnek a félutas házakban akár több évet is, hogy végül tényleg saját lábra tudjanak állni.

Hova fordulhat, hogy ne legyen nagy a baj?

A krízisellátó rendszer fent felsorolt intézményei mind bentlakósak, és a szó szoros értelmében krízist kezelnek: azokban az esetekben nyújtanak segítséget, amikor már nagy a baj. Van ezeken kívül ugyanakkor egy olyan ambuláns, azaz „bejárós” segítségnyújtási forma is, amelynek az a célja, hogy a lehető leghamarabb felismerhető és kezelhető legyen a párkapcsolati erőszak, illetve hogy az áldozatok még azelőtt szakértői segítséget kapjanak, mielőtt nagy lenne a baj. (Ha a fenti rendszert 1-től 4-ig számoztuk, akkor ennek leírására talán a 0. sorszám lenne a leglogikusabb.)

Ezek a helyek az úgynevezett krízisambulanciák, amelyek az OKIT tájékoztatása szerint összesen hét helyen (Budapesten, Mosonmagyaróváron, Devecserben, Kaposváron, Orosházán, Szolnokon és Miskolcon) találhatóak meg nyilvános címeken az országban. Az Ökumenikus Segélyszervezet tájékoztatása szerint további két településen, Szegeden és Békéscsabán kihelyezett tanácsadást is nyújtanak.

Miért nem a krízisambulanciákt reklámozza az állam?

A krízisellátó rendszert alaposan megismerve úgy tűnik, nem az áldozatsegítő központok, hanem a krízisambulanciák azok a jogi és pszichológiai tanácsadással is foglalkozó intézmények, amelyekben kifejezetten olyan szakemberek dolgoznak, akik párkapcsolati áldozatok segítésére vannak felkészülve. Ráadásul amíg krízisambulanciából országszerte 7 elérhető, addig az áldozatsegítőből egyelőre csak 3 található. Az, hogy Varga Judit mégsem a krízisambulanciákat ajánlja a kapcsolati erőszak kapcsán az emberek figyelmébe,  összefügghet azzal, hogy az országban működő krízisambulanciák (szemben az áldozatsegítő központokkal) nem az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak, és jelenleg az összes krízisambulanciát civil szervezetek működtetik Magyarországon.

A KRÍZISAMBULANCIÁKON VÁRJÁK AZOKAT, AKIK LELKI, SZÓBELI, SZEXUÁLIS, FIZIKAI BÁNTALMAZÁS ÁLDOZATAI, AKIK GAZDASÁGI ERŐSZAKOT VAGY ÉPP ANYAGI KISZOLGÁLTATOTTSÁGOT SZENVEDNEK EL. 

Sándor-Lenkei Aida, az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának vezetője az Indexnek elmondta: ezeknek intézményeknek az a célja, hogy megelőzzék azokat a súlyos krízishelyzeteket, amelyekből az áldozatoknak már menekülnie kellene.

A krízisambulanciákon előre egyeztetett időpontokban, anonim módon is lehet információt kérni, van jogi és pszichológiai tanácsadás, valamint segítő beszélgetés. Ide lehet akkor is fordulni, ha valakiben felmerül a gyanú, hogy bántalmazó kapcsolatban él, de még nem biztos benne és akkor is, amikor a bántalmazott még nincs azon a ponton a bántalmazás folyamatában, hogy végleges megoldásokat keressen. Itt ezen kívül olyanoknak is tudnak segítséget nyújtani, akik már rég kiléptek a bántalmazó kapcsolatból, de a traumájuk még feldolgozatlan, vagy a zaklatás a bántalmazó részéről még továbbra is tart. 

Azoknak, akik nem tudnak vagy nem mernek személyesen bejelentkezni egy krízisambulancián, de hasonló kérdésekben keresnek segítséget, az Ökumenikus Segélyszervezet egy honlapot is működtet, az aszeretetnemart.hu-t. Ezen az oldalon ráadásul online anonim tanácsadás is működik.

A krízisközpontokban elérhető jogi és pszichológiai tanácsadás sosem kényszeríti a bántalmazottakat döntési helyzetbe, inkább az elérhető lehetőségeket igyekszik vázolni Sándor-Lenkei szerint. Vannak persze olyan szituációk, amik már életveszélyesek, amelyekben muszáj azonnal lépni, és vannak olyanok is, (például azok, amik a bántalmazóval közös gyerekek ügyét érintik) melyekben nem lehet sokáig halogatni a döntést, ezekre is mindig felhívják az áldozatok figyelmét.

A cél itt nem az, hogy hosszú évekig fogják a bántalmazottak kezét, hanem hogy az áldozat megerősödjön, hogy elhiggye: képes a saját életét irányítani, képes önállóan döntés hozni, képes jó szülőként funkcionálni – magyarázza Sándor-Lenkei. A szakember szerint ezt több dolog is nehezíti. Egyrészt az, hogy a zaklatás  telefonon, interneten keresztül, sőt személyesen is fennállhat, akkor is, ha már kilépett az áldozat a bántalmazó kapcsolatból. A másik jellemző, leküzdendő akadály az önvád, ami gyakran a bántalmazottak környezetének áldozathibáztatásából fakad:

Sokszor kapnak olyan mondatokat, amivel a földbe döngölik őket, amik szerint ők a hibásak, mert egy ilyen embert választottak társnak. Ilyenkor a pszichológiai tanácsadásnak van kulcsszerepe, ez tudja ugyanis megerősíteni az áldozatok önbecsülését.

A kapcsolati erőszak korai jeleinek a felismerése és a lehető legkorábbi segítségnyújtás azért is meghatározó jelentőségű, mondja Rácsok, mert azok, akik ismerik a bántalmazás ciklikusságát, pontosan tudják, hogy

„előbb-utóbb mindig eljön egy pont, amikor életveszélyessé válik, ha pedig ekkor kezdünk el gondolkozni a megoldáson, akkor lehet, hogy már elkéstünk.” 

Van segítség, de erről nem tudnak elegen

Mivel jellemző, hogy a kapcsolati erőszak áldozatát a bántalmazó teljes kontroll alatt tartja és a külvilággal való kapcsolatát is igyekszik folyamatosan ellehetetleníteni, nagyon nehéz eljuttatni a krízisellátó rendszer hírét az érintettekhez. Pedig fontos lenne, hogy a bántalmazottak tudják, hogy van segítség, és hogy pontosan hova is fordulhatnak a problémáikkal, mondja Rácsok Balázs.

Az Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatója szerint sokkal több tájékoztató kampány kellene, hogy a krízisellátó rendszer jöjjön szembe a boltokban, az orvosi rendelőkben, a tömegközlekedésen, mivel maga a bántalmazás sokszor egy nagyon intim történet.

A kampányokon kívül fontos a jelzőrendszer (ügyész, orvos, tanár, védőnő, családsegítő szolgálat, gyámügy, iskola stb.) folyamatos, szinten tartó képzése is. A munkahelyi fluktuáció miatt ugyanis néhány év alatt lecserélődhet például egy rendőri állománynak épp azon része, amelyet korábban már képeztek azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet kapcsolati erőszak áldozatainak segíteni, és érkezik az új munkaerő, akinek fogalma sincs arról, hogy ilyen esetben merre kell elmenni – magyarázza Rácsok.

Nagyon fontos lenne, hogy a jelzőrendszeren belül mindenki egyre több információval rendelkezzen, magunkban ugyanis nem vagyunk mindenhatók és nem vagyunk elegen

– mondta az Indexnek a miskolci krízisambulanciát vezető Sándor-Lenkei Aida is, aki szerint bár megyei szinten nagyon jól működik a krízisambulancia, de régiósan már nem tud hatékonyan működni a szolgáltatás a nagy fizikai távolságok miatt.

A krízisellátó rendszer konkrét hirdetésén kívül Rácsok Balázs szerint az is sokat segít az áldozatokon, ha a kapcsolati erőszak folyamatosan látható probléma a nyilvánosságban és ebből a szempontból látja a folyamatos pozitív változást az Ökumenikus Segélyszervezet szakembere. Szerinte a #metoo mozgalom hatása letagadhatatlan, ennek is köszönhető, hogy ma már egyre többen mernek beszélni ezekről az ügyekről, amik sokáig tabunak, nem a nagy közönségre tartozónak számítottak a közbeszédben.

Óriási ereje van annak is, amikor magyar áldozatok az arcukkal és a nevükkel fel merik vállalni a velük történteket, például úgy, ahogy azt korábban Orosz Bernadett is megtette.

„Azt szoktam mondani, hogy kicsit olyan ez, hogy amerre lépünk, bántalmazott terem”  – magyarázza a látencia kapcsán Rácsok, aki szerint valójában arról van szó, hogy minél több helyre jut el az információ, annál több eset bukkan a felszínre. A krízisambulanciák megnyitása kapcsán  egy teljesen új célcsoport jelent meg a krízisellátásban: a közép- és a felső osztály tagjai. Például olyanok, akiknek nem lakhatási vagy pénzügyi nehézségeik vannak, de a bántalmazó kapcsolatból való kilépéshez és a trauma feldolgozására ugyanúgy szükségük van segítségre.

Rácsok szerint ezeken kívül a kapcsolati erőszak témáját jelenleg – sajnos – az is folyamatosan napirenden tartja, hogy november óta minden hétre jut egy-egy olyan szörnyű tragédia a hírekbe, amely sokkolja a közvéleményt. Az mindenesetre pozitív, hogy a probléma ma már látható, hiszen

minél hamarabb beszélünk a kapcsolati erőszakról, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy menekíteni kelljen az áldozatokat. Az egyik legfontosabb hosszú távú cél pedig az lenne, hogy ne az áldozatnak kelljen menekülnie.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)