A jogos védelem mindenkit megillető alapjog

Egy régi, bírói körökben ismert anekdota szerint megkérdeztek egy angol bírót, mit tegyenek, ha betörő van a lakásukban késsel a kezében. – Lőjék le! – felelte. A magyar büntetőbíró viszont csak széttárta a kezét a kérdésre: – Próbálják meg kideríteni, hogy kirabolni akarja önöket vagy megölni, és aszerint válasszanak egy arányos eszközt a védekezésre.

A kérdés-feleletes történet óta nagyot változott a világ, egy magyar büntetőbírónak ma már nem egy körmondatban kellene válaszolnia az anekdotabeli kérdésre. Durván hangzik, de elvileg azt is felelhetné: – Öljék meg! (Azért nem azt, hogy „lőjék le”, mert Magyarországon úgyszólván lehetetlen önvédelmi célra jogszerűen lőfegyvert használni, mert a fegyvert, ha van egyáltalán az illetőnek fegyvertartási engedélye, szigorú szabályok szerint elzárva kell tartani, elkülönítve a lőszerektől, ami váratlan támadás esetén igen csak körülményessé teszi a fegyverhasználatot.)

„Tulajdonképpen önbíráskodást követ el”

Finkey Ferenc egykori koronaügyész 1909-ben, A magyar büntetőjog tankönyve című művében már határozottan kiállt a jogos védelem mellett:

A jogtalanságot, jogsértéseket az államhatalom feladata és kötelessége megakadályozni, ha pedig megtörténtek, utólag kiegyenlíteni, s így az ember tulajdonképpen önbíráskodást követ el, midőn maga veri vissza a jogtalan támadást; de az is kétségtelen, hogy az állam a maga védelmi eszközeivel (hatóságaival) nem lehet mindig és mindenütt jelen, meg kell tehát engednie, hogy az egyén maga védhesse meg magát a rendkívüli és világosan jogtalan támadások ellen, mert enélkül számtalan esetben nem lehetne megakadályozni a jogsértéseket.

A jogos védelem megítélése és szabályozása az elmúlt bő évtizedben változott meg gyökeresen. Ennek első lépéseként 2009 nyarán módosították a Büntető törvénykönyvet, amelybe bekerült a 29/A. paragrafus, amely kimondta:

Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A kissé kacifántos megfogalmazással a jogalkotó lényegesen tágította a jogos védelem határait. Persze kivételekkel és megszorításokkal. A törvény megelőző jogos védelem esetén tudniillik csak akkor biztosított és biztosít ma is büntetlenséget, ha

1. a védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,
2. a védelmi eszköz működése folytán kizárólag a jogtalan támadó szenved sérelmet,
3. a védekező a sérelem elkerüléséért mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható.

A legtöbb büntetőperben a megelőző jogvédelem azért nem jöhetett szóba, mert az alkalmazott védelmi eszköz bizony alkalmas volt az élet kioltására. Ez történt például

• Szoboszlai Barna kesznyéteni uborkásgazda esetében, aki 2008 nyarán a veteményese köré húzott kis kerítésbe éjszakára áramot vezetett, és hiába hívta fel a veszélyre táblával a figyelmet, az egyik tolvaj mégis belehalt az áramütésbe (Szoboszlai egy év felfüggesztett fogházbüntetés helyett végül megrovást kapott); vagy
• Vajtai Pál vácszentlászlói fagyállós gazda esetében, aki 2013 őszén a sorozatos lopások miatt fagyállót töltött a meggyboros hordójába, aminek következtében az egyik tolvaj, aki a bor után dizájnerdrogot is fogyasztott, heveny veseelégtelenségben meghalt (Vajtai hét év letöltendő börtönbüntetés helyett végül másfél év felfüggesztett börtönt kapott).

A harmadik szembeszáll

A megelőző jogos védelem törvényi szabályozását 2011 áprilisában az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének V. cikke követte, amely a jogos védelmet – mint büntethetőséget kizáró okot – alkotmányos tétellé emelte:

Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

Kónya István, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettese szerint az alkotmányos szabályozás az élethez való jognak a védelmét írja elő és ennek folytán biztosítja az önvédelem jogát, amelynek büntetőjogi megfelelője a jogos védelem. 

Ahhoz azonban, hogy megállapítható legyen a jogos védelem, mindenképp lennie kell egy jogtalan támadásnak is, mert kiprovokált támadásnál vagy az elfogadott kihívásnál nincs büntethetőséget kizáró ok.

A hatályos Btk. indoklása szerint a jogalkotó tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését, tehát a jogos védelemben a védekezés egyetlen kritériuma a szükségesség. Jogtalan támadás és az elhárítás szükségessége – ez az a két feltétel, amely megalapozza a jogos védelmet.

Márki Zoltán, a Kúria Büntető Kollégiumának tanácselnöke a Kúriai esetek című videós kerekasztal-beszélgetésen így fogalmazott:

Ha valakit jogtalan támadás ér, akkor három magatartás közül választhat. Az egyik hagyja magát és ott a helyszínen megadja magát. A másik csapot-papot hátrahagyva menekül, és a harmadik szembeszáll.

Szituációs jogos védelem

A 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. vezette be a magyar büntetőjogba a szituációs jogos védelmet. E szerint bizonyos szituációkban nem kell vizsgálni, szükség volt-e a védekezésre, mert a személy elleni jogtalan támadáskor a törvény vélelmezi az elhárítás szükségességét. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna,

• ha azt személy ellen éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el,
• ha az a lakásba behatolva éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan történik,
• ha azt a lakáshoz tartozó bekerített helyre behatolva fegyveresen követik el.

Ezekben az esetekben tehát a cselekmény nem büntetendő, mivel nem veszélyes a társadalomra, továbbá a jogos védelmi helyzetben kifejtett elhárító tevékenység nélkülözi a jogtalanságot. A jogtalan támadás ellen védekezőt még gondatlanság miatt sem lehet felelősségre vonni. Úgy is mondhatjuk, hogy 

Sötétben minden macska fekete

A szituációs jogos védelem egyik feltétele az éjjeli elkövetés. Márpedig az éjjel fogalmára sem az új, sem a korábbi Btk. nem ad meghatározást. Tóth Mihály jogászprofesszor ennek kapcsán szellemesen Alexandre Dumas A három testőr című regényére utalt, amelynek egy fejezetcíme így szól: „Sötétben minden macska fekete”. Az éjszakai tolvajlás kérdését egyébként a tizenkét táblás törvények két és fél évezrede pofonegyszerűen oldották meg:

ha éjszaka követ el valaki tolvajlást, ha a tulajdonos az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek.

Az igazsághoz tartozik, hogy az éjjel fogalmát a bírói gyakorlat már kimunkálta. Ezek szerint 

Ebben az időszakban a megtámadott nehezebben kérhet és kaphat segítséget, mivel a pihenő időszak alatt az utcákon nehéz rendőrt találni, más személy segítségül hívása pedig amúgy is kétséges. Emellett a sötétedés nehezen felismerhetővé teszi a támadót, de magát a támadást is.

Azért vannak a jogos védelemnek korlátai is:

• verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
• megtorlásként nem alkalmazható,
• kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
• támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,
• javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti.

A Kúria 2013 júliusában meghozott jogegységi határozata szerint

a jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást.

Fordulat az ítélkezési gyakorlatban

Kónya István szerint a bíróságok olykor még ma is nehezen állapítják meg a jogos védelmet. Az ítélkezési gyakorlatban 2017. november 7-én következett be fordulat, amikor a Kúria felmentette a vádlottat minden ellene emelt vád alól, pedig az elsőfokú bíróság közúti veszélyeztetés és rongálás miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztésre, majd a Fővárosi Törvényszék másodfokon halált okozó közúti veszélyeztetés és rongálás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte jogerősen.

A történet dióhéjban: a hölgyet, aki autójában egy piros lámpánál várakozott, 2012-ben motoros tolvajok támadták meg. Az elkövetők beütötték a jármű ablakát, és kiemelték az anyósülésről a táskáját – ékszerekkel, készpénzzel és okmányokkal együtt, majd elhajtottak a helyszínről. A megtámadott nő az autójával utánuk eredt, és mintegy ötszáz méteres üldözés után érintkezett a motorkerékpárral, amely felborult, és olyan szerencsétlenül esett egy ott álló jármű alá, hogy az egyik támadó a helyszínen belehalt a sérüléseibe.

Kónya István a Kúria felmentő ítéletének lényegét így foglalta össze:

Ebben az esetben a javak védelme érdekében gyakorolta a sértett a jogos védelmet, ami magában hordozza azt is, hogy forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt. A megvádolt nő két férfi jogtalan, erőszakos, útonálló jellegű támadásának áldozatává vált, védekező reakciója természetes, szükséges és törvényes volt. Ez nem kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapjog!

(Borítókép: ppi / Index)