Hugó
-6 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

A lakásbérlés tiltása a szexmunkások legfőbb gondja

GettyImages-57626705
2020.02.18. 18:15
A magyar szexmunkások helyzetét mérte fel egy nemzetközi projekt keretében a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE). Ebből az derült ki, hogy jelentőse részük nincs tisztában azzal, hogy Magyarországon 1999 óta legális a szexmunka. A törvényi szabályozás azonban rossz, növeli a szexmunkások kiszolgáltatottságát, mivel arra kényszeríti őket, hogy illegális körülmények között dolgozzanak. Sokuk esik emberkereskedelem áldozatául, elsősorban a drogfogyasztók, mélyszegénységben élők és az állami gondozottak vannak veszélyben.

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE) az International Committee on the Rights of Sex Workers in Europe-pal (ICRSE) együttműködésben a magyar szexmunkások helyzetét mérte fel a Rights not rescure elnevezésű projektben. A 2019 decemberében lezajlott online kérdőíves felmérésben 202 szexmunkás vett részt. Bár ez magas számnak mondható, a minta nem tekinthető reprezentatívnak, a SZEXE adatai szerint 8-10 ezer szexmunkás dolgozik Magyarországon, vagy magyar állampolgárként külföldön.

Nem tudják, hogy legális-e a szexmunka

Mit lehet tudni a felmérésben résztvevő szexmunkásokról?

  • A válaszadók fele Budapesten él, a vidékiek között is felülreprezentáltak a városban élők. Községben élő szexmunkások alig töltötték ki a kérdőívet, őket kevésbé tudja elérni a SZEXE.
  • Az átlagéletkor 36 év volt, a legfiatalabb szexmunkás 18, a legidősebb 64 éves volt.
  • 90 százalékuk nő.
  • 95 százalékuk lakásban dolgozik, mindössze 5 százalékuk válaszolta azt, hogy közterületen (utca, autó) is dolgoznak. A lakásban dolgozók közé számították azokat, akik szállodába vagy házhoz mennek, illetve akik escort szolgáltatást nyújtanak vagy webkamerás stúdióban dolgoznak. 

A felmérés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szexmunkások jelentős része nincs tisztában azzal, hogy Magyarországon legális a prostitúció.

A 202 válaszadó közül minden harmadik mondta azt, hogy tudomása szerint illegális a szexmunka, a megkérdezettek fele válaszolta azt, hogy legális vagy bizonyos megkötések mellett legális, majdnem 30-an pedig nem tudtak válaszolni a kérdésre. Míg a budapestiek közel kétharmada százaléka mondta azt, hogy legálisan dolgozik, addig a vidékiek körében ez az arány 46 százalék volt, és bizonytalanok aránya is kétszer nagyobb volt a vidékiek között.

Ez azért meglepő, mert már több mint húsz éve, egészen pontosan 1999 óta végezhető legálisan szexmunka 18 év felett. Ehhez a szexmunkásnak egészségügyi igazolással kell rendelkeznie, hogy részt vett a három havonta kötelező szűrővizsgálatokon.

Mindez a jogtudatosság nagymértékű hiányát mutatja a szexmunkások csoportján belül, ami a kiszolgáltatottságot és az ismerethiánnyal való visszaélés lehetőségét is erősen növeli

- állapítja meg a felmérés.

Fizetés helyett megfenyegették

A szexmunkások kiszolgáltatottságát sok esetben a rossz jogi szabályozás okozza. A szabálysértési törvény megnevez úgynevezett védett övezeteket, ahol tilos szexmunkát végezni. Így például oktatási-nevelési intézmények templomok, temetők 300 méteres körzetében nem dolgozhatnak szexmunkások. Az önkormányzatok is kijelölhetnek ilyeneket, szoktak is élni ezzel a lehetőséggel.

Jó példa erre a XVII. kerületi önkormányzatot trükkös megoldása: a kerületet vezetését régóta zavarták a Tarcsai út mentén dolgozó szexmunkások, ezért a polgármester felépíttetett egy Szűz Máriát ábrázoló vallási szobrot a kérdéses útszakaszon, így máris életbe lépett a védett övezetekre vonatkozó tiltó szabály. Nem véletlen, hogy a SZEXE többször kérte a védett övezetek megszüntetését, mert álláspontja szerint életszerűtlen a szabályozás és csak arra jó, hogy a hatóság vegzálhassa a szexmunkást, mivel lényegében maga mondhatja ki, hogy a védett területen belül volt-e.

A törvényi előírás ellenére alig vannak  türelmi zónák, ezért csak lakásban tudnak dolgozni a szexmunkások. Ami azért probléma, mert a törvény a kerítés és a kitartottság mellett a prostitúció elsősegítését is bünteti, amibe az is beletartozik, hogy valaki szexmunkásnak adja bérbe a lakását. (De biztonsági őrt és sofőrt sem alkalmazhatnak, mert az is futtatásnak minősülne.) Mivel nincs pénzük saját ingatlanra, a legtöbb szexmunkás így dolgozik, ami még inkább kiszolgáltatottá teszi őket. Erre példa az egyik résztvevő története:

Volt vendégem aki fizetés helyett megfenyegetett. Nem jelenthetem fel, mert kiderül, hogy nem saját lakásban dolgozok.

Jobb szabályozás, kevesebb kizsákmányolás

Ezt tartják a legnagyobb problémának a felmérésben megkérdezett szexmunkások; ha legálisan bérelhetnének lakást szexmunka céljából, átláthatóbb és biztonságosabb körülmények között dolgozhatnának, kevésbé lennének a kizsákmányolás veszélyének, mondták.

Én kizárólag a saját élet tapasztalatomat tudom leírni, nincs lakásom és egy "sima pl: kereskedelmi " munkából még egy szobát sem tudnék bérelni, nem hogy eltartsam magam.

Azt is el tudnák képzelni, hogy a szexmunkások kiközvetítése is legálisan, az állam által szabályozott módon, meghatározott tarifák mellett történne. Volt, aki viszont azért érvelt a szexmunka átláthatóbbá tétele ellen, mert kiderülne környezete számára, hogy mivel foglalkozik.

Szintén problémaként fogalmazták meg többen, hogy nincs jól szabályozva a kényszerítés fogalma, külön kéne választani az önkéntesen végzett szexmunkát a kizsákmányolástól, és  pontosabban definiálni utóbbit. „Határozottan külön kell kezelni az önként szexmunkát végzőket azoktól az áldozatoktól, akiknek segítségre van szüksége, mert kényszerített helyzetben kell szexmunkát vagy bármilyen munkát végeznie. Keskeny mesgye, de részletes szabályozással és a törvényeket értő alkalmazással talán elérhető lenne a törvényalkotó célja.”

Az emberkereskedelem és a kizsákmányolás szigorúbb büntetése is előkerült a válaszokban, mások inkább az ellenőrzések szigorításában látják a megoldást: elmondásuk szerint könnyen kiszűrhetőek lennének, akik vidékről felhozott roma lányokat futtatnak, és sokszor már a hirdetésből látszik, hogy a felkínált lány fiatalkorú.

A szexmunka tesz áldozattá

A felmérés másik felében az emberkereskedelemre vonatkozó kérdésekre válaszoltak a szexmunkások. A megkérdezettek közül 30-an (15 százalék) válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy saját megítélése szerint vált-e Ön emberkereskedelem áldozatává, ők mind nők voltak. Arra is rákérdeztek, hogy mit tartanak emberkereskedelemnek. Legtöbben (több mint 80 válasz) az emberek eladását, fogvatartását és az emberrablást tekintik annak. Sokan válaszolták még azt, hogy a kényszerből végzett munka is emberkereskedelemnek számít. A kényszerítés nemcsak a fizikai erőszakot, hanem a lelki nyomást, az áldozat körülményeinek kihasználását, szorult helyzetével való visszaélést is jelenti.

Az emberkereskedelem már ott kezdődik amikor egy második fél,a szexmunkással tartatja el magát, gyakorlatilag a keresetének 70-80 ha nem több százalékát elveszi, rendszeresen bántalmazza fizikálisan, mentálisan, pszichésen megfélemlíti

- írta az egyik szexmunkás. Közel 50 százalékuk szenvedett már el erőszakos cselekményt vagy kényszerítést magánéletében vagy munkája során, 20-an mondták (10 százalék) azt, hogy több alkalommal is. Sokszor családon belüli erőszak társult a szexmunkára kényszerítéssel. 

Annál a kérdésnél, hogy milyen cselekményt tartanak emberkereskedelemnek, legnagyobb arányban a szexuális kizsákmányolást jelölték meg a felsorolt válaszlehetőségek közül. Érdekes módon ugyanannyian jelölték meg a kényszerházasságot és a csicskáztatást emberkereskedelemként, mint a külföldön történő szexmunkát (80-80 válasz).

A szexmunkások tapasztalatai szerint a mélyszegénységben élők, a szerhasználók és az állami gondozottak vannak kitéve az emberkereskedelem veszélyének. A többség úgy vélekedett, hogy kábítószer-fogyasztás, erőszakos kényszerítés vagy megtévesztés, pénzzel való hitegetés miatt válhat valakiből emberkereskedelem áldozatává. (1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük a megadott tényezőket.)

Ehhez képest azok a válaszadók, akik korábban áldozatok voltak, magát a szexmunkát tartják az áldozattá válás legfőbb okának.

Ha leadja a keresete 70 százalékát, az már emberkereskedelem?

A kérdőív egyik részében konkrét szituációk voltak felsorolva, és azokról kellett eldönteniük a szexmunkásoknak, hogy emberkereskedelemnek számítanak-e.

Két példa:

  • Zita szexmunkásként dolgozik egy lakáson. A lakás tulaja intézi a vendégek felhajtását, cserébe a kereset 70 százalékát le kell adni.
  • Rita nem szexmunkás, Zoli külföldi mosogatásra toboroz lányokat, az utazást, a szállást ő intézi, csak az útlevelet és némi költőpénzt kell leadni neki. Odaérve Ritát bezárják a szállásra és prostitúcióra kényszerítik. Szállását nem hagyhatja el, pénzt nem kap.

A válaszadók túlnyomó többsége (90 százalék felett) mondta azt, hogy emberkereskedelemnek minősül, amikor valakit kényszerítéssel vesznek rá a szexmunkára (lásd második példa). Viszont csupán minden második szexmunkás szerint számít emberkereskedelemnek az is, amikor a szexmunkás maga dönt a külföldi munkavállalásról, de van, aki szervezi a kiutazását, intézi a lakásbérlést és felhajtja az ügyfeleket. Ennek megítélés nagyban függött a felszámolt részesedés mértékétől: az első példánál, amiben 70 százalékos részesedés szerepelt, a szexmunkások kétharmada válaszolt úgy, hogy az már emberkereskedelemnek minősül.

A kényszerítés szerepe többször előkerült a kérdőívben. 

Legtöbben azért kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, mert titkolták környezetük előtt, hogy szexmunkával foglalkoznak.

A második leggyakoribb ok az volt, hogy a szexmunkásnak nem volt olyan családtagja vagy barátja, akitől segítséget kérhetett volna, míg a kiskorúság a harmadik a helyre került. Gyakori válasz volt még a gyámügy értesítésével való zsarolás is. Ennek kapcsán megjegyzi a felmérés, hogy a SZEXE rendelkezik az ombudsman és az Emmi államtitkárának közös állásfoglalásával, amely szerint csak abból, hogy egy szülő legálisan szexmunkát végez, még nem lehet megállapítani a gyerek veszélyeztetettségét.

Félnek a rendőrtől, inkább nem tesznek feljelentést

A kiszolgáltatottság egyik aspektusa, hogy milyen segítségre számíthatnak a szexmunkások, ha bűncselekményt követnek el ellenük. Nagyon vegyes tapasztalataik voltak a válaszadóknak a rendőrség fellépésével kapcsolatban: a 202 válaszolóban több mint 130-an (68 százalék) mondták azt, hogy munkájuk során követtek el ellenük bűncselekményt, ehhez képest 40-en azért nem tettek feljelentést, mert féltek a rendőrségtől, 30 szexmunkás ügyében pedig a feljelentésen kívül nem történt semmi. Mindössze hatan (3 százalék) számoltak be arról, hogy valamilyen okból nem tehettek feljelentést a rendőrségnél.

Az érintettek úgy gondolják, ha jobb lenne a szexmunka jogi szabályozása, a rendőrségtől is bátrabban kérnének segítséget. “Talán ha emberszámba vennék a rendőrök a szexmunkásokat, meg úgy általában a nőket, többen mernének segítséget kérni/feljelentést tenni.” A SZEXE korábban már szóvá tette, hogy kevés esete jut el jegyzőkönyv felvételéig, sokszor a rendőrök inkább lebeszélik az áldozatot a feljelentésről. A bíróságon is általános, hogy a bíró is kurvaként emlegeti a szexmunkásokat.

A felmérés azt a jogi problémát is megemlítik, miszerint a prostitúciós bűncselekmények közül egyedül az emberkereskedelemnek van sértettje: a kerítés, a kitartottság és a prostitúció elősegítése esetében a szexmunkás csak passzív alanya a bűncselekménynek, vagyis nem illetik meg sértetti jogok, és kártalanítás, áldozatsegítő szolgáltatás sem jár neki.

(Borítókép: Andreas Rentz / Getty Images)