Pancserpáros állt a Sziget történetének legnagyobb drogügye mögött

A szokásos, napi egyórás sétáját tette meg Gert a Venyige utcai börtön legfelső emeletén kialakított zárt részben, amikor észrevette, hogy az egyik fogvatartott a kezével egy tízest mutat neki. Először nem értette, mit akar ezzel üzenni neki a másik rab, de aztán szépen lassan leesett a tantusz: tíz év. 

Aznap, április 23-án, nemcsak a magyar, de a holland médiában is megjelent a hír. Gert édesapja éppen az autópályán haladt, amikor az egyik holland rádió híradásából megtudta, hogy a Magyarországon fogva tartott két holland fiatal egyikére tíz, a másikra nyolc év börtönt kér az ügyészség. Az idős férfi, aki addig aggódóan ugyan, de pozitívan állt fia ügye előtt, a hír hallatán rosszul lett, a kocsijával félre kellett állnia a szervizútra. Gert és a barátja ekkor már kilenc hónapja ült előzetes letartóztatásban a Venyige utcában egy olyan bűncselekmény miatt, amiért Magyarországon legalább öt, de akár húsz évet is lehetett kapni, de hónapok után most szembesültek azzal, milyen büntetéssel lenne elégedett a vádhatóság.

Gerték története tavaly nyáron kezdődött, amikor az akkor 22 éves fiatal és gyerekkori barátja, a nagyjából vele egyidős Roelf eldöntötték, hogy a budapesti Sziget fesztiválra mennek. De nemcsak bulizni.   

Vidéki fiúk

A két 23 éves fiú egy álmatag holland kisvárosban, az ország északkeleti felében található, 30 ezres lakosú Stadskanaalban nőtt fel. Teljesen hétköznapi, normális családban, távol állt tőlük és a családtagjaiktól a bűnözés. Roelf jómódban nevelkedett, a szülei tehetősek, míg Gert családjára talán a puritán a legjobb jelző. Ő szerényebb körülmények között élt, mint Roelf.

A srácok a gyerekkoruk óta sülve-főve együtt voltak. Gert rajong a motorokért, autókért, Roelf az atlétikáért. Neki az atlétika már több volt egyszerű rajongásnál. A heti tíz edzéssel profi sportkarrier állt előtte, az egyébként mérnöknek tanuló fiatalember tavaly nyáron már a tokiói olimpiára készült. Gert az autóiparban találta meg a számítását, mindenféle autós elektronikai kütyükkel foglalkozott.

A Roelf előtt álló ígéretes sportkarriert és Gert kiszámítható, stabil pályáját nehéz lett volna tönkretenni, de a két stadskanaali fiatalnak sikerült.   

A nagy ötlet

Egyik nap Gert előállt azzal, hogy utazzanak el a budapesti Sziget fesztiválra. Kettejük közül Gert járt fesztiválokra, de csak Hollandiában. Amikor utánanéztek, milyen is az a híres budapesti fesztivál és egy weboldalon azt olvasták, hogy ott megtűrik a kábítószereket, megszületett az ötlet: vásároljanak egy csomó marihuánát és ecstasyt, és adják el a Szigeten. A Szigeten, amiről úgy tudták, hogy olyan "állam az államban", ahol egy ilyen üzlet simán nyélbe üthető. Tény, hogy azon a holland nyelvű weboldalon, ahol a Szigetről közöltek információkat, úgy jellemezték a fesztivált, ahol a biztonsági őrök semmit nem csinálnak akkor, ha drogfogyasztókat látnak. A weboldal még arra is javaslatot tett, hogy melyik színpad környékén érdemes kábítószert vásárolni. 

Összesen több mint 400 marihuánás cigarettát gyártottak, azokat műanyag fiolákba csomagolták. Az ecstasyval sem spóroltak, több ezer tablettát vásároltak, majd a drogokkal megpakolt Volkswagen Caddyvel útnak indultak Budapestre.

A nulladik napra érkeztek, szinte az első látogatók között. A Sziget fesztiválhoz közel, a Szentendrei úton leparkolták a Volkswagent. Azt tervezték, hogy a kocsit amolyan raktárként használják: ha elfogy a Hajógyári-szigetre bevitt áru, majd a Volkswagenben lévő drogokkal pótolják.

A kábítószerek nagy részét ezért a kocsiban, egy másik részét a Sziget egyik csomagmegőrzőjében tárolták. A Hajógyári-szigeten aztán két sátrat vertek fel, az egyikben szintén hagytak kábítószert. Majd, mint akik megcsinálják életük nagy startup-vállalkozását, a klasszikus drogkereskedők elemi konspirációs szabályaira fittyet hányva, hirdetni kezdték a tevékenységüket. A mobilvécéket telepakolták azokkal a szórólapokkal, amiket még Stadskanaalban készítettek el. Ezeken előzőleg feltüntették a kábítószerek eurós árait is, de hogy még véletlenül se kerüljék el őket a leendő kliensek, telefonszámot is írtak a szórólapjaikra. 

Húsz percen át figyelték, ahogy szerencsétlenkednek

Noha a bukás egy ilyen marketingtevékenység mellett eleve kódolva volt, nem a kiszórt plakátok okozták a vesztüket. 

Még csak néhány órája kezdték el a kereskedést, amikor már a nulladik nap estéjén, negyed tízkor az In-Kal Security civil ruhás biztonsági vezetőjének a kollégái jelezték, hogy a sziget északi végén, a sátrak között két gyanús figura feltehetően kábítószert árul. A biztonságiak egy fehér pólót, kék rövidnadrágot viselő szőkésbarna hajú, és egy felül félmeztelen, bordó bermudanadrágos srácot szúrtak ki, aki embereket szólított meg.

A biztonságiaknak gyanús lett, hogy a fehér pólós Roelf folyton az övtáskájához nyúlkált, a félmeztelen Gert pedig a bermudájához, amiből az őrök arra következtettek, hogy a bermudában lehet a drog eladásából származó pénz.

A főnök arra kérte a kollégáit, hogy fogják meg és tartsák vissza a fiatalokat, nehogy eltűnjenek a sátrak között. 

Gerték is kiszúrták, hogy a biztonságiak a közelben vannak. Érezték, hogy valami baj van, látták is a közeledő őröket. Roelf ezért az övtáskáját behajította egy közeli sátorba, mielőtt a biztonságiak a közelükbe értek és megfogták őket. Roelf akciója sem sokat ért, mert miután a biztonságiak vezetője odaért, az őrök megtalálták az eldobott táskát, benne 41 darab előre csomagolt füves cigit és 19 darab ecstasy tablettát. És bár a srácok nem válaszoltak arra a kérdésre, melyik sátor az övéké, néhány segítőkész fesztiválozó megmutatta mindkettőt. Gert sátrában nem találtak drogot, Roelfében viszont igen.

Mire a rendőrök is a helyszínre értek, már nem csak a kábítószerek, hanem komplett árlisták, az üzletet hirdető szórólapok és a csomagmegőrző kulcsa is előkerült. A később megszületett vádiratból kiderült, hogy a rendőrök anno a sátrukban 410 darab, előre elkészített füves cigit találtak, emellett három kisebb pakettben összesen 4,84 gramm marihuánát és a cigik elkészítéséhez szükséges cigipapírokat, filtereket, tasakokat. A csomagmegőrzőben 113 darab műanyag tasakban 78,94 gramm marihuánát, egy nagyobb zacskóban pedig 2646 darab, összesen 1005,40 gramm ecstasy tablettát, amelyekből 359 gramm volt a tiszta hatóanyag. 

Azt hitték, csak a bulinak van vége

Gertet és Roelfot rendőrök vitték el a Szigetről, de a két holland fiatal ekkor még fel sem fogta, milyen súlyos dolgot tettek. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy a biztonságiak gyakorlatilag kinevették őket, annyira amatőr módon árulták a drogot.

Gerték ekkor azt gondolták, hogy a bulinak vége, az üzlet nem jött be, és csak a fesztiváltól kell búcsút venniük, a szabadságuktól nem. Még az óbudai rendőrségi fogdán sem tudatosult bennük, hogy amit műveltek, azért börtön jár.

Az óbudai fogdából a Gyorskocsi utcába kerültek, és onnan vitték el őket arra a tárgyalásra, ahol az előzetes letartóztatásukról döntött a bíró. Ez volt az a pont, amikor ráébredtek arra, hogy óriási bajba sodorták magukat. Eközben a fiatalok szülei Hollandiában még mit sem sejtettek arról, mi történt a gyerekeikkel. Időbe tellett, mire a szülőket a konzulátuson keresztül értesítették.

A két holland fiatal letartóztatásáról a magyar és a holland sajtó is beszámolt. Az RTL Klub Híradójában már akkor elhangzott:

Pedig a java csak ezután jött.

Gerték nem tettek vallomást, érdemi nyilatkozatot sem, így arról is hallgattak, hogy a Szentendrei úton van az autójuk, benne még több droggal. A nyomozók viszont megtalálták a holmijaik között a slusszkulcsot, tudták, hogy valahol parkol az autójuk, ezért keresni kezdték a kocsit. Csak idő kérdése volt, mikor találnak rá.  

Élet a Venyigében

Miután Gerték előzetes letartóztatását elrendelte a bíró, a két holland fiatalt a Venyige utcai börtönbe vitték. Szerencsésnek mondhatták magukat, mert nem kerültek "kannibálok" közé. Arra a börtönszintre, ahová Gertet tették, többségében fehérgalléros bűnözők ültek, akik nem akarták egyben lenyelni a vékony testalkatú hollandot. A szinten ráadásul olyan külföldieket, például albánokat és szerbeket is fogva tartottak, akikkel a séták alatt Gert tudott angolul beszélgetni.

Bár külön szinteken voltak, Gert és Roelf is alkalmazkodni tudott a magyar börtönviszonyokhoz, de a többi rab amolyan kívülállóként, fura szerzetként tekintett rájuk - ismerve a pancserek történetét. Gert ügyelt arra, hogy ne keveredjen balhéba, mert bármennyire is békés helynek számított az ő szintje, azért néha-néha előfordultak verekedések. 

Gerték már a Venyigében ültek, amikor röviddel a letartóztatásuk után a rendőrség újabb bejelentést tett: megtalálták a Volkswagent.

Ez jelentős fordulatot hozott az ügyben, mivel a kocsiban 14 és fél kilónyi előre sodort füves cigit, 1642 gramm ecstasy tablettát és 176 gramm marihuánát találtak. Így a Gertéknél a sátorban, a csomagmegőrzőben és a kocsijukban talált drog összértéke a rendőrség szerint elérte a százmillió forintot. A vádirat szerint a fiataloktól lefoglalt kábítószerek összmennyisége a jelentős mennyiség alsó határát több mint ötvenegyszeres mértékben meghaladta.

A nyomozást egy fiatal századosnő vezette. A rendőröket nem különösebben zavarta a hollandok szótlansága, hiszen az ügyet gyakorlatilag már nem kellett megoldani, a lefoglalt bizonyítékok, különösen az árlista és a szórólapok, magukért beszéltek. Gert ekkora már otthagyta a kirendelt védőjét, augusztus közepétől új ügyvéd védte, akit arra kért, szerezzen be neki egy angol nyelvű magyar büntető törvénykönyvet. Tudni akarta, mégis mire számítson. 

Eközben a holland sajtó felkapta a sztorit, főleg miután kiderült, hogy Roelf a nemzeti atlétikacsapat tagja. De azért is számított érdekesnek a történetük, mert olyan fiataloknak ismerte őket a környezetük, akiknek nincs kapcsolata bűnözőkkel, még csak kihágást sem követtek el soha. Hihetetlennek tűnt, hogy két olyan huszonéveshez kötődik a Sziget legnagyobb felderített kábítószeres ügye, akik annyira amatőrök, mint ők.    

A szüleik látogatták őket a börtönben, de ez nem volt túl egyszerű a távolság miatt, ezért Gert arra kérte az ügyvédjét, hogy hetente-másfél hetente legalább egyszer menjen be hozzá beszélgetni. Néha a nagykövetségtől is meglátogatta valaki, a barátnője is tartotta benne a lelket. Gert szülei ugyan aggódtak a fiuk miatt, de optimistának tűntek. Sem Gert, sem Roelf családja nem verte az asztalt azért, hogy a fiúkat adják ki Hollandiának. Elfogadták, hogy ha a srácok Magyarországon követték el a bűncselekményt, akkor itt is ítélik el őket.   

Gert jobban viselte a bezártságot, mint Roelf, akinek szívproblémái lettek, miután nem tudott annyit edzeni, mint a Sziget előtt. Egy időben a tököli rabkórházban is kezeltetni kellett.

Gert januárban beismerő vallomást tett. Igaz, a beismerő vallomás értékén némiképp rontott a tény, hogy nem volt mit beismerni, hiszen a rendőrség feketén-fehéren bizonyítani tudta a történteket. A fiatalember vallomásának az volt a lényege, hogy nagyon megbánta és sajnálja, amit tett. A kábítószert nem Magyarországon vásárolták, hanem Hollandiában, ahol a fű amúgy is legális. Azt is hangsúlyozta, hogy sem Magyarországon, sem Hollandiában nincsenek bűnözői kapcsolatai. Nagyjából ugyanezt mondta el Roelf is, aki két héttel később tett beismerő vallomást. A kérdés ettől kezdve csak az volt, hogy mekkora büntetést kapnak majd.

A bírósági tárgyalásuk előkészítő ülését a Fővárosi Törvényszéken június 29-én tartották. A hallgatóság soraiban ült Gert barátnője, húga és az édesanyja, az édesapja a munkája miatt nem tudott Budapestre utazni. Roelf családja viszont megjelent, voltak vagy tucatnyian. Mivel beismerték a bűncselekményt és nem tagadták a vádiratban foglaltakat, nem volt szükség bizonyításra, tanúk meghallgatására sem. 

"Ez egy kamikazeakció volt"

Gert védője, dr. Enzsöl Péter azzal érvelt, hogy ez egy egyedi eset, és ahogy a körülményekből is látható, nem hasonlítanak azokhoz a klasszikus drogügyekhez, amelyekkel a rendőrség találkozni szokott. "Az aktív, határokon is átnyúló drogkereskedelem eleve meghatározott szereposztásban, olajozottan zajlik. Célja a lebukásmentes profitszerzés. A piramis csúcsán a kereskedő áll, alatta a terjesztő, alatta a díler, akit fogyasztók vesznek körül" – mondta a védő, utalva arra, hogy a két holland fiataltól mindez nagyon távol állt.

"A fiatalemberek tavaly a nyári fesztiválszezonban felvetettek egy amerikai vígjátékba illő bolond ötletet és nekiláttak azt megvalósítani" – mondta az ügyvéd, aki szerint "egy profi, félprofi, de egy lelkes amatőr kábítószerkereskedő sem viselkedik így", ez inkább "eltévedt turistákra" vall. Az ügyvéd szerint az árlista sem a gátlástalanság és a pofátlanság szimbóluma, inkább "az idiotizmusé, a teljes infantilizmusé". "Lehet a biztonsági és rendőri kontroll sikerének feltüntetni a vádlottak elfogását, de valljuk be, ez egy kínosan gyermeteg, elképesztően ésszerűtlen kamikazeakció volt" – fogalmazott Enzsöl.

A bíróság az előkészítő tárgyaláson meghozta az ítéletet: a két holland a kiszabható legenyhébb büntetést, 5-5 év fegyházat kapott, és 4-4 évre kiutasították őket Magyarország területéről, továbbá szintén 4-4 évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától. A bíróság első fokú ítélete ellen az ügyész a két vádlott büntetésének lényeges súlyosításáért fellebbezett. A vádlottak, mivel nem kaphatnak enyhébb büntetést, nem fellebbeztek.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)