Dénes
2 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Jó napot, koronavírustesztre jöttem

2020.02.29. 12:14 Módosítva: 2020.02.29. 18:05

Azon gondolkodtunk, hogy esetleg a határon lesz valami ellenőrzés. Ha a reptéren hőszkennelik a fertőzött országból érkezőket, akkor a szárazföldön is kell, hogy legyen valami, különben semmit nem ér az egész. Ráadásul az operatív törzs szóvivője is azt ígérte, hogy a határon szakértői kikérdezést indítanak. De Milánótól Budapestig két országhatárt léptünk át, és semmiféle ellenőrzéssel nem találkoztunk. 

Másnap elvittem a céges autót egy külső-belső mosással egybekötött fertőtlenítésre, majd bementem a Szent László Kórházba, hogy a háromnapos észak-olaszországi út után felelős állampolgárként kivizsgáltassam magam. 

Egy nappal azután utaztunk ki Nyilas Gergely kollégámmal tudósítani az észak-olaszországi Lombardiába, hogy a tartományban 9 településen 47 ezer embert zártak el a külvilágtól koronavírus-fertőzés miatt. Az út során végig nagyon körültekintőek voltunk, rengeteget kézfertőtlenítettünk, nem nyúlkáltunk semmihez közterületen, de biztos, ami biztos alapon úgy döntöttünk, hogy hazaérkezés után két hétre önkéntes karanténba vonulunk. Én előtte még bementem a Szent László Kórházba, hogy megnézzem, mit kezdenek egy veszélyeztetett területről hazaérkezővel, 

aki aggódik.

A koronavírus miatt karanténba zárt lakosok beszélgetnek a karantént őrző katonákkal Olaszországban az SP26-os úton felállított ellenőrző pontnál, Turano Lodigiano és Castiglione d'Adda között, 2020. február 25-én.
A koronavírus miatt karanténba zárt lakosok beszélgetnek a karantént őrző katonákkal Olaszországban az SP26-os úton felállított ellenőrző pontnál, Turano Lodigiano és Castiglione d'Adda között, 2020. február 25-én.
Fotó: Simor Dániel

Tizennyolc ember van most itt karanténban, köztük olyanok is, akiket mindenféle tünet produkálása nélkül zártak be két hétre, csak mert az érintett terület közelében jártak. Kicsit tartottam emiatt a karantén szájába önként sétálástól, mert mégiscsak ott voltunk az olasz gócpont mellett, és Milánóban is voltunk két napot. A legrosszabbra készülve ruhákat és könyveket is vittem magammal. 

A kórház udvarán teljesen véletlenül belefutottam Szlávik János infektológiai osztályvezetőbe, és ott helyben bevallottam, hogy merre jártam. A főorvos gyorsan rövidre zárta a dolgot: „Sok ezren jönnek onnan haza, tünet nélkül pedig senkit nem vizsgálunk meg” – mondta.

De folyik az orrom, reggel tüsszentettem is

– vetettem közbe.

„Ha láza van, telefonáljon a háziorvosának, és két hétig kerülje a tömeget, egyébként meg lappangás közben nem fertőz” – nyugtat meg a doktor.

Hatszáz eset van, az nagyon kevés. Ha ez lappangás közben fertőzne, már ömlenének az esetek Olaszországból

– mondta. Arra, hogy akkor a tünetmentes diákcsoportot, akiket az egyikük befolyásos édesanyja jelentett fel a Nemzeti Népegészségügyi Központnál (NNK), miért zárták el két hétre, kitérő választ ad: „Ők kórházi karanténban vannak, az otthoni valóban jobb”.

A járványügyi elzárásáról az országos tisztifőorvos dönthet, a járványügyi szabályszegés a BTK. szerint vétségnek minősül és elzárással büntethető.

Ezután még felhívtam az NNK ingyenesen, éjszaka is hívható zöldszámát, melyből kettő is van, de szinte állandóan foglaltak. Sokadik próbálkozásra aztán sikerült beszélnem egy diszpécserrel: a kellemes hangú idős úr elképesztő lassan, de közben tökéletes hangsúlyozással mondta el a legfontosabb tudnivalókat, (magas láz, száraz köhögés esetén a háziorvost keresni) képtelenség nem odafigyelni. Az egész eltart vagy 10 percig, hipnotikus élmény. „Sokan telefonálnak? – kérdezem. „Sokan” – válaszolja, és elköszönünk, mert már utánam is várnak a vonalban.