Megdöbbentő a kihalt Ferihegyi repülőtér

Most szállt le egy gép

Régebben, amikor meghallotta ezt a mondatot, Radnai idegesen fújtatott egyet. Abba hamar belefáradt, hogy újra meg újra elmagyarázza Irénke néninek, hogy a taxik hosszú sora immáron nem azt jelenti, hogy nemrégiben landolt egy gép Ferihegyen. Azok ugyanis olyan rendszerességgel szállnak le, mint ahogy a metrók követi egymást. Egy-egy repülő érkezése vagy indulása régóta nem esemény. Az pedig, hogy időről időre mégiscsak fölgyűlnek a taxik, nem jelent mást, mint hogy torlódás volt a gyorsforgalmin, és miután sikerült leküzdeniük az akadályt, most úgy vonulnak egymás sarkába taposva, akár a hangyák hosszú, egyenes sorban a boly felé.

– Most szállt le egy gép – ismételte Irénke néni, aki ezúttal nem a ház előtti padon üldögélt, figyelve, hogy Radnai mikor végez a sepregetéssel vagy a kukák kihordásával, hanem az erkélyen állt, és arcán elmondhatatlan csillogás keveredett a délutáni napsugarak fényével. Radnai fölnézett a járdaszegély mellől, és eszébe jutott, hogy szólhatna Irénke néninek, hogy tegye föl a maszkot. Aztán úgy volt vele, talán a magasföldszint elég magasan van ahhoz, hogy ne jussanak föl odáig a vírusok. Ahogy a betörőket is elrettenti a rács, amely mögül Irénke néni figyelte a forgalmat.

– Igen, tényleg most szállhatott le – erősítette meg Radnai. Az jutott eszébe, pár héttel ezelőtt még fölszaladt a pulzusa, amikor Irénke nénitől újra meg újra hallotta ezt a mondatot. Most pedig bőszen helyesel. Mekkorát fordult rövid idő alatt a világ! Az eget nem keresztezik kondenzcsíkok, és a délután csöndjét valóssággal föltépi a gyorsforgalmiról kivételesen lezúduló taxiforgalom.

– Most szállt le egy gép – mondta harmadjára is Irénke néni, és Radnai tudta, hogy az asszonynak az a réges-régi délután jár az eszében, amikor a bátyja hazatért Amerikából két és fél évtized után. Irénke néni sokszor elmesélte a padon üldögélve a közelben sepregető Radnainak, hogyan ment ki az urával a reptérre és nézték ott a teraszról, ahogy landol a gép, amelyik a fivérét hozta haza. Igaz, csak látogatóba és egyszeri alkalommal, hogy aztán végleg elnyelje az Újvilág. Irénke néniben viszont olyan mélyen rögzült ez a nyúlfarknyi reptéri látogatás, meg ahogy utána betaxiztak a városba, hogy azóta is emlegeti.
A taxik elrobogtak a belváros felé. Radnai fölnézett a vakítóan kék, tiszta tavaszi égre. Vajon mikor érkezik a következő gép? Lehet, hogy csak holnap. Addig megint csönd lesz. Végtelen, szokatlanul fülsiketítő csönd.

Kedves olvasó, ez a mininovella az Index első novelláskötetének megjelenése alkalmából született. Az Istennek nehéz a kortárs magyar prózairodalom tizenhét meghatározó szerzőjének 26 novelláját tartalmazza. A kötet itt megvásárolható.