Egyedüli fehérként koronának szólítottak a városban

2020. március 21-én egy hivatalos kutatóúton lévő magyar botanikus autóval átment Burundiból a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy kutatási lehetőségekről egyeztessen egy kollégájával. A koronavírus miatt Burundi pár órával később lezárta a határait, a magyar férfi pedig Kongóban ragadt. 

Telefonon elértük a botanikust, akinek a kalandos történetét diplomáciai forrásaink is megerősítették. 

Amikor a kutatót nem engedték át Kongóból, hozzátartozói értesítették a magyar Külügyminisztériumot, amelynek Nairobi képviselete felvette a kapcsolatot Burundi bécsi ENSZ képviseletének vezetőjével és a Burundiban található belga nagykövetséggel is. A nagykövetség legmagasabb szintű próbálkozásai ellenére is a burundi biztonsági miniszter nemzetbiztonsági kockázatnak ítélte a magyar állampolgárt, így megtagadta a belépését.

A botanikus a Tanganyika-tó partján egy kis városban, Uvirában szállt meg egy hotelben. Kongó a világ egyik legszegényebb országa, "nem olyan jók itt az ember túlélési esélyei", a legnehezebb pedig volt, hogy úgy tűnt, több hónapnyi ottani létre kell berendezkedni. 

Amikor azt látod, hogy elfogytak a lehetőségeid, és nincs esélyed innen elmenni, az nagyon rossz érzés. Pláne egy városban, ahol egyedül vagy fehér ember, mindenki téged néz, ráadásul még félnek is tőled

– mesélte a botanikus, aki szerint mivel Kongóba európaiak vitték be a koronavírust, ferde szemmel néztek rá, egy idő után pedig elkezdték koronának szólítani a helyiek. 

Egy liter pálinka

Az uvirai létben a legnehezebb az volt neki, hogy egészséges maradjon. "Ha itt megbetegszel, nem tudsz mit csinálni, nagyon kezdetleges az egészségügyi ellátás. Ha nem tudnak meggyógyítani valamilyen helyi gyógymóddal, akkor könnyen meg is halhatsz. Ráadásul ezen a trópusi klímájú éghajlaton könnyű megbetegedni, ezért nagyon megijedtem, amikor valamelyik reggel fájt a torkom". 

Az Uvirában töltött napok során meglepő tapasztalat volt, hogy bár a város a Tanganyika-tó partján fekszik, nem lehet halat kapni, csak kecskét tudott enni. Elektromos áram sem volt, esténként generátorokat kapcsoltak be, olyankor lehetett telefonálni. 

Mivel a botanikus csak egy napi látogatásra érkezett, az utazótáskája sem volt nála; ezt végül egy hét után tudta visszaszerezni, de ez sem ment könnyen. "Egy hét volt, mire a hátizsákom megszereztem Burundiból, de eredetileg ezt sem akarták átengedni az ottani kapcsolatok, csak miután közöltem velük, hogy súlyos beteg vagyok, életmentő gyógyszerekre van szükségem, és az ő lelkükön szárad, ha meghalok."

Másnap elküldték a hátizsákot, amit letettek a Burundi és Kongó közötti híd mértani közepére, ahol egy egész napig állt, mert a kongói határ vezetője nem volt hajlandó átvinni. Végül este a katonák adták oda a magyar kutatónak.  

Szerencsére a csomagomban volt egy liter pálinka, így tudtam mihez nyúlni, amikor már nagyon rossz volt a hangulatom 

– mesélte a botanikus, aki érkezése után két héttel tudta elhagyni Uvirát, amelyet a napokban elöntött a víz; az áradásban több tucat ember meghalt. 

Minden ajtó bezárult

Onnantól kezdve, hogy lezárultak a határok és a repterek, a kutató szerint csak a diplomácia működik. Több ország nagykövetségének közreműködésével sikerült megszervezni, hogy a férfi felszállhasson a belga légierő Burundiból induló gépére, amely tett egy kitérőt Ruandában.

Mivel a magyar férfit nem engedték be Burundiba, el kellett jutnia Ruandába, amelynek külügyminisztere nem találta kockázatosnak a magyar férfi belépését. Vincent Biruta, ruandai külügyminiszter személyes közbenjárását a napokban telefonon megköszönte Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is. 

A botanikust Kongóból három páncélozott ENSZ-dzsip szállította át a ruandai határhoz. Erre azért volt szükség, mert a terület jelenleg háborús övezet, amelyet helyi milíciák felügyelnek. 

Abban a hegységben bányásszák a mobiltelefonokhoz és laptopokhoz használt koltánt, ennek birtoklása stratégiai kérdés, itt szomáliaiak, eritreiak és egyéb csoportok állnak harcban egymással és a helyiekkel

– mesélte a kutató, akinek több órát kellett várakoznia kongói-ruandai határon, ami miatt lekéste a belga járatot. 

Ezek után a ruandai állam saját költségén elszállásolta, és ellátást biztosított a kutatónak, akit április közepéig karanténba helyeztek egy hotelben. A magyar férfi végül feljutott az Ethiopian Airlines Rómába tartó járatára, ahonnan Frankfurtba, majd Bécsbe utazott. 

A botanikus több mint három hét után, 2020. április 16-án érkezett Magyarországra. Hazajutásán 19 ember dolgozott 5 országból, több mint 2 héten keresztül. A kutató hozzátette, három hetes tortúrája során minden ajtó éppen bezáródott előtte, ezért nagyon hálás mindenkinek, aki segített a hazaérkezésében. 

(Borítókép: Helyi lakosok az elöntött utcán Uvirában 2020. április 21-én. Fotó: Crispin Kyalangalilwa / Reuters)