Legutóbb épp ilyen helyzetben nyúltam alkoholhoz

Többszörösen nehéz helyzetbe kerültek az alkoholfüggők a koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében hozott intézkedések miatt. Alkoholistákkal és a szenvedélybetegséggel foglalkozó szakemberekkel és alkoholbetegekkel beszélgettünk, amiből kiderült, hogy:

• a karantén több szempontból is kockázatos lehetett a függők számára,
• a kocsmák bezárása nem eredményezhetett tartós józanságot,
• az aktív alkoholistáknál felerősödhetett a függőség, a felépülőben lévőknél pedig nagyobb a visszaesés esélye,
• a terápiák online folytatódtak, de a személyes kapcsolat hiánya megnehezíthette a felépülést,
• nem feltétlen ajánlott az otthonmaradás időszakában leszokni az alkoholról,
• az összezártság miatt az alkoholisták hozzátartozói is megszenvedhették a helyzetet.

Tamás vagyok, alkoholista, 324 napja tiszta, 77 napja karanténban

A március 28-tól bevezetett kijárási korlátozások az alkoholistáknak egy újabb kihívást jelentettek a függőséggel és adott esetben a leszokással való küzdelem mellett. Ezért kezdte el Tamás a karantén kezdete óra eltelt napokat is számolni a józansággal eltöltött idő mellett. „Biztos mindenki azt gondolja, hogy erre nincs miért büszkének lenni. Nekik azt üzenem, hogy egyedül élek egy 28 négyzetméteres garzonban. Eddig volt egy napi rutinom, például volt munkám, meg rendszeresen eljártam a gyűlésekre is, ahol személyesen találkozhattam olyan emberekkel, akik megértik a helyzetemet és elfogadnak.

Mostanra csak a magány maradt. Legutóbb épp ilyen helyzetben nyúltam alkoholhoz”

– meséli Tamás, az Anonim Alkoholisták egy tagja, aki a járványügyi vészhelyzet előtt felszolgálóként dolgozott. (A szenvedélybetegséggel küzdő megszólalók vezetéknevét a függőséggel járó stigma miatt nem közöljük.)

Míg Tamás esetében a szociális érintkezések hiánya, addig másoknál éppen az összezártság okozhatott problémákat a karantén miatt, különösen az olyan háztartásokban, ahol nem teljes az összhang.

„Kicsit több mint fél éve kellett visszaköltöznöm a szüleimhez, mert az akkori barátnőm nem tolerálta tovább, hogy kórházba kerülés után sem tudok leállni az ivással. Ez már eleve egy pocsék helyzet, pláne függőként, de ha valaki nekem akkor még azt is mondja, hogy én majd hónapokig gyakorlatilag ki se mozdulhatok a lakásból, szerintem ott feladom” – mondja István, aki szerint a szokásosnál több konfliktus volt otthon amiatt, mert nehezére esett betartania a járvány miatt életbe lépett korlátozásokat.

„Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eddig teljesen harmonikus kapcsolatban éltünk a szüleimmel, és most a koronavírus rontott el mindent. Ami nagy változás, hogy egy-egy veszekedés után nem tudtam egyszerűen kilépni a helyzetből. Korábban erre több opcióm is volt, egyrészt az edzőterem, meg sok haverom lakik a környéken, akikhez szinte mindig át tudtam menni, másrészt ugye a pia” – magyarázza István.

A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében hozott intézkedések miatt mindennapjainkat egy a korábbihoz képest lényegesen eltérő, bizonyos szempontból sokkal komplexebb élethelyzet jellemezte. Mindannyiunkon eluralkodhatott a kontrollvesztés élménye és a bizonytalanság okozta stressz, az alkoholistákra pedig ezek az érzelmek, tapasztalások fokozottan hathatnak. „Frusztráció, szorongás, félelem, fájdalom, agresszió, elfojtások – ezekkel az érzésekkel szembesülnek nap mint nap a szerhasználók. Többen számoltak be unalomról, hiszen sokan váltak most munkanélkülivé, kevesebb az alternatíva a kikapcsolódásra, elmaradnak a terápián kívüli foglalkozások is” – osztja meg eddigi tapasztalatait Tóth Zsóka, az ártalomcsökkentéssel és felépüléscentrikus addiktológiával foglalkozó Kék Pont Alapítvány munkatársa. Az elmúlt két hónapban tapasztalt változások a szakértő szerint is nehéz helyzetbe hozhatták egy szenvedélybeteg életét.

Nagyobb a visszaesés esélye

Megszűntek azok a motivációk is, amik korábban segíthettek az alkoholfüggőknek józannak maradni. Most például 

A megkérdezett szakemberek egyetértenek abban, hogy az alkoholistáknak kockázatos időszak a karantén, és nagyobb a visszaesés esélye. „A struktúrák felbomlása, a szorosabb együttélésből fakadó feszültségek, a munka, a tanulás vagy éppen a szabadidős tevékenységek hiánya, az egzisztenciális bizonytalanság, a terápiás lehetőséges beszűkülése mind-mind olyan stresszforrás és nehézség, amelyek kezelésére, enyhítésére egy függő tipikusan alkoholhoz nyúlhat” – mondja Demetrovics Zsolt, addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora.

József, egy már tartósan józan alkoholista ezt alá tudja támasztani. „Van benne igazság, hogy felerősödhet a függőség egy olyan helyzetben, amit az ember nem képes egyedül kezelni. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy egy függő az alkoholban keres vigaszt, amiben már egyszer megtalálta, amiről tudja, hogy megsegíti, amitől egy teljesen más állapotba kerül, elszakadhat a külvilágtól és az emberektől” – állítja saját tapasztalatai alapján. Anonim Alkoholistaként be tud számolni nemrégiben józan életet élő társainak helyzetéről is. „Már a kijárási korlátozás idejére esett, amikor egy online A.A. gyűlésre néhány napja józan társunk jelentkezett be, őt közvetve vagy közvetlenül a mostani rendkívüli állapot bizonyosan megérintette.” József szerint ennek ellenére ő legalább azon kevesek közé tartozik, akik képesek voltak segítséget kérni, amit az aktív alkoholisták túlnyomó többsége sajnos nem tud megtenni.

Életben akarok maradni

„Volt néhány pontja az életemnek, amiből magam sem tudom, hogyan jöttem ki élve. Most már életben akarok maradni” – vallja be Tamás. Demetrovics Zsolt szerint 

A járvány miatt az ellátórendszer is átalakult, ezért komoly problémát okozhatott, ha a szenvedélybetegek ebben az időszakban túladagolás vagy akut elvonási tünetek miatt kórházba kerültek.

Az arc legapróbb rezzenései is számítanak

Sokan a felépülésük legnehezebb szakaszában érezhetik most azt, hogy magukra vannak hagyva. A korábban felsorolt kockázatok mellett ugyanis változások történtek a terápiás lehetőségekkel kapcsolatban is: a konzultációk és az önsegítő csoportok gyűlései online folytatódtak tovább, ez pedig több szempontból hátráltathatja egy szenvedélybeteg gyógyulását.

A Kék Pont Alapítvány korábban is folytatott online konzultációt emailes tanácsadás formájában. Most már minden programjuk elektronikus úton, főként videocseten keresztül működik, de igyekeznek reagálni a klienseik igényeire, így náluk a levelezés, a csetelés és a telefonbeszélgetés is egy lehetséges kapcsolattartási forma. Tóth Zsóka azt mondja, az online konzultációnak elsősorban technikai nehézségei vannak: nem elég az eszközök és az internetkapcsolat megléte, ezek minősége is számít. „Ha egy kicsit is elmosódik kép vagy akadozik a videó, szinte lehetetlen kisilabizálni, milyen érzelmek tükröződnek a kliens arcán. A terápia szempontjából a legapróbb jelek is számítanak, fontos lehet, milyen a mosoly az arcán, mit látunk a szemében.” A nonverbális kommunikáció mellett természetesen a hang érthetősége is nélkülözhetetlen.

„Az őszinte megnyílást leginkább az akadályozhatja, hogy a kliens gyakran nem tudja magának megteremteni a privát szférát a beszélgetés idejére otthonában” – állítja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, aki maga is felépülő függő. „Nem mindenkinek áll rendelkezésére egy többszobás lakás, ahol a páciens elvonulhat egy-egy órára. A terápia szempontjából márpedig egyáltalán nem szerencsés, ha a családtagok, élettársak, hozzátartozók meghallhatják, amit a kliens mond.”

A terapeuták már látják a válság generálta új lehetőségeket, ám hiába van sok pozitív hozadéka az online konzultációnak, ezeket a problémákat csak személyes találkozással lehetne leküzdeni. Mari közel 24 éve az Anonim Alkoholisták tagja. Szerinte a gyűlésekből épp az hiányzik most, ami a legtöbbet tud segíteni: hogy megfogják az újonnan jövők kezét, leültetik, és azt mondják, hogy jó helyen jár. „Azokért aggódom leginkább, akik most keresnének kapaszkodót. Előttük nem lehet élő példa, így nehezebb látni és érezni, hogy van segítség.”

Ha valaki alkoholista, a karanténban is alkoholista marad

Miután a koronavírus-járvány elterjedésének megfékezése érdekében bezártak a kocsmák, szórakozóhelyek és vendéglátóhelyek, azaz a szerhasználat legfőbb helyszínei, valamint a függők kevesebb eséllyel találkozhattak azokkal, akikkel korábban mindig jó volt berúgni, azt feltételezhetnénk, hogy a karantén remek lehetőséget kínált a leszokásra, vagy legalábbis megkönnyíthette az elhatározást. A cikkben megszólaló szakértők és a felépülőben lévő alkoholfüggők szerint azonban egyáltalán nem ez a helyzet, sőt, segítség nélkül a leszokás elkezdését sem tekintik egyértelműen jó döntésnek.

„A szerhasználattal való felhagyás nem feltétlenül kockázatmentes, szakember támogatása kell hozzá, az ellátórendszer azonban most nem működik a megszokott formában” – mondja Demetrovics Zsolt, addiktológus egyetemi tanár. Az alkohol megvonása sokszor szoros orvosi felügyeletet igényel, többnyire szükséges a gyógyszeres kezelés az akut elvonási tünetek (vagy akár az alkoholfogyasztás által kiváltott szövődmények) kezelésére, valamint ezzel párhuzamosan foglalkozni kell az esetlegesen társuló egyéb mentális zavarokkal, leggyakrabban szorongásos vagy depressziós tünetekkel is. A pszichiátriai és addiktológiai intézetek azonban az elmúlt időszakban nem, vagy csak korlátozottan fogadhattak új klienseket, személyesen pedig csak súlyos vagy maradandó egészségkárosodás, vagy életveszély esélyével érkező betegeket láttak el.

Tóth Zsóka szerint krízishelyzetben nagyon nehéz most cselekedni. „A felületeinken mindig kiemeljük, hogy a lelki elsősegély telefonszolgálatok most is 0-24 órában üzemelnek és ingyenesen hívhatók. Ha valaki nagyon súlyos elvonási tüneteket tapasztal és olyan állapotban van, hogy azonnali segítségre van szüksége, akkor a mentő lehet még a megoldás.”

A szakemberek mellett felépülőben lévő függőként József is kiemeli, hogy szilárd elhatározás nélkül nem lehet tartósan józannak maradni, magában a kocsmák bezárása pedig biztosan nem elegendő ehhez. „Egy aktív alkoholistának nem probléma, hogy öt lépés helyett ötszázat kell megtenni, a lényeg, hogy elérje a célt, és meglegyen a pia. Nem a minőség a lényeg, hanem hogy hasson. Van az az állapot, amikor az ember bármilyen moslékot képes meginni."

Úgy gondolja, a karantént követő állapotok még nehezebb feltételeket teremthetnek a bizonytalanság és az információhiány miatt. „Tartósan fenn fog maradni a félelem, a félelem meg indulatokat generál, mindezek pedig erodálják az emberi kapcsolatokat. A vírusveszély végett belénk égett tehetetlenség pedig megbomlott lelki egyensúlyunkat még hosszú ideig fenntarthatja.” József szerint ez a tendencia nagy valószínűséggel akár az aktív alkoholisták számának növekedésével járhat.

Nincs hova menekülni

Az alkoholfüggőség Magyarországon az egyik legelterjedtebb és talán legismertebb, egyben leginkább alulkezelt addikció. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2017-es adatai alapján 379 ezer főre becsülhetjük a magyar alkoholisták számát, addiktológus szakemberek szerint ez a szám jóval magasabb, inkább „az egymillió alkoholista országáról” beszélnek. Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hány emberre hat ki ez a probléma, akkor a hozzátartozókkal is számolnunk kell. „Egészen bátran lehet mondani, hogy nincs olyan család, amelyiket ne érintené az alkoholfüggőség” – mondja Demetrovics Zsolt.

„Sok függő azt mondja, ez kizárólag az én problémám, senki másnak nem ártok vele. A jelenlegi helyzetben azonban különösen át kell értékelniük ezt a meglátást” – mutat rá Bajzáth Sándor. 

„A hozzátartozó klienseim szerint nagyon nem mindegy, hogy férjük eddig mindig a kocsmában ivott, most pedig otthon folytatja, a gyerekek szeme előtt. Korábban legalább nem feltétlenül tudták, mitől viselkedik az apjuk agresszíven vagy akár kedélyesen, ha ittas állapotban tért haza, de most szemmel láthatólag ott állnak a sörösdobozok meg a borosüvegek, és mondjuk egész este iszik. Nem lehet hova elmenekülni előle” – ismerteti a helyzet nehézségét Bajzáth. A beszűkült élettér és az esetleges létbizonytalanság feszültséget generál, és akár családon belüli erőszakhoz is vezethet.

Demetrovics Zsoltot csütörtökön este 6-kor élőben is meghallgathatja az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének online élő pszichológiai tanácsadásán. Téma: viselkedési és kémiai szer addikciók alakulása karanténhelyzetben és utána.

A szerző az ELTE Média és Kommunikáció szakának mesterszakos hallgatója. Ez a cikk az Index és az ELTE Média együttműködéséből született.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)