Farkas
10 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Pokorni Zoltán: Nem csak a hatalom, az ellenzékiség is torzítja a személyiséget

FERI8464
2020.10.09. 08:14
Karácsony Gergelyt nagyra becsüli, az ellenzéki panaszkultúrát viszont egyre nehezebben viseli, mégis szoros meccsre számít a 2022-es választásokon. A kormány központosító politikáját bírálja, ahogy részben a mostani oktatáspolitikáját is, a vírus elleni védekezéssel viszont elégedett. Köszöni, ő remekül érzi magát 12. kerületi polgármestereként, ahol már egész jól áll a Normafa felújítása, amihez végül vágtak is ki fákat, meg nem is. Interjú.

Ilyen sem volt még: az ellenzéki oldalon is leginkább tisztességesnek tekintett fideszes, nemegyszer kormánykritikát is megfogalmazó Pokorni Zoltán által vezetett önkormányzatot korrupcióval vádolja a Kutyapárt elnöke. Mi erről az ön verziója?

Pokorni Zoltán: Én igyekszem nagyon empatikus lenni az ellenzékkel. Különösen (az új őszi ciklus óta a 12. kerületi képviselő-testület tagjaként dolgozó – H. A.) Kovács Gergellyel, akinek a humorát is kedveltem. Eddig. Mert önmagában azzal nincs baj, ha a hibáink miatt nevetségessé tesznek bennünket. Kovács pártelnök úr nem lehet könnyű helyzetben, hiszen árulónak könyvelték el a baloldalon azután, hogy a kerületben minden körzetben külön elindultak a Kutya Párt jelöltjei.

Azóta az az ellenzéki mondás, hogy miattuk nyertünk tizenegyből tíz helyen. Valószínűleg ebből a pozícióból fakad egyfajta kompenzáló aktivitás Kovács Gergely részéről, aki most azzal szeretné bebizonyítani, hogy nem Fidesz-bérenc, hogy ő a 12. kerületi fideszes önkormányzat leghangosabb kritikusa.

És ha nem az érzések, hanem a tények beszélnek? Azt például mivel magyarázza, hogy Kovács Gergely szerint önök is túlárazzák a kerületi parkolási szerződéseket?

Kovács úr hónapok óta beadványdömpinggel bombázza az önkormányzatot, a kollégák tájékoztatása szerint pedig minden kérdésére válaszoltak. Megkértem a hivatalt és a Fáber Kft.-t, hogy újra tekintsék át Kovács úrnak az elmúlt félévben feltett kérdéseit, és ellenőrizzék, hogy megfelelő tájékoztatást kapott-e. Ha Kovács úr ennek ellenére pereskedni akar, állunk elébe.

Kovács úr állítása szerint a Fáber Kft. egyszer csak tízszer annyiért kötött szerződést ugyanarra, ugyanazzal a vállalkozással, mint előtte. Pedig az ügyvezető többször bemutatta, hogy közben nyolc különálló szerződést megszüntetett. Egyetlen nyílt közbeszerzést írt ki 2015-ben a megszüntetett szerződések tartalmát is egyébként meghaladó műszaki tartalomra. 2019-ben újra nyílt közbeszerzésen pályáztatta meg a szolgáltatást.

A cég igazgatója úgy is próbálta elmagyarázni, hogy a képviselő úr az almát nem is körtével, hanem dinnyével hasonlítja össze. Kovács úr támadta a közbeszerzéseket is, miközben a Hegyvidék Önkormányzat mindig körültekintően és a jogszabályokat betartva bonyolítja azokat. A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban nemhogy vizsgálat nem folyt az elmúlt tíz évben, de soha egyetlen panasz sem érkezett.

A normafai parkoló fái 

Tavaly novemberben pedig a Normafánál készülő parkoló, és a vele együtt járó 60 fa kivágása miatt került a civil környezetvédők, illetve az ellenzék céltáblájára. Azóta lecsillapodtak a kedélyek?

Igen, szerencsére. Érdekes volt maga a tüntetés is annak idején, mert a szervezői nem tudták pontosan, hogy hol van a terület, amit meg akarnak védeni. Ezért nem oda szervezték, ahol a parkolót átépítjük, hanem az erdő közepére, amit egyébként évek óta szerintem lelkiismeretesen gondozunk. Ott mutogattak a hatalmas, százéves fákra, hogy ezeket akarjuk kivágni, aminek természetesen köze sem volt a valósághoz.

Ettől függetlenül a fő ellenérv megállja a helyét, nem? Miért nem lehet parkolót fakivágás nélkül építeni?

A hely, ahová a természetvédelmi területről végül áthelyezzük a parkolót, valamikor egy káposztáskert volt a hetvenes években. Persze különböző suhángok felnőttek azon a területen, amit úgy vásároltunk meg, mint a parkoló bővítése céljára szolgáló építési telket, mert a célunk, hogy a mostani gyönyörű panorámájú hegygerincről egy kevésbé értékes területre vigyük át a parkolót és a buszfordulót, a buszmegállót, a sofőrpihenőt.

Jövő tavasszal-nyáron lesz kész a Normafa rendezésének az a szakasza, amire a legtöbb megmaradt épületet renováltuk. Addigra lebontjuk a panorámát rontó sufnibódékat, kitakarítjuk, rendezzük ezt a területet, és visszazöldítjük az aszfaltos, betonos részeket, ahol most a buszok fordulnak vagy várakoznak járó motorral.

Együttműködni Karácsony Gergellyel

Az mennyiben volt sorsfordító az ügyben, hogy végül november 18-án személyesen találkoztak Karácsony Gergellyel a Normafánál? Összességében milyen a viszonyuk?

Míg az őt delegáló pártok heves kirohanásokat intéztek a Fanyűvő Pokorni Zoltánnal szemben, addig Karácsony Gergellyel abszolút normális hangnemben, érdemben lehetett tárgyalni. Egyedül ő vette a fáradságot, feljött, végignézte velem a terveket, megértette a koncepciót. Én nagyra értékelem, ha valaki tisztában van a részletekkel, és nem csak felületes lózungokat mond.

Ahogy azt is becsülöm, hogy képes volt megállapodásra jutni egy olyan politikai szereplővel, aki nem az ő oldalához tartozik, és akár még közös célokat is ki tudtunk tűzni magunk elé. Például a fogaskerekű meghosszabbításáról és felújításáról, nyilván a kormány támogatásával. A libegő terveit már elkészítettük, és szívesen üzemeltetjük is, mert azt gondoljuk, hogy sokkal inkább kötődik a Normafához, mint a BKK-hoz. Ebben is partner volt Karácsony Gergely.

Nekem ez úgy hangzik, hogy hátralépett a civil és az ellenzéki nyomás hatására. Ez történt?

Egy kicsit korrigáltuk a terveket. Nyilván az autóparkolók iránti igény korlátlan, és abban valószínűleg igaza van Karácsony Gergelynek, hogy ezt az igényt nem kell kielégíteni, így abban állapodtunk meg, hogy csak annyi, vagyis összesen 164 parkolóhelyet alakítunk ki, mint amennyi eddig is volt.

Ő azt mondta, hogy szerinte egyáltalán nem kellene parkoló, amit én túlzásnak gondolok. Főleg, mert a Normafa az évi egymillió látogatójával a főváros második legnépszerűbb zöld kirándulóhelye. Illetve én ebben sem lennék merev, ha a Fogaskerekű majd valamikor elmegy egészen a Normafáig, ismét az asztalra lehet tenni a terveket.

Nyilván poénból mondta, de az azért, gondolom, rosszulesik, ha Fanyűvő Pokorni Zoltánként emlegetik?

Persze hogy megviselt, hogyne. Mondják, hogy ne menjen politikusnak az, aki azt szeretné, hogy szeressék. Én a lelkem mélyén mégis erre vágyom. Megértem, hogy sajnálják a 60 fát, amit kénytelenek voltunk kivágni, igaz, hogy minden 20 centinél vastagabbat megtartottunk, ahogy ígértük.

Végső soron fontos lenne, hogy ne csak a szerepet ismerjék a tiltakozók, hanem lássák magát a darabot, azt is kellene nézni, hogy az egész folyamat összességében mit eredményez. Például a buszok nem természetvédelmi területen várakoznak és pöfögnek majd a jövőben, a Hotel Olimpia és a Sport Hotel bontásával pedig sok ezer négyzetméterrel nőtt a zöldfelület, és emellett rengeteg új fát is ültettünk.

Demszky és Gál J. panaszkultúrája

Hozott veszteséget is, hogy Tarlós Istvánt egy ellenzéki főpolgármester váltotta?

Nem mindig ennyire derűs a kapcsolat, az például nem esett jól, hogy Tarlós István elkötelezettsége után a Béla király út évek óta ígért teljes megújítása is elmarad, de a Böszörményi út kétszer kétmilliárdos felújítását is lehúzták, mondván, hogy kell a pénz más kerületekre. 

Miközben évek óta készítjük elő a 12. kerület főutcájáról szóló projektet, amely az egyetlen olyan utca, ahol mód van arra, hogy üzletek jöjjenek létre, az emberek sétáljanak, időt töltsenek, és így tovább. Nyilván a Tarlós-éra ritka szerencsés együttállás volt. Ettől függetlenül nehéz összevetni a két korszakot, mert a mögöttünk álló egy év rendkívüli volt a mindent felborító járványhelyzet szempontjából.

Milyen ebben az új mikroklímában létezni, a fővárosi közgyűlés ellenzéki kétharmadában?

Mindig új stratégiát kell alkalmazni. Ez még Tarlós István utóbbi két ciklusára is igaz. Akkor is meg kellett küzdeni a pluszpénzekért: nekünk Tarlóssal, Tarlósnak a kormánnyal. Ez most sincs másként. Most, amikor a fideszes kerületeknél egyszerűen lehúzzák az útfejlesztést, a kormányhoz kell fordulnunk, és kérnünk az egyébként jelentősen terhelt központi költségvetésből.

És melyik felosztásban jártak jobban? Úgy tippelem, hogy az utóbbiban.

Most kicsit déjà vu érzésem van, mert nem is olyan rég volt, hogy Demszky Gábor volt a főpolgármester. Demszky és Atkári mindig zseniálisan el tudták mondani, még a baloldali kormányok alatt is, hogy a hatalom nem ad nekik pénzt. Demszky ebben a panaszkultúrában egyedülállót alkotott, és Atkári János kiválóan hangszerelte ezt. Mindig hiányzott a BKV működéséből pár milliárd, mert tudta, hogy egy kormány sem engedheti meg magának, hogy a BKV leálljon. Hasonlót látok most is.

Eleve már az alakuló ülést fura volt megélni, amelyik kicsit olyan hangulatú volt, mint egy érettségi találkozó. Jött Draskovics Tibor, Gál J. Zoltán, mosolyogtak kedvesen. És én is reflexszerűen visszamosolyogtam a régen látott ismerősökre. Aztán elindult velük a munka, ami már kevésbé vicces és örömteli.

Ezek szerint azt tapasztalja, az ellenzék budapesti térnyerésével kezd visszatérni az említett panaszkultúra?

Igen. Lehet bánatos tekintetű sajtótájékoztatókkal múlatni az időt, még az is lehet, hogy megtérül politikailag. Én azért lettem polgármester 2006-ban, mert a támadó, kritizáló ellenzéki szerep helyett aktívan dolgozni akartam. Nem csak a hatalom, az ellenzékiség, a semmi sem tetszik, a minden rossz, minden gyanús attitűd is tudja torzítani a személyiséget.

Egy önkormányzatban is lehet alkotni

Ezek szerint nem is hiányzik az országos politika?

A fontosságtudat tart minden politikust függőségben. Éppen ezért erről a „fontos ember” tudatról kell lemondani, és elfogadni, hogy polgármesterként az ember nem olyan nagy ívű, országos jelentőségű ügyeket intéz, ám azokat mind tisztességesen végig tudja csinálni. Nekem tetszik a valóságos problémákat megoldó önkormányzatiság világa. Ahogy 2002-től popularizálódott és a kommunikációs küzdelmek színterévé vált a nagypolitika, majd a kampány és apám ügynökmúltja után elegem lett belőle.

Akkor egyfajta szabadulásként éltem meg, hogy kiszálltam az állandó harckészültséget igénylő politikai arénából, lemondtam a frakcióvezetőségről és pártelnökségről, amiről azóta is úgy gondolom, hogy nagyon jót tett nekem. Egy önkormányzatban is lehet alkotni.

2022 még messze van, de sokan ebből az ún. budapesti ellenzéki kétharmadból is egy ellenzéki győzelmet vizionálnak. Milyennek látja jelenleg a jövőbeli ellenzéki esélyeket?

Tény, hogy most úgy néz ki, a másfél év múlva esedékes választás jóval szorosabb lehet, mint amit az elmúlt több mint egy évtizedben megszokhattunk. Az is tény, hogy tavaly fordulat történt a fővárosban. A kérdés az, hogy az ellenzék erre a váratlanul érkezett lehetőségre tud-e építkezni, vagy ismét szétmállik az összefogásnak nevezett kísérletük.

Hogy értékeli? Összességében hogy vizsgázott a kormány, és maga a politika a járvány idején?

Mint mindig, most is mindenki játszotta a maga politikai meccseit, próbálta növeli a mozgásterét, de alapvetően az első hullám számomra azt bizonyította, hogy amikor igazán nagy a baj, a magyar politikai elit képes volt a normális együttműködésre. Az első hullám idején mind a kormány, mind a főváros, mind a kerületek együttműködése példásan működött. Nálunk az önkormányzatban minden képviselő vagy a fizetésének egy részét ajánlotta fel itt a kerületben, vagy maszkokat vásárolt, és vitt az egészségügynek.

A Kétfarkú Kutya Párt is segítő hálózatot épített ki, függetlenül az önkormányzatétól: tiszteletre méltó erőfeszítéseket tettek. Jelentkeztek önkéntesek, hogy például ők viszik ki a gyógyszereket, bevásárolnak, a szomszédok felhívták a mellettük lakókat: a politikán kívüli világban is teljesen rendben voltak a dolgok. Persze lehetett volna mindent hamarabb, nagyobb arányban intézni, összességében mégis elégedett vagyok.

A megtartott érettségi kiállta a valóság próbáját

Ha már a kritikánál tartunk, a sokat ostorozott digitális tanrend mellett, többek szerint a nagy bezárkózás közepette igencsak kockázatos volt megtartani az érettségit, ami mégiscsak egy 70 ezer fős tömegrendezvény. Egykori oktatási miniszterként ezt utólag helyes lépésnek tartja?

Láttam, hogy például az én egykori csapatom, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hisztérikusan sztrájkra szólított föl, mert „mindenki meg fog halni”. Lehet, hogy hazardírozott Maruzsa Zoltán, amikor azt mondta, hogy ezen a keskeny pallón el lehet menni, az érettségit szigorú szabályok mellett a szokásos időben meg lehet tartani. A döntés végül kiállta a valóság próbáját: nem tudunk egyetlen olyan esetről sem, hogy valaki a vizsgák során betegedett meg. A második hullámban, amikor a fertőzés nem gócokban, hanem szétterjedve jelenik meg, nagy eséllyel már más döntést kellene hozni.

Az iskolák bezárásával mennyire értett egyet?

Emlékszem, március 14-én Gulyás Gergely miniszter úr megtisztelt azzal, hogy felhívott, és kikérte a véleményemet. Akkor azt tanácsoltam neki, hogy szerintem is zárni kell, mert nem vállalhatjuk az óvodák, iskolák nyitva tartásából fakadó kockázatot. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ennek a nemzetgazdaság igencsak megfizeti majd az árát.

Látva az elbocsátott emberek és a bezárt vállalkozások számát, még így is azt gondolom, hogy zárni kellett annak érdekében, hogy a járványgörbét kellően ellaposítsuk. Most azért más a helyzet, mert a kórházak jóval felkészültebbek és felszereltebbek a kellő eszközökkel. Illetve megtanultuk szofisztikáltan és biztonságosan szervezni az óvodai, iskolai életet.

A hatéves beiskolázásnak se oka, se értelme

Szeptemberi újdonság a képesítés nélküli óvónők alkalmazása, és most érik be a hatéves kori kötelező beiskolázás. Ezeket mennyire tartja a kormány részéről helyes lépéseknek?

Az óvónők esetében én korábban több ízben is javasoltam már, hogy a diploma feltételeként tekintsünk el az idegennyelv-tudástól, mert nem feltétlenül szükséges a szakma gyakorlásához. Évente levélben javasoltam az aktuális miniszternek, aki ezt mindig visszautasította, hogy nem-nem, nagyon fontos a nyelvvizsga. Örömmel láttam, hogy a kormány ezt a kritériumot feloldotta, és megkapták a diplomájukat azok az óvónők, akik nem tudtak levizsgázni idegen nyelvből. A 6 éves kori beiskolázás merevítésével kapcsolatban már nem vagyok ennyire megengedő, sőt.

Nagyon sokan kutatták, hogy ennek mi lehet az oka, az értelme. Önnek mi a véleménye?

Ennek én nem látom se az okát, se az értelmét. A szakirodalomból tudjuk, hogy a rugalmatlan iskolakezdés hatásai nemcsak a későbbi érdemjegyekben, de a választott egyetemek színvonalában és az első fizetésekben is megmutatkoznak. Az oktatási miniszterségem idején a hétéves, de ha valami halmozott problémája volt, akár a nyolcéves gyerek is maradhatott az óvodában.

Az én időmben összesen 13 ilyen nyolcéves gyerek volt. A hétéveseknél ez nem a pesti, pulóveres értelmiségi anyukák flanca, hogy szeretnék még egy évig óvodába járatni a gyereküket, hanem a normális, életszerű működés része. Persze a központosítás megköveteli a nagyobb adminisztratív rendet, és ezzel együtt a szigorúbb határidőket, illetve előírásokat. De azért könyörgök, ne üljünk fordítva a lovon! Nem a gyerek van az iskoláért, hanem az iskola a gyerekért.

Hogy látja? A központosítás pusztán csak az oktatásban lenne probléma?

Van, ahol ennek van értelme, van, ahol több munkát ad, mint amennyit megold. Van egy olyan méretű üzem, ahol már önmagában termeli magát a problémát a nagyüzem. 3200 önkormányzat, 16 ezer intézmény, 18 ezer telephely, bőven fölötte van annak az üzemméretnek, ami egy egységben kezelhető. Ezt egyébként már maga a kormányzat is felismerte, átszervezte a KLIK-eket, nagyobb hatáskört adott a tankerületeknek.

Az a baj, hogy a központosítás minden államigazgatásban olyan, mint az érvágás Molière Képzelt betegénél: bármi probléma van, eret vágunk. Bankválság van: központosítunk. Pandémia van: központosítunk. A központosítás mindig a bizalmatlanság gesztusa. De ennek ára van, mert időben lassabbak lesznek a döntések, és kevésbé finomak, személyre szabottak. Lehet, hogy egy-egy válság kezelésében jó a központosított rendszer, de alapműködésben ezeknek az árát mindig lassan fizeti meg minden nagy rendszer.

Kovács Gergellyel, a Kétfarkú Kutya Párt elnökével szintén a héten készítettünk podcast interjút:

Borítókép: Index / Isza Ferenc