Előd
6 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Koncz Zsófia: Nem osztottam krumplit

koncz zsofia-02-BS
2020.10.16. 11:01
A szerencsi várban beszélgettünk a vasárnapi időközi választás győztesével Amerikáról, laptop- és krumpliosztásról, valamint a súlyos örökségről is.

Légvonalban majdnem 7500 kilométerre van Washington Szerencstől, de azt is lehet mondani, hogy egy világ választja el egymástól az Egyesült Államok fővárosát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településtől. Ide tért vissza Amerikából a jogász diplomával rendelkező, három idegen nyelven beszélő Koncz Zsófia, hogy országgyűlési képviselő lehessen, miután édesapja, Koncz Ferenc pedagógus, egykori szerencsi polgármester, a térség fideszes országgyűlési képviselője a nyáron tragikus motorbalesetben elhunyt.  

Természetesen nem ilyen áron, de akart valaha képviselő lenni?

Szerintem nem feltétlenül szükségszerű, hogy ha valaki egy országgyűlési képviselőnek a gyereke, akkor ő is ezzel szeretne foglalkozni a jövőben, ez egy nagyon nehéz pálya. Én viszont tényleg gyerekkoromtól kezdve példaképként tekintettem édesapámra. Neki olyan volt a habitusa, úgy beszélt az emberekkel, úgy igyekezett segíteni rajtuk, olyan jó volt vele bárhova menni, hogy emiatt ez a hivatás engem is nagyon érdekelt.

A baleset idején éppen itthon voltam, másnap vitt volna ki a repülőtérre, de nem jött többé haza. Abszolút nem így terveztem, hogy képviselő legyek, de a kampány elmúlt két hónapja alatt, amíg végigjártam a körzet mind a 42 települését, annyi megható és kedves történetet hallottam politikai hovatartozástól függetlenül édesapámról, hogy ez erőt adott. Azért vállaltam el a jelöltséget is, mert úgy éreztem, édesapám olyan örökséget hagyott maga után, amelyet ugyanazzal az odaadással kell folytatni, mint ahogy ő tette.

Evidencia volt, hogy ön legyen a jelölt, vagy gondolkodtak másban is?

Egy időközi választás esetén már csak a jogszabályi előírások miatt sincs túl sok idő a gondolkodásra.

És ön kért gondolkozási időt? 

Édesapám öröksége miatt nem gondolkodtam rajta, azonnal igent mondtam. Mondok egy példát arra, hogy miért. Édesapám húsz éve lobbizik azért, hogy a Gesztely és Szerencs közötti 37-es út kétsávos legyen, ez tényleg az itt élők álma. Ha vannak utak, akkor vannak lehetőségek is a munkahelyteremtésre, valamint a turisták is szívesebben jönnek a Tokaj-Hegyaljára, mert biztonságosan és gyorsan ide lehet érni. Pont, amikor a tragédia történt, már látszott, hogy az álomból hamarosan valóság válhat.

Az ő szenvedélyes hozzáállása és megalkuvást nem tűrő mentalitása miatt juthatott idáig ez a projekt, hiszen az utakért nagy verseny folyik az országban. Tudom, hogy sokak számára nem vonzó ez a hivatás, de én tényleg gyerekkoromtól kezdve jártam mindenhova édesapámmal, láttam, hogy van egy határozott elképzelése, értékrendje, amelyet el tud mondani az embereknek, akik erre nyitottak is voltak. Már csak miatta is úgy gondoltam, hogy ezt végig kell csinálnom. A vasárnapi választási eredményből pedig azt látszik, hogy az itt élők is így gondolták. 

Súlyos örökség

Pedig az örökség, amelyet átvesz, súlyosan terhelt is egyben. Az édesapja, Koncz Ferenc előtt, Mengyi „Voldemort” Roland volt a térség országgyűlési képviselője, aki tavaly kezdte meg négyéves börtönbüntetését különböző korrupciós ügyek miatt. Ez rányomta a bélyegét a választásra?

Én tényleg úgy csináltam végig ezt a kampányt, hogy az építkezésre, a pozitív ügyekre igyekeztem koncentrálni, ahelyett, hogy a másik oldallal foglalkoztam volna. A választókerületben élő emberek most vasárnap történelmet írtak, hiszen a kormánypártok még soha nem értek el 50 százalék feletti eredményt ebben a körzetben, ez egy nagyon nagy bizalom. A részvételre is büszkék lehetünk egy időközi választáshoz képest, a februári dunaújvárosi voksoláson kevesebb mint 30 százalék ment el szavazni, nálunk ez most 45 százalék volt. Szerencsen valahogy mindig aktívabbak az emberek, mint más településeken. 

A helyi emberek mellett a Fidesz országos politikusai is aktívak voltak, Orbán Viktor kivételével szinte mindenki helyben is kampányolt önnek. A miniszterelnök támogatása nem hiányzott?

Jártam a miniszterelnök úrnál a választás előtt, az első volt, aki gratulált az eredményhez is, szóval az ő támogatása is abszolút megvolt. Valóban nagyon sokan eljöttek kampányolni mellettem, amiért nagyon hálás vagyok mindannyiuknak. Ennél azonban sokkal fontosabb volt az, hogy a kampány alatt végig tudtam járni mind a 42 települést, akár többször is. A választókörzet nagyon összetett, településenként változók a problémák, amelyeket meg kell oldani. A koronavírus-járvány is nehezítette a kampányt, hiszen tömegrendezvényeket nem lehetett tartani, így maradt a kopogtatás, a személyes találkozások. Ezekből mindig feltöltődve mentem haza este. 

Volt panaszáradat?

Nem mondanám panaszkodásnak, de vannak megoldandó feladatok, igen. Azonban voltak olyan ügyek is, amelyeket gyorsan meg is tudtunk oldani. Még a kampány elején jártam például Tiszalúcon, ahol elmondták, hogy évtizedes álmuk a Tiszalúc–Tiszadob közötti út. 

Hát én kimentem megnézni azt az utat, valami hihetetlen állapotban volt. Megértettem, mi a bajuk az embereknek.

Úgyhogy úgy döntöttünk, indítunk egy petíciót, amelyet több mint kétezren írtak alá egy hét alatt. A Magyar Közút nyitott volt, és mivel a tél olyan volt, hogy megmaradtak források, ezért ez el is készült. 

Laptop és krumpli

A tiszalúciak mellett a kormányzati politikusok is úgy kezelték önt, mintha már megválasztott képviselő lenne. Átadásokon is részt vett, amely képviselőjelöltként minimum furcsa. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárával egy laptopot is kiosztottak a szerencsi középiskola kollégiumában.

Ez a rendezvény az ITM digitális összefogás programjának része volt, ennek keretében került átadásra a laptop. A minisztérium nemcsak itt, hanem máshol is igyekszik segíteni a digitális eszközök fejlesztésében. A koronavírus-járvány első hullámában már kiderült, milyen fontos, hogy a gyerekek a tanuláshoz rendelkezzenek a szükséges infrastruktúrával. 

Igen, de a kritikák főleg arról szóltak, hogy Solymár Balázs Károly államtitkár úr „Hajrá, Zsófi!” feliratú maszkban tette mindezt. 

Ő is nekem drukkolt. Ez talán nem baj. 

A laptop mellett a krumpliosztás is szóba került a kampányban. A választás estéjén Jakab Péter „krumplikirályt” emlegetett, és azt mondta, hogy az ellenzéki szavazók hitből és meggyőződésből szavaztak, míg az önt támogatók krumpliért. 

Akkor tegyük tisztába ezt a „krumpliügyet”, hogy elkerüljük a további álhíreket. Mi nem osztogattunk semmilyen krumplit, a szerencsi piacon a Jobbik egyik aktivistája tűzte rá egy zsák krumplira az én szalagomat, amire az volt ráírva, hogy „Hajrá, Zsófi!”. Ezt később Jakab Péter is elismerte a televízióban, hogy az az ő akciójuk volt, a médián mégis így futott végig. 

A krumplikirályozást magára vette?  

Nem vettem magamra. 

Ha már szóba került az az este, beszéltek azóta Bíró Lászlóval? Egyikőjük sem hívta fel a másikat? 

Nem, már csak a helyzetből adódóan is, valamint, hogy én vagyok a nő, talán a másik oldalnak kellett volna telefonálnia. Én fordított helyzetben biztosan felhívtam volna. Annyit azért érdemes hozzátennem, Bíró László legalább a sajtó előtt gratulált. 

Azt is ráolvasták a fejére, hogy a törvényileg megengedett összegnél többet költött csak Facebook-hirdetésekre, mint amennyit a teljes kampányra fordíthatott volna. 

Ezt vitatjuk, mi a kampány során a törvényeket és a jogszabályokat betartva jártunk el. Az Állami Számvevőszék ellenőrizni szokta a kampányokat, vélhetően ezt is ellenőrzi majd. 

Hamarosan leteszi az esküt és felveszi a mandátumát. Mi lesz az első dolga képviselőként? 

A 37-es utat már megbeszéltük, ott a kivitelezésnek minél előbb el kell indulnia, a beruházás pedig 2023-ra készülhet el. A másik téma, amiről sokat beszéltem a kampányban, az a munkahelyteremtés. 2008-ban, a Gyurcsány-kormány idején bezárták a szerencsi cukorgyárat, ahol a második világháború után 3500 ember dolgozott, ez nagy csapás volt az egész térségnek. Halála előtt édesapám egy szigetelőanyag-gyár létrehozásán dolgozott, ez a projekt is jó irányba halad. Azon fogok dolgozni, hogy ez is minél előbb megépülhessen. 

Amerikából jöttem

Az amerikai álom szertefoszlott azzal, ami történt? Mit csinált egyáltalán ott? 

Külpolitikával foglalkoztam, a magyar–amerikai kétoldalú kapcsolatok építésén dolgoztam. A Trump-adminisztrációval nagyon jó kapcsolatot építettünk ki, ezért ez egy igen intenzív időszak volt. Amire pedig nagyon büszke vagyok, hogy a magyar Hungary Helps programnak, amely az üldözött keresztények megsegítéséről szólt, én voltam a washingtoni koordinátora. Itt konkrét projektek is elindultak, amelyeken együtt dolgozunk az Egyesült Államokkal, közösen újítjuk fel például az egyik legnagyobb iraki keresztény települést, Karakost, együtt segítünk a jazidiknak Szindzsár régióban.

Jó időszak volt, de nem terveztem úgy, hogy örökre Amerikában maradok, ha nem történt volna ez a tragédia, akkor is hazajöttem volna Szerencsre. Amikor Franciaországban tanultam, az iskolatársaim azt hitték, hogy Budapest után a második legnagyobb település Szerencs, annyit beszéltem nekik a városról. Nekem Szerencs az otthonom, csak nem így akartam hazatérni. 

(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)