Dömötör
9 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Száz év Közgáz – egy világelső egyetem születése

fortepan 82523
2020.09.24. 10:52
A Trianon utáni talpraállás egyik nagy története a magyar közgazdasági egyetemi képzés létrejötte.

Száz éve, 1920 őszén kezdődött meg az első tanév a Közgázon. 1920. szeptember 24-én fogadta el a Nemzetgyűlés az 1920. évi XXXI. törvénycikket, amivel a világ (egyik) legelső közgazdaság-tudományi egyetemi képzése született meg Budapesten. Andorka Rudolf, az egyetem későbbi rektora így emlékezett erre a 75. jubileumon:

Nagy jelentőséggel bírt – még ha parázs viták kereszttüzében történt is –, hogy 1920-ban a világon először Magyarországon szerveztek egyetemet a közgazdaság-tudomány művelése és oktatása számára. Hosszú, két évtizedes vajúdást követően, válságos történelmi pillanatban, az összeomlás és a forradalmak után, a trianoni tragédia árnyékában született meg az új intézmény.

Hogy az első volt-e, vagy egyike az elsőknek? Talán mindegy is. Néhány hónappal Trianon után, a Pozsonnyal, Kolozsvárral és a többi városunkkal együtt elcsatolt fél magyar felsőoktatás újjászervezésének kellős közepén olyan intézmény jött létre, ami szemléletében, összetettségében a világ élvonalát képviselte. A nemzetközi porondon is párját ritkítóan összetett, a mai Corvinus-palettát nagyban lefedő kínálatában a mezőgazdasági szakon túl ott volt a közgazdaság-tudományi és közigazgatási, kereskedelmi, valamint külképviseleti és konzuli képzés is.

Diplomás proletárok és gyarmati lét helyett egyenrangú európai állam

Az egyetem létrejöttében elévülhetetlenek Balogh Elemér érdemei. A Hangya Szövetkezet vezérigazgatója a minden követ megmozgató szervezőmunkán túl 1917-ben egymillió koronás alapítvánnyal támogatta meg az egyetemalapítás ügyét. Évszázados alapítói hitvallása ma is becsületére válna bármely nemzeti intézményünknek: 

(…) Pedig nekünk nem diplomás proletárokra van szükségünk, hanem gazdákra, akik házilag és kereskedelmi elvek szerint kezelik birtokaikat, iparosokra, akik képesek európai színvonalon álló ipartelepeket szervezni és vezetni, kereskedőkre, akik nem csupán az ösztön sugallatára hallgatnak, hanem készek arra is, hogy érdekeiket összhangba hozzák a nemzet gazdasági érdekeivel. (…) A háború sem tarthat örökké. Idejében kell tehát készülnünk a békés munkára. Más világ lesz itt, mint volt eddig. Óriási terhek várnak fedezetre, súlyos igények súlyos kielégítésre. Emellett naggyá, gazdaggá kell tennünk a nemzetet, hogy egyenrangú tagjává, ne pedig gyarmatává váljék az európai kultúrállamoknak.

Közgazdasági kar vagy egyetem?

Az intézmény, amely ugyan elvileg a Magyar Királyi Tudományegyetem (a mai ELTE jogelődje) Közgazdaságtudományi Karaként jött létre, valójában önálló egyetemként működött, ahogy az a kortárs napi sajtóból és tudományos közlönyökből is kiderül, ahol következetesen csak mint közgazdasági egyetemet emlegették. Az új intézmény élén álló dékán (így például az egyetem létrehozását politikusként is saját ügyének tekintő Teleki Pál, aki többször is betöltötte e tisztséget) rektori jogkörökkel bírt, amit különösen az akkor még szintén a nagy tudományegyetemhez tartozó orvosi kar sérelmezett, melynek tanárai korábban a szenátusban és azon túl is mindent elkövettek a szerintük tudománytalan közgazdaságtan egyetemen kívül tartásáért.

A kar (kényszer) önállóságát mutatják elhelyezési problémái is, mivel a tudományegyetem nem biztosított számára sem előadó-, sem szemináriumi termeket, ezért az első években a fővárosban szétszórtan folyt az oktatás. A képzés hovatartozása és léte is folyamatos viták tárgya volt, végül az 1934-ben létrejött Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez (a mai BME elődjéhez) csatolták a kart.

Kitelepítés, Marx és a Forradalmi Egyetemi Zászlóalj

A második világháború a közgazdasági egyetemi képzés számára is hatalmas megrázkódtatásokat hozott. A háború végével Heller Farkas, a magyar közgazdasági gondolkodás egyik legendája lett a Műegyetem rektora, aki '44-ben tiltakozott az egyetem egy részének Németországba telepítése ellen. 1945-ös beszámolójában így emlékezett erre: 

Nehéz napokat élt át az ország, és vele együtt a Műegyetem is, mely ezalatt súlyos károkat szenvedett. 1944 novemberében a kormány arra a szerencsétlen lépésre határozta el magát, hogy a Műegyetem felső évfolyamait tanulmányaik folytatására kitelepíti Németországba. Hiába tiltakozott ez ellen a Műegyetem tanári kara. Hiába utalt 1944. dec. 6-án tartott ülésén arra, hogy »Az idegen helyen, idegen környezetben tartandó gyorsított tanfolyamok, nélkülözhetetlen laboratóriumok, klinikák, könyvtárak, gyűjtemények és intézetek híján« nem alkalmasak arra, hogy a hallgatóságnak megfelelő kiképzést nyújtsanak. Hiába jelentette ki tanári karunk az akkori közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztésében, hogy »a magyar tudományos élet folyamatosságáért az üldöztetés minden veszélyét is« hajlandó magára vállalni, »hogy az esetleges elnyomatás sötét időszakában, száz veszély közepette is magyar földön éleszthessük az új magyar jövendő tüzeit és magyar szellemben nevelhessük magyar földön rekedt véreinket.« Tiltakozásunknak nem volt eredménye. A kitelepítő vonatok elindultak, és elvitték hallgatóságunknak egy részét. Súlyos napok következtek azután…

A kifejezetten nagy hallgatói létszámú intézmény végül 1948-ban Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem néven önállósodott papíron is. Ezt követően kapta meg campusnak a második világháborúban óriási károkat szenvedett, bontással fenyegetett épületet, Ybl Miklós Fővámpalotáját a Fővám (átmenetileg Dimitrov) téren. (Amit az építkezés műszaki ellenőre az 1870-es években az építkezés körül kialakult politikai botrányban a következő szavakkal védett kritikusaitól: „A magyar kormány kötelességét teljesítette, midőn ilyen monumentális palotát emeltetett a művészi értékben szegény országban (…) Nem túl díszes, csak nagyvonalú, anyagában nem hazudik, arányaiban nemes. A nagyszerű épület a főváros építéstörténetében korszakot jelző.”

Az 1948-as átalakulás azonban nemcsak formális önállósodást hozott, hanem a polgári közgazdaságtan átmeneti végét is jelentette, szinte az összes tárgyat, professzort és tanszéket lecserélték. És nem csak őket: a hallgatóság körében is erős politikai szelekciót végeztek. Ez lett a térség első marxista egyeteme, ami aztán 1953-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nevet (majd 1957-ben az aulát sokáig uraló Marx-szobrot) is megkapta a szellemiség mellé.

Ezt a rendszerhű marxista szellemiséget érte aztán '56-ban megrendítő erejű csapás (ami hónapokig tartó oktatási szünetet és az addigi rektor bukását hozta): Forradalmi Egyetemi Zászlóalj alakult a közgázos hallgatókból, az egyetem agrárpolitikai tanszékét vezető, korábban keményvonalas kommunista Nagy Imre professzor pedig a forradalom miniszterelnöke lett, amiért később az életével fizetett. 

Marxból Közgáz, Közgázból Corvinus

A 60-as évek végétől kezdve aztán reform reformot követ a Közgázon. A hatalmas amerikai autójával a Fővámpalota déli kapuin belül parkoló Szabó Kálmán rektorsága alatt elindult nagy változásokat Berend T. Iván folytatta, az alapképzést követő szakosított képzést tartalmazó oktatási programot pedig Csáki Csaba vezette be. 1989-ben a korábbi Általános Közgazdasági, Ipari és Kereskedelmi karokat Általános Társadalomtudományi, Közgazdasági és Gazdasági karok váltották. 

A rendszerváltás után az egyetem előbb egy időre a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nevet kapta vissza, majd az adminisztrációs szempontból éppen az egyetemhez tartozó budai karokra tekintettel Budapesti Corvinus Egyetem lett belőle. Budai karok már nincsenek, a név maradt. 

A fél évszázados Chikán-kollégium

Egy másik nagy jubileuma is van 2020-ban a közgázos univerzumnak: 50 éve indult el a Rajk Szakkollégium, az egyedülálló – részben a népi kollégiumokat, részben az angol college-okat előképének tekintő – magyarországi szakkollégiumi mozgalom első hírnöke. Az 1970-ben létrejött, hallgatói önkormányzatiságra épülő intézmény meghatározó alapítója Chikán Attila, aki 1970-től 2010-ig igazgatója, azóta elnöke a kollégiumnak, aminek e fél évszázad nagy részében lakója is volt.

Más szakkollégiumok – és egyéb diákszervezetek – mellett a Rajk képviseli ma azt a színvonalat, aminek az egész egyetemet kéne jellemeznie. Nemzetközileg jegyzett díjakkal, Nobel-díjas tanárok vendégkurzusaival és a kevéssé tehetős középiskolások továbbtanulását segítő Szabó Kálmán Tehetségprogrammal.

Borítókép: A Fővámpalota (Ybl Miklós, 1874.) a budai partról nézve (ma Corvinus Egyetem). A felvétel 1894. körül készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.199. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)