Egy faluval arrébb mindent szabad, itt meg semmit se

Csütörtökön délelőtt, kellemes kirándulóidőben járunk Visegrádon és Dömösön, hogy megtudjuk, hogyan hatnak vagy nem hatnak a kijárási korlátozások illetve azok enyhítései az itt lakók mindennapjaira. Ha nem egy világjárványról szólna jelenleg az élet, akkor most, amikor a végzősök épp érettségiznek, biztosan összefutnánk egy-két osztálykiránduláson lévő iskolás csoporttal, hiszen sok gimnáziumban szokás ezeket az írásbelik időpontjára időzíteni, hogy így legyen üres az iskola. De a szokatlan körülmények miatt első ránézésre a két település teljesen egyformán csöndes és néptelen ottjártunkkor. 

Abban is hasonlít a két település, hogy egyelőre mindkét helyen úton-útfélen különböző tájékoztatók, lezárások, rendőrségi szalagok, táblák, kiírások és feliratok figyelmeztnek arra:

Csakhogy addig, amíg Visegrádra továbbra is azok a fővárosra is érvényes korlátozások vonatkoznak, amelyek a legszigorúbbak az országban, addig az innen pár percnyire, már "vidéken" fekvő Dömösön már kinyithatnak a kerthelyiségek és az éttermek teraszai, a helyiek pedig már nem csak alapos indokkal hagyhatják el az otthonaikat.

Az általunk tapasztalt csendesség ugyanakkor csalóka, nyilván a hétköznap délelőtti időpontnak is szól. A helyiek szerint az új rend igazából hétvégén fog vizsgázni, arra számítanak, hogy a kirándulók, akik az országos korlátozások idején is szívesen özönlöttek ide, és akik mindkét településen okoztak ezzel problémákat, szombattól újra itt akarnak majd kikapcsolódni.

Én megértem, hogy Pesten a lakásban, főleg gyerekekkel együtt most nehéz. Nem az volt a baj, hogy idejöttek kirándulni, hanem az, hogy programokat akartak

- mondta az Indexnek egy visegrádi nő, akivel viráglocsolás közben találkoztunk és aki amúgy a visegrádi Mátyás Király Múzeumban dolgozik. Nem ő az egyetlen, aki arról mesélt, hogy szerinte valóban szükség volt arra, hogy a város célzott lezárásokkal tartsa távol a koronavírus-járvány miatt kihirdetett korlátozások közepén a turistákat.

Abban a legtöbben egyet értettek, hogy nem az zavarta az itt élőket, ha valaki az erdőbe vágyott, hanem az, hogy tömegesen mászkáltak a város utcáin és keresték a kávézót, a fagyizót, az éttermet, a játszóteret, a múzeumot vagy épp a vécét.

- így jellemezte a visegrádi dohányboltban valaki a szerinte áldatlan állapotokat.

Amióta hétvégente a polgármesterek saját jogkörben korlátozásokat vezethettek be és azokkal igyekezhettek távol tartani a máshonnan idevágyókat, a helyzet Visegrádon jelentősen javult az Indexnek mesélő helyiek szerint. Dömösön erről viszont már megoszlott az emberek véleménye, ott többen is azt mondták, ha a kirándulók jönni akartak, nem nagyon lehetett megállítani őket a korlátozások enyhítése előtt sem.

A turista jöjjön is meg ne is

"Nyugi van, ebből a szempontól jó, hogy maradtak a lezárások" - magyarázta egy Visegrádon dolgozó pilismaróti nő, aki mikor a bankba kiszaladva velünk összefutott. Azt is elmesélte, hogy a közeli horgásztónál voltak olyanok, akiket megbírságoltak a rendőrök a korlátozások megszegése miatt. Szerinte az itt élők számára szerencsére távolinak tűnik mindaz, ami Pesten van, mivel ez nem egy agglomeráció és a vírus sem igazán ért még el ide. 

Többen kiemelték nemcsak itt, de Dömösön is, hogy a környéken egyetlen igazolt koronavírus-fertőzöttről lehet tudni, egy idős pilismaróti lakosról.

Ez egy öreg falu. Úgy vannak vele az öregek, hogy a turista jöjjön is, meg ne is

- mondta a dömösi Luis Vendéglőt vezető Varga László. Szerinte a falusiak többsége érti, hogy a kirándulók hozzák a pénzt ide, de régebben sem igazán örültek a tömegnek. Most pedig a vírus miatt többen kifejezetten félnek az idegenektől, és ki tudja, milyen lesz a hangulat, ha szombaton ismét megérkeznek turisták.

Mi nagyon várjuk a hétvégét, de nekünk is kihívás lesz, hogyha nagy tömeg lesz, hogy hogy ültessük le az embereket, hogy hol parkoljanak és hol várakozzanak majd

- folytatta Varga, aki azt mondta: az általa vezetett étteremnek "az idei profitja már biztosan kuka", most már csak a talpon maradás a cél. Szerinte ebből a szempontból Dömös szerencsésebb, nem tudja, hogy a szomszédos Visegrádon, Pest megyében a vendéglátó helyek hogyan élnek most túl.

Pedig az, hogy Dömös Komárom-Esztergom megye része maradt, a falu egykori sekrestyése szerint csak a szerencsén múlt. Azt mondta: ezt akkor még bánták a helyiek, mikor nem jött össze, de most épp jól jön, ugyanis ha nem áll vissza az élet, annak szerinte

Az idős férfi a falu központjában lakik és úgy tűnik, ennek köszönhetően rajta is tartja a szemét az itt történteken, minket is egyből kiszúrt a kerítése túloldaláról és készségesen, viccelődve köszöntött is, azt feltételezve, hogy útbaigazításra szoruló kirándulók vagyunk.

Elmesélte nekünk, hogy a lezárások ellenére hogyan igazították útba a helyiek az elmúlt hetekben az erre járókat, hogy merre tudnak a lezárásokat megkerülve elérni például Prédikálószékhez (ahhoz a népszerű kirándulócélponthoz, ahová igyekvő túrázókkal találkoztunk egyből, amint leparkoltunk Dömös központjában). Az egykori sekrestyés mondta, érti, hogy a "tömbházból menekülni kell", és azt is, hogy nem fél a vírustól, pedig a feleségével mindketten krónikus betegek. Ennek ellenére a dömösi boltban is leveszi az orráról a maszkot, ahol mivel megismerik, hogy helyi, úgysem küldik ki.

Kiéleződő ellentétek

Visegrádon a turizmus adja a megélhetést, itt meg másfél hónapja csak festünk, mert be kellett zárni - mesélte nekünk az egyik helyi étteremben dolgozó férfi, akit a felújítási munkálatok közepén kaptunk el. A kerítésen keresztül, a hatalmas ZÁRVA felirat mellett beszélgettünk vele és a később megjelenő főnökével is. Ők mindketten tudják, hogy az itt lakók közül sokan élvezik egyelőre a csendet, de nem értik, "miért zavarjuk el azt innen, aki amúgy meg csak a panelban ülhet, mikor máskor belőlük élünk."

Egy faluval arrébb mindent szabad, itt meg semmit se. Mi nem mehetünk át Dömösre, de ők meg ide jöhetnek hozzánk, hát hogy van ez? Itt a király mondja meg, hogy melyik provinciában mit lehet

- mondta a helyi vendéglátós, aki igazságtalannak és értelmetlennek találja, hogy hiába van kerthelyisége, ő még nem nyithat ki, miközben a szomszéd faluban ezt mások már simán megtehetik. Ehhez azt is hozzátette, hogy igazából persze senki nem tartja vissza a Pest megyeieket attól, hogy átmenjenek mondjuk Dömösre.

Azt egyébként mások se tudják, hogy hogyan lehetne itt a Dunakanyarban a megyehatáron megállítani a pestieket. A környékbeliek is gyakran jönnek-mennek, többen munka miatt is, de egy visegrádi nő azt mesélte, ők nem Pestre, hanem Esztergomba indulnak, ha ügyet kell intézniük és nem tudja, hogy ezt most megtehetik-e. A dömösi Varga László pedig fel is tette a kérdést, hogy vajon rendőröket állítanak a megye határára és egyesével ellenőriznek mindenki ha hétvégén elindul a nép a fővárosból? (Ebben a kérdésben a kormány sem kommunikált egyértelműen, azóta Orbán Balázs a Miniszterelnökség miniszterhelyettese azt mondta, igazából a pestiek is mehetnek vidékre, de csak a saját ingatlanjaikba és ha betartják a biztonsági intézkedéseket.)

Semmi értelme nincs, hogy itt ezt lehet, ott azt lehet

- véleményezte a nem egész országra egységes korlátozásokat az esztergomi Grósz Róbert, aki a bezárt visegrádi óvoda udvarán dolgozott épp, amikor találkoztunk vele. A nyitott kapun keresztül állt velünk szóba, szó szerint derékig állt a munkában, addig is járt a kezében a lapát, amíg elmesélte nekünk, hogy épp most költözött haza Angliából, azért, hogy a családi építőipari vállalkozásba szálljon be.

Grósz úgy látja, Angliában az használt, hogy egységes intézkedések voltak, és azt szigorúan be is tartják az emberek.

Lesz még probléma abból, hogy itt 5 kilométerrel arrébb mi azt csinálunk amit akarunk

- véli a dömösi kocsmáros, aki szerint számára nem jelent extra forgalmat, hogy a Pest megyei Visegrádon a vendéglátósok még nem nyithatnak ki. Az előírásoknak megfelelően átrendezett kerthelyiségében úgy számol 20-22 vendéget tud egyszerre leültetni teltház idején, szóval hiába jönnének egy faluval tovább azok, akik Visegrádban nem sörözhetnek.

A kocsmáros, aki egyébként Pilismaróton lakik és onnan jár át dolgozni, azt mondja, örülne, ha környező településen is nyithatnának a vendéglátósok, ugyanis nem lát bennük konkurenciát, viszont tudja, hogy a környékbeliek jelentős részének nincs most a bezárt helyek miatt munkája.

Valójában sokan járnak át melózni Visegrádra, sőt Dunabogdányig pozitív hatással lenne a faluban élőkre, ha újranyithatnának. Tudom, hogy valahol meg kell húzni a határt, hogy nem lehet az mondani, hogy az egyik nyithat a másik nem Pest megyén belül. De az biztos, hogy Dömösnek számítana, ha Visegrádon is újra indulna az élet.

Amikor a visegrádiakat kérdeztük, hogy mire számítanak, mikor enyhülhetnek ott is a korlátozások, volt aki azt mondta, reméli, hogy "Pünkösdre zöld lámpát adnak". A velünk szóba álló helyiek szerint Visegrádon is arra készülnek, hogy néhány héten belül már meg lehet nyitni szabadtéren ezt-azt, hiszen

A Mátyás Király Múzeumban dolgozó nő pedig azt mesélte nekünk, hogy neki és a kollégáinak már el is készültek a múzeum színében megvarrt egyenmaszkok, amelyeket akkor viselhetnének, ha a szabadtéri tárlatokon már újra lehetne látogatókat fogadni.

Ő is bízik abban, hogy júniusban már újranyithat a munkahelye, de azt mondta, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikor enyhítik itt a korlátozásokat, vagy hogy mi értelme van annak, hogy Dömösön sokkal több mindent szabad, mint a Pest megyei Visegrádon,