Dénes
2 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Délelőtt tanulunk, délutánra kezdünk megőrülni

aIMG 1019
2020.03.26. 11:31

Maradj otthon!

– visszhangzik a hang az utcán, de hiába néztem körbe, semmi nem mozdult. A kisvárosi utcán némán bólogattak a kopasz fák. Újra megcsapott a semmiből jövő kiabálás, és csak akkor mozdult valami, amikor bátortalanul beleszóltam az ürességbe: „Ki az?”

Egy redőny alatt résen egy asszony barátságos arcát pillantottam meg. „Én voltam, ne ijedjen meg” – oldotta a kafkai hangulatot. „Ennyire szigorúan veszik a kijárási tilalmat itt a városban?" – kanyarodtam rá gyorsan a témámra. Azért jöttem ugyanis a Nyíregyháza melletti kisvárosba, Polgárra, mert a hírek szerint az országban itt vezették be először a kijárási tilalmat.

„Nem sok ember van az utcákon, mi is itthon vagyunk már két hete” – mondta a nő. Csevegős stílusa szemben állt a kényelmetlen pózzal, ahogy a szűk résen kikukucskált. Nem is dolgozik? – kérdeztem, amire csak a fejét rázta.

„Az Outlet Centerben voltam, de elküldtek. Most már mindenkit elbocsátottak, és be is zártak” – mesélte színtelen hangon. „A férjem a kamionosoknál dolgozik, ő hoz haza pénzt” – tette hozzá. „Hogy mit csinálunk egész nap? Délelőtt tanulunk a két gyerekkel. Délutánra meg kezdünk megőrülni.” A nő kerek arca visszahúzódott a résből, én pedig elindultam a polgármesteri hivatal felé.

Nem mindenkit korlátoznak

A kijárási tilalom helyi érdekű bevezetése újdonság volt az országban. A kormány folyamatosan azt kommunikálta, hogy nincs szükség erre a drasztikus lépésre, mivel az állampolgárok a felhívások szellemében maguktól is otthon maradnak.

Ez csak részleges kijárási tilalom

– kezdett bele a magyarázatba a polgármester, Tóth József, miután átestem a koronavírusos idők rituáléján:

  • a néptelen hivatalba lépve egy szájmaszkos őr a kézfertőtlenítő gél felé terelt;
  • kézfertőtlenítettem;
  • könyök-összeérintéssel üdvözöltem a polgármestert.

Tóth József olyan lelkesültséggel magyarázta a rendeletet, mint a hajóskapitány, aki hosszas veszteglés után végre kihajózhat. „Teljes vesztegzárat nem rendelhettünk el, de ráhatásunk lehet azokra, akik az önkormányzattól függnek” – magyarázta a döntésüket a DK-s vezető. „Polgárnak 8100 lakosa van, és a harmaduk valamilyen szinten kapcsolatban van az önkormányzattal. Dolgozónk, közmunkás, óvodás, diák vagy idős ember, akinek az ellátását segítjük. A rendelettel rájuk próbálunk hatni.”

„Hogy miért volt erre szükség? Onnan kell kezdenem, amikor március 15-én este összehívtuk a rendkívüli testületi ülést a vírus miatt. Nem is volt olyan rég, de jelzi, hogy milyen gyorsan történnek a dolgok. Akkor még győzködtük egymást, hogy be kell-e zárni az óvodákat, a piacot, a művelődési házat. Nagy nehezen elfogadtuk ezt, pedig nehéz volt azt mondani: emberek, nem lesz hurka-pite fesztivál! Azt is elfogadtuk, hogy az önkormányzati dolgozókat 2 hét szabadságra küldjük: egy hetet a saját szabadságukból kell kivenniük, egy hetet pedig grátisz kapnak. Annyit kértünk cserébe, hogy maradjanak otthon.”

„A döntő többség előtt le a kalappal, ezt hangsúlyoznom kell.”

De aztán jött a tavaszias időjárás, és azt vettük észre, hogy a diákok a közterületen bandászkodnak, jellemzően persze azok, akiknek éppen otthon kellene lenniük, és még többet kellene tanulniuk. Az idős polgártársunk is csak elment a piacra, hátha mégis nyitva van, meg vannak azok munkásaink, akik azt gondolták, hogy ez valami jutalom szabadság, amit kaptak.”

Tóth József szerint a veszélyhelyzetre való törvény megadná neki a lehetőséget, hogy akár a képviselő-testület nélkül is részleges kijárási tilalmat rendeljen el. „De ezt nem akartam, ezért kikértem képviselők véleményét, Ők párthovatartozás nélkül, teljes egyetértésben támogattak." A fideszes képviselő is? „Még ő is.”

A történetben a csavar, hogy időközben a Miniszterelnökség kihirdette, hogy bármilyen kijárási korlátozást csak a kormány rendelhet el. Nem lennénk most a fideszes képviselő helyében.

De hogyan lehet betartatni egy ilyen rendelkezést? A rendőr elviszi azt, akit az utcán talál? 

„A közbiztonsági koordinátor irányításával a településőreink és a mezőőrök vannak szolgálatban, és udvariasan felhívják a figyelmét a közterületen indokolatlanul tartózkodónak, hogy menjen haza. Ez egy kisváros, itt mindenki ismeri egymást, tudjuk, hogy ki közmunkás vagy hivatali dolgozó, melyik idős kap ellátást, otthonában gondozást és ebédet a hivataltól. Ha valaki nem értene a szép szóból, akkor annyit tehetnek, hogy jelzik ezt a munkáltatója felé, időseknél a szociális gondozónak, diákoknál pedig az iskolának.”

A rendelkezés instant siker volt, igaz, a polgármester szerint egyelőre azt is számításba kell venni, hogy a kihirdetés napján pont bejött a hideg. A rendelkezés egyébként március végéig szól. És hogy meghosszabbítják-e? Tóth József szerint, valószínűleg igen, és az sem tartja kizártnak, hogy még a korábbitól is szigorúbb lépésekre lesz majd szükség. „Most három ember van karanténban, ők Ausztriában dolgoztak, onnan jöttek haza. Ki tudja, mi lesz, ha megjelenik az első beteg is?” 

Maradnának otthon?

A kijárási tilalom fogadtatásáról nem volt egyszerű információt gyűjteni Polgáron.

A település utcái néptelenek voltak, mint egy olyan karácsonyeste, amelyik véletlenül egy márciusi délelőttre esett.

„Van valami értelme a kijárásinak, mert sokan elkaphassák a betegséget, de kicsit azért visszafoghatnának” – mondta talányosan a 16 év körüli fiú, akinek zavarát fokozta, hogy egy fél utcán át loholtam utána, hogy végre szóra bírjak valakit. Kérdésemre, hogy nem akar-e többet kijárni, csak csóválta a fejét. „Boltba jöttem most. Tanulok otthon, ez fontos, mert hegesztőnek tanulok. Amúgy unatkozom, két hete nem láttam a haverjaimat, a kondi is be van zárva.”

Szkeptikus volt a gimis lány is. „Felfújják ezt a dolgot, nem lesz baj” – mosolygott, de aztán megerősítette , hogy amúgy csak a boltba jött kenyérért. „Meg szerelőhöz jöttem, mert kilyukadt a kerék” – mutatott a biciklije lapos gumijára. „De a szerelő is be van zárva.”

Polgár egyik elágazásánál győződhettem meg arról, hogy nem egy üres szellemvárossal van dolgom. Egy gyógyszertár, a Penny meg a buszpályaudvar körül lézengett néhány ember. A kék gumikesztyűben álldogáló urat hivatalnoknak néztem, de kiderült, hogy távolságibusz-vezető. „Minden egyes nappal esik vissza a forgalom. A diákok már nem jönnek, egyre kevesebben járnak munkába is. A szőlőskertek meg Bodaszőlő környékéről még utaznak, mert ott biztos kevésbé tudják, hogy mi történik. Meg mióta elektromos jegy van, és hátul kell felszállni, könnyebb ingyen utazni” – rántja meg a vállát.

A sofőr egyébként nem elégedetlen: „Van maszk, kapunk kesztyűt, mindennap fertőtlenítik a buszt is.” Szerinte még van értelme a járatnak, mert a környéken nem zártak be a gyárak, intett az egyik épület oldalában álló kis csoport felé.

A két nő és a fáradt arcú férfi olyan fesztelenséggel álldogált egymás közelében, mintha a távoli, vírusmentes korban, azaz két héttel ezelőtt járnánk. Pedig nagyon is tudtak a fertőzésről. „A Boschban dolgozunk, mesélhetnék” – mondta a negyvenes, szemüveges nő, és rögtön mesélt is.

Tíz centire állunk egymástól a gyártósoron. Egymás kezébe adjuk a munkadarabot. De hiába kérünk, alig kapunk kézfertőtlenítőt, maszk egyáltalán nincs.

„Kértünk kéztörlőt, de nem kapunk, egy levegős szárító van, de ahhoz mindenki keze hozzáér” – kapcsolódott be a beszélgetésbe a fáradt arcú férfi, fél szemmel a buszt nézve. „Az irodistákat érdekes módon 90 százalékban hazaküldték már rég. Mi meg egy négyméteres folyosón állunk tizennégyen, így szereljük össze a dolgokat. Nem jó ez így” – mondta a mellette álló, rajzolt szemöldökű asszony.

A városban már sok embert elküldtek. Nem félnek, hogy magukat is leépítik?

A szemüveges asszony legyintett. „Minket nem fognak elküldeni. Épp hogy több lett a munka, mert Szlovákiából már nem tudnak átjönni az emberek. Pedig lehet, hogy az lenne a jó, ha bezárna a gyár. Inkább maradnánk otthon, mint hogy túlórázzunk.”

(Borítókép: Maradj otthon! üzeni a molinó Polgáron. Fotó: Földes András / Index)

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!