Koronavírus adatok

2021. nov. 26.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Stefánia
3 °C
8 °C

Disznóvágás, kántálás – így ünnepelnek a cigányok

DBZOL20171222030
2020.12.25. 11:50

Ez a karácsonyunk nem olyan lesz, mint az eddigiek. Kevesebben leszünk idén már együtt 

– válaszol Dimovics Antal arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel várja az idei karácsonyt. A baksi cigány családnál az ünnepi készülődés már december elején elkezdődött, de mindössze csak a lelkükben teszik ezt. A tíz éve megtért cigány férfi régebben nem volt mintaéletű, de ma már a mindennapjai részét képezi a hit. A férfi szavaiból érződik: nehéz évet tudnak maguk mögött, de tisztában van azzal, hogy senki számára nem volt könnyű az esztendő, számukra – ahogy fogalmaz – a hit erőt adott. 

A december 24-e körüli napok minden évben várakozással tele zajlanak. Mást és mást hordoznak mindenki számára a szenteste előtti napok. Egyes családoknál ajándékok, vásárlás, fenyő, bejgli. Számunkra ehelyett a csendes beszélgetések, a jótékonykodás, a segítségnyújtás időszaka ez. 

Mennek, ahova hívják őket 

Régi hagyomány a baksi romák körében, hogy karácsony közeledtével nemcsak istentiszteletet tartanak a helyi közösségi házban, de azt követően közösen főznek, vagy karácsonyi díszeket készítenek. A pandémia miatt idén erre nem volt lehetőségük, de bíznak abban, hogy mielőbb tudnak újra rendszeresen gyülekezetbe járni. A

20-25 főből álló roma gyülekezet tagjai

hosszú évek óta legalább heti egy alkalommal összegyűlnek, és amikor lehetőség adódik rá, kapcsolatépítő programokat szerveznek. Az alkalmakra mindenki hoz valamit: lisztet, cukrot, fűszereket, étolajat, tésztát, amelyet aztán összeírnak. Ez alapján tudják a csomagokat összeállítani.

Egy–egy táskába rakjuk össze, és elvisszük településenként a legszegényebb 20-25 családhoz, és átadjuk. Volt, olyan eset is, amikor a gyerekek akkor kaptak először ajándékot. Hihetetlen volt ezt megélni

– mondja Dimovics Antal, a gyülekezet egyik meghatározó, oszlopos tagja. A férfi szerint a gyülekezetben nem nézik a másik bőrszínét, hiszen a hit nem származásfüggő, egy cigány ember hite nem tér el semmilyen más ember hitétől. 

Teli asztal a jólét jele

Majd kétszáz kilométerrel nyugatabbra Mária egy somogyi zsáktelepülésen él. Mária és a családja számára sem könnyű a karácsony, hiszen a pár éve elhunyt férje után még mindig üresnek érzik a kicsiny házat. 

Itt nőttem fel, a faluban – eleveníti fel emlékeit az asszony. Ahogy visszaemlékszem, anyám és apám, amit lehetett, mindent megadtak nekünk. 

A mosolygós tekintetű, ráncos arcú nő szívesen avat be a cigányok ünnepi napjaiba, mint mondja, az ünnepek előtt, akik megtehetik, disznót vágnak, ezzel biztosítják a kamra feltöltését. 

Nálunk, romáknál, szentestétől kezdve mindig valahol ünnepeltünk, ettünk-ittunk karácsony másnapjáig. Az asszonyok nekiálltak főzni mindent, ami a romáknál szokás: töltött káposzta, rántott hús, oldalas... Rengeteg mindent készítettek, és most sincs ez másképp nálunk sem. 

Mária kiemeli, fontos, hogy az asztal roskadásig teli legyen, hiszen üres asztallal nem lehetett átmenni a másik évbe.

Ha jöttek hozzánk rokonok, azt kellett látniuk, hogy bőven jutott nekünk is a jóból. Azt mondjuk, ha akkor tele van az asztal, egész évben tele lesz. A karácsony az egyik legfontosabb ünnep nálunk, erre mindenki készült. A legtöbben képesek voltak kölcsön is kérni, hogy ne maradjanak szégyenben.

Idén a roma asszony is így tett. A tűzifa és a gyógyszerek mellett kevés pénz jutott a készülődésre. Ahogy körbevezet a házban, nincs sok minden, amit mutatni tud. A konyhában töltik a nap nagy részét. A másik két szobába szinte csak aludni járnak. Az egyik hűvös szobában felállított fenyőn kívül csak a konyhában egyértelmű, hogy karácsony van. Reggel óta kavar, vág, pucol, vagy éppen süt valamit megállás nélkül. De szívesen mesél tovább arról, milyen szokásokat is tartottak a cigányok valamikor. 

Az emberek kiöltöztek, elővették a legszebb ruhájukat, ami csak volt. A férfiaknál fontos volt, hogy öltönyt, fehér inget vegyenek fel, látszódjon, hogy ünnep van. Bárki érkezett, a hosszas köszöntő után egy kis itallal kínálták a betérőket. A beszélgetést mindig a férj vezette, a feleség dolga csak az volt, hogy étellel–itallal kínálja a rokonságot. 

Az egyházi év kezdete

Tóth Anita, az Országos Református Cigánymisszió munkatársa számára, az Advent egyet jelent az egyházi év indulásával, így ez egy nagyon fontos időszak számára. Úgy véli, ez egy kiváló lehetőség a gyülekezeti életbe való bekapcsolódására is.

A felkészülés már az advent elején elindul, leginkább bennünk, ez persze materiálisan is látszódik, veszünk fenyőfát, sütünk bejglit, de a spirituális életünket erősebben éljük meg ebben az időszakban. 

Munkája során Tóth Anita fontos célnak tartja, hogy a romák körében erősítse a a helyi cigánymissziós munkát. Az Együtt–egymásért projekt egyik célja a közösségszervezés. A program egyik eleme a

GYÜLEKEZETI KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ MUNKATÁRSKÉPZÉS,

ahol roma és nem roma gyülekezeti tagok képzése történik. Ők később visszatérve saját közösségeikbe a helyi református lelkészükkel együtt segítik a gyülekezetük, településük fejlődését.

Közösségi szokások

Az országos cigánymissziós referense nem tud kiemelni olyan cigány szokásokat a karácsony időszakában, amelyek entospecifikusan a teljes magyarországi cigányságra jellemzőek lennének, hiszen a magyarországi cigány közösséget sem tekinti egy heterogén közösségnek.

A különböző cigány csoportokhoz való tartozásunk, a földrajzi, lakóhelyi, közvetlen és közvetett környezetünk lehet hatással arra, hogy milyen szokásokat, hagyományokat tartunk. Véleménye szerint inkább egy–egy közösség szokásait vették át a romák is.

Az országos cigánymisszió referense nem tud kiemelni olyan cigány szokásokat a karácsony időszakában, amelyek entospecifikusan a teljes magyarországi cigányságra jellemzőek lennének. Véleménye szerint inkább egy–egy közösség szokásait vették át a romák is,

ilyen például a kántálás, amely sok helyen mind a mai napig élő szokás. 

Kisebb csoportokba elindulnak a faluba a rokonokhoz, ismerősökhöz, ahol megállnak, és köszöntőket mondanak, vagy karácsonyi énekeket énekelnek. Ezután beinvitálják a kántálókat, hogy étellel és itallal viszonozzák a dalokat. A rokonság felkeresésének utolsó állomása a nagyszülők háza szokott lenni. Tóth Anita véleménye szerint a régi magyar szokás mind a mai napig megmaradt kisebb cigány csoportoknál, de sok helyen már nem ismerik a kántálást.

A Református Egyházban a cigány testvérek az egyház eseményeibe, istentiszteleteibe kapcsolódnak be. Idén, a járványhelyzet miatt, ez most korlátozottan lehetséges, de minden évben az Adventi kézműves és lelki foglalkozások, alkalmak mellett, Szenteste részt vesznek a templomban az istentiszteleten, másnap pedig sok gyülekezetben tartanak úrvacsorás istentiszteletet.

Az hogy december 24-től 26-ig a cigány családok otthonaikban hogyan ünnepelnek, az nagyon szerteágazó, és színes, ugyanúgy, mint ahogy a nem cigány családok ünneplési szokásai is. 

Karácsonyi szokásrendszerük sem egységes, vidékenként, de akár családonként is eltérő lehet. Mégis, van valami, ami egységes, ami mindenütt jelen van és állandó: a családi körben eltöltött szeretetteljes, békés, meghitt pillanatok, melyek megerősítenek bennünket, s erősítik összetartozásunkat.

(Borítókép: Betlehemes jelmezbe öltözött kisfiú a Levelek Télapónak elnevezésű önkéntes kezdeményezés szervezésében megtartott karácsonyi ünnepségen Budapesten, a VI. kerületi Szent Columba Skót Presbiteriánus Templomban 2017. december 22-én. A Levelek Télapónak kezdeményezés évek óta adománygyűjtést rendez karácsony előtt, hogy szociálisan rászoruló gyerekeknek vásároljanak ajándékokat. MTI Fotó: Balogh Zoltán)