Nem a balhé közepén szabadul Orbán a kényelmetlenné válóktól

Ha egy minisztert valamelyik lobbierő ki akarja fúrni a pozíciójából és elkezdi a nyilvánosság előtt támadni, akkor szinte biztos, hogy az illetőt inkább csak megerősíti, mint gyengíti – Orbán Viktor hatalomgyakorlásának elmúlt tíz évének tapasztalataiból legalábbis ez szűrhető le. Kérdés, hogy ezt a gyakorlatot felülírja-e koronavírus-járvány, ami eddig szinte mindent felülírt az elmúlt két hónapban. Mert ha igen, akkor nagyon valószínű, hogy az mostanában a Facebookon magyarázkodó Kásler Miklós humánerőforrás-miniszternek fog fájni.

A napokban egyre többet hallani kormányzati körökből, hogy Káslerrel elégedetlen a kormányfő. Persze nem csak ő, hiszen az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője a koronavírus magyarországi megjelenése óta szinte mindenkivel összerúgta a port, akivel csak lehetett: a Magyar Orvosi Kamarával, kórházi vezetőkkel, kormányközeli értelmiségiekkel – és ezek csak azok az esetek, amelyekről a nyilvánosság értesült. Nem mellesleg Kásler nem először hoz olyan döntést, ami a „Főnök” szemét is szúrja. Két évvel ezelőtt az Országos Kardiológiai Intézetből kirúgták az ország egyik legjobb szívsebészét, majd nem sokkal később meghalt az egyik beteg, akit éppen ennek az orvosnak kellett volna megműtenie. Ebből botrány lett, és az esetet az akkori sajtóhírek szerint Orbán Viktor sem hagyta szó nélkül.

A gyenge láncszem

Az, hogy Orbán sem elégedett vele, nem csak sajtóértesülésekből tudható. Az operatív törzs felállításakor a kormányfő még őt nézte ki mint a járvány elleni védekezés irányítóját, ám egyetlen sajtótájékoztató elég volt arra, hogy ország-világ előtt kiderüljön: az orvos végzettségű miniszter erre nem alkalmas. Kásler ezután egyre inkább háttérbe szorult, a Népszava pedig azt írta: az Emmi elveszítheti az egészségügyet, ez a terület átkerülhet máshoz, vannak, akik Pintér Sándort és a belügyminisztériumot emlegetik mint lehetséges új gazdát. Márpedig ha ez igaz, és Káslertől elveszik az egészségügyet, az a bukásának beismerése, az Emmin belül ugyanis ez az egyetlen terület, amihez az orvos végzettségű miniszter ért.

Persze mindez elsősorban nemcsak Kásler hibája, hanem a rendszeré is. A 2010-es hatalomátvétel után Orbán Viktor két olyan területet, az egészségügyet és az oktatást rakta bele egy nagy batyuba és csinált belőle egy Emmi nevű intézményt, amelyek külön-külön is simán igényelnének egy minisztert. Aztán súlytalan emberek kaptak súlyos terhet a vezető posztokon, nem csoda, hogy most, a válságos időben bőven akadtak botrányok az Emmi környékén. 

Ám önmagában az, hogy egy miniszter kívülről és belülről is tűz alatt van, az Orbán-rezsimben jellemzően nem a bukását szokta előrejelezni, az csak jóval később következik be – ha egyáltalán bekövetkezik, mert megesik, hogy az illetőt a kormányfő egy másik pozícióba teszi.

Nem tudta a jobb kéz, mit akar a bal

Utóbbira jó példa Matolcsy György, aki a második Orbán-kormány hivatalba lépésekor nemzetgazdasági miniszteri pozíciót kapott. Matolcsy még csak néhány hónapja volt miniszter, amikor az akkor is kormányközelinek számító Magyar Nemzet „Fogyóban a levegő Matolcsy György körül” címmel közölt cikket arról, hogy napirenden van a miniszter leváltása. Ebben az időszakban még nem működött annyira centralizáltan a Fidesz és a kormány, mint manapság, Simicska Lajos is pályán volt még, a kabineten belül és körül megjelenő erők is bátrabban kakaskodhattak egymással, talán ennek tudható be, hogy más, nem kormányközeli lapok is foglalkoztak Matolcsy esetleges menesztésével.

De Orbán nagyon hamar világossá tette, hogy esze ágában sincs leváltani Matolcsyt, akit egyenesen a „jobbkezének” nevezett. „Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani” – közölte akkor a kormányfő, de két évvel később mégis engedte, hogy a jobbkeze máshol folytatta, 2013-tól Matolcsy már nem volt miniszter, azóta a Magyar Nemzeti Bank élén van. Matolcsy helyére Varga Mihály került, aki később pénzügyminiszter lett. A tevékenysége eredményeit ért kritikákat miniszterként jegyzett utolsó írásában Matolcsy azzal söpörte le az asztalról, hogy a költségvetési stabilizáció ellenérdekeltjei álltak a politikai- és médiatámadások, az uniós kötelezettségszegési eljárások, a leminősítések és a pénzpiaci spekulációk mögött. 

De nem csak Matolcsy példája mutatja, hogy nem a viharos időkben, hanem a szelek elmúltával, a vihar lecsendesedése után szeret Orbán megválni az embereitől. Ennek valószínűleg két oka van. Az egyik, hogy Orbán tisztában van vele, a kormány erejének árthat, ha a belső ellenségeskedések információk szivárogtatásához, egymás kicsináláshoz vezetnek, ezért amikor valamelyik érdekcsoport a háttérben, de a nyilvánosság bevonásával fúr egy embert, a miniszterelnök csak azért sem lépi meg a számukra kedvezőt, hiszen ezzel a hasonló marakodásokat bátorítaná.  

Kásler sok mindenben hasonlít a Nagy Megtekintőre

Ez az orbáni humánpolitika tarthatta sokáig pozícióban Fazekas Sándor egykori agrárminisztert is, aki Káslerhez hasonlóan éveken át kudarcot kudarcra halmozott az agrárszektorban, nem csoda, hogy folyamatosan lebegtették a bukását. Már eleve a kinevezését érthetetlenül fogadták sokan, hiszen a minisztersége előtt karcagi polgármesterként tevékenykedő Fazekasnak jogász végzettséggel köze nem volt az agráriumhoz. A Fideszhez annál inkább, hiszen 1989 óta a párt tagja, de ami ennél is nagyobb nyomatékkal bírt, hogy Varga Mihály földijeként a „szolnoki vonalat” támogatta, ezért a Simicska Lajos köréhez tartozó, szintén szolnoki Nyerges Zsoltnak és Orbán feleségének, Lévai Anikónak a támogatását is élvezte.

Akárcsak Kásler az egészségügyben, úgy annak idején Fazekas is elég hamar összerúgta a port a szakmával:  ahogy átvette a tárca irányítását, nagy tapasztalatú kutatóktól, agrárszakértőktől vált meg. Szakmai konferenciákon nemigen lehetett kérdezni tőle, kerülte a közvetlen kapcsolatot a gazdákkal, bár olyan PR-eseményeken, amikor dolgokat kell megtekinteni (pl. bivalyborjút), szívesen vett részt, ezzel pedig legalább a „megtekintést” mint politikai műfajt a tökélyre fejlesztette. 

Az is rontotta Fazekas hírét, hogy 2013-ban kiderült, az uniós kifizetési ügynökség, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal egyik vezetője és három bűntársa fiktív agrártársaságok nevében akart uniós területalapú támogatást igényelni. De nem ez volt az egyetlen sáros ügy a tárca környékén. Orbán azonban még akkor sem vált meg Fazekastól, amikor a miniszterről kiderült, hogy nyakig érintett a Kiss Szilárd-botrányban, amit annak idején az Index tárt fel részletesen. A vízumokkal üzletelő, a nemzetbiztonsági átvilágításon átesett Kiss Szilárd agrárdiplomata azért ténykedhetett sokáig, mert Fazekas tárcája politikai védelmet adott neki. A Kiss Szilárd-ügy még a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztériumnak is kínos volt, ennek ellenére Orbán nem nyúlt Fazekashoz, egészen 2018 tavaszáig kivárt, amikor már nem volt tétje az eltávolításának, ráadásul a minisztérium is új nevet kapott.

Fazekas abban is hasonlított Káslerhez, hogy az alá tartozó minisztériumból piranhaként haraptak le darabokat más nagykutyák. Míg Kásler területét Pintér Sándor belügyminisztériuma csipegetheti most le, úgy csipegetett le pénzeket Fazekas tárcájából annak idején az akkor még nagy hatalmú miniszter, Lázár János, aki a falugazdász-hálózatot és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is maga alá tudta húzni. Ha zavarta is ez a hatalomvesztés Fazekast, akárcsak Káslert most Pintér terjeszkedése, ő is tétlenül nézte csak ezeket a mozgásokat, ahogy azt is, amikor elvették az agrártárcától az állat- és növényegészségügyi hivatalokat.

De Fazekas lojális volt Orbánhoz, ezért járt neki a védelem. Mindenki, aki beállt a sorba, védelmet kapott, bármennyire is támadták. „Aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk” – a Fazekas-éra alatt kegyvesztett agrárszakember, Ángyán József fejéhez vágta hozzá ezt 2013 februárjában Orbán. Ángyán „bűne” az volt, hogy szembement a Fidesz agrár- és vidékprogramjával, ami szerinte nem a családi gazdaságoknak, hanem a „nemzeti” tőkének kedvezett. Ebben a konfliktusban egyébként Fazekas szó nélkül végrehajtotta Orbán utasításait, és ahogy a későbbi eseményekből kitűnik, Orbán ezt a „tisztességes viselkedést” nem felejtette el az agrárminiszternek, így nem engedte el a kezét akkor sem, amikor a leginkább támadták. 

Az erős kutyát védeni és fogni kell

Ám míg Fazekast – Káslerhez hasonlóan – eleve a gyenge miniszterek közé sorolták, addig Rogán Antal már messze nem állt kispályás hírében. Őt azért érdemes a példák közé sorolni, mert akárcsak Káslert, Fazekast és Matolcsyt, egy időben Rogánt is keményen támadták. Okot adott rá bőséggel: fényűző életmódja (egyszer helikopterrel ment esküvőre), a belvárosi ingatlanügyek és egy sor más botrány főszereplőjeként még a Fideszen belül is kevesen rokonszenveztek vele. 

Függetlenül attól, hogy a Rogán elleni támadások mögött a vele évekig viaskodó Lázár János állhatott, az esete mutatta meg a legjobban, hogy a kormányfő értékeli a lojalitást. Míg Lázár többször is megengedte magának a különutas politikát vagy éppen azt, hogy nyilvánosan bírálja Mészáros Lőrincet, Rogán jó katonaként szolgált Orbán mellett. Amikor 2016-ban a helikopterezése és Kertész Balázshoz fűződő viszonya miatt, éppen az Indexen megjelent cikk miatt támadták a Parlamentben ellenzéki képviselők Rogánt, akkor a kormányfő így védte meg őt:

nem foglalkozom a politikai blöffökkel, politikai botrányokkal. Minden egyes támadás csak megerősíti Rogán pozícióját

– mondta akkor Orbán Viktor, egyúttal kinyilvánítva a cikk elején említett hozzáállását: ha az egyik emberét támadják, akkor az nem gyengíti, hanem erősíti az illetőt. Azért is volt érdekes ez a kinyilatkoztatást, mert ekkor éppen az akkor még LMP-s Szél Bernadett ment neki Rogánnak, márpedig Szél korábban a Kiss Szilárd-ügy miatt Fazekas Sándort is támadta. Orbán ezt szóvá is tette neki a parlamentben. „Úgy látom, hogy ön mindig kipécézik magának egy miniszteremet. Elfogyott a Fazekas Sándor elleni muníció, és most Rogán képviselőtársam van soron” – mondta Szélnek a kormányfő. Egy másik ellenzéki képviselőnek pedig azt válaszolta, hogy minden egyes támadás, amit hallott a témában, „a miniszterem iránti bizalmat növeli”.

Persze teljesen más helyzetben volt és van Rogán, mint Fazekas vagy éppen Kásler. Az egykori agrárminiszterrel vagy az Emmi vezetőjével ellentétben neki komoly szerepe van a kormányban, 2015-től miniszterként a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezeti. Befolyása van arra is, amire az Orbán-kormány a mindenkori politikáját építi, Rogánék készíttetik ugyanis azokat a belső felméréseket is, amelyek egy-egy fontos kérdésben irányt mutatnak a kormányfőnek arra, mit lépjen vagy mit ne lépjen meg. Nem alibimunka ez, gondoljunk csak bele: 2015 novemberétől a 2018-as kormányalakításig, vagyis közel két és fél év alatt a Rogán irányítása alatt álló kabinetiroda csaknem négyszáz közvélemény-kutatást készíttetett. Az is igaz ugyanakkor, hogy míg Káslernek komoly lobbierőkkel kell konfliktusokat felvállalnia, addig Rogán legfeljebb csak a kormányon belül szerezhet magának ellenségeket, ő ugyanis közvetlenül nem érintkezik olyan külső politikai szereplőkkel, mint például az orvoskamara. 

Borítókép: Kásler Miklós miután átvette a Széchenyi-díjat Áder János köztársasági elnöktől a Parlament kupolacsarnokában 2018. március 15-én. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök (b2) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (j). MTI Fotó: Illyés Tibor